Kifingva

Egyszerűen kifogytunk. 12 nap alatt 4 meccset játszottunk, vagy 16 nap alatt 5-öt igazából nem számít, a lényeg, hogy egyszerűen csak levegőért kapkodunk.

Ez pedig teljesen természetes. Nem tudom, hogy a melyik Roma elleni meccsen, és a nagy hármasból melyik pundit mondta (Gerrard, Rio Ferdinand vagy Lampard) azt a 100%-osan igaz megállapítást, hogy egy abszolút kupacsapatunk és kupakeretünk van, de nem villoghatna fényesebben a fejünk felett ez a megállapítás akkor sem, ha Sakho tarkója lenne a fény mögött háttérnek.

És igen, déja vu, már megint egy kupára kihegyezett csapatunk van, mint Benitezzel, ez pedig csak az egyik oldalról csodálatos. A másikról, a nagy totálról nézve azért sajgó pont, és pontosan az ilyen Chelsea-féle meccsek sajognak benne a legjobban.

Mert fáj azt nézni, hogy Firminot eltüntetik, hogy Salah levegőt sem kap, hogy a középpályánkat már csak a lélek tarja a talpán, de ez az a szomorú valóság, amivel szembe kell néznünk. Egyszerűen nem vagyunk meg emberben egy teljes hosszában kétfrontos terhelésre. Darabban még talán meglennénk, mert Solanke, Ings és Moreno, de ha a képzeletünk falára felfestünk egy görgő ppg-t azokra a meccsekre amiket játszottak, akkor elég egyértelmű lesz, hogy tényleg csak darabban vagyunk meg egy mostani helyzetre. Grujicson meg gondolkodunk ezerrel, hogy hogy tudnánk visszahívni a Cardifftól, pedig azért tőle se várhatnánk olyan hatalmas javulást, mindeközben pedig a szezonban láthatatlan Lallanáért is megváltóként könyörgünk.

Ez az egész elfogytunk gondolat pedig egy szép öblös gödörként terpeszkedik mostkörülöttünk, mi pedig csak nézzük, hogy merre van a kiút.

De baszki, ez az 54. tétmeccsünk volt a szezonban. 54. És még mindig van 2, ráadásul mindezt úgy, hogy a hazai kupákban annyi keresnivalónk volt, mint a BL-ben 2009 óta. Elképesztően nagy terhelés ez, és el se tudom képzelni, hogy mi lett volna, ha nem rotálunk már októbertől fogva folyamatosan. Lehet egyébként, hogy akkor most a PL-ben jobban állnánk, mert ott elhagytunk közben pár pontot, de az egészen biztos, hogy most kőkeményen választani kéne, hogy hova küldjük fel Moreno-TAA-Mignolet középpályás sort. A BL-döntőben meg a City mosolyogna most.

Mindegy, nem is érdemes ezen nagyon elmélkedni, mert kurvára mi vagyunk a BL-döntőben, és egyetlen győzelemre (vagy egy Chelsea-botlásra) vagyunk attól, hogy biztos BL-indulók legyünk jövőre is. Ezt amúgy egész jó érzés megforgatni a szürkeállományban akkor is, amikor épp reménytelenül kipukkadva kaptunk ki a Bridge-en.

Ha már kupacsapat egyébként, ha jobban megnézzük, akkor a Chelsea is egy az egyben az Conte alatt. Persze, be tudták húzni a bajnokságot amikor semmi nemzetközi terhelés nem volt – erre amúgy szerintem mi is képesek lehetnénk -, de amint jön a haccintér (és a keretvékényodás), akkor jön a bukdácsolás, és csak akkor egyenesedik ki újra a játék, amikor már csak a hazai pálya marad. Onnantól mondjuk nagyon, 2,3-as ppg-re eddig, de fog ez még feljebb is menni, mert pihentek és egészségesek.

Mi pedig ezek közül egyikek se vagyunk. Matip, Gomez, Lallana, Can és Ox, gyakorlatilag egy teljes cserepadnyi ember hiányzik tőlünk, úgyhogy egyszerűen tényleg csutkán vagyunk.

Talán még Milner is fáradt.

Ugyanakkor – és ez nagyon fontos – ne kicsinyítsük a Chelsea érdemeit sem, hiszen egészen fantasztikusan játszottak. Egyszerűen fogták, és lezárták a pályát. Pukk, volt, nincs.

Ezt persze lehet egyszerűen buszozásnak is hívni, és ezzel a José-hoz való bekötöttsége miatt élből degradálni a játék stílusát, a minősége azonban elvitathatatlan. Egyrészt ez egy minőségileg teljesen egyenértékű játékfelfogás a mi romantikus támadófocinkkal, másrészt meg ha ez működik, akkor ez működik. A Burnley, a Stoke, a United és a fél ország bemutatta ezt már ellenünk, hogy ez működik, és ha így van, akkor ezt kell csinálni. És igen, persze, van akinek büdös ez a stílus (remélhetőleg a Brightonnak a tétnélküliség miatt lesz az, a Reál meg talán presztízsből nem engedheti majd meg magának), de egy jól előadott buszra minden fintorgás ellenére is csettinteni kell. A Chelsea pedig ebben mindig is jó volt, most meg gyakorlatilag tökéletes.

Még ha fáradtak is voltunk, a fejünk is fájt, és másnap korán is kellett kelnünk.

De ha mi korán is kelünk a csapat nem fog. A srácok szépen letusoltak, hazamentek, és alszanak holnap délig. Aztán délután egy kis átmozgatás, kis összetartás a taktikai megbeszélésen, és kedden még csak módjával, de szerdán már erőből nyomják a Brighton elleni felkészülést. Egészen kivételes eset, de van most egy egész hetünk rápihenni a dologra, semmi fiszfasz, eközben meg a sirályok még mennek is vendégszerepelni tét nélkül a Cityhez szerdán, hogy aztán vasárnap nálunk kalandozzanak már el a gondolataik Tahitire és a Bermudákra. Must win.

Nekünk meg bár nem jön jól, hogy továbbra is éles meccseket kell játszanunk, és, hogy még 90 percet rakunk az egyetlen kezdőnk lábaiba, de talán nem vesztünk majd azon, hogy szárazon tartjuk a puskaport, és nem csak elrakjuk 3 hét múlvára.

Kelleni fog.