Enjoy the ride

Tévét bekapcsolod, Salecen nevetsz egyet, magadhoz veszel valami fogyasztani kívánt élelmiszert, és szépen nyugodtan megnézed a Liverpool-Cityt. Talán még élvezed is. Más feladat nincs is.

Az elmúlt szezonok City-meccsei elé az általános laissez-faire hozzáállásom ellenére mindig, de tényleg mindig úgy ültem oda, hogy az első perctől minden labdát bűvöltem a szememmel. Az most jusson át két bugyikék közt, Mané pöccintse el Ederson mellett, Lovren rúgja el a labdát is mielőtt Sterlingben landol, az összes finomság. Aggódtam egy hazaadáson, nehogy átcsúszon Alisson lába alatt, teliben szurkoltam Firmino minden egyes százból egyszer ha bejön kapusletámadásáért, klasszikusan görcsben voltam két órán át. Simán lehet, hogy most is pontosan így lesz majd a meccs közben, hetvenedik perc, megyünk 2-1-re, Gini meg besárgul miközben egy kontránál visszarántja Sterlinget, én meg gyomorból visszatekerem majd az időt, hogy három másodperccel korábban Szalah ne adja el a labdát. Simán lehet, hogy most is így lesz.

Viszont egészen biztosan nem az első perctől. Ezt most élvezni is tervezem.

Teljes chill pill lesz a kezdés, egész egyszerűen megedzett az elmúlt 40 nap és 40 éjszaka, meg az Ali baba 40 rablója. Igen, végtelen hosszú még a bajnokság, igen, a City egy, a mienkhez képest fele ekkora leolvadással is bőven egy meccsen belül lehetne. És igen, erre még esélyük is van, tekintve, hogy sokkal rövidebb volt a nyaruk, mi pedig bármikor találhatunk egy erősebb formát. Az elvi esélyünk még abszolút mindenre megvan, gond nélkül rá lehetne pörögni durván is erre a meccsre, de egyszerűen nem érzem ezt úgy. Nem érzem azt, hogy itt majd most lesz egy durva trendforduló, hogy páros lábbal lökjük őket Leonídászként a spártai kútba, és, mint 2014-ben az Arsenal elleni február eleji 5-1-gyel, úgy most is egy hatalmas főnix rendet indítunk. Egyszerűen ezt most nem látom.

Persze akkor arra a csodatavaszra sem volt semmi esély (épp ezért volt annyira gyönyörű), de emiatt semmivel se lesz egy mostanira több. Így pedig halálosan nyugodtan lehet leülni a meccs elé, nyújtózni egyet, és csak várni arra, hogy a csapatunk szórakoztasson, ha meg nem, akkor egy kis sírva vigadós cinikus humorérzékel átsegítjük magunkat ezen az időszakon is, mint azt teljes szezonokkal tettük régebben. Semmi stressz, az elmúlt időszak alapján teljesen papírforma az, hogy kikapunk, tudjuk kezelni az ilyet is.

Persze azért van egy jó esély arra is, hogy sérült vadként marjunk egy durvát a City húsába, ha pedig bejön ez a jó esély, az csodálatos, ha viszont nem, az csak a várható érték. Ha így megyünk neki itthonról a meccsnek, nagyot nem veszíthetünk, legfeljebb lesz egy felejthető vereségünk. A nyári 4-0-át is már rég felülírta más az agyamban.

Dögsor van és egy atomjaiból újraépülni próbáló védelmi vonal, a bajnokságnak én már nyugodt szívvel integetek, a BL-re viszont talán még összeállhatunk. Lovrennel, Minyonnal és Kariussal is elmentünk már BL és EL döntőkig, a többi kupában nem állunk, így a top4-en kívül más prioritás nem marad, csak ez a kettő. Ezeknek viszont egyikét se lehet elérni ezen a meccsen, úgyhogy happy hunting, aztán majd lesz valahogy. Csak realistán kell hozzáállni.

Hazai veretlenséget már nem védünk, a Burnley miatt sajnos már Mané sem veretlen az anfieldi bajnokikon, így egy bevállalós, rohangálós takikával is maximum azt kockáztatjuk, hogy a City 2003 után először nyerne az Anfielden. Na bumm, a 2010-es évek legmeghatározóbb angol csapatának lenne egy anfieldi győzelme, kit érdekel. Inkább csapjuk le a sisakrostélyt, és menjen a vadászat.

Ebben nagy segítség lehet, hogy Mané és Fabinho 50-50 alapon akár vissza is térhet, Alisson pedig szinte egészen biztosan (cserébe Kelleher betegedett most meg). Ezen kívül a Citynél továbbra is hiányzik Agüero, De Bruyne és Aké, ami nekik azért komoly érvágás, de ők ennek ellenére is zsinórban 13 győzelemnél tartanak. Tizenháromnál. Joe Allen.

Bízom egy jó vadászatban, egy erős Bobbyban, és egy formát és helyet találó Mané-Szalah párosban. Bízom benne, hogy december után újra legalább gólt tudunk lőni az Anfielden, és bízom abban, hogy látunk egy jó Klopp-ballt. De ezeken kívül tényleg minden más csak bónusz, nagyon nem olyanok a csillagok, hogy most rá kelljen stresszelni bármilyen eredményre.

Nézed a tévét, és próbálod élvezni. Ennyi a feladat. 17.30-tól, itthon a Digin.