ELkúrtuk

Így egy nappal a tegnapi szégyenteljes este után nehéz érdemi gondolatokat megfogalmazni arról, amit láttunk. Aki volt olyan szerencsés, hogy nem látta, meg ne próbálja pótolni.

Ddodi tolja meg a kiharangot is, de még egy újabb beharit is egyben.

Még egy bruttális Fulham behari és West Ham behari kiadó – ha valakit érdekel megírásra ==>> kommentmezőben jelezz.

Az egész csapat az elejétől a végéig egyéni és csapatszinten is akkora nullát rakott le az asztalra, hogy azt még elemezni is lehetetlen. Lehetne egyesével végigmenni mindenkin, hogy ki mekkora szartalicska volt (azért szerintem akadt 1-2 vakok-közt-a-félszemű teljesítmény is), de úgy gondolom semmi értelme. Ez úgy ahogy volt, egy hatalmas szarcunami volt. Ami engem a legjobban zavart, az az, hogy a csapat teljes mértékben beleszart a saját és a szurkolóik szájába is. Megbasztuk magunkat élesbe hátulról. Nem az Atalanta volt kurvajó, ők köszönték szépen és berúgták a helyzeteiket, fegyelmezett, nyugodt játékot toltak. De mi? Hát mégis mi a szar volt ez? A fiúk nem akartak EL-t nyerni? Mert ne jöjjünk azzal, hogy fáradtak vagyunk egy európai kupanegyeddöntő hazai meccsén. Ez az egész a teljes szezon szembeköpése volt.

Órákig írhatnám még a szarozást, de semmi értelme. Mondhatjuk, hogy ez a kupa elúszott, de azért van még egy visszavágó, és ha van klub, aki ezt meg tudja oldani innen is, az a Liverpool. Jöhetünk a Barca elleni első meccsel ’19-ből, de ott úgy kaptunk ki 3:0-ra, hogy a csapat nem volt bűnszar, cserébe legalább lelkes és elhivatott. Ugyanakkor ez az Atalanta nem is a Messi-féle Barca, szóval jövő héten visszavágó, lehet nyomni egy Klopp távozására felhúzott all in-t, aztán meglátjuk. De könyörgöm, legalább állva haljunk meg.

Fordulunk inkább rá a hétvégi meccsre, amelyen az Anfielden fogadjuk a Crystal Palace-t. Az első körben idegenben 2:1-re vertük őket. Nem meglepő idén, de főleg a VAR és Madley maradt meg belőle. Előbb elvettek a Palace-tól egy tizenegyest az Endon elkövetett szabálytalanság miatt (jogosan, de ugye ezt nem szoktuk meg), majd pedig percekkel egy másik eset után visszanézettek egy teljesen szoft szitut, azt pedig befúj(at)ták tizinek. Önmagában az ítélet is szánalmas volt, de ahogy az megszületett, az még gázabb. Mindenesetre nyertünk egy utolsó perces Elliott góllal, úgyhogy lapozzunk.

Volt egy ennél sokkal emlékezetesebb csatánk is a Palackkal, 2014-ben. Akkor ugye nagyon mentünk BR-rel és a SAS-sal az aranyért, amihez – idénhez hasonlóan – gólarányt kellett javítanunk. A méltán feledhetetlen Joe Allen gólja mellett Sturridge és Suarez révén 3:0-ra mentünk, de mi álló fasszal mentünk tovább az erdőben, olyannyira, hogy 3:0-nál Suarez kivette a védő kezéből a labdát, hogy minél hamarabb közepet kezdhessenek. Hát ilyet sem látni sűrűn.

Én valami rettenetesen büszke voltam akkor a csapatra, és nem azért, ami ezután történt, hanem azért, mert ez (meg amúgy az az egész tavaszi hadjárat) nagyon tökös dolog volt. Azon a meccsen felszántottuk a pályát, sőt egész tavasszal, mentünk, mint a mérgezett egér. Aztán nem jött össze, van ilyen, de a csapat mindent megtett. Nem úgy, mint csütörtökön…

Na pont ezt várom a hétvégén is. Több helyen is olvastam (kommentmezőben is sajnos), hogy a MU ellen elment a bajnokság. Pedig nagyon nem! 7 meccs van vissza, amíg a labda kerek (mindig lesznek rockerek), bármi megtörténhet. Úgyhogy én kurvára ajánlom, hogy a vasárnapi és a csütörtöki meccs után visszapattanjunk a padlóról és pontosan úgy döngöljük a földbe a Palace-t, ahogy ’14-ben Gerrardék 3:0-ig. Kurva nehéz lesz, mert talán Klopp alatt ilyen mélyen még nem volt a csapat, mint csütörtök este, de ami elmúlt, elmúlt, lépjünk tovább és szurkoljunk a csapatnak!

You’ll Never Walk Alone!

Meccs vasárnap 15:00-kor a Match4-en.