Szarkastély

Újabb olajos tulajjal bővült a jelenlegi Premier League csapatok köre, méghozzá a gordie nagyváros csapatát a Newcastlet vették meg. Egyelőre megy a huzavona, hogy kinek mennyit elszámolva tudják majd a pénzt önteni a csapatba, de egyelőre még a jelenlegi nem túl acélosan teljesítő kerettel mérkőznek meg este a fiaink. Több szempontból is aggályosnak tartom az új tulaj színrelépését, de mondjuk az is igaz, hogy engem még nem világosítottak fel dollármilliókkal, hogy miért is jobb ezeket az alapvető emberi jogokat rugalmasan kezelni. Na de ez a blog nem erről szól, hogy homoki négerek államszervezési elvein lamináljunk.

Egyre jönnek a hírek, hogy a teljes tehetséges, de mellőzött játékosokat felvásárolnák januárban, névszerint: Jesse Lingard, Dele Alli, Aaron Ramsey, Sven Botman, James Tarkowski, Ainsley Maitland-Niles, Weston McKenni. Egyrészről csodás lenne látni, hogy 6-7 vagy ennél is több játékost akarnak majd a kezdőbe illeszteni, nem kell olyan mélyre túrni a memóriánkban, hogy mi szokott ennek a vége lenni, ugye Brendan? Pláne, ha ezt megtolnák még egy tartós kieső hellyel, az már csak kamaszos wetdream lenne, ha ki is zúgnának a sárdagasztóba a picsába.

Félre a wishful thinkinget, a valóságban csapatunk kerete közel került a teljeshez, mármint nagyjából mindenki edz, ilyen vagy olyan formában. Kiváló forma időzítéssel meg is érkeztünk a téli darálóhoz, hogy csatárduónk elmehessen majd covid-malária-népirtás mesterhármasokat rúgni. Nem mondom én, hogy ezek a négerek mindig háborúznak, de egy ilyen ócskán megszervezett tornát erőltetni a pandémia idején elég csúnya eredményeket hozhat. Kár ezen keseregni, mert hát az elefántoknak is kell a tápanyag.

Már csak abból a szempontból is korai még Afrikáig rohanni, mert az omikron dübörög UK-ben és ezt a csapatok is nyalják-nyelik rendesen. Ugyan minden csapat egyenlő elbírálást kap a bíróktól és a bajnokság szervezőitől, de egyes csapatok egyenlőbbek, így adódhat, hogy vannak meccsek amiket elhalasztanak a csapatok covidos játékosai miatt, vannak amiket nem. Mivel sem egységes leállás, sem egységes protokoll nincs így aztán marad a majd meglátjuk álláspont, a boxing day-i football nézéssel nem nagyon számolok személy szerint.

McAllister kolléga csodálatos grindolós analógiáját folytatva, a csapat újra egy ilyen fosfaragó ellenfél ellen készül. Mélyen védekeznek és kontráznak majd, mi meg rágjuk az ökölbeszorított lábfejünket, ha még a 78. percben sem kapunk meg 4 jogos 11-est, pedig Mané már rég a kalózkarriert fontolgatja és leendő falábának a színén gondolkodik a gyepen forogva. Láttunk ilyen meccset nem egyet nem kettőt, ez a Castle pedig 1 meccset nyert idén. Túl sok egyébről nincs értelme írni, Saint-Maximin az ő Adamájuk, rajta kell majd erőteljesen védekezni.

Zárásként pedig megosztanám mennyire elérzékenyültem ahogy a karácsonyi érzelmek felültettek a nosztalgia vonatra és szembe jött a szocialistamédia egyik oldalán az alábbi kép. Mennyire más világ volt akkor, mennyire máshol jártunk mint csapat és én mint egyén szintén. Üdv néktek és kellemes ünnepeket, A nagy szart búcsúzkodok még, ha lesz lejcseszter meccsünk én kiharangolok.