Rókalányra lőni

Vonzódom hozzá. Cseles lány. Karak is megmondta, pedig ennyire konkrétan még nem is ismerte. De az öreg bármennyire is fantasztikusan vegzált élete volt az akkori erdőben, ő is érzett valamit a kelta levegőben. Aztán ez a rókalány elejtette Tást. Hihetetlen én mióta kergettem és kergetem most is, neki csak úgy sikerült első ugrásból. Irigy vagyok. A kis Vuk irigy. Vörös a szőröm, vörös a csajom, és sárga az elmém.

Na nem mostanában. Mostanában jól érzem magam. Tudod, beülök a rókalakomba, aztán élvezem. Nem is rókák tipik lakja, de hát itt a Mersey sekély partján a denevérek körzetében milyen várat várhat bármely simabőrű? Teszem a tűzre a csirkét is, azt szeretek fogni. Kacsát csak próbálok. Milner foxtársam az igazi mesterlövész, ő még a kocákat is bekergeti valahogy a malterkeverőbe, aztán van lakoma itt a srácokkal a lakban. Ingsy volt az igazi mókamester a házban, ő olyan foxtrottokat járt két üveg simabőrűtől csent whisky után, hogy csak visítottunk amúgy sem rendes ugatásunk helyett.

Focks off

Szóval jó az élet, nagy kedvvel is jöttem ki hajnalban a tisztásra. Annyira energiadúsnak érzem magam végre így reggel is, hogy tudjátok mit? Bassza meg, levadászom ma azt a kurva kacsát. Na, ezzel a gondolatisággal indulok tovább, erre nem utamba kerül ez a rókacsaj? És kis Vuk erre mindig besárgul. Ojj de gyűlölöm az irigységet. Az a vicc, hogy annyira amúgy nincs is bennem. Sőt. Ő Csele. Ha neki sikerült, akkor már az boldoggá tesz. Még inkább büszkévé. Főleg a sok medve között. Nem más tette meg, nem csak úgy lepottyant hozzá, ő csak úgy megélte a csodát, a pillanatot, és lekapta Tást. De nekem is mennie kéne. Ajj, csak tényleg az az első kacsa lenne már meg. Csak előbb Cselét is be kell cserkésznem. Azt sem tudom, melyik most a nagyobb falat. Csak azt, hogy melyik a finomabb.

Az a baj, hogy szeretek szenvedni. Hát érted, kis Vuk vagyok. Peters doki azt mondta, valami csimpánz él bennem. Hülye vagy te? Bennem meg tapír, te paraszt, csimpánz meg anyád. Motyogott még valamit róla, hogy szülők nélkül nőttem fel, meg a Karak bá is ilyesmi agg csávó volt három feleséggel. Aztán ott hagytam. Vadásznom kell cseszd meg, majd az helyretesz. Meg érted, most néha beletargiázol, hát kell is az, hogy meglegyen a kontraszt az élet szépségével szemben, nem? Kis Vuk gondolkodik.

Nehogy azt hidd amúgy, hogy nem indultam még neki kacsára vadászni. Vagy harmincszor. Csak hát sokszor voltam zöldfülű is, néha gyenge, néha meg csak hülye. Mikor a seggem szélén éreztem a sörétes puska csővégét – mikor is, tán 8 éve -, na akkor azért volt para, pedig én szartam el magam odáig. Vuk, language. De hát, csak nem sült el a sörétes, én viszont azóta azt is tudom, hogy milyen egy sörétes a seggem lyukán. Forró, papi. Aztán eljön a pont, amikor egyrészt beleszarsz-i biztossággal állsz neki, másrészt tudod is mit csinálsz és akarsz. És még a nap is belesüt a kacsa szemébe.

Kis Vuk most leszar mindent. Kis Vuk most mocskos módon tudja, mit akar. A nap pedig felkelt.