Az ellenfél: Er Beti

Megkezdjük a 2024/2025-ös évet, amelynek első sörmeccse a Betis ellen lesz helyi idő szerint holnap hajnalban Amerikában. A meccshez ClayMatthews52 adja az alaphangot, fogadjátok sok szeretettel!

Zöld-fehér. Királyi. Andalúziai. Érvek, amik amellett szólnak, hogy a Betisszel szimpatizáljak a spanyol csapatok közül. 2022 tavaszán voltam Sevillában, pont egy héttel azután, hogy a Betis megnyerte a Király-kupát, és hihetetlen volt az a közeg, hogy szó szerint minden második ablakban zöld-fehér zászló lógott, minden gyereken Betises cucc volt, hogy észre sem vetted, hogy a városi rivális Sevilla stadionja mellett vagy. A helyi embereknek sok szempontból nincs más a hétköznapjaikban, csak a csapattal való együtt lélegzés-létezés.

És mert mondjuk ilyen király különleges mezzel hívják fel a figyelmet a környezettudatosságra (értelemszerűen a zöldebbik az):

Ugyanakkor napok óta azon gondolkodom, hogy milyen érdekességet lehetne írni egy amúgy teljesen érdektelen Betis elleni sörmeccsről, és őszintén szólva, fogalmam sincs (persze, minek vállaltam el…). Egészségére annak, aki szombat hajnali fél kettőkor felkel/fent marad, hogy megnézze majd.

Mit kéne tudni róluk?

Az edzőjük már 5. éve a cittehből ismert Maurício Pellegrini, aki kis túlzással a helyi atyaúristen lett azzal, hogy folyamatosan európai kupákba vezeti a csapatot. A klasszikus 4-2-3-1-et játsszák, viszont sokkal inkább a labdatartós, biztosan védekezős, mint a kontrázós-beadogatós verzióját, tulajdonképpen minden releváns statisztikában a középmezőnyben/középmezőny tetején helyezkednek el a La Ligában.

Az utóbbi idők pénzügyi helyzetét meghatározza náluk a Benito Villamarín stadion felújítása, így jelenleg értelmezhető középső támadó (nem, Chimmy Ávila és Cédric Bakambu nem azok) és balhátvéd nélkül vannak, bár utóbbi orvoslására érkezett Romain Perraud a Sotonból, rajta kívül Adrián (aki a második számú kapus pozícióra tért vissza tőlünk szeretett gyerek- és fiatalkori csapatához), Diego Llorrente és Iker Losada az új érkezők, nem egy veretes névsor.

A távozók közül Guido Rodriguez, Sádí Ríád, Juan Miranda, valamint Willian José (de ő csak a góljai miatt, amúgy egy öregedő bója csatár) az említésre méltóak.

Mire számíthatunk tőlük?

Taktikailag sok érdekességre semmiképp sem. Viszik Amerikába az összeszokott magot, és kapják a játékperceket. Egy EB-s (Ayoze Pérez), egy Copa Américás (Germán Pezzella) és egy olimpiás (Ez Abde) hiányzójuk van, rajtuk kívül a magasan legjobbjuk, Isco sérült, cserébe viszont Fekir éppen nem. Akire érdemes tőlük odafigyelni, az Assane Diao, egy 18 éves szélső, aki ebben a szezonban kapott 1500 játékpercet, és Johnny Cardoso, egy fiatal brazil-amerikai (ő is most tért vissza a Copáról) 6-os, aki a januári átigazolási szezon óta iszonyat nagyot megy a középpályán védekezésben (nem a mi profilunk, mert egy teljesen tipikus védekező középpályás, aki a progresszivitásban egyáltalán nem jó), talán Endo és Macca a leghasonlóbb karakterek tőlünk, akikkel össze lehet hasonlítani a defenzív mutatóit (La Liga-szinten minimum felső 5% mindenben).

Mire számíthatunk tőlünk?

Sok újdonság nincs (a videók alapján Dominik Mohameddel, Kosztasszal és Curtisszel barátkozik leginkább), Darwin, Diaz, Alisson, Macca, Gomez, Trent, Birdzsil, Gakpo, Dzsota, Ibou és Gravenberch pihen, Danns és Clark sérültek.

Számomra az egész túra arról szól, hogy egyrészt a keret jelen lévő része szokja a Slotballt (Arne-focit?), másrészt a keveset látott arcok, úgymint van den Berg, Doak, Fabio Carvalho és a számtalan ifista hogyan muzsikálnak, illetve Bajčetič (imádom!) hogy tér vissza.

Szóval, szombat 1:30, Pittsburgh, LFCTV, hajrá!