Ugyanazt még egyszer?

Egy kicsit mind reménykedtünk abban a negyeddöntők sorsoláskor, hogy újrarendezhetjük a tavalyi nyolcaddöntőt (már az előző körre is szívesen választottuk volna ezt), és ha már a szerencse másodjára így alakult, akkor igazán meg is ismételhetnénk a tavalyi teljesítményt. Valószínűleg nem fogjuk, de ha bármi módon túljutunk a Porton, akkor ez az ég világon senkit nem fog zavarni.

Már csak azért se várjuk a tavalyi számokat, mert a teljes szezon során nem kaptunk ebből semmit. Bár a legerősebb kezdőnk a tavalyihoz képest mondjuk 2,5 játékos cseréjét jelenti (Kariusból Alisson lett, Lovrenből Matip, és Milner helyett néha Fabinho), valójában látványban, tartásban, és az égés minőségében egy egészen másik csapatunk van. Fáj is a dolog meg nem is (főleg Ox fáj, de ő meg lassan már visszatér), mindenesetre ahogy két évvel ezelőttről tavalyra, úgy tavalyról idénre is szépen látszik a szintugrás. Lehet, hogy ez nem pont a Porto elleni odavágón fog kijönni, de sok kérdést azért nem szabadna nyitva hagyni a visszavágóra, két meccs alapján pedig minden kérdést pozitívban kellene lezárnunk, hiába is tűnik erősebbnek az idei Porto a tavalyinál.

A csoportkörben elért 16 pontjuk például egészen imponáló (a mi 9 pontunkhoz képest), ahogy a +9-es gólkülönbség is szép (mi összesen lőttünk 9 gólt abban a szakaszban), és bár a Rómát csak hosszabbításban tudták végül kiütni a nyolcaddöntőben, mégis csak eljutottak idáig. A szintig, ahol már nincs könnyű ellenfél.

Csak egy olyan, akiben mindenki reménykedet, mi pedig meg is kaptuk.

Mert azt azért a legelvetemültebb Wolves-fan is látja, hogy a Porto esetében léc ha nem is női magasságon van, de eddig a pontig elég szerencsések voltak. 2018-as portugál bajnokként nyilván egyből a csoportkörben kezdtek, ahol a bajnoki kiemeléseknek köszönhetően meg is kaptak az első kalapból egy negyedik kalapos ellenfelet (Lokomotív Moszkvát, mint orosz bajnokot), a harmadikból – ahol mi is voltunk – a legerősebb koefficiensűt (Schalke 04), és még egy negyedik kalaposat (Galatasaray). Egy ilyen csoportban azért lehet vigéckedni, és ha a kapu nyitva állt, a Porto be is ügetett rajta.

A Róma már egy teljesen más történet volt, az előző évi elődöntőst kihúzni csoportelsőként legalább kellemetlen. Igaz, hogy az olaszok nem mutattak épp nagy dominanciát a csoportban magát csak kereső Reál, és a meglepően jó Plzen és CSZKA ellen, de mégiscsak egy komolyan veendő csapat …. volt még tavaly. Idén pedig vérre menő harcot vívnak a Wenger-kupa és a nyolcadik hely közt. Ehhez képest sikerült egy köröm- és haj- és idegtépős 2-1-es rendes játékidőkön osztozkodni retúrban, majd egy kicsit kérdőjeles VAR-tizenegyessel nyerni. A célnak megfelelt, csak nem biztos, hogy olyan sok önbizalmat sugároz majd ma este.

De mindez most nem is annyira fontos, csak lássuk azt, hogy a Porto idáig vezető útja egy női parfümmel átitatott párnákkal kényelmesített kéjutazás volt a mienkhez képest. Van ilyen, de a papírforma szerint ez idáig tartott.

Ezen a szinten már nincs gyenge csapat. Csak akit mindenki kapni szeretne.

Magától a meccstől egyébként alapvetően a buszolást, és annak a lakatolását várhatjuk néhány gyors kontrával megtámogatva. Bár a Porto kezdőcsapatában komoly változások voltak, és Marega révén még rendes fogakat is növesztettek előre, alapvetően mégis egy 4-4-2-ben középre tömörülő kupac fiatalember lesz majd az annyira nem fiatal – és talán jobb sorsra érdemes – Casillas előtt. A tavalyi hibákból vélhetően igyekeznek tanulni, kérdés, hogy az idei kihívásokra ez mennyire lesz elég.

A várható időjárásról röviden:

Nekik két nagyon fontos hiányzójuk is lesz, a Mou-féle Reál óta visszaszelídült Pepe, és a csapat kapitánya, Herrerra is eltiltottak az odavágóra, és még Alex Telles, a balhátvéd játéka is kérdéses a csípője miatt. Sérültből pedig egyébként sem állnak jól, az összes BL-nevezett játékosukból csak 16 mezőnyjátékosuk elérhető a meccsre, azaz a cserekapussal együtt épp csak, hogy fel tudják tölteni darabra a kispadot.

Nálunk ennél azért rózsásabb a helyzet, egyedül Robertson sárgalapos eltiltása nem épp az, amire mindenki vágyott. (Mondjuk ha végre egy meccset pihenhet a szezonban, akkor az most legyen, és úgy mindenki megköszöni majd ezt később.) Az ő kidőlése megnyithatná az utat a még mindig alkalmazásban álló Moreno előtt, de nem fogja, mert Milner lesz az, aki elfoglalja a régi-új posztját, és újradefiniálja a balhátvéd pozícióját.

Ezen kívül minden marad a régiben, a csapatban közepén lehet egyedül variálni, de Wijn és Hendo helye nagyjából biztos, Keita és Fabinho közül pedig én most a biztosra mennék Fabinhoval, de majd meglátjuk mi lesz. Lallana padozása egyébként még kérdéses, de nem ez jelenti majd a különbséget.

Mindennek fényében akkor 21.00-kor találkozunk az Anfielden (bár én még mindig nem állítottam át a BL-órámat 20.45-ről), és igyekszünk mondjuk egy 3-0-lal megoldani a mai estét, de mindenképpen kapott gól nélkül. (Ergo Fabinhoval a középpályán.) Aki magyarul nézné, az a Spíler2-ben gondolkodhat majd, de jobb lesz a stream.