Mézes hetek: Thiago Alcantara Liverpoolban

Emlékszel arra, amikor legutóbb a világ tán legjobb adott posztos játékosa a világ tán legjobb csapatába, a Liverpoolba akart jönni és jött is? Mi sem.

Az átigazolási időszak igazán színes és széles skálán mozgó történeteket tud szülni. Az egyenes egyik oldalán ott van az a jelenet, amikor egy játékos az abszolút semmiből rögtön falnak dől az edzőközpontban, majd hiányos angolsággal makogja, hogy dream club. A másik oldalán pedig megjelennek a hosszú, elnyújtott transfer sagák, melyeknél egy pont után olyan nehéz kibogozni, ki kit és mit mozgat, mint az olajszőkítők és a rendőrség viszonyát a ‘90-es évek Magyarországán. Az egész cunaminak a kifejletében pedig, amikor a pletykált játékos odaigazol a csapatba vagy marad vagy máshova megy, elsőre azt nehéz helyre tenni, hogy már nem a pletyka fázisban vagyunk.

A Thiago – Liverpool sagában az volt a színes és egyedi, hogy egy eleinte teljesen bullshitnek tűnő “jó lenne, de esélytelen” híresztelés annyira nem akart alábbhagyni a nyáron, hogy idővel még a legcinikusabb poolosok is úgy gondolhatták, lehet érdemes egy kicsit komolyan venni. Talán. Thiago ugyanis a saját posztján a világ egyik legjobb játékosa, életkorban a prime közepén jár,  így értelemszerűen sokba kerülhet megvenni és eltartani is. Azaz minden, ami egy Michael Edwards igazolás antitézise. Persze lehet mondani, hogy Van Dijk és Alisson érkezése is világklasszis huzatú volt, de egyrészt akkor ők máshol voltak a saját karrierívükben, másrészt a Coutinho lóvéra felfűzött pénz helikopterezés inkább tűnt egy egyszeri csillag állásnak, mintsem valami új normának. Ez be is igazolódott.

Klopp nem vesz szupersztárokat, hanem felneveli őket, amikor azok a küszöb elé érnek. Thiago Alcantara egy szupersztár, aki 2008 óta egyetlen szezon kivételével mindig bajnok volt (jól olvastad, 12-ből 11), lett négy domestic kupa győzelme, két Bajnokok Ligája aranya és két klub vb-je. Soha rosszabb narratíva váltást.  Én sosem voltam futballklub öltözőben, de ha egy ilyen előmenetelű arc leülne mellém mint új csapattárs, valószínűleg a “holy shit” lenne az első két szó a belső monológban. A 20m font alap díj, plusz 5m add-on, pedig valószínűtlenül kevésnek tűnik egy ilyen kaliberű fasziért. Tegyük hozzá viszont, hogy hiteles források alapján heti 200 ezer font körül lesz fizuban, amivel rögtön a harmadik legtöbbet kereső poolos lesz Salah és Van Dijk mögött.

Na de miben is jó Thiago, ha már ekkora a férfiszerelem? Igaz Barca utánpótlás nevelt középpályásként kiemelkedő labdakezelő, ami tartásban és zsugákban is megmutatkozik. 90 perc alatt átlag 3 sikeres csele van, ami több mint a technikával szintén egész jól eleresztett Liverpool játékosok közül bárkinek. A passzolási pontossága 90,5% volt tavaly, ami kontójára meccsenkénti 10 progresszív átadás tűnik fel, míg a felső harmadba feljátszott labdái ettől alig elmaradva 9.4-en álltak. Összehasonlításképpen ez utóbbinál csak Trent hozott többet tavaly nálunk. Kiváló töltény lesz a pressingben is (merne nem!) a maga 3.9 tackle + interception mutatójával, ami statisztikai szinten a Fabinho polcra helyezi fel. Minden összegezve Thiago úgy zaklatja a középpályán az ellenfeleit, hogy double pivotként, dm-ként és nyolcasként is számolhat vele Krawietz. Pattanhatott is egy-két sör ennek örömére a Mesternél.

Mi benne a rossz? Egy szó, amivel igen ismerősök lettünk mostanság középen: sérülések. A közelmúlt egész megnyugtató, az iménti két szezonban 40+ meccset játszott a Bayernben, de évente benyel valamilyen komolyan vevős izomsérülést, két szalagszakadás miatt pedig másfél szezonja gyakorlatilag kimaradt az előző évtized közepén. Az orvosi stábunknak lesz melója vele, főleg úgy, hogy Hendót, Fabinhót és Keitát sem lehet megvádolni a vasemberséggel. A keret struktúráját ismerve kisebb gond, de megjegyzendő, hogy Thiago Alcantara nem az a csávó, aki termeli a gólokat és gólpasszokat. Senki se lepődjön meg, ha jövő nyárig alig néhány kerül belőlük a neve mellé – emberünk nem erről szól. 29 évesen pedig a továbbadási értéke is csekély, főleg mivel olyan pozícióban játszik, ahol a játékosok elég gyorsan elkezdenek öregedni a harmincas éveikben.

A harmincas évei persze még odébb vannak, a jelenből pedig azt kell megfogni mindenkinek, hogy Thiago Alcantara a legfinomabb jelzőkkel élve is egy kibaszott főnyeremény papíron. Meglehet, hogy nem fog egyből robbanni az Anfielden, de valaminek nagyon félre kell mennie az elkövetkezendőkben ahhoz, hogy ne legyen komoly szereplő a Klopp aranyévek minél további kitolásában. Érdemes megnézni az ő, valamint a klubkörüli média reakcióit az elmúlt napokból. Mindkét fél imádja ennek a házasságnak az elejét.