So far, so good

| Posted on| | /span>

Nem ez volt a Liverpooltól a szezon meccse, de fontos és megérdemelt győzelem volt. A csapat élt azzal, amit az ellen engedett. Ez pedig elég volt a győzelemhez, így a karaván haladhat és lehet koncentrálni a következő összecsapásra, mielőtt a srácok elmennének a válogatottakkal lötyögni.

Azzal érdemes kezdeni, hogy a szezon harmadik meccsére harmadszor is változatlan kezdővel futott ki a csapat. A nyári szerzemény Fabinho pedig megint a padon sem kapott helyet pedig nem sérült. A magam részéről nagy híve vagyok a rotációnak. Szent meggyőződésem, hogy nélküle főleg a Liverpool stílusában nem lehet eredményes szezont összehozni. Azonban azt is látni kell, hogy a szezon maratoni jelen állás szerint minimum 46 meccses (38 bajnoki, 6 BL, 1 FA kupa, 1 Carabao Cup) egy VB-vel bonyolított nyár után. A szezonnak pedig abban a ritka szakaszában vagyunk, hogy heti 1 mérkőzés van nem pedig 2. Ennek fényében azt gondolom, hogy most még megengedhető a rotáció hiánya, sőt az eredményes szezon kezdetnek még jót is tesz az állandóság. A nagyüzemi rotációt szeptemberben a válogatott szünet után kell beindítani mikor sorra, jönnek a meccsek. Addig is lehet az edzéseken dolgozni az új srácok, így Shaqiri, Fabinho beépítésén. Fabinhora kitérve azt gondolom, hogy a csapat legnehezebb posztján játszik. A csapatunk stílusa egyszerűen nem működik, ha a 6os nem játszik jól és ezen a poszton, ha hibázol majdnem biztos, hogy gólt fog kapni a csapat saját stílusából fakadóan, így azt gondolom, hogy a múltban Ox, Robertson stb. esetében már működött lassú beépítés a jó megközelítése a problémának.

A meccs képét és a végeredményét leginkább a Brighton határozta meg. Azért nem lett ez a meccs egy sokgólos győzelem, mert a Brighton felhúzott egy stabil 4-5-1-es Ikaruszt a kapuja elé. Alapvetően jól tették, hiszen ezzel a taktikával lehet leginkább megfogni a csapatunkat. Az egész meccset fel lehet húzni erre az egy tényre.

1,9xG vs 0,57 xG

Az 5-4-1es Ikaruszukat alapvetően jól is játszották. A védelem és a középpálya között nem volt hely. Erre jött rá, hogy alapvetően kompaktan a pálya közepére húzták fel a buszukat. Ezzel a pálya közepét besűrítve és feladva a széleket. Ebben újdonság nincs a Crystal Palace is pontosan ugyanezt csinálta csak ők 4-4-2es formációban. Ennek fényében nem csoda, hogy Firmino és Keita a két játékosunk, akik leginkább az ellenfelek védelmi vonalai között érzi jól magát és innen mozgatják a csapatot alapvetően szenvedett és tőlük gyengébbnek számító napot hoztak.

Az Ikaruszuknak volt még egy fontos tulajdonsága. Eszük ágában sem volt pressingelni, vagy gegenpressingelni. A labdakihozatalunkat nem zavarták meg egészen addig, míg a labda a térfelük közepéig nem ért. Tehát 11 emberrel a labda mögött védekeztek jó mélyen, aminek alapvetően két következménye volt. Nem volt hely mögöttük, így sem Mané sem Salah nem élt annyira, mint szokott bemozgásaival. Nem csoda, hiszen Firmino és Keita, akiktől kaphatták volna a kiugratásokat is ki volt szorítva a játékból. Ennek következménye lett az, hogy Salah sokkal többet járt vissza labdákért és ma sokkal többet passzolt (40szer) és sokkal több kulcspassza (6, ami ma messze a legtöbb volt a csapatból) volt, mint szokott lenni normális esetben.

A Brighton játékstílusának, avagy passzív behúzódó védekezésének köszönhető, hogy VvD (117 passz 92,3%os pontosság) és Gomez (104 passz 88,5%os pontosság) zavartalanul passzolgathatott hátul. Szervezve ezzel a csapat támadó játékát.

Azt is látni kell, hogy a Brighton hiába került hátrányba tart annyira Anfiledtől és a támadó triónktól, hogy eszük ágában nem volt változtatni a hozzáállásukon továbbra is mélyen és passzívan védekeztek. Ezt egészen a 80.-ik percig tartották, de akkor sem váltottak szuper agresszív védekezésre, hanem a félpályán kezdték el támadni a labdát.

A meccset alapvetően a pressing/gegenpressing döntötte el. Azt gondolom a gólunkban Milneré volt a legnagyobb szerep azzal, hogy labdát szerzett. Pontosan, úgy ahogyan a Kloppi gospel szól. Figyelt messziről érkezett és az első rossz labdaátvételre letámadott megszerezte a labdát és, így az egyébként jól szervezett Brighton ellen vezethettünk egy támadást mikor nem voltak rá felkészülve. Utána persze Firmino bokapassza és Salah befejezése szép volt, de a kulcs ebben a gólban Milner volt.

A meccs kapcsán még sok mindenről lehetne beszélni, de én két dolgot szeretnék kiemelni.

Az egyik a középpályánk, ami ebben a felállásban rendkívül fluid. Bármelyik játékos a Wijnaldum-Milner-Keita trióból bármelyik poszton feltűnhet. Azt gondolom és az eddig látottak ezt is támasztják alá, hogy bármilyen másik felállásban kevésbé fluid a középpálya. A példának okáért az eddigi 3 mérkőzésen mikor Hendó beállt egyértelműen visszaállt a tavaly látott kevésbé fuid középpálya. Ebben a fluid középpályában Wijnaldum és Milner szerepe a legérdekesebb, hiszen a rendszerünkben és általában a 6os poszt hagyományosan kétféle szereppel jár. A 6os mikor nincs nálunk a labda a leghátrább helyezkedő és a legtöbb hagyományos védekezést bemutató és akkor is a 6os a középpályán a leghátrébb helyezkedő, ha nálunk van a labda. Rendszeresen lehet látni, hogy a 6osunk visszalép, a két CB közé mikor saját térfélről hozzuk ki a labdát annak érdekében, hogy a két fullback tudjon menni előre támadni. Vagy az is rendszeres, hogy a labdakihozatal érdekében háromszöget alkotva a két CBnek ad folyamatosan passzolási opciót. Rendszerint a 6osunk a csapat legtöbbet passzoló tagja posztjából fakadóan (Hendó az eddigi 3 csere beállása alkalmával per90 az egészen kiugró 113,75 passzt átlagolja eddig). Nos Wijnaldum és Milner abszolút nem, így működik az eddigi 3 meccsünkön. Wijnaldum, aki nem éppen egy klasszikus értelemben vett emberevő DM ugyan védekezés pontosabban pressing esetében a leginkább hátul szereplő a trióból, de jól látszik, hogy a két pressing gép Keita és Milner sokkal több szerelést és interceptiönt mutat be, mint ő. Ellenben a saját térfeles labdakihozatal esetében szerepeik megcserélődnek. Milner az, aki a legaktívabb a passzolásban (per90 89,63 passz) és a labda az ellenfél térfelére eljuttatásban. Szintén ő az, aki a védelembe visszalép ebben a fázisban a 2 CB mellé a 3as védővonal érdekében. Míg Wijnaldum ilyenkor úgy viselkedik rendszerint, mint szokott mikor a 8as poszton tolja. Nem gondolom, hogy véletlen lenne, hogy Wijnaldum és Keita egészen hasonló passz számokat hoz eddig (Wijnaldum 67 és Keita 72,15).

A másik téma amiről érdemes beszélni Alissonunk. A mai meccs hozta ki eddig a legjobban, miben is jó és miért is fizettünk érte annyit, mint tettük. Az gondolom az sem lényegtelen, hogy a végén a fejest fogta, így hozta a kötelezőt védés tekintetében. Azonban ma látszott a legjobban, hogy ő bizony sweeper keeper, amire a mi magas védelmi vonalunkban szükség van. Az első félidőben a 16osról kiszaladva elsőre elég furcsán szerelte az ellenfél támadóját. Majd a második félidőben bemutatott két cselt is, amiből a második megint csak elég érdekesre sikerült. Azt gondolom Alisson azért volt drága, mert nekünk pont ez kell. Ez a fajta bátorság ez a fajta képesség, amivel kirontott a területéről és amivel kétszer is kicselezte az ellent. Pont ez teszi őt press resistenté avagy letámadás állóvá. Ez a nyugalom ez a magabiztosság, ami miatt ő és nem más kellett nekünk. Alisson pont ezekről híres. Olyan dolgokat (cselek, szerelések, felszabadítások) csinál meg üzembiztosan, amiket a legtöbb kapus meg sem kísérelné, mert túlságosan kockázatosak. Kétségem sincs afelől, hogy lesz, olyan meccs mikor benézi és kapunk nevetséges gólt, gólokat az ilyen megmozdulásaiból. Edersonnak is egészen volt szar felszabadítása, amiből Salah tavaly amolyan Xabi Alsonsós gólt szerzett ettől még a PL egyik legjobb kapusa volt tavaly. Ettől még imádom, mert többször menti meg a seggünket ezekkel, mint nem és a mi stílusunk magasabb szintű és eredményesebb műveléséhez pont ilyen stílusú kapusra van szükség.

Eddig 3 meccs 3 győzelem 3 clean sheet so far so good.

Published by guthmate