Klopp élmény körkérdés 1/3
Egyrészt szokásunkhoz híven fityiszt lesz itt szezonzáró meccsről kiharang. Másrészint viszont az érezelemcunami gyászosabb részét kicsit megpofozgatva ezt a Klopp utáni első hetet megtöltjük Ekiyeki búcsú posztja után még további Klopp élményekkel. A héten jön sokatok tollából a saját legjobb Klopp-élmény. Nem lesz ez egy unalmas ubiszezon, ne is úgy kezdjük meg.
Néhány felhúzott szemöldököt megelőzendő: sikerült úgy kiküldenem a formai követelményt, hogy max. 350 karakter, ami még képeslapra is kevés. Később jött korrekció, de nem épp időben, sorry!
ClayMatthews52
Mi a legemlekezetesebb Klopp-élményed?
„írás legyen max 350 karakter” – aha, kösz jacuzzi…
Szóval akkor Anakin helyébe képzelem magam, ahogy a Jedi-tanács előtt vizsgázik:
doubters…
normal one… ölelés… öblös nevetés… boom… szemüveg… Aaaaadriaaaan… ökölrázás… összekapaszkodott YNWA… sörözés a buszon…
… believers
RQ17: Danke Jürgen
Mióta Klopp megérkezett, mindig is éreztem egy fura párhuzamot az életem, és a csapat élete között. Lehet, hogy ezeket az egybeeséseket erőltetetten kerestem és találtam, de igazából mindegy is, mert ez az érzés nagyon sokat segített.
Klopp 9 éve alatt diákból magam is menedzserré lettem – az elején a saját életemben találtam párhuzamokat, az időszak végére meg már a csapatom és A Csapatom életében következtek be hasonló dolgok. Amikor úgy tűnt, minden veszve van, ez a csapat újraépült. Mennybe ment egy generáció, és épülni kezdett egy újabb. És ez alatt, még a legsötétebb időkben sem hagyott el minket a hitünk. Hogy miért? Jürgen Klopp személye miatt. Volt egy vezető, egy ember, egy apafigura, aki amíg jelen volt, soha nem kérdőjeleztük meg, hogy a jövő fényes-e. Ez volt számomra a legfontosabb Klopp-élmény, ebből merítettem rengeteg erőt, és tanultam rengeteget az életről, vezetésről, emberségről és hitről. A futball tényleg tud több lenni, mint egy sport, vagy egy meccs a tévében, ezt a Liverpool FC tanítja is egyetemi szinten, és ennek az egyetemnek volt Kloppó legendás rektora az elmúlt 9 évben.
De mégis, ha ki kellene emelnem egy pillanatot ebből az élményből, ami a legfontosabb, akkor vajon tudnék-e? Hát hogyne tudnék!
2016. április 14. estéjén ültem egy nyomorult csütörtökön az albérelt szobámban, rendesen magam alatt. Az egyetem mellett évek óta teljes munkaidőben dolgoztam, és ennek kezdtem érezni az árát. A szakdolgozatom reménytelen állapotban volt 2-3 héttel a leadás előtt, miközben a startup, ahol a termékfejlesztésért feleltem éppen csődbe ment. Úgy éreztem, hogy ebben a több frontos harcban minden fronton vesztésre állok. Szar az egész, el van baszva, diplomátlan munkanélküli leszek nemsokára. A kedvenc csapatom eközben 1-3-ra szopik hazai pályán egy látszólag sokkal jobb napot kifogó Dortmundtól. Ismétlem, szar az egész. De azért drukkolni kell, meg amúgy sincs kedvem írni azt a szart.
Aztán jött Mamadou Sakho, és kiemelte a gödörből a “Liverpool Countryt”, velem, meg a kedvemmel együtt. Megteltem lelkesedéssel, és az olcsó energiaitalokkal a testembe juttatott lóadagnyi taurin és koffein is pezsegni kezdtek, és hittem abban, hogy ez MEGLESZ. Ennek meg kell lennie. A végén pedig jött az extázis Dejannal, meg az ő csulás gólörömével, én meg fel-alá rohangáltam, térden csúsztam a szobámban, mint egy őrült. Aznap éjjelre akkora adrenalin lökést kaptam, aminek 15 oldal, meg a teljes váz lett a vége a szakdolgozatomban. Nem voltam többé kétkedő, nincs olyan, hogy valamit nem lehet megcsinálni, csak hinni kell benne. Köszönöm, Jürgen!
liverbörd
Lehet nem a legmaradandóbb, de egy nagyon meghatározó élményt választottam.
A Dortmund elleni negyeddöntő, a Barca elleni elődöntő, a Spurs elleni döntő, mind-mind nagyobb élmény, de gondolom lesz olyan írótársam, aki ezekből a mérkőzésekből csemegézik – teljes joggal.
Nekem a Real Madrid elleni elvesztett (első) BL döntő utáni hajnal az egyik legmeghatározóbb élményem Jürgennel kapcsolatban.
Ott számomra egy olyan arcát mutatta emberünk, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Az, hogy egy vesztes BL döntő után a stábbal, erősen ittasan ünnepeltek és kvázi megígérték, hogy elhozzák nekünk a kupát, nekem egy igazán maradandó élmény lesz életem során.
Ez a hozzáállás példaértékű, minden szembejövő probléma után úgy kell hozzáállni a dolgokhoz, hogy megoldódik és legközelebb nem hibázunk!
Gyanítom a legtöbb edző és stábtag ilyenkor teljesen összeroskadva, valószínűleg magányosan vagy a családdal tölti az éjszakát és nem is tudom hibáztatni ezért őket, sőt ez a normális. De jött a mi ’Normal One’-unk és teljesen fejére fordította ezt a „hagyományt”.
Számomra ez olyan mentális erőt mutat, amivel ezt az egész projektet végig is vitte. Vagyis majdnem végig. Be kell látni, tényleg elfáradt Kloppo a végére, de nem tudom egy cseppet sem megvetni ezért. Aki mindig 1000 fokon ég, akár egy rangadóról van szó, akár egy harmadosztályú csapat elleni Ligakupa meccsről, rajta mindig látszott az, hogy meg akarja nyerni azt az adott meccset és hogy mennyire együtt élt a játékkal. Ehhez a fáradtsághoz, kiégéshez személy szerint azt is gondolom, hogy a bírói kar nagyon sokat hozzátett még. De nem erről kellene szólnia ennek a posztnak.
Szóval visszatérve, nagyon kíváncsi leszek ki milyen pillanatot, meccset választ, nekem ez a hajnali kaland volt egészen meghatározó, nem mintha addig nem gondoltam volna, hogy jó kezekben vagyunk és ne lettünk volna ’Hívők’ már akkor is, de azt a videót látva teljesen biztos voltam benne, hogy hamarosan elhozza nekünk a BL serleget. Nem is kellett rá sokat várnunk… :)
