-2 pont, avagy mi a mézédes lófaszt mondhatunk még?

Egy-kettő, egy-kettő…mikrofonpróba. Sziasztok, itt MC Hanyag a házban jaccuziban. 

Éppen megvalósítom álmaimat, életemben először írok singlet a Fonat studióban. Olvasás előtt még annyit szeretnék, hogy én mcallister főmedvén nevelkedtem, cseperedtem legtöbbet Fonatos időszakom alatt, szóval számíthattok némi káromkodásra, obszcén kifejezésre, illetve lehet lesz egy-egy rosszul elejtett monológ bizonyos emberek felé. Ez lehet nem mindenkinek gyere be, emberek vagyunk, de számomra így lesz önazonos a produktum. Ez ennyi, minden készen, a stúdió adott, égnek a fények, köszönöm, hogy itt lehetek, blablabla, haladjunk.

A meccs előtt idén először merem kijelenteni, hogy kattogtam, hogy mi történik, ha most nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy azt én szeretném, mi Liverpool drukkerek szeretnénk. Mivan, ha Diaz, vagy Nunez, vagy társai kapnak el szar napot, vagy elpattan valami Virgilben, Mackóban, vagy ne adja ég Krawietz mesterben. Jóisten óvjon minket az ő haragjától. Piros lap, sérülés, City góloktól mentes meccsben reménykedtem. Az első kettő ült végsősoron, ahol remélhetőleg nyerünk, de a legfontosabb, hogy ne veszítsünk pontot. Előző fordulós Manchester derby után azt gondoltam, hogy ez a City nagyon erős, kibasszák a méretes strandhullámkékerest itt is, és rajtunk múlik, mit tudunk kezdeni a helyzettel. Egy szó, mint száz, fostam, mint egy galamb.

Az első 15 perc alapján, ült is az elvárásom, nagyrészt a City dolgozta ki az élesebb helyzeteket, jó ült a felállásuk ellenünk. Öreg Erik Ten Hag, a transition futball nagy szerelmese megnyalta 10 ujját, ahogy a Citysek 1-1 passzból megcsinálták ezt a középpályás védekezésnek csúfolt valamit, amit az első félidőben produkáltunk.  Megjegyzem, cuki volt, csak nagyjából annyi lófaszt ért, hogy Van Dijknak néha azt kellett csinálnia, amit Van Dijk szeret csinálni és ügyes is benne.

Továbbá Kelleher pulzusmérőjén is éreztem, hogy hajjaj, felcsúszott a szám 55-ről 57-re, nem lesz így jó. 

Aztán mi is éledeztünk, Trent Alexander Arnold, vagyis, jajj, neharagudjatok hanyagságomért, „rossz chat”, ahogy a művelt Z generációs mondja. Szóval TAA második eljövetele, Connor Bradley szépen megforgatta Akét egy kiskanállal, majd beadása sajnos lecsúszott/Darwinunk elkésett. 

Aztán kb. így letelt az első 20 perc nagy része, beszoptunk egy corner tacken quicklyt, KDB megmerte húzni a saját fegyverünket ellenünk. Shit happens, nem vagyok boldog, de talán jobb is így, hátrányból idén mindig visszaverekedtük magunkat.

Aztán még volt egy Szoboszlai fejes, nagyvonalakban a legnagyobb ziccerünk a félidőben. Emberünkről elmondható, hogy nem volt élete meccse, de voltak szép jelei. Például jött egy passz még félidő végén tőle Bradleynek ki a szélre egy lövőcsellel karöltve.

Itt annyi építő jellegű beefet azért engedjetek meg, felcseszi kicsit a bennem mélyen megbújó erőcsatárt/Torghelle Sándort, hogy ilyen helyzetben miért kell kottára kijátszani a játékot, ez heavy metal vezér, nincs előtted senki, lődd meg azt a kurva labdát a fickába, vagy helyezd el finoman a jobb alsó sarokba. Tudom, lehet én vagyok szigorú, de azért rangadó, itt többet vár az ember mindenkitől. Meg na, Bradley amúgy is jó gyerek, ügyes volt végig, nem ez a legnagyobb tragédia. Nem szívesen veszem elő, meg nem is őt akarom bántani, pusztán a jelenség zavar.

Különben a félidő végére már fifty-fifty meccsünk volt. Elkezdett ülni a letámadás, a City középpályának nem esett jól a meccs embere, Endo közreműködése, erről később. Elképesztő iram, a 45 perc játékidőt inkább éreztem 15 percnek, ami egy akciófilmnek és egy focimeccsnek is egyaránt jól áll, mert végig le van kötve a szemünk.

Második félidőre pedig a fifty-fifty egyre inkább kezdett átfordulni mi oldalunkra.

Ezt ezzel a várható gólok száma (vagy ahogy a szakértők mondják, akik nem tudják megfogalmazni, hogy mi ez, XG, két ikszel) ábrával tudom igazolni, meg azzal, amit a szememmel láttam (korlátolt erőforrásokból dolgoztam és a nevem se a szorgalmam miatt kaptam, mea culpa). Ábránkon remekül rajzolódik az egész meccs alatt hogyan változott a minőségi helyzetek kialakítása. Első felesben a leírtakon kívül nálunk harmatos lófasz, náluk Stones gól és harmatos lófasz volt ez az eredmény. Második felesben pedig mi elkezdtünk lüktetni, jöttek a nagyobb helyzetek, Citysek pedig épp keresték az állukat egy-két játékosunk kiemelkedő teljesítményén.

Itt szeretném megköszönni Endo, Lucho és Macca mai featjét a meccshez. Endonak van am egy egyéni sajátossága. Képes olyan jól időzített szerelésre, hogy adott X ember megkapja a labdát, át akarja venni, de upszi, már nincs a lábán, mert ott van a kis japó, elkotorta és szegényem annyit lát, hogy már indul az ellenakció Szoboszlaival, Maccával. Ez amúgy nem egy nagy was ist das, nem ő szarta ki a spanyolviaszt, csak am elég nagy fegyvertény, amikor ilyen egyszerű és nagyszerű készséggel taknyosra lehet szopatni am a világ legjobb középpályásait és az egyszeri Burnley CDM-et is, nagyjából ugyanolyan hatékonysággal. Meg am élvezetes látvány, amikor az ember elkezd felfigyelni rá.

Emellett nem mehetünk el Luchom mellett. Jött egy váratlan masterclass tőle. Megmutatta kedves kis drogbáróm azt a tudását, amiért szeretjük és amiért én nem szeretném, hogy elmenjen. Az a szép a sztoriban, hogy az elmúlt hónapokban olvasgattam, hogy jajj, ő is belassult és nem olyan jó már, el kéne adni. Ma üzent a károgóknak, úgy poroszkált Walker és Rodri mellett (=a Premier League két legjobb játékosa a posztján, by the way), hogy egy pillanatra azt hittem, hogy a prime Ronaldinho farsangkor beöltözött Luchonak ezen a csodás délutánon. Megforgatta mindkettőt kis paprikás fűszerben, bolondok még borsosak is lettek, szegény Rodri lehet ott helyben oda is ég, ha véletlen elkapja a lábát. Utána meg még van benne annyi, hogy Walkert is földre vitte, nyíregyházi szaktársam kifejezésével élve, szólt neki a kakkukos óra. Ez a csel önmagában kifejezi számomra az Liverpool életérzést Jürgen mackónk alatt.

Luis Diaz vs Kyle Walker and Rodri 80′
byu/Chelseatilidie insoccer

Komolyan, a csávó megcsinálja a cselsorozatot, van annyi lélekjelenléte, hogy megpróbálja beadni, elbassza és üti a földet, hogy miért baszta el a végét. Imádom. Szív bajnoka címet ma megnyerte nálam. Sajnálom, hogy helyzeteit hanyagul kihagyta, ismerem az érzést, számomra is önazonos. Na de a mezőnymunka, az parádé volt tőle.

Macca pedig. Szerintem a legjobb igazolásunk tavalyról, jövő Liverpooljának egy tökéletes alapanyaga (…megfelelő körülmények között). Óriási játékkal adott ő is bőven a mai remek második félidőhöz. Remek keresztlabdák, kiváló labdatartás, ő volt, aki rendszeresen tört be az üres területekre. Tizit bebaszta, amit Aké és Ederson közösen összehoztak nekünk. Innen is jár a taps nekik, köszönjük az adakozást.

Meglepődtem a második félidőre, mert ne haragudjon senki a szektás Liverpool szurkoló elfogultságomért, ezt a Cityt a második félidőben ledomináltuk. Esküszöm Harry Kane lányának az életére, többször visszanéztem a második félidőt, ezt a konklúziót tudtam levonni. Megnéztem a meccs végi statisztikák alakulását, ez jött ki. Mi uraltuk a játékot. Ismét beigazolódott, hogy a játék uralása a futballban annyira nem számít, azonban az, hogy a Manchester City kb. 10 percig buszozzon+ hosszabítás, meg még ugyebár a hazaút, számomra nagyobb élmény volt bárminél. Ha ezt még győzelemmel megkoronázzuk, akkor igazán lehetne kókler gecizni. Én azért ide is be merném küldeni. Bár most nem elsősorban Pepszinek szánom.

Ugyanis nem mehetünk el a meccs legnagyobb drámaírói mellett sem. Gratulálok Michael Oliver. És kedves mélyen tisztelt VAR szoba. Munkát adtok a PGMOL-nak, miattatok kell egy szervezet, ami minden egyes balfasz döntés után készen áll leírni, hogy mennyire kurvára sajnálja az egészet.

Történt ugyanis, hogy Doku Gróf mellkason rúgta Maccánkat. A 16oson belül. Ja, egyebet vársz még?…

Ennyi történt, ennyit tudok mondani az esetről önmagában. Bizonyos helyeken ez tizi és nincs kérdés. De ez egy City-Liverpool rangadó. Nehogy már a sütemény süsse a nagymamát barátocskám. És különben is, Mucsitól már megtanultad, hogy egy igazi férfi nem rinyál. Nem, hogy örülnél, hogy pár mérkőzéssel ezelőtt nem kaptunk tizit kétes szitukra, meg engedte a bíró a 99. percben is járatni a labdát a Nottingham ellen. Vagy, hogy egyáltalán Ederson hibájakor nem hangzott el az a gondolat, hogy jól játszotta meg Darwin lábát, hülye fasz Nyunyó faszért nem húzta vissza.

És nem akarok gyíkemberek hátterétől elkezdve a Kennedy gyilkosságon át hasonló elméletekbe bocsátkozni, hogy „ez szimpla korrupció”. Leginkább azért, mert eleve nem hiszem el, hogy ez olyan jellegű korrupcióból fakad, amiben a City a bajnok és kész. Egészen más irányban indulnék el. Az én hipotézisem az, hogy ezek tényleg ennyire segghülyék. Hé, te ott, igen, te, tedd le a gyűjteményed arról, hogy mennyiszer volt balfasz ellenünk a rigó kérlek egy picit és olvasd el a gondolatomat. Millió köszi.

Szóval, van ez a jelenség, amit úgy tudnék összefoglalni, hogy „balfasz bíró”. Mindenhol a világon ott van, az idők végezete óta. Inkonzisztens döntéseket hoz a szabályokhoz mérten, valószínűleg rengeteg lelki sérüléssel szenved, és különben is, gyerekként nagyon sokat bántották a focisták és így áll bosszút. Van ez az új jelenség, ami az ő döntéseit felülbírálja, a VAR. Ez azért jött létre elvileg, hogy segítsen a vak és jól láthatóan pszichózisok tömkelegével áldott szerencsecsomagon. Eddig tök jó, azonban egy bibi van a rendszerben. Ezt a rendszert is ugyanolyan, szerencsétlen idióták vezetik. Hiába vannak, amikor a játékvezetést problémáját jelentő gondokat nem tudják megoldani, mert ők is a probléma részei. Lásd Real Madrid-Valencia mérkőzés pár hete. Vagy az Arsenal-Aston Villan, amikor Jesus lábát elkaszálja Douglas Luiz. Vagy a UTD ellen hozott kétes döntések. És amúgy még lehetne sorolni.

Feltűnt valami közös vonás, amit a három csapatról felsoroltam? Mindhármat zsigerből rühelled Pool szurkolóként?

Kedves barátom, az igazi problémák ebben gyökereznek szerény véleményem szerint. Mármint, hogy is tudnál te haragudni egy olyan döntés miatt, hogy „Úristen, a Szarzenáltól elvették a góljukat, bezzeg akkor nem sírtak, amikor Ödegaard kézilabdázott”. És az átlag Arsenal szurkoló előveszi most, hogy a Gabriel Jesus esetén mi nem sírtunk. Vagy, amikor szerintem, előre szólok, ülj le, vegyél egy mély levegőt. Tizit kaphatott volna a Chelsea Van Dijk belépője után az Anfielden, amikor épp 3-1-re vezettünk. Könnyen lehet, hogy abból 3-2 lesz a meccs képe alapján, aztán leikszelünk, vagy nem, mert a Chelsea balfasz. Ki tudja?… de én már gecire várom azt az utópisztikus világot, ahol ezeket tisztességes keretek között lehozzuk és amúgy békében élünk egymás között.

Valamint, ez egy olyan jelenség, ami, véleményem szerint túlmutat önmagánál…

Mert, és itt jön egy kis konteózás, ezek az Isaura TV-n és török műsorokon élettelen felnőtt balfasz rigók is pontosan erre utaznak. Meg szimplán segghülyék. Ha van, ami kézzel foghatóan termelődik ilyenkor, az dráma, feszültség. És mi lesz ezekből?…

Bejegyzések tömkelege, negatív hírnév, klikkek, ami a mai modern adatbányász világunkban= marketing. Aztán ezeknek a problémáknak a valódi gyökerét nem oldottuk meg, de be lehetett tömködni rengeteg látszatintézkedéssel a dolgot.

Tudom, eléggé Puzsér tempó ez az elmélet, amit most leírtam. Összességében talán, merész elképzelés, csak valahogy suhancként azt hinném, hogy klubszinten közösen fel lehetne ez ellen lépni. És szerintem ez is, ahogy minden változás, valahol innen kezdődik, hogy beszélünk róla. Először mi, itt blogon, aztán megy tovább valamerre. Nem tudom, lehet nem így kell csinálni. Azt tudom, hogy annál ez mindenképpen jobb, mint hogy hallgassam a VAR szobából Atwellt arról pofázni, hogy „Doku played the ball in a reasonable position”. És üljek tűrve ezt.

A meccsről önmagában már nehéz mit írni. Ezért is választottam a -2 pontot címnek. Végsősoron ennyi tragédia történt, ami részben a csapatunk felelőssége és az átlag szurkolót érinti. Diazban maradt helyzetek, egy rosszul kivédekezett szöglet és tengernyi lehetőség, ahol nem voltunk elég élesek. Legtöbb helyzetet ma dolgoztuk ki a City ellen (19), csak az FA kupában termeltünk ellenük több helyzetet (22), 2013-ban. Amit tudtunk, kihoztunk magunkból erre a meccsre. Amit meg nem hagytak, az bennünk maradt.

Ami azt is jelenti, hogy ebben a bajnoki versenyfutásban többé nem a mi kezünkben van a sorsunk. Ha csak nem kezdünk el 10+ gólos meccseket termelni és verjük meg az Arsenalt, gólkülönbséggel. Aggódni nem fogok, a szezon két legnehezebb csapatán túl vagyunk, ez alatt a 4 meccs alatt 3 pont fájó, de nem ezen fog múlni a bajnokság sorsa.

10 kőkemény forduló maradt hátra, azt kívánom a csapatnak ezt a keserű pirulát addig nyeljük le, amíg lecsengenek a maradék meccseink és tegyünk meg mindent a mi sorsunkért. Legyen Danns.