Mentality monsters vs Winning monsters

Szombat este 5 év alatt harmadik BL döntőjét vívja a csapat, már önmagában ez jól mutatja, milyen messzire jutott a Jürgen projekt Liverpoolban. Sok szempontból érdekes mérkőzés lesz, van benne visszavágás lehetősége, különleges párharcok, 81-es párhuzam, egy csúcs Liverpool és a Ronaldo érához képest egy megkopottabb Madrid.

4 éve a Real a csúcson volt, mi pedig éppen csak alakultunk. Virgil fél éve volt a klubnál, igazi védekező 6-os nem volt, Fabinho a döntő után érkezett, azóta pedig a Ginit Thiago váltotta a gálakezdőben. A padotössze sem lehet hasonlítani, emlékszem Salah sérülésénél matekoztuk, hogy a mindig sérült Lallana, vagy a ballábas Moreno áll mjad be. Az eltelt 4 évben a csapat olyan szintre lépett, ahol nem csak egy-egy meccsen képesek elkapni a legjobb csapatokat, de konzisztensen egész évben magas szinten képesek játszani és emellett ellenféltől függetlenül eredményesen is.

A Real ezzel szemben kicserélte a teljes védelmét Carvajalt leszámítva. A középpálya szépen megöregedett a spanyol napfényben, Kroos és Modric karrierjük legvégén járnak, de Casemiroval kiegészülve még mindig nagyon összeszokott és rutinos hármast alkotnak. Benzemával együtt már évezredek óta együtt játszanak, nagyjából úgy képzelem, már előre tudják melyikük, mikor és mekkora gittet pakol a wc-be. Ez a szinergia sok mindent el tud fedni a pályán és nagy energiákat tud adni a fiatal brazil szélsőiknek. PSG-Chelsea-City soron keresztül érkeztek a döntőbe és mindegyik párharcban jelentős ideig úgy nézett ki, hogy lesimázza őket az ellenfél. Azonban a fenti három csapatból egyik sem tudta klucs pillanatokban kihasználni az adódó helyzeteket, a Madrid pedig köszönte szépen visszamászott az ablakon, mert egyéni képességekben bárkivel felveszik a versenyt és ilyen rutinos maggal nem csuklanak össze egészen a végső sípszóig.

A 4 évvel ezelőtti meccsből szigorúan sportszakmailag következtetni nem lehet. Azóta Buvac szele megszűnt fújni a liverpooli partokon, sokkal érettebb kimértebb focira képes lett a csapat. Két masszív oldalsó háromszöggel operál a csapat a labdával, sokkal kevesebb a hangsúly a direkt játékon. Robbo-Thiago-Mané és Trent-Hendó-Salah a világ bármelyik felállt védelmét meg tudja bontani, a Fabinho-VvD-Alisson sor védelmi gerinc pedig Matippal vagy Konatéval szintén brutális magabiztosságot sugároz. Minden poszton világsztárok állnak a csapatban, akik így együtt egymásért dolgozva lettek azok (najó Thiago már érkezése előtt is az volt, de mentalitásban ő sem lóg ki). A padon egyetlen vékonypont jelenleg a középpálya, ezért volt hatalmas parafaktor, hogy Fabinho és Thiago felépülnek-e a döntőre. Nélkülük jóval jóval gyengébb ez a rendszer.

Emellett az érett tempokontrolláló játék mellett, a Liverpool nem felejtette el az alapjátékát. Azt a hihetetlen energiákkal zúgó rendezett letámadást, amivel sikerült totálisan padlóra küldeni a Barcelonát az előző BL-döntőnk előtt. Bobby nélkül nem lennénk sehol, az ő „jóságát” ebben mérik, nem gólokban. Emellett a csapat nemcsak kiemelkedően használja a lescsapdát, ahogy azt a Merseyballban már megírtuk, a VAR bevezetése óta az extremitásig tolták el ennek a gyakorlását. Nincs másik csapat aki többször állítaná lesre az ellenfelét. Emellett a csapat a rögzített helyzetekből is kiemelkedően veszélyes. Ezzel nagyjából el is érkeztünk a kezdő kérdésköréhez. Nézzük sorra, kit miért lenne érdemes a kezdőbe jelölni.

Az első kérdéses poszt a van Dijk melletti belsővédőé. Matip jóval ügyesebb a build upban, sokkal rutinosabb és jobban érzi a csapat játékát, passzjátékban és labdás előretöréseiben abszolút Konaté előtt van. Konaté ezzel szemben a színtiszta tesztoszteron, az őserőbe öltött elegancia, viszont jóval könyebben hiábra kényszeríthető. Kockázatminimalizálás miatt a stabilitás érdekében Matip kezdene ha én raknám össze a kezdőt.

A középpályán, ha mindenki egészséges nincs kérdés, de nem ez a helyzet. Nagy kérdés Fabinho hogy bírja a meccs tempóját, és hogyan alakul a meccs képe, de nagy valószínűséggel ő kezdeni fog, ahogy a kapitány sem kérdéses. Thiago kevesebb, mint egy hete idegesen sétált le a szünet előtt pár perccel az Anfield gyepéről, így nagy kérdés mennyire sikerült az achilleszét összerakni a döntőre. Már a csapattal edz, de azt hogy mennyit bír jó esetben csak a stáb tudja. Mindenképpen jó jel, hogy bevethető, ha erődemonstrációt akar Klopp tartani akkor mindenképpen kezd majd, azonban egyértelmű, hogy Keita kezdetése mellett is jócskán van érv. Thiago ekkor a második félidőben érkezhetne kontrollálni a meccset egy fáradtabb Real középpálya ellen, ha kell fokozni a tempót, ha épp úgy áll eldugni a labdát. Keita liverpooli karrierje nagy talány és tavaly láttuk a madrid ellen, mennyire szét tud esni fejben, azonban a Chelsea elleni FA döntőn minden megmozdulása fegyelmezetten a csapatot szolgálta. Ha Thiago kezd az mindenképpen azt jelzi, hogy nem kockázat a sérülése, de szerintem Keita lesz a kreatív középpályás és reméljük, hogy élete meccsét játssza majd.

A támadósorban Bobby sérülésével a Díaz-Mané-Salah sor lett az alap, Mané hihetetlenül érzi a hamis kilences posztot, óriási munkabírása és intelligenciája nagy hatással van a csapatra. Díaz tükörszélsőként nagyon hamar beilleszkedett ebbe a rendszerbe, a Chelsea elleni döntőt akár egymaga eldönthette volna 4x-5x is. Itt az egyetlen kérdés most, hogy Bobby egészséges és hetek óta edz, hogy mint a megkerülhetetlen hamis kilences kezd-e, és Díaz érkezik a megfáradt Real védelemre a második félidőben? Meglátjuk majd, a szívemnek jól esne ha Firmino kezdene, amolyan életműdíjként, de ezt innen a budapesti kanapémról nehéz kitalálni, mi is a pontos terve Jürgennek. Ha a direkt támadásokra épít az első félidőben akkor Díaz kezd, ha a presszinget akarja agyig tolni akkor Bobby a válasz.

Ez a három kérdőjel alapvetően határozza meg a csapat játékát, és ugyanilyen kérdéseket okozhat Carlonak, hogy milyen szemlélettel menjen neki a döntőnek. A liverpool egyértelműen a modern aktívan és mélyen védekező rendszerek ellen bicsaklik meg. Kérdés képes-e a Real buszozni és gyors kontrákkal kihasználni a szélsővédők mögötti területeket. Ennek egyik felére alkalmasak, Rodrygo és Vinicius szélsebesen tudnak támadást vezetni, Benzema pedig elit befejező és előkszítő. De képesek olyan mélyen visszazárni, hogy ne roppanjon meg a koros középpálya, ami már messze nem az a presszingrezisztens gép, mint évekkel ezelőtt voltak. Természetesen ott vannak a melós játékosok is, Camavinga és Valverde, akik képesek stabilizálni a csapatot és extra erőt adni a végjátékra, de kérdés, hogy ez ellen a Liverpool ellen lesz-e érdemi végjátékra esélyük, na nem azért mert sokkal jobb csapat lenne a döntőbe vezető úton alulmaradtakhoz képest. Sokkal inkább mentálisan erősebb ez a csapat, de erről később.

Nagy kérdés hogyan bírkózik meg a hamis kilences játékkal az Alaba Militao kettős, valamint Viniciusnak mennyire kell visszazárnia hogy szűkítsék Salah területeit. A párharc amire a legtöbben kíváncsiak, az természetesen Trent és Vini Jr-é. TAA a liverpooli támadásépítés kulcspontja, Hendó végtelen futóteljesítménye megteremti neki, hogy ne csak Salaht szolgálja ki de az egész pályát átlátva irányítsa a játékot és vagy tűpontos beadásokkal és indításokkal szolgálja ki a hosszún érkezőt. Ezzel szemben a csapat legsebezhetőbb pontja a magas helyezkedésével mögötte nyíló terület.

Ugyan már említettem, hogy a 4 évvel ezelőtti döntő nem sok befolyással van taktikai szempontból a mai csapatokra. Ezzel szemben mentálisan az a döntő alapjaiban határozta meg a liverpooli építkezést. Egyrészt egy viharos korszak volt, ahol Buvac rugalmatlansága visszafogta a stábot és a csapatot, másrészt pedig a Mester (vendég olvasóknak Peter Krawietz, a szerk.) nyilatkozatait venném elő arról a Madridról és magáról a döntő kudarcáról. “They have mutated in recent years in the Champions League to a result monster and have insane experience.” Ezzel a nyerő szörnyeteggel találták magukat szemben 2018-ban, és a saját bőrükön tapasztalták milyen az, ahogy a kétes bírói szituációkból előnyösen előlépve a pályán megette és kiköpte őket. A Sevilla elleni döntő utáni nyilatkozata, “Csak a hülyék ülnek a földön a következő kudarcra várva.” Ez tisztán megmutatja, hogy egy döntővel csak az adott évi versenykiírásnak van vége, nem a csapatnak. Ezzel a hozzáállással lehet mentális szörnyet építeni, amivé a csapat vált az évek alatt. Az elvesztett kijevi döntő olyan tapasztalatokat adott, amivel semmi más nem ér fel és ezt nem csak feldolgozták a játékosok, de a stáb be is építette a képzésükbe a levont konzekvenciákat.

“Kijevben olyan volt az öltöző, mint egy siralomház. Képzeld el, hogy belépsz oda úgy, hogy az egyik srác (Szalah) azóta megjárta a kórházat, visszatért, fájdalmai vannak és bőg. Közben hallod, hogy odébb az ellenfél ünnepel. Aztán hallod, hogy a melletted lévő szobában a bírók is ünnepelnek. Azt mondjuk nem tudom, miért? De énekeltek és buliztak egy rekesz sör kíséretében. Borzasztó volt a számunkra. Nehéz ilyenkor megfelelően reagálni, de ez is része a teljes képnek. Erőt és tartást kell mutatnod, ez a jó hozzáállás”  – osztotta meg a minap az Athleticcel. Pontosan tudják, hogy a Real faszmákja honnan fakad. Elhitetik veled, hogy vége, nyertél a padlón vannak és ha 80 percig nem mutattak semmit, akkor az utolsó 10-ben sem fognak és erre már csak akkor eszmél rá az ellenfél, mikor a Real már nyert. Ezt nem fogja megengedni magának a pool, mint a Zombielandben biztosra kell menni, nem elég ha egyszer a földreküldted a zombit, még egyet a fejébe is kell ereszteni és nem lesz baj. Ha kell 4-0-ra is el kell menni, az utolsó labdáért is harcolni kell 1-0-nál vagy 0-0-nál. Ez a mentális hozzáállás sokkal nagyobb fegyver a Hendóék kezében, mint a tökéletes presszing, a villámgyors kontra, a végletekig kidolgozott lescsapda, vagy a veszélyes pontrúgások. Ez az igazi ereje a mostani csapatnak, mindamellett, hogy veszettül értik a futballt, amit játszanak.