Irigykedjünk?

A Tottenham hosszú ideig lenézett csapat volt elsősorban a 90-es években. Persze ma már (vagy 10 éve) nem azok, hiába szeretnénk rájuk így tekinteni. Ők az a bosszantó csapat, amelyik olyan stratégiával, olyan játékstílussal sikeresebb, mint amivel mi szeretnénk sikeresek lenni.

Egyszerűen évek óta jobban tolják a „Gazdálkodj Okosan” című játékot, avagy a kevesebb erőforrásból hozzunk ki többet, ami nekünk is mantránk az FSG alatt. Persze nekik ott van a „London baby” effect, de ez messze nem elégséges magyarázat. Pochettinoval megvan a fiatalabb Kloppjuk is. Egyszóval bizony irigykednünk kellene rájuk.

A meccsről nem szeretnék túl sok szót ejteni. A hasonló stílusban focizó csapatok kiegyenlített találkozója lesz, mint az eddigi Klopp vs. Pochettino találkozók. Ugye emlékszünk Klopp első meccse a padunkon ellenük volt egy jó kis 0-0. Eddig négy meccs volt a két edző között jelenlegi csapataikkal. Ebből a bajnokikon volt a már emlegetett 0-0 és két db 1-1, no meg ősszel a Mikiegérben vertük őket 2-1-re. Szerintem egészen nagy összegben lehetne fogadni, hogy a szokásos 0-0 vagy 1-1 lesz most is. Hiszen a két fiatalos, sokat futós, pressingelős csapat, mely ráadásul hasonló erőkből is áll, bizony stílusából fakadóan kiöli egymást. Ezt még erősíti a két csapat között a tét, amit a szoros bajnoki helyezés ad és készen is van a tökéletes recept a szokásos döntetlenhez.

A mieink kapcsán rebesgetik, hogy Karius visszakerülhet a kapuba, amit kifejezetten jó ötletnek tartok, mivel hiszek benne, hogy Karius korából és stílusából fakadóan a hosszú távú megoldás kettejük közül. Hibázgatni meg mindkettő hibázgat, így az idei szoros versenyben sem jelent Minyon döntő tényezőt, Kariusnak meg minden, az angol fociban töltött perc segít az akklimatizációban. A játékunk így gondolom a szokásos nagy csapatok elleni focink lesz. A régi klasszikus Dortmundból ismert gegenpressinges, labda nélküli focis, kontrázós, under dog foci.

_________________________________________________________________________

Az igazat megvallva régen volt, hogy ennyire kevéssé hozott lázba a foci maga, mint az elmúlt 1-2 hónapban, így sokkal jobban izgat az aktuális meccsnél, hogy hosszú távú stratégiai szempontból hogyan állunk. Ezt ecsetelgetném kicsit, amihez a vihar a biliben jellegű FSG email “botrány” és a mi “játékunkban”, de nálunk sikeresebb ellenfél egészen kiváló apropót szolgáltat.

Előreszaladva azt látom, hogy az alapvető irány és a kulcsfigurák rendben vannak. Persze közel sem vagyunk tökéletesek, de úgy gondolom nincsen szükség nagy stratégiai váltásra csak kisebb finomításokra, kiigazításokra és akkor hosszú távon rendben lesznek a dolgaink. Nem szabad, hogy megzavarjon minket az elmúlt bő egy hónap sikertelen időszaka.

Még mindig előretekintve. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a mi helyzetünkben – értsd egy egyre inkább a pénzről szóló iparágban, annak is a pénzzel leginkább elárasztott bajnokságában – az 5. erő vagyunk a legtöbb tekintetben: lásd pénzügyi, gazdasági, játékerő és még lehetne sorolni. A komoly pénzt és presztízst jelentő BL helyből meg 4 db van. Tartós sikereket, azaz nem öt évenként egy kiugró szezont elérni csak tudatos, jól átgondolt stratégia melletti folyamatos építkezéssel lehetséges (az olajos, avagy milliárdos út nekem kizárt). Ez pedig ha tetszik, ha nem, egy lassú folyamat.

Kezdjük a tulajdonosokkal, az FSG-vel. A magam részéről összességében meg vagyok elégedve velük, hiába nem a 2010 óta tartó periódus a klub történetének sikeridőszaka. Persze követtek el hibákat, nem is keveset – lásd pl. a jegyár mizéria -, de alapvetően egy okos brancsról van szó, akik tudnak és szeretnek stratégiában gondolkodni. A közhiedelemmel ellentétben költenek, a klubra – lásd az ingyenhitel a stadion bővítésre és a klub anyagi helyzetének rendbetételekor. No meg nem az a dolguk, hogy „sugar daddy”-t játszanak, hanem az, hogy felépítsenek egy saját magát eltartani képes jól működő, bevételeit dinamikusan növelni képes vállalkozást. (Gondoljunk bele a melóban sem normális elvárás a tulajjal szemben, hogy a saját zsebéből finanszírozza a vállalkozását éveken keresztül. Persze megfogalmazhatnám, hogy ha valaki milliárdos sejkre vagy pénzszórásra vágyik, lehet szurkolni a Real Madrid, City, PSG vonalon is csapatnak. Nekem tuti nem menne, hogy egy milliárdos faszméregető szereként kezelt csapatnak szurkoljak tiszta szívből.) Ebben pedig jól teljesítenek a szponzor és reklám bevételeink folyamatosan nőnek, a stadion bővítés első köre letudva. Ez utóbbi kifejezetten gazdaságos megoldással. Remélhetően hamarosan jöhet a második felvonás. Kisöpörték a két bohóc által hátrahagyott szemetet és fenntartható gazdasági növekedési pályára állították a klubot, és ez bizony aranyat ér.

Előttem az utódom Hogan kiadás.

Még kicsit az előző ponthoz. A DoF kérdés kezelése az FSG részéről finoman szólva sem egy egyértelmű sikersztori. Először ugye Comollival – mint kiderült -mellényúltak. Aztán sajnos BR nyomására az egyértelmű struktúra helyett lett a kissé átláthatatlan TC. A TC-t, amúgy én szerettem, hiszen elveiben nagyon hasonló volt, mint egy DoF szisztéma, de be kell látni, így retrospektívé, hogy a tisztábban átlátható felelősség struktúra jobb lett volna. Azonban végre Kloppal és a jó öreg Harley-s korai távozásával megint van DoF-unk és újra tiszta menedzsment struktúránk van. Pontosan olyan, amit az FSG az érkezése óta vágyott, de eddig nem ért el. A cégvezető (MD) Billy Hogan lett, aki már évek óta vitte a sikeres kereskedelmi részt és pénzügyekben frankó, nem mellesleg az FSG belső embere. Az ő feladata a menedzsment és a pénzügyek. A DoF, azaz jelen esetben sporting direktor pedig Michael Edwards lett. Ő sem egy új figura nálunk, még 2011-ben Comolli idején érkezett a Moneyball jegyében az analízis csapat vezetésére. A híres neves TC-ben pedig ő volt a „stat guy”. Mivel LoveisintheAyre távozása már tavaly nyáron tudható volt nyilvánosan is – a csapaton belül pedig vélhetően korábban is -, így érezhetően erre a DoF szerepre a csávót már egy ideje tudatosan építik fel – pl. egy jó 1-1,5 éve a játékos igazolási tárgyalásokban Ayre jobb keze. A lényeg, hogy Edwards a Moneyball elvet valló, analitikus, statos figura, aki kívülről-belülről ismeri a szervezetet. No és van Kloppunk, akinek a személyében végre egy olyan edzőnk, avagy FSGnek végre van egy olyan edzőjük, aki világ életében DoF-okkal dolgozott együtt. Példának okáért a Dortmundnál Zorccal; és nem csak így szokott, hanem szeret is dolgozni. Az a jó neki, ha energiáinak a döntő többségét a szigorúan vett szakmai munkába fektetheti. Nagyon röviden a Hogan, Edwards, Klopp trió végre azt hozza, amit az FSG mindig is akart menedzsment struktúra szempontjából.

Az ifjú titán az új DoF.

Nagyon sok témát lehetne még elővenni. Most már csak egyet fogok. Mindenki kedvenc átigazolási stratégiáját, csak, hogy tovább vigyem az előző pontot, amiben tisztáztuk, hogy az átigazolási struktúra sajnos nem volt végig konzisztens, elsősorban BR klasszikus angol menedzseri szerephez való ragaszkodása miatt. Itt és most magát a stratégiát tekinteném át, amit szintén sok néven hívtunk már az évek során. Comolli idején kimondottan Moneyball volt a neve és nagyon erősen statisztikákra épült. Nem is csoda, hiszen tulajék ekkor frissen jöttek a baseballból, ahol ez nagyon jól működik és nyertek 3 trófeát a Red Sox-szal a Moneyball alkalmazásával. Utána hívtuk már kukázástól (Can, Coutinho) kezdve sok mindennek. Most gringow után szabadon lowballnak avagy lowball stratégiának fogom hívni. Azt gondolom, hogy ezt elég, ha nem is mindig a legjobban, de elég következetesen vittük végig az FSG érában. Mondjuk az első mélyvizes átigazolási ablakunknak a Carroll nevezetű tanulópénze biztos vagyok benne, hogy beleégette a tudatokba, hogy nem a rekord döngető igazolások a mi utunk. A lowball stratégiánknak a lényege, hogy annyit adunk és nem többet egy-egy játékosért amennyire mi értékeljük, és vásárlási szándék esetén hamar felállunk a tárgyaló asztaltól, ha arról van szó. Ez tisztán látszik a sajtó hírekből – már amennyire lehet ezeknek hinni – Costák, Texerirák stb. nem jöttek hozzánk ennek a jegyében. Viszont eladáskor bizony kisajtolunk minden lehetséges pénzt a tárgyaló felünkből és húzzuk a tárgyalást ameddig csak lehet. Erre a jó áras eladásainkra példa Torres, Suárez, Strerling, Borini vagy még Assaidi és Ibe. Persze azt figyelembe kell venni, hogy a nagy iparági átlagban az igazolások 40-50%-a váltja be a reményeket a többi sikertelennek tekinthető. Ennek fényében az, hogy minden Coutinhora jut egy Markovics, rendben van. Persze azt nem gondolom, hogy nem lenne mit javítani, finom hangolni a stratégián, hiszen mindig mindenen lehet egy kicsit reszelni, hogy jobb legyen. Azt ellenben gondolom, hogy a lowball a mi utunk.

Alapvetően véleményem szerint két módon lehet finom hangolni ezt a stratégiát, hogy hosszú távon sikeres legyen. Az első verzió, hogy rámegyünk jobban a minőségre. Ennek jegyében nagyobb hangsúlyt kap az, hogy az “A” opciókat szerezzük meg. Ezt lehet úgy is hívni, hogy egy játékosra vetítve több pénzt költünk. Mivel azonban ez már a felső polcos vásárlás, amiben a pénzügyi helyzetünk és a státuszunk -mint nem rendszeres BL szereplő, unalmas észak-angliai kisváros – erősen hátráltató tényező, így én nem ezt preferálnám. A másik megoldás, hogy rámegyünk a mennyiségre. Avagy a több kavicsból jobb eséllyel derül ki, hogy az egyik drágakő. De a lényeg nem is ezen lenne, hanem a legyünk okosabbak, mint riválisaink jegyében maxoljuk ki a “B” opciónkkal a szabályok adta lehetőségeket a keret maximális méretre duzzasztására és erős rotációval mehet a sokfutós Kloppi foci orrba-szájba. Mondhatnám úgy is, hogy legyünk tele Wijnaldumokkal, Lallanákkal, Firminókkal, akik legyenek csere szabatosak és menjen teljes gázzal teljes szezonban a foci.

Azt gondolom, hogy most van itt az alkalom és a lehetőség, hogy a finomhangolás és a stratégia egyértelműsítése megtörténjen, hiszen Klopp az angol focit folyamatosan tanulva itt van bő egy éve edzőnek. Edwards november óta DoF és most februártól Hogan lesz az MD. Az új menedzsment struktúra régóta itt van, tehát tud az értékekre építeni, de megvan a lehetősége és a potenciálja, hogy megtegye a szükséges finom hangolásokat. Ráadásul azzal, hogy a nyári biznisz szezon előtt hónapokkal feláll a struktúra, lehetősége van alaposan átgondolni a tenni valókat, hogy előnnyé változtathassák már most nyáron ezt, illetve, hogy hosszú távra nézve is sikeresek legyenek. Tehát perspektivikusan nézve a januári szarkupacból kitekintve bizony szépen fest a jövő és nem kell irigyek legyünk a Csirkékre.