Rogernek születve

Idegtépő vasárnap délutánra sikeredett. Nem gondoltam volna sem év elején, sem januárban, sem 2 hete, hogy az utolsó meccs harjájáig versenyben leszünk. Bravúr, és nem is „csak” a quadruple lehetősége okán, de amiatt is, mert egy történelmi ManCity ellen megyünk évről évre, és hozzuk össze párosban azokat a versenysorozatokat, amiket később történelminek fogunk, fognak titulálni. Nézve ezt a fotel karfái közül igazán különleges.

Talán az egyik legrosszabb bajnoki forgatókönyv volt ez így, hogy a legvégén elúszott a hajó, és addigra már nagyon fájóan fogyatkoztunk meg létszámban és sztaminában is. Nem lesz egyszerű a szombat sem, de legalább az már a V betű a vakáció!-ban. Reméljük az eredményben is.

Az elkeserítő 38. forduló egyetlen lelki öröme utólag, hogy legalább 1 másodpercig sem állt úgy, hogy bajnokok vagyunk. Sőt, az egész idényben is csak hébe-hóba az elején. Karcsú „öröm”, tudom. Ugyanakkor a történelmiség és a PepCity jelenség kapcsán kicsit azzal a hasonlattal nyugtatom magam, mint sehonnai tenisz-szurkoló a ’00-ás és ’10-es években. Federert imádod, nem lehet nem imádni, de mégis jön az a kurva spanyol gyerek, hogy a világ legjobbját seggelje ki évről évre a salak trónjáról. Federer minden évben nyerte a GS-eket – lásd a Klopp-i Liverpool kupákhoz való viszonyát -, korszakot alkotott, világelső volt – Élő pont, helló -, és a Roland Garros-on mégis mindig a Rafael. Aztán persze jött egy év, amikor már senki nem emlékszik, mi történt Nadallal, de valami Söderlinggel döntőzött Roger, és hát persze be is húzta. Úgy néz ki, ez volt nekünk a 19-20-as idény. Azt sem tudom, mi volt már, az biztos, hogy a covid maradt meg, meg még az is rémlik, hogy 30 év után az üres stadionban kellett kupát kitoporogni.

Ahova kanyarítanám az az, hogy fasza volt Federer drukkernek lenni. Sőt, így talán még jobb volt, hogy a seggemig lekormolt az ideg néha. Talán nem is emlékeznék az Eurosport meccsekre, ha ez nincs. Talán Federer drukker sem lennék. Talán Rafa sem lenne az a Rafa, és talán a történelem is unalmasabb lenne.

Megnéztük most a NatGeo törióráját élőben vasárnap a Spíleren meg a Digin. Szerencsére folytatásos sorozat, állítólag ismételni nem szokták, és legendák szerint vannak vidám snittjei is.