Hagyományőrző egyesületék ellen

A hosszú hétvége közepén. A nyár és a várható újabb bezártság előtti utolsó kiélvezhető pillanatokban csapnak fiaink össze a Premier League egyik legkonzisztensebb csapatával.

A Burnley egy nagyon izgalmas csapat számomra. Elsősorban azért mert ellentmondásos, vegyes érzéseim és gondolataim támadnak tőlük. Egyrészt elismerésre méltó az a konzisztencia, önazonosság, amivel a világ egyik legkompetitívebb ligájában nyomulnak. Az, hogy 9 éve ugyan az a menedzserük. Az, hogy kitartanak a konzervatív, ősi taktikai módszereik mellett. Az, hogy relatíve kis pénzből elsősorban britekre építve itt tudnak lenni a Premier Leagueben az elismerésre méltó. Azt gondolom szegényebb lenne a Premier League nélkülük, hiszen a változatosság gyönyörködtet és a világ halála lenne, ha mindenki mindenről ugyan azt gondolná. Mindeközben nem szeretem az archaikus, passzív-deffenzív focijukat. Alapvetően jobban szoktam szeretni a modernebb dolgokat, amik követik a változásokat. Kicsit másként megfogalmazva örülök, hogy vannak, de én tuti nem lennék a hagyományőrző klubjuk tagja.

A COVID rengeteg furcsaságot okozott a világunkban az elmúlt bő egy évben. Ezek között jelentőségét tekintve nagyon sokadik az a tény, ami a tavalyi szezonunkat az egyik leginkább befolyásolta a sérülés spirál mellett. Nevezetesen, hogy a COVID miatti nézőhiány jelentős visszaesést okozott a hazai pálya előnye nevezetű jelenségben. Sőt konkrétan hátrány lett az üres, csöndes, lehangoló, lélekölő lelátók miatt a hazai pálya. Azt tudjuk, hogy minden rendes Klopp csapat már csak a mester személyisége miatt is erősen épít a közönségére. A Liverpool a híres, Koppal hagyományosan épít a szurkolói hatásra a meccseken. Ezért nem meglepő, hogy a Kloppi Liverpool erősen érintett volt ebben a jelenségben.

A magam részéről régóta azt gondolom, hogy a Kop a kommercianizálódó világunkban erősen megkopott. Ennek a nézetemnek azt gondolom a tavalyi szezon tényei ellentmondanak. Még akkor is, ha maga a jelenség ettől még azt gondolom valós.

Még azt a spekulációt is megengedem magamnak, hogy a Szuper Liga gyors, látványos megszégyenítő összezuhanásában ennek a jelenségnek szerepe lehetett. Azt gondolom nem csak engem hanem a klubokat is meglephette az a tény, hogy bizony a bevételi szempontból ma már nem túl jelentős tétel a helyszínen jelen levő szurkoló a teljesítményben sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint gondoltam/gondolták. Nem tudom igazam van-e, de számomra a nehezen magyarázható farokbehúzott bocsánatkérős visszavonulónak ez egy logikus, érthető oka lehet.

Csapatunk körül a héten az elnyűhetetlennek tartott Milner apó sérülése a legfelkavaróbb hír. No, nem mintha tavaly ne lettek volna kisebb izom sérülései a laktáz teszt királyának. Ettől még tény, hogy az emberi pszihé legfélelmetesebb, legelkerülhetetlenebb jelenségével kényszeríti megbirkózni a szurkolót. Az elmúlással.

Az első meccsünk kellőképpen sima lett, de ettől még teljesen természetesen tele volt szezon eleji formának hívott hiba jelenségekkel. A mostani meccsre sem várok mást. Apró hibákkal teli nem túl szép, nem túl izgalmas meccset várok. A két csapat stílusából fakadóan elsöprő Liverpool labdafölénnyel. Türelmes oldalpasszokkal a Burnley 10 emberes retesze körül a tizenhatosukra szorítva őket. Néha meg versenyfutás a védőink és a támadóik között. Remélem VvD gyorsulni fog az első meccsen látott önmagához képest, mert ha ez az, amit poszt sérülés tud akkor bajban vagyunk.