Romantiki-taka

Tudjátok mit? Én még mindig romantikusnak vallom magam. Meg közben statisztikusnak. Egyik kezemmel virágot adok neki, a másikkal megjóslom az adatokból, hogy holnap ki és mennyi rózsát rendel attól a virágboltból. Bajban vagyok, mert most mi a jó istent jósoljak én itt egy Soton meccsre? Végeredményt? Hány sört iszik meg az Anfield népe? Hányszor sikolt fel meccs közben a vörösöm? Bármit, ha akartok. Egy valami biztos, hogy semmi sem biztos. Az viszont mégis biztos, hogy mennyire nem biztos.

De igen, érted. Bármilyen romantikusan is nézed a számokat meg huzigálsz a pontokra vonalakat, ha azt túlhúzod a t=most-on, akkor az csak találgatás. Hókuszpók. Na nem valami böfögés, meg beletippelés a nagyvilágba, annál sokkal jobb: van egy adatbázisa, amit a világtörténelem hagyott ránk, és abból kiszámolhatod, hogy mennyire bizonytalan az előrejelzés. A bizonytalanság is egy szám, ugyanúgy, mint az előrejelzés értéke. Most rákattintasz a sok menő Monte Carlo-s stb. előrejelző oldalra, és azt látod, hogy bajnok a Pool x százalékkal. Na az x a hókuszpók – de nem hülyeség -, viszont amit nem írnak oda zárójelbe, az a romantika: mekkora ennek a szórása, vagyis a bizonytalansága.

Nem mondom, hogy ez önmagában a foci romantikája, de részben igenis vallom: az a bizonytalanság, vajon mi történik a csapatommal ma, holnap, és jövőre – ez az, ami pezsgeti a vért, ez az, ami miatt a focimeccset nézve magasabb a pulzusom. Ez a szám pedig nagy a fociban, bár csökkenő (lásd később). Kicsi egy Pool-Soton meccsen, de van annyira biztos, mint hogy Lewis nyeri a következő GP-t? Aligha.

Na, hát ilyen okoskodások azért mennek már ezen a blogon jó pár éve, én most egy olyan téma miatt veszem elő, ami egyelőre csak egy kicsit aktuális, és igazán még nem tudom elhelyezni a romantika térképén. Ez pedig a VAR, vagyis a video assistant referees rendszer. (Egy statisztikásabb világban Var-nak valami egészen mást nevezünk, úgyhogy én konzisztensen videóbírónak vagyok csak hajlandó nevezni.)

Szóltak erről egészen jó viták a kommentmezőben, és nagyképű lennék, ha csak az én oldalamat írnám ki poszt formába. A várt jóság, amit sokan jogosan követelnek és várnak, eljövetele a videóbíróval valóban beteljesedhet, már amennyire ez az eszköz ezt beteljesítheti. A gólvonal technológia hasznát már láttuk, a szabálytalanságokból valóban többre derül fény, és talán még a színészkedés is csökken. (Neymar erősen csuklik.)

A problémám ezzel, hogy túl sokat várunk tőle. Az az elvárása a futball szurkolónak, hogy minden, ami eddig rossz volt és idegesítő a fociban, az a videóbíróval megoldódik. De ha nem is feltétlen tökéletesen megoldódik, legalábbis más rosszat biztos nem fog kreálni amellett, hogy pár célunkat beteljesíti. Ez így véleményem szerint nem várható. Bármilyen rendszert is bolygatsz meg, az ismeretlenre cserélés nem várt konzekvenciákat is magukkal fog hozni.

Rövidre fogom azt a részt, amit már kommentben kifejtettem. Ha a bíró győzködésre kimegy videózni, akkor vajon tudunk közben taktikát megbeszélni? Ha jóval több esetet megnéz és a véleményeseket is kénytelen fújni a lassított felvétel miatt, akkor többet essek a boxban? Többet vigyük be a labdát? Többet vezessük bent passzok helyett? Mi lenne, ha a kisebb emberekkel operálnék bent, hogy majd a VVD-k belebotoljanak, és azért most már tizi járjon? Hány tizenegyes specialistával vegyek többet? Vegyek inkább tizifogó kapust? Kevesebb pontrúgás vagy több lesz? Ilyen és hasonló kérdések fogalmazódhatnak meg egy, a videóbíró miatt átalakuló futballtársadalomban. És ez a csodaszernek hitt dolog teljesen kiszámíthatatlanul tud új paradigmákhoz vezetni, melyben pl. a tizenhatoson belül esésekre specializálódnak többek közt majd a Mou-csapatok. Paradigmaváltás.

Ez nem egy romantika ellenes dolog, de nem kizárólag a megálmodott jóság állapotához vezet. Ezért üdvözlöm, hogy a PL-ben – egyelőre – lassúnak tűnően tesztelik. Mert még nagyon messze a hatástanulmány, és így remélem a bevezetése is. Alakul a futballvilág is, ezzel semmi gond nincsen. Viszont, hogy milyen hatása lesz erre a romantika aspektusra, a bizonytalanságra? Nehéz megítélni, de én inkább gondolom úgy, hogy negatív. Ugyanis a pontosabb ítéletek, kevesebb bírói hiba bölcsője a kevesebb statisztikai hiba és így meglepetés momentumnak, győzelemnek.

És ha már futball meg romantika esetleges csökkenése, nézzünk rá a következő ábrára. Ez még a BL-döntő után született, mert idegállapotban rajzolnom kellett, hogy kétszer is olyan csapat ellen veszítünk európai döntőt, aki az elmúlt években már halálra nyerte magát (akár bírói közreműködéssel is, ha hisz valaki ilyenben).

A 6 legfontosabb európai kupára (BL, PL, Ligue 1, Serie A, La Liga, Bundesliga) képeztem meg egy görgőátlagot (instant merevedés): 8 éves görgetésben összegeztem kupánként a különböző győztesek számát. Például 2018-ban és az azt megelőző 7 évben összesen 4 különböző PL-győztes volt, ugyanígy 4 különböző BL-győztes, stb., minden bajnokságra összegezve 19. És látjátok fent, ez rekordalacsony. 6 kupára ez 8 évente mindössze 3.2 különböző győztes csapat. Ha ma BL-t nyer a Real, akkor jó eséllyel még kettőt fog 8 éven belül.

Az, hogy ez csökkenő trendet mutat a 90-es évektől tekintve (persze kiugrásokkal, és önkényes ez a 8 éves távlat), valamelyest alátámasztja azt, hogy egyre kevesebb klub van a kupagyőztes szerepében. Azt, hogy miért van így, nem tisztem itt megfejteni. Talán a pénzügyi ollók nyílása, talán a bírói elit viselkedése, talán valami más. Mindenesetre ez is valami bizonytalansági faktor csökkenése. A kisebb variancia a kupagyőztesek sorában pedig csökkenti a fent definiált romantikámat.

Összegezve a gondolatsort: ebben a sportban az egyik erőelem a kiszámíthatatlansági faktor, nevezzük ezt romantikának, vagy annak egy szeletének. Természetes, hogy a futball világa is alakul, trendek és paradigmák váltakoznak. Viszont mikor érvelünk valami új mellett, akkor érdemes hátralépni egyet, elfogadni, hogy nincs tisztán fekete-fehér, és az alapértékeinket jól megértve és az újdonság hatásait alaposan felmérve lehet csak paradigmaváltó lépéseket eszközölni. Remélem a videóbíróval ugyanígy lesz, a félelmeim ellenére.

A lényeg viszont, hogy fennkölt gondolatokat mellőzve a világ egyik legromantikusabb edzője és csapata elé ülhetünk le pole pozícióba a tv elé szombat délután 4-kor, hogy megtekintsünk egy unalmas Soton elleni meccset. Unalmas? Pool vagyunk, és romantikus, minden bizonytalan. Ezért lehet, hogy mérgelődünk, mert nem csak a 2-0 van benne, de pont ezt a bizonytalanságot fogjuk szeretni másnap felkelve.