Kanyar a halhatatlansághoz

Azt mostanra a legpesszimistább poolos is elfogadta, hogy ha csak nem jön valami történelmi, a foci mellett a matematika szabályait is kikezdő összeomlás, idén meglesz a Liverpool első PL érás bajnoki trófeája. A kérdés inkább az, hogy mekkora csúcs lesz a csúcsból. Szerda este az erről szóló bővített mondatok “és egy meccsel kevesebbünk van” része letörlődik.

Ha látta valaki a Wolverhampton találkozót múlt héten átélhette azt a fajta sebezhetőséget, amit normális viszonyok között minden brit bajnokesélyes megtapasztalhat egy igazán tökösen és koncepciózusan focizó, felülteljesítő középcsapat ellen idegenben. Ráébredtünk, mennyire hozzászoktatott minket a Liverpool a jóhoz: nem csak a meccs kisebb etapjaira jellemző, szubjektív alárendeltség érzet volt különös, de például már gólt kapni is furcsa volt. Amikor a végére egy picit elfogyott a Wolves, láthatóan legényeink sem pörögték túl a dolgot, tapinthatóan az volt a levegőben, hogy egy december-januári dara ilyen színvonalas fordulóján onnét elhozott pont több mint rendben van, ha cserébe Mané sem dőlt ki sokáig. Mi történt a legvégén: nos, nyertünk, Mané pedig nem dől ki sokáig.

Ebben a szezonban szimplán minden is összejön a ligában, úgy körülbelül az a legnagyobb gondunk mostanában, hogy az elmaradt meccsünkből virtuálisan hány pontot számoljunk meg. Ez a gond is hamarosan semmissé válik, lévén a London Stadium felé vesszük az utat és megmérkőzünk a West Hammel.

Ki és mi most a Hammers? Leginkább rém gyatrák, jelenleg csak gólkülönbséggel nem kieső helyezettek és mostanra talán kiszinteződött már annyira a táblázat, hogy kijelenthetjük, a végén benne lesznek abban a Brighton-Villa-Bournemouth-Watford-ők alkotta ötösben, amiből ketten kizúgnak majd a visszaliftező Norwich mellett (Suarez egy katalán villában könnycseppet morzsol). Alas, nagyon kell nekik a nullánál nagyobb bármilyen pont.

Mennyi esélyük van erre? Nem sok, ha azt nézzük, hogy a liga messze leghatékonyabb védelme néz majd farkasszemet a közép definíciójának számító offense-szel. A csapat statisztikák amúgy érdekesmód nem indokolják azt, hogy a WHU ott álljon, ahol, több téren Top 10-esek (eleresztett és engedett lövések többek közt) de valahogy túl sok meccset veszítenek el egy góllal, sokszor 1:0-ra. Seb Haller személyében egy srácuk van, aki ötnél többet lőtt volna a téli deadline day előtt.

Ami minket illet, köszönjük jól vagyunk, Sadio és Milly elővigyázatosságból ülni fognak, Lallana kisebb betegséggel küzd de ott lehet a padon – a többiek meg megnyertek 23 meccsből 22-t. Mi mást is mondhatnánk ezen a ponton, ami új?