Majdnem tökéletes

Mondta Jürgen Klopp, hogy mit kell hozni a visszavágón, hogy meglegyen a továbbjutás.

Pontosan ezt is kezdték el a fiúk, az első félidőben meg is lett a virtuális egyenlítő gól, aminek eredményeként a már jól megszokott ökölbeszorult lábfejekkel ültük végig a hátralévő második félidőt. Taktikailag semmi különbséget nem hozott a meccs az odavágóhoz képest, egy sündisznó állásban lévő Atleti és egy labdát birtokló Liverpool újabb felvonása lett.

A rendes játékidő 90 perce maximálisan rendben volt. Az egész csapat, mint a gép úgy dolgozott, főleg Ox azon, hogy a lehető legtöbb dolga legyen a madridi védelemnek. Remekül bontották meg a védelmet Ox-Trent és Salah, sokkal energikusabb és tervezettebb volt ez a meccs, mint az odavágó. Oblak hibátlant hozott és nem adta a továbbjutást, így a hosszabbításban jöhetett a dráma.

Bobby gyönyörűen rakta fel az i-re a pontot, elég korán jött a gólunk minden okunk megvolt hátradőlni és az addig alig alig játszó Madrid ellen lefolyatni az időt. Nehéz most nem 3 oldalon keresztül Adrián felmenőit illetni, de túl rövid az élet az ilyesmihez. Hibája egyértelműen kisöpörte a lábunk alól a talajt. Dolga szinte egyáltalán nem volt a meccsen, hiszen ráborítottuk a pályát a Madridra, aztán a legnagyobbat hibázta. Miatta lett csak majdnem tökéletes és aztán a hiba miatt nem lett meg a továbbjutás sem.

Liverpool büszke lehet, hiszen nagyot küzdött a csapat, mindent megcsinált, amit meglehetett ez ellen a defenzív foci ellen, szenvedve, nem szépen, de tűrve a nyomást és elszenvedte magát a továbbjutást érő eredményig. Alisson várunk haza.