Körkérdés – támadósorok összehasolítása

Válogatott szünet van, így senkit nem érhet meglepetésként, hogy a körkérdés rovattal jelentkezünk. Az aktuális darab azzal kisérletezik, hogy megállapítsa a mnostani támadó sor vagy az ezőst szezon támadó sora volt-e a jobb. A pontos kérdés így hangzott: Melyik a jobb támadósor és miért? Az ezüstös szezon S3 (Sterling-Suárez-Sturridge) vagy az idei Salah-Firmino-Mané. Olvassátok sok szeretettel a beérkezett válaszokat.

RQ17

Ismételten nagyon, köszi, a megkeresést, az előző alkalommal már elmondtam a díjmegkapós beszédem, szóval ezt most ki is hagynám, és a lényegre térek.

Sajátos módon kezdeném a 13/14-es és 17/18-as támadóhármas összehasonlítását, méghozzá azzal, hogy szétbontom őket. Önkényes bontásom alapja pedig, hogy mindkét trióban van egy Domináns Duó, akik ellopják a showt, egy harmadik pedig remekül asszisztál az egészhez, amúgy szintén remek számokat produkálva. Az idővonalban előbb helyezkedő dugó duó Suarez és Sturridge az az a SaS, a közelmúlté pedig, izé, Salah és Firmino (ez most vagy FaS, vagy pedig SaF, ami igazából ugyanazt jelenti, de az elsőért legalább nem vadász le bag).

Amikor az egyszerű RQ szinten létező statokhoz, azaz leginkább a Squawkához fordultam, akkor találtam is érdekességeket. A meccs-szám ugyan nagyjából azonos, de fontos megjegyezni, hogy nem ment le még a szezon és nem per90 mutatókat néztem (szóval ez így csorba, meg BL is van az új fiúknak, de erre majd kitérek a konklúzióban). Lássuk:

Amit most leírok annak kis része új megállapítás, csak az információtengerben, ami az elmúlt 3-4 évben árad a futballból, sok mindent elfelejtettem már személy szerint, és ezek fontosak ahhoz, hogy lássuk a teljes képet a témával kapcsolatban.

1. Suarez védekezett, és szervezett is: Az emlékezetemben kicsit úgy él Luis, mint egy támadó vadállat, aki ugyan ráugrik az ellenfélre és zaklatja, de nem kifejezetten hoz konzisztensen jó védekezési statokat, mert hát nem ez a szakmája. Hát a faszt nem. Az akkori Suarez ha taktikailag tán kevésbé fegyelmezett is, de valószínűleg simán vinné a hátán Firmino terheit, és vágna mellé 20+ gólt is, és még el sem fáradna. A 13/14-es szezonja valószínűleg a legjobb egyéni teljesítmény a Liverpoolban a PL érában, és nem lesz könnyű utolérni.
2. Sturridge tényleg világklasszis formában volt: Ez persze legtöbbünknek nem kérdés, de amit ez az ember leművelt a SaS gyengébbik feleként, az hihetetlen. 21 gól, 7 assziszt, 80%-os passzpontossággal. Ami számomra kicsit meglepő volt, az a sikeres cselek száma, úgy emlékeztem jobban szopatta a népet (bár ne felejtsük el, hogy ezek Firmino számait közelítik, akit szintén nem kell félteni, ha szopatásról van szó.
3. Salah nem védekezik többet Studgenál: Ez volt számomra a legérdekesebb jelenség a számokat nézve. Salah ugyan nem csatár, de mégis megengedi neki Kloppó, hogy elalibizze a védekezést. Anno Studge-dzsal kapcsolatban folyton a felszínre került, hogy kicsit egydimenziós, nincs haszna védekezésben. Főleg akkor, amikor már nem volt meg a sebessége, és nem lendített akkorát elöl a csapaton. Főleg akkor. Hát ez az. Salah tulajdonképpen egy upgradelt Sturridge, még gyorsabb, még több cselt vállal, még több gólt lő, de nem igazán védekezik jobban. A nyomás, amit a gegenpressingnél nagyon jól tudunk kihasználni a sebességéből, adódik, na és ez az, amit szegény Sturridge elbukott a kórházi ágyon. Ez a jelenség mutatja Sturridge bukását, és azt is, hogy Salah mégiscsak csatár, vagy legalábbis neki kell a legkevesebbet védekezni a pályán lévők közül.
4. A SaS-t nem könnyű utolérni: És ez nem is sikerült még a FaSnak. A Liverpool legeredményesebb támadó duója voltak ők, és azt hiszem a PL-történelemben is másodikak. Duóként ez a mostani inkább csak más, de semmiképp nem jobb. Suarez önmagában akkora klasszis, akihez Salaht korai, Firminot pedig bármennyire szeretem, nem érdemes hasonlítani. Egy olyan csapatot húzott be ez a duó a második helyre, amelyik keretszinten sokkal gyengébb volt a mostaninál, bár ehhez azért kellett egy utolsó virágkorát élő Gerrard, és a szimpla terhelés is.

$terling vs. Mané

Bizony itt sem azt dobta a gép, amit szerettem volna. A kis köcsög valószínűleg a korosztályában top3 volt ebben az időszakban, szóval nem meglepő hogy a cityben is kezd játékos formája lenni. Mindenben lenyomja Manét, fontos megjegyezni, hogy középpályán is volt a hűséges négerünk, szóval ennek is köszönhetők a jobbak védekezési statjai. Mané a balon láthatóan nem kapta el annyira a fonalat. Jól játszik, veszélyes, szarok a labdaátvételei és akad szép számmal rossz döntése is, de hajt, mint az állat. A kis pénzéhes csődör, akit azért ne felejtsük el mennyire tudtunk szeretni ugyanezért, szintén rohant fel-alá, hihetetlen work rate-tel, csak hát kár hogy igazából egy köcsög. Bármennyire is Manének szeretném adni ezt itt, sajnos meg kell adni a csúfos hisztériával távozó önjelölt sztárunknak. A hihetetlen mennyiségű csele nagyon hasznos volt a védelmek megbontásában, és bár rossz befejezőként él az emlékezetemben, azért a 9 gól az nem rossz szám, viszont én hiszek Manéban, és egy igazságos jövőben -és ezzel el is jutunk a konklúziómhoz.

Konklúzió a konzisztenciáról

Egyénileg, és számokban is jobb a régi trió, de a skillek eloszlása, a hozzáállás, az egész kémia és a KILÁTÁSOK sokkal jobbak most. Egy szezont tekintve ez a trió PL szinten is nehezen verhető, és erre a mostani hármas sem képes. De azért ez nem ilyen egyszerű. Ha jövőre, netán még két év múlva is egyben lesz a mostani Fab 3, akkor nem is lesz már értelme az összehasonlítgatásnak. Mané minden körülmény ellenére hajt, bármennyire „szarul” megy neki, Firmino minden koszos melót megcsinál Kloppnak és iszonyatosan intelligens játékossá érett, világklasszis megmozdulásokkal, Salah pedig Suareznél sokkal konzisztensebb eloszlásban lövögeti a góljait. A régi SSS soha nem bizonyított, bizonyíthatott nemzetközi haccíntéren, és nagyjából 2 éven belül vagy eligazolt, vagy porrá sérülte régi klasszisát minden tagja. Tehát valamilyen szempontból ők egy one season wonder voltak, a mostaniak pedig olyan csodát csinálhatnak, aminek nem egy iszonyatosan fájdalmas és érzelmileg megterhelő bukás a vége. Én várom már, remélem Ti is.

ekiyeki

Az Anfield szelleme vagyok, Norbert, és megidéztél engem egykoron, ahogyan most is. Tudtad akkor, hogy egyetlen kérdésed lehet, és az csak helyi problémákra vonatkozhat – nem válaszolhatok olyan, egyébként már elcsépelt frágenekre, mint az élet értelme, meg hogy nő vagy sör. (Előbbiről mindenki tudja, hogy 42 a helyes válasz, utóbbival kapcsolatban meg hallgass sok ír zenét.) Szerencsére a Te kérdésedre felelhettem, mivel a támadósor tagjairól érdeklődtél. A válaszom „Párhuzamos életrajzok” volt, valamint néhány összefüggéstelennek tűnő kifejezés. Erre először Buvac elkezdett Plutarkhoszt olvasni, majd Krawietz beiratkozott egy ókortörténeti képzésre – de mindvégig sejthető volt, hogy egyik sem a jó megfejtés. Persze hogy figyelni kellett volna a többi információmorzsára is!

Aztán rádöbbentél… Bizony, szó szerint döbbenetesen egyszerű volt számodra a dolog, és most azt akarod elhitetni, hogy nem látod a végét? Lássuk csak!

Az első fontos hívószó a „leendő dél-amerikai klasszis” volt. Itt a múltban Suarezt hoztam példának, Te a jelenben Firminóval válaszoltál. Tökéletes: elismert, de még nem világsztár matéria, komoly mezőnymunka és érzék a góllövéshez – színezve időnként némi eltűnéssel.

Aztán jött a „futónéger” kifejezés. Sterlingre Manét mondtál, nem is rosszul. Sebesség, séró, self-esteem – mind adottak voltak. Aztán hogy ki, hol, milyen legendához lesz hasonlatos (Ireland vagy Barnes) azt majd az idő eldönti.

Talán legnehezebb az „eldobott kék drágakő” megfejtése volt. Sturridge nevére csak az elmúlt nyáron jött a Szalah válasz – igaz, ez a vártnál is jobban bevált. Egykori Chelsea játékosok, kik vörösben teljesednek ki, és lesznek helyi kedvencek: hibátlan.

És most, egy lépésre a teljes képtől, azt állítod, hogy van még egy része kérdésednek, amire nem kaptál választ: melyik a jobb támadósor és miért? Ez komoly? Jó, megpróbálom komolyan venni és válaszolni rá.

Tanult kollégám, az University of Liverpool matematika tanszékén kísértő Edgar F. Codd, kinél jobban kevesen értenek az adatbázisokhoz, erre a kérdésre megpróbált tudományos választ keresni, csak ezen a helyen kicsit korlátozottabbak az erőforrások, mint normál esetben az egyetemen. Programokat futtatni egy ideig csak a részeges éjszakai portás készenlétben pislogó gépén tudott, így elhúzódott a kutatás. Végül a statisztikák átböngészése (rúgott gólok, kapott gólok-mert a védekezés is a csatárokkal kezdődik nálunk már Kenny és Rushie óta, ugyebár-mennyisége, kialakított helyzetek minősége, stb.) után arra a következtetésre jutott, hogy tudja a fene! Komoly segítség volt ez nekem, ne röhögj, mert magam is pont erre gondoltam. Mi alapján vállalkozol a döntésre? Hogy lehet megállapítani, hogy melyik játékos vagy melyik trió volt a jobb? Lehet-e tárgyilagos e vélemény, vagy a szimpátiafaktor mindenképpen bekavar? Fontos ezt egyáltalán eldönteni? Azt mondom: nem!

Emlékszel, mi lett a régiekkel? Akkor dőlj hátra, és élvezd, amíg lehet a mostaniak játékát! Nézd meg őket jól, töltekezzél velük az esetleges nehéz időkre! Agyadba égjen be Szalah mesternégyese a Watford ellen úgy, mint Suarezé a Norwich esetében – és kívánd a Wolverhampton, a Milwall, az Ipswich, a Sheffield Wednesday feljutását, hiszen az ő nevükben is ott a liverpooli mesternégyest nagy valószínűséggel kiváltó „w” betű. Becsüld meg őket jól, hiszen ez kegyelmi állapot, és ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy láttad Suarezékat is hasítani, akkor joggal bujkál ajkadon mosoly, ha a labdarúgásról esik szó. Tudom, hogy Téged nem kell az élet élvezetére biztatni, de egy edző néha hajlamos túl komolyan venni a futballt. Ne tartozz hát közéjük, és továbbra is légy hű a támadófocihoz! Ha segítség kell, tudod, kihez fordulhatsz. Áldjon ég, Norbert!

Robbie Fowler

Hogy melyik a jobb támadósor azt nem tudom. Nem vagyok statisztikabuzerátor, az angol nyelvet (sajnos) nem vágom annyira, hogy ilyen oldalakat bújjak. Egyébként is magamat érzelmes, indulatos, elfogult szurkolók körébe sorolom, habár józan tényekkel meg lehet győzni. Az érzelmek szerintem nagyon fontos részei a labdarúgásnak. Kicsit off: ezért is számomra elég kétélű dolog mikor rendszabályozzak az érzelmek kitörését vagy annak lehetőségét. Mert a szponzorok meg a jóérzésű reklámozó cégek és a családok, bla-bla… Ezek a dolgok egy nagyon steril közeg felé sodorják ezt a sportágat. A végén tényleg olyan lesz az egész, mint az aktuális FIFA játék a konzolokon. A konzolok egy fontos dolgot nem tudnak modellezni a játékos érzelmi állapotát vagy, hogy a szurkolók dicséretét vagy fricskáit mennyire bírja valaki, milyen hatással van a játékára. Pedig ez elég fontos dolog. A SAS-nál elég jól kidomborodott ez.

3 elég különböző zseni játszott elől. Stu aki be akarta bizonyítani, hogy olajospénzű klubja hibázott, mikor nem kezelték, játszatták úgy, ahogy Ő elvárta volna. Suarez aki tisztába volt vele, hogy hőn áhított LaLiga mammutokhoz csak úgy juthat el, ha felhívja magára a figyelmet egy a hollandnál erősebb bajnokságban. Na meg Sterling, aki 19 évesen úgy gondolta, hogy sokkal több fizuért és trófeáért akar játszani. Nagyon jól ment nekik és még Stu is egészségesebb volt, mint most. Viszont a jelenlegi támadóhármasunkat elnézve az egy jól sikerült performance volt, míg a mostani egy tervezett előadás. Újra néztem a Youtube-on a 2013/14 szezon góljait.  A SAS például 2 született csatárra alapult, akik ugye első ösztönből keresték a góllövés lehetőségét. Láttunk gyönyörű összjátékokat azért. de a gólörömök is inkább maguk ünneplése volt első reflexből. Ezeket az egyéneket kellett volna a „mindent a csapatért” elv mellett terelgetnie Rodgersnek. Akin bizony ugyan az látszott, mint a magával hozott Waelsi Xavin, hogy nem tudja ugyan azt hozni, amit látunk tőle egy magasabb elvárású klubnál. Ezt valószínűleg jobban látta az öltöző. Ami emberileg és fizikálisan is olyan változatos volt, hogy ne tovább. A „gyengekezű” edző a rotálást se oldotta meg. Suarez folyton a pályán volt, még akkor is, amikor a formája nem igazolta ennek jogosságát. Gerrard szint úgy és az elcsúszástól teljesen független ez a véleményem, akkor is rendszeresen hangoztattam, hogy csereként nagyobb hasznát vettük volna, de hát legend, captain stb. Jó volt az a csapat, szép néhol már-már hihetetlen összjátékok.

A jelenlegi viszont EGYSÉGESEBB. Egy erőskezű edző, egy rá jellemző játékfelfogással, irányít egy sztáralűröktől mentes öltözőt. Az igazoláspolitikája kitűnő, ha az első számú célpont jönni akar, akkor egyértelmű a helyzet és nincs B opció. Az átigazolást csak ki kell várni. De megéri ezt mutatta eddig VvD leigazolása is és csodálkoznék, ha Keita nem lökne még egy óriásit a Liverpool szekerén.

A támadó hármasunk Klopp alatt nem csak gólokért felel, de a letámadásért is. Mivel a letámadás magasan kezdődik meg és az egész csapattól roppant fegyelmet kíván meg. Nem is lehet más emberekkel megcsinálni, mint alázatos, csapatemberekkel. Ami a SAS-hoz képest elég nagy változás, nem hiába áll ki Stu rúdja (a sérülés csak pluszba igazolja a döntést).

Nem képes azt a munkát belerakni, amit elvár Klopp a csatárposzton. Oda bizony munkabíró, fegyelmezett, de gólérzékeny ember kell és ez a mi Bobbynk. Aki mint minden szakértő, szakíró megmondta, leírta Jürgenünk legfontosabb embere. Ő kezdi meg a letámadást, ő húzódik vissza labdáért, meg hogy kimozgassa a CB-ket. Szóval rendes támadó középpályás, aki nem ilyed meg a góllövéstől, de lepasszolni is képes, ha a másik jobb helyzetben érkezik. Aki a magánéletben avval hívja fel a figyelmet magára, hogy milyen hihetetlen göncöket képes magára venni. A pályán a Holgate féle rasszista vádon kívül semmi balhéra nem emlékszem és azt is ejtették ugye. A két támadószélsőnk pedig Afrika apró, de annál értékesebb gyöngyszemei. Mané a Liverpooli csirkekeltetőből érkezett és igazán hozta azt, amit reméltünk tőle. Agilis, gólérzékeny és rettentően szerethető figura, ami lényegében mind a három támadónkról elmondható. Egyik se csatár, de rettentő gólérzékenyek ebbe a rendszerben, fegyelmezettek és a csapatért hajtanak, balhé mentesek és mindegyiknek akkora a mosolya, hogy az űrből is látni szabad szemmel a csillogásukat. A mostani támadóhármas nekem jobban tetszik, de azért mert sokkal inkább a csapat részei és nem csak orrdísze van ennek a csapatnak, mint a SAS idejében. Véleményem szerint egybe is marad ez a trió és ez az egység, ami itt tartja, őket lehet a Liverpool sikereinek záloga és reménye.

Ddodi

Pár napja pont ez a kép jött szembe az instagramon, és akkor is elgondolkodtam a válaszon, de már akkor is baromi nehéz volt döntenem. Őszintén szólva, én mindkettőt imádtam, de most utóbbi mellett teszem le a voksom.

Ami miatt ezt teszem, az pedig nem is a három játékos (akik között simán tudnék, párhuzamot vonni mondjuk Suarez-Salah, Sturridge-Bobby és Sterling-Mané módon), hanem pont a managerek, azaz a Klopp és BR közti szakadéknyi különbség.

Míg BR alatt én szinte egyáltalán nem láttam azt a profin felépített, igazán tényleg jól kialakított rendszert, addig Klopp teljesen egyértelműen építette fel ezt a triót, minden és mindenki rájuk játszik, ők a csapat fúrófeje, amit saját maguk, Klopp a többiek forgatnak más csapatok testébe. Az ezüstös trió jó volt, kétségtelen, de nem volt köztük meg az az összhang (ugye mennyiszer volt beszédtéma az önzőségük?), ami most megvan, nem emlékszem közöttük szinte semmi pragmatizmusra, csak csinálták mindhárman, amiben jók voltak. Azaz a különbség az volt, hogy BR-nek szerintem óriási mákja volt, hogy akkor annak a három embernek ennyire jól ment, nem ő volt az, aki miatt ez ennyire működött.

Most, ezzel ellentétben, nem csak az a zseniális, ahogy Salah, Firmino és Mané (igen, Mané is!) játszik, hanem az is, ahogy az egész focink fel van építve. Ha az S3 maradt volna még pár évig, közel sem vagyok benne biztos, hogy elérték volna azt a minőségi szintet, amit Klopp első évére felépített a mostani trióban. Egyszerűen azért, mert míg BR inkább szerencsés volt a támadói formájában, addig a mostani trió szerencsés abban, hogy őket Klopp és nem a „véletlen” sodorta össze így. Igen, sajnos vagy nem, nekem a BR féle időszak nagyon sokszor a véletlen szerencsés összjátékának tűnt, mert abban BR közel sem vállalt akkora szerepet, mint Klopp a mostaniban. BR egyszerűen kevés volt ahhoz, hogy ilyen okos rendszert építsen fel. Nála a mai napig Mané lenne a jobboldalon, mert nem merte volna meglépni, hogy átrakja balra, Firmino ülne a cserepadon, mert nem csatár, Salah pedig alibi.

És így zárszóként eljátszom azzal a gondolattal is, hogy mi lenne, ha ezt a két triót vegyítenénk. Cserélnék-e valakit a mostaniak közül a régebbiekre? Aligha! Egyszerűen annyival magasabb szint a mostani, és annyival jobb Klopp rendszere, hogy az elején nehéznek tűnő döntésem most, hogy leírtam a gondolataim, tök könnyű: a mostani sokkal jobb trió!