Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed
Először a miért éppen Wijnaldum címet választottam, de kell a pozitív üzenet. Kőkemény, nagybetűs FUTBALL mérkőzésen vagyunk túl annak minden szépségével, drámájával és kazincbarcelonaiságával. #elnézéstaBAZmegyeiektől
A meccs előtt már jöttek a hírek, hogy kényszerpályára kerültünk Bobby sérülésével, valamint az általa kiesett támadó veszélyt tetézte, hogy TAA helyett a biztonság és a védelmi stabilitás érdekében Gomez kezdett. Bobbynak nincs alternatívája a keretben, ha megnézzük hány meccsen hány percet játszik egyértelmű, hogy ő az alfa és az ómega a játékunkban. Intelligens helyezkedés, a csapattársak és az ellenfél helyzetének pontos ismerete, és ezen információk alapján vezérelni a letámadást, begyűjteni a visszatámadás során szerzett labdákat és azonnal megjátszani a két szélsőt.
Sokszor ment már félig viccesen vagy komolyan, hogy szinte minden poszton más feladatokon van a hangsúly, mint azt klasszikusan elvárható lenne. A tükörszélső fogalma nem új dolog, ahogy a ballplaying CB sem az, sem a felfútó szélsőhátvédek, sem a hamis kilences. Mind mind olyan szerepkör, ami túlmutat azon, hogy a saját kis egységsugarú körében tevékenykedjen az adott játékos. Ezeknek a modern felfogású szerepköröknek segítségével épült idáig ez a csapat, és ehhez olyan játékosok kellenek, akik technikai lemaradásukat fejben és fizikálisan pótolni tudják. Hát ezért kezdett az a Wijnaldum hamis kilencesben, aki érkezése óta szinte minden poszton játszott a középpályán és tökéletesen érti, hogy mi a dolga Bobbynak.
Viszont érteni és csinálni két nagyon különböző dolog és ez meglátszott szerda este. Persze balgaság is volt elvárni ugyanazt a szintet Ginitől, mint amit egy egészséges Firmino hoz, de sajnos pont annyira szarták le a Barca védői, hogy nagyobb hangsúly lehessen a Mané és Salah elleni védekezésen. Ellenben hibátlanul vezérelte a letámadást és ennek megfelelően a második félidő első felében már-már Huddersfielddé nyomtuk össze a Barcát a Camp Nouban.
Klopp a mágnestáblán tökéletesen lenyomta Valverdét. Nem csoda, hiszen mellette nincs ott Krawietz. Azonban egy valamit nem lehet pótolni taktikával, kimatekozott mozgásokkal, analizált gyenge pontokkal. Igazából két dolgot sem. Az egyik a szerencse, a másik pedig az, hogy akkor is hozni kell az extrát, ha az ellenfél minden idegszálával akar ebből kizökkenteni. Legyen az taktikai falt, reklamáció, színészkedés, reklamáció, ócska suttyóság, reklamáció, szándékos sérülés okozás (nem ezen a meccsen) vagy csoportos reklamáció.
Erre a pszichológiai nyomásra a legnehezebb az edzőközpontban felkészülni, a bírók meg nagyjából sehogy nem szoktak. Megnézik a reptéren a welcome to kurvaanyád táblát és felveszik a hazai mezt. Ennek megfelelően olyan tempóban maradtak el sárgák ezen a meccsen, amit még a hétvégi Nagyvenyim-DUFK megye 3-as rangadón sem láttam.
Ami a pályán történt egyszerre volt lenyűgöző és végtelenül kiszámítható is. Az első félidőben mindkét csapat majdnem 60 km-t futott (57, valamennyit a Barca, mi pedig 59,7-et azt hiszem). Ez az irdatlan tempó bekéri az árát, előbb a Barca rogyott meg a második félidő nyomása alatt, egy rosszabb napjait idéző alsó házi PL csapat szintjén volt a labdakihozataluk. Aztán a meddő fölény és a hátrányban sem megtört rohamok nálunk is bekérték a kulcsot. Egyre görcsösebb lett a végére az akarás az idegenbeli gólért. Lehet az ez a fáradtság köszönt vissza ott is, hogy egy kontrát sem sikerült végigvinniük. Itt emelném kalapom a teljes Pool védelem és főleg Robbo előtt, aki 100%-os meccset hozott le a legmagasabb szinten.
De nem állnék meg itt, a teljes csapat megérdemli a bőnyállal kényeztetést. Úgy focizták le a hatalmas Barcelonát a kecskéjükkel együtt hazai pályán, hogy nem volt Firmino és TAA, a Keita & Mané vs Vidal & Sergi Robertora kihegyezett meccsterv a sérülés miatt a 20. percig tartott. Így is szinte tökéletesen szervezetten védekezett a csapat. Nagyon rövid és keskeny volt az egész csapat labda nélkül, Cruyff is elcsöppent volna, ha ezt látja, sőt megmerem kockáztatni jobban is tetszett volna, amit a vörösök játszottak.
A Barcelona úton van az utóbbi évek Real Madridja felé, ahol kivételes képességű játékosok játszanak együtt évek óta és rutinból hozzák szinte taktikai megerőltetés nélkül. A bírók tisztelik őket, a játék határain túl nekik lejt a pálya, így végtelen magabiztossággal aknázzák ki világsztárjaik képességeit kockázat kerülő stratégiával.
Nem könnyű a 3-0-ról felállni, de ha valahol lehetséges, akkor az az Anfield.
„ Úgy veszem észre, hogy az az általános vélekedés és elvárás a csapat felé, hogy ismét nyerjen meg mindent. Ez lehetetlen. A siker egy díj, semmiképpen sem egy ítélet. ”
