A Wenger-kupa átka

Lallana lőtte a harmadikat, és ez volt az a pillanat, amikor már végleg eldőlt. Klopp arcára kiült a szezon során összegyűlt összes indulat, eszeveszett rohanásba kezdett, hiszen azzal a góllal eldőlt, megvan a BL-indulás, vagy legalábbis a selejtezőkör. Hogy ott mi lesz, azzal ráértünk később törődni. Az idei szezonunk ott kezdődött el.

Persze ezen is lehet utólag vitatkozni. Ott kezdődött, vagy Milner szögleténél a Bournemouth ellen, amivel 4-1 lett volna? Nem lett gól belőle, ehelyett kikaptunk egy már többször is megnyert meccsen. Ha az a 3 pont megvan, a 3. helyen végzünk. Számít ez? A Bournemouth elleni vereség biztosan nem nyom többet a latba mint mondjuk a Burnley ellen idegenben, vagy a Swansea, esetleg a Palace elleni, hazai pályán elszenvedettek.

De az, hogy nem a 3., hanem a 4. helyen végeztünk, az szerintem igenis számít.

Figyelem, ami most következik, az nem magyarázkodás, hanem az okok keresése. Az, hogy végül csak negyedikek lettünk, az a mi (mi = Liverpool/Klopp/csapat) hibánk. Számtalan lehetőségünk volt arra, hogy kijavítsuk a Bournemouth ellen elkövetett hibákat.

Fine margins, mondja erre Macca, jogosan. Már csak azért is, mert mielőtt a Boro ellen Gini gólja után átszakadt a gát, megúsztunk egy tizit.  Jobban megadhatót, mint amit az Everton, vagy pláne a Brighton ellen kaptunk. Szenvedtünk addig azon a meccsen, ha azt megadják, még inkább kérdéses lett volna, hogy sikerül-e megfordítani azt a meccset. Szerintem a játékvezetői hibák nem egyenlítik ki egymást, de az biztos, hogy akkor, egy vitatható esetnél nekünk dobott a gép.

Meglett a 4. hely, ami addig alanyi jogon járt az Arsenalnak. Helyettük viszont mi kezdtük a szezont BL-selejtezővel.

Akkor, amikor riválisaink  még, vagy már csak a bajnokságra koncentráltak, nekünk volt két, létfontosságú meccsünk a Hoffenheim ellen. Létfontosságú volt, mert ha komolyak a céljaink, akkor az nem elég, hogy befutunk a top 4-be a végén, játszanunk is kell a BL-ben. Az egész előszezonunk erről a két meccsről szólt, és arról, hogy nekünk azokon kell csúcsformában lennünk. Ezzel nem is volt gond. A probléma szerintem az, hogy egészen mást jelent letolni egy bajnokit, – legyen az ellenfél akár kiscsapat, akár közvetlen rivális –, vagy BL-csoportmeccset hiszen általában marad javítási lehetőség, hacsak nem a szezon, vagy a csoportkör utolsó meccseinek egyikén állunk sorsdöntö pozícióban.

Nekünk az a két BL-selejtező kupadöntővel ért fel egyenként, ha elrontjuk, nincs újabb esély a javításra. Szerintem már itt kezdődtek a problémák, amiket csak súlyosbított Coutinho átigazolási kérelme. Talán ezért is játszottunk gyengébben a Watford ellen, mert már a Hoffenheim elleni kupadöntő volt a fejekben. És még így is nyertünk volna, ha nincs a végén a sorsdöntő játékvezetői hiba. Sokat számít ám egy jó szezonkezdet, nem csak a mi hibánk, hogy nem jött össze.

Az már sokkal inkább rajtunk múlt, hogy a Sevilla ellen kétszer, a Moszkva ellen meg idegenben egyszer, agyonnyert meccseken engedtük ki a győzelmet a kezünk közül, emiatt pedig úgy fordultunk a decemberi hajtásra, hogy ismét egy kupadöntő várt ránk a Moszkva ellen.

Nem véletlenül használom ezt a kupadöntős hasonlatot, biztosan ti is láttatok már számtalan csapatot, akik egy kupadöntő előtt, vagy után képtelenek voltak a bajnoki meccsre felpörögni. Szerintem ehhez hasonló jeleket láthattunk a mi fiainknál is a Moszkva porrá zúzása után.

Bizony, elcsesztünk fontos meccseket tavaly, és nem egyszer már idén is. Ezek miatt senki mást nem hibáztathatunk, csak és kizárólag saját magunkat. Majd ha az ilyen fontos meccsek után is hozni tudjuk a kötelezőt, ha végre át tudjuk lépni a saját árnyékunkat, akkor leszünk igazán nagycsapat.

Vannak azért enyhítő körülmények is. Például az, hogy Lallana eddig csak pár percre tudott beállni. Márpedig szeretjük őt, vagy nem, ő a kloppi foci egyik alappillére. Támadásban gyors és kreatív, védekezésben pedig az egyik legjobb labdatolvaj (az a játékos, aki úgy tud labdát szerezni, hogy az ellenfél játékosa hirtelen nem is tudja, mi történt vele).

Mané véleményes piros lapja óta (nem mennék most bele a részletekbe, aki szerint egyértelmú piros volt, az lapozza fel a vonatkozó, képpel illusztrált szabályokat, meg fog lepődni) nem az igazi. Ennek persze lehet más oka is, pl. az, hogy helyet cseréltek ő és Szalah, de az biztos, hogy eltiltás, majd sérülés miatt hiányzott a csapatból.

Coutinho sem volt a régi sokáig, még ha lőtt is gólokat, adott is gólpasszokat, látszott rajta, hogy megviselték a történtek, vagy csak görcsösen bizonyítani akart. Szerencsére úgy tűnik, sikerült túllépnie ezen, és az utóbbi időben élete formájában játszik.

Clyne eddig egyetlen percet sem játszott, egyelőre még azt sem tudjuk, mikor térhet majd vissza.

Akkor most számoljuk össze, hogy négy, alapból kezdőnek számító játékosról beszélünk. Akik ilyen-olyan okok miatt, de egyáltalán nem, vagy kevesebbet álltak rendelkezésre, esetleg más ok miatt nem tudták hozni az elvárt szintet. Négy mezőnyjátékos a kezdőből, akikre nem tudtunk igazán számítani. Ez nagyon sok.

De ha már Clyne szóba jött, beszéljünk egy kicsit az edzői stáb filozófiájáról.

Sok pénzt költeni nem izgalmas. Ezt mondja Krawietz, Klopp egyik segítője, és azt is hozzáteszi, hogy ha olyan fiatal tehetségek állnak a lehetőség kapujában, mint Alexander-Arnold, vagy Gomez, akkor egyszerűen kötelességük megadni nekik az esélyt. Sokan ezt másképp oldják meg, vesznek inkább egy klasszisnak tartott játékost az adott posztra, hiszen az eredmény a lényeg, nem osztogatnak kreditet az ilyen romantikus hozzáállásért. Kloppék másban hisznek, és azért az tisztán látszik, hogy ugyan ez kockázatosabb út,  de nem hülyeség, pláne, ha nincs végtelen vásárlási lehetőséged.

Hitte volna bárki (Maccát leszámítva), hogy igazuk lesz? AA tavaly a United ellen debütált kezdőként 18 évesen, és bár nem vallott szégyent, még nagyon fiatalnak tűnt a feladatra. Ahogy idén is voltak megingásai, de még több remek meccset hozott le, még gólokat is lőtt. Egyértelmű, hogy rengeteg potenciál rejlik benne. Gomez? Ki látta ezt tavaly, mit tavaly, az előszezon során, hogy ilyen teljesítményt fog nyújtani? Olyan érett teljesítményt produkál, hogy teljesen elfeledtette Clyne hiányát. Mindezt gyakorlatilag 2 év kihagyás után, 20 évesen? Maradjunk abban, hogy Kloppékon kívül nem sokan hittek ebben.

Volt Norbertnek egy nagyon jó mondata az Everton-meccs után, amikor arról kérdezték, hogy jó döntés volt-e Szalah cseréje. Erre ő azt a választ adta, hogy hát igen, neki ez a munkája, hogy olyan döntéseket hozzon, amiknek a jogosságát majd utólag ítélik meg azok, akiknek nincs ilyen felelősség a vállukon.

Erről szól ez a szakma, és szerintem azt nyugodtan mondhatjuk, hogy bár Klopp messze nem hibátlan, többségében jó döntéseket hoz. Talán a cb-ket illetően tévedett, ezt mindenki előre borítékolta, de amikor már  végre ráborítanák az asztalt az emiatt őt bírálók, hiszen Lovren megint bakizik egyet, akkor lehoz egy olyan sorozatot a védelem, amiről elmondhatjuk, hogy nincs különösebb gond velük. Pedig eljött a rettegve várt pillanat és Matip nem elérhető. Ehhez képest az utolsó 9 bajnokin összesen csak 4 gólt kaptunk, köztük kettőt minimum vitatható 11-esből. És akkor még a mindenki által leírt Moreno újjászületéséről, Robertson konzisztensen megbízható teljesítményéről nem is beszéltünk. Ez a négy játékos (AA, Gomez, Moreno, Robertson) a kétkedők fő céltáblája volt a CB-k mellett. Kloppék hittek bennük, és egyelőre úgy tűnik, nekik volt igazuk.

Lassan rátérek mai ellenfelünkre is, de még egy gondolatkitérőt engedjetek meg. Mániám a fejlődés kérdése, és ma, amikor mindenki a lájkokra, megosztásokra hajt, olyan elméletek is népszerűek lehetnek, mint az, amiben BR statjaival hasonlítják össze Klopp eredményeit.

Most arra nem is térnék ki részletesen, hogy mennyire  ostoba hozzáállás az, amikor darab-darab viszonylatban (lásd x meccs után megszerzett pontok) hasonlítjuk össze a két edzőt. Aki követte a csapatot már akkor is, az tudja, hogy BR a majdnem bajnok szezont leszámítva messze alulteljesített, nem csak eredményekben, de átigazolásokat tekintve is. Borzalmas mérleg a haccintéren gyenge ellenfelek ellen, liverpooli pályafutása elején még csak eredményekben, a végén már a játékot tekintve is kilátástalan volt minden. A KÖD definíciója Brendan Rodgers nevével kezdődik.

Ehhez képest – miközben sokan szeretnek azzal érvelni, hogy ez a harmadik szezonja – Klopp második teljes szezonjában tartunk, csoportelsőként továbbjutva, rekordokat döntve állunk a BL-ben,  közben kettős terhelés mellett továbbra is versenyben vagyunk a top 4-es harcban.

Néha hajlamosak vagyunk egy-egy gyengébb meccs után elfelejteni, hogy honnan indultunk.

És van itt még valami, amit nem szoktak figyelembe venni az ilyen hatásvadász statokat gyártók, én meg úgy gondolom, ez is nagyon fontos. Az, hogy kikkel versenyzünk most. Az általam nagyon nagyra tartott Rafa idejében, amikor állandó BL-szereplők voltunk (és nem csak a futottak még kategóriában!) még csak Big Four volt. Amikor BR volt a menedzser, már körvonalazódott, hogy ez változni fog, de kikkel versenyzett akkor ő? Pellegrini, Mourinho, Villas-Boas/Sherwood, Moyes/van Gaal és persze az akkoriban még rutinból top 4-et hozó, de már akkor is óriási vereségeket összeszedő, régi fényétől messze álló Wenger. Én úgy gondolom, akkor Rodgers-nek egy igazán nehezen legyőzhető vetélytársa volt szakmailag, Mourinho. Ehhez jött még Pellegrini City-je a pénzügyi fölény miatt, de őt semmiképp nem tartanám szakmailag legyőzhetetlen riválisnak.

Azért ezen a téren elég nagy változás volt azóta.  Csak gondoljunk bele a mostani nevekbe.

Volt BR idejében Pellegrini, Mourinho, Wenger, Villas-Boas/Sherwood/utolsó évében a Spurs-nél akkor kezdő Pochettino, Moyes/van Gaal.

Kloppnak most Guardiolával, Mourinhóval, Pochettinóval, Contéval és persze Wengerrel kell versenyeznie. Miközben az új tévészerződésnek köszönhetően a kisebb csapatok is tovább erősödtek. És ehhez képest tartunk ott, ahol, továbbra is versenyben a top 4-ért, miközben idén bejött a BL is, és ott is még versenyben vagyunk.

Én úgy gondolom, ez egyértelmű, nem is kicsi fejlődés. Egy sokkal nehezebb közegben vagyunk versenyben, miközben BR utolsó évében, és utolsó megkezdett szezonjában gyengébb riválisokkal sem tudtuk felvenni a versenyt,  a kínos nemzetközi szereplésekről nem is beszélve.

Ennyit az általános helyzetről, ideje hogy beszéljünk kicsit mai ellenfelükről, az Arsenalról is. Úgy alakult, hogy az előző szezonban is nekem kellett erről írni, igaz, akkor otthon fogadtuk őket. Akkor a mentális gyengeségükre hegyeztem ki azt a posztot, és úgy gondolom, ezen a téren nem változott semmi, idén is szépen elkalapáltuk őket az Anfielden.

Ennek ellenére lebeszélnék mindenkit a túlzott optimizmusról. Nem azért, mert mostanában olyan jók lennének, mert nem azok. Két dolog miatt tartok most tőlük. Az egyik az, hogy az Arsenal most egy megsebzett oroszlán, akinek ez lesz az egyik utolsó esélye, hogy elhiggye, a Premier League közvetlen elitjéhez tartozik.

A másik pedig, hogy láttam a Man United ellen elvesztett hazai meccsüket. Amit, ha nincs de Gea, meg kellett volna nyerniük, kurvajó focit nyomtak.

Emellett simán verték otthon a Spurs-t is. Igaz, az elmúlt időszakban eredményeket tekintve nem remekelnek, de nem szabad, hogy ez bárkit is megtévesszen.Bár egyesek szerint Sanchez már „kiblokkolt” arsenalos műszakjából, Özilnek is inkább felvillanásai vannak, de egy ilyen fontos rangadóra simán lehet, hogy összekapják magukat.

Közben mi már 12 meccse veretlenek vagyunk, és mint tudjuk, egyszer minden sorozat megszakad.

Mit kellene játszanunk ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk ma?  Szerintem ez lesz az a meccs, ahol megint elő kellene venni az erre a szezonra eddig talonba tett kőkemény presszinget, űzni, hajtani őket, ne legyen egy perc nyugtuk sem. Senki sem szeret ezzel a játékstílussal találkozni, de az Arsenal sztárjai (különösen Özil) kifejezetten utálják, hamar elvesztik a kedvüket tőle.

A celebvilág is megnyugodthat, úgy néz ki Aaron Ramsey nem fog gólt lőni ellenünk, ahogy Giroud játéka is kérdéses a keddi ligakupa-diadaluk után.  Mustafi viszont visszatérhet. Vannak olyan hangok is, hogy Wenger az eddig négy PL-meccset a háta mögött tudó Maitland-Niles szerepeltetésével akarja Szalah-t meglepni, meglátjuk.

Nálunk Matip már edz, de még nem fog játszani, ahogy a Bournemouth ellen néhány percet kapó Lallana sem valószínű, hogy kezd majd. Visszatérhet viszont a Bournemouth ellen eltiltott Can, és az Echo szerint Szalah is játékra kész, a kihagyott hétközi edzés ellenére. Sőt, akár Sturridge is beállhat a végén egy győztes gól erejéig, ha meleg a pite. Elérhető lesz volt csapata ellen a hétről-hétre egyre jobb teljesítményt nyújtó Oxlade-Chamberlain is, aki szép lassan kezdi megmutatni, mit is látott benne Klopp. Aki szerint nála a következő lépcső, a legnagyobb fejlődési lehetőség a lőtt gólok számát illetően van, el is kezdhetne termelni lassan, mondjuk pont az Emirates-ben :)

Idén – bár semmi visszafordíthatatlan nem történt – megismertük a tavaly elhódított Wenger Trophy árnyékos oldalát. Ha szezon végén is negyedikek leszünk, már nem kell majd ettől tartanunk, hiszen az automatikus csoportkört ér majd. Hajrá, küzdjünk hát meg érte. Aztán ha végül előrébb végzünk, az sem lesz nagy baj.

Arsenal – Liverpool, Emirates Stadium, péntek 20.45

Dühöngő a szokott helyen.