Nagylábujj, mozdulj meg!

A címben említett óhaj/parancs a Kill Bill legelején van, már a második fejezetben, amikor a menyasszony a kómából frissen ébredve, a kórházból már kimenekülve végre biztonságban van, és próbálja a még lebénult lábát felébreszteni. Ott van az a láb, él még az a láb, sokat is tud az a láb, csak még fel kell éleszteni.

Na pontosan ez a védelmi szervezettségünk úgy február-március óta (középpályástul, mindenestül, a harmadik gólnál ugye Wijn maradt le csúnyán), és ebből kéne nagyon hamar és hasonlóan drasztikusan felépülni. Elég csúnyácskán néz ki ugyanis, hogy két egymást követő CS-ünk a bajnokságban június vége óta nem volt (és nem is most lesz), és előtte is januárban volt az utolsó.

Persze sem mi, sem a Leeds nem lesz annyira konzisztens alul- és felülteljesítő, hogy az ellenfél 0,3-as xG-ből hármat rúgjon. Na meg a mi 3,15-ünk se néz ki egy gyenge számnak emellé, úgyhogy a kaszákat még nem kell kiegyenesíteni, de valahogy össze kéne állnia a csillagfelhőnek. Eddig könnyen borogattuk a lelkünket hideg, uborkás vízzel, hogy nincs tét és ezért nem koncentrálnak a fiúk, és még a dicsőség is belemászott a fejekbe, de ezt a teóriát ideje lesz most bizonyítani, különben nagy káoszban találjuk magunkat. A pontok nullázva, egy tök új év kezdődik, ahol nem lehet eredményt elérni azzal, amit tavasz óta csinálunk. Úgyhogy itt lesz idő felébredni.

És persze, elég bosszantó volt TAA-t félgőzön látni, Van Dijkot murália méretű arccal, és Firminot úgy, mint egész 2020-ban, de basszus… milyen jó meccs volt! Nem sokan próbálkoztak ellenünk rendes focival, különösen az Anfielden, úgyhogy Bielsa tökössége/gyökérsége kifejezetten üdítő volt. Ha csak az előző szezonra gondolunk, összesen 3 csapat volt, aki támadni jött az Anfieldre: a Norwich, a Salzburg és a Chelsea, és azok is milyen jó meccsek voltak. Kaptunk is rendesen (összesen hetet), de kegyelem sem volt, 13-at rúgtunk ezen a három meccsen. Most ez lett 10 kapott és 17 rúgott gól, ami azért még mindig elég jól hangzik, na meg az is, hogy ezek közül mindegyik meccset meg is nyertük végül.

Ami a kacsa torkán akadó nokedli ebben a sztoriban, az a most csupán egygólos győzelem, és a bosszantó életlenségek elől, legyen az főleg Firmino vagy néha még azért Mané is. Ellenben Szalahot most nehéz lenne igazán elővenni, már a negyedik(!) szezonját kezdi nálunk (Mané 5, Cirmi 6), és mind a négy szezonkezdő meccsen be is talált. Na meg most azért a mesterhármassal, meg a harmadik góljával ennél többre is vitte. Jár a fejsimi.

Nagylábujj viszont tényleg nem mozog még rendesen, és nagyon sok munka lesz még azzal, hogy ez megváltozzon. Az egy meccs nyilván még csak kis mintának sem nevezhető, és még 9 meccsig a tabellára sem szabad nézni, de az azért fájó pont, hogy hiába kezdődött a szezon egy hónappal később, szeptember közepén ugyanúgy 3 kapott góllal állunk a bajnokságban, mint tavaly, csak akkor 4 meccs után. Ennél sokkal okosabbak viszont több meccs, és ismerősebb csapatok elleni meccsek nélkül egyelőre nem leszünk. Örülhetünk annak, hogy a meglett az eredménye a tízszer nagyobb xG-nak – épp hogy -, közben pedig szurkolhatunk annak, hogy a háttérben megy nagyban a rehab az edzéseken, és ennél megbízhatóbb és magabiztosabb meccseket kapunk majd a sajátjainktól. Mi akár azokat is tudnánk élvezni.