Restart

Valahol van előnye annak is, ha egy B-csapatos, korai FA meccset másnap délután, másnaposan, és az eredményt már elspoilerezve nézünk végig. Nem sok ez az előny, de annyi tagadhatatlan, hogy közben bőven ráér mindenfélén gondolkodni az ember, pl. hogy a Wolves miért használhat, és miért használ is pulzusmérős lapockaközi kütyüt, amikor mi nem, de ami sokkal fontosabb, hogy van ideje az embernek átvenni, hogy hogyan jöttünk végig a szezonon, és hol csúszott valami nagyon félre.

Meccs közben sikerült csak lacko beharangját is olvasnom, amihez egy hozzáállásában nagyon közeli posztot akartam írni korábban – nyilván kiérlelt stílusában meg se közelítve az övét -, de aztán gondoltam, hogy mégis csak Moreno (az eddigiekhez képest sokkal jobb) játékáról, meg a fiatalokról kéne írni valamint, míg végül rájöttem, hogy egy ennél sokkal fontosabb dolog történt. A format C:.

A vereséggel elértünk egy világos mérföldkövet, vagy kilométerkövet akkor már, mert a metrikus rendszernek még értelme is van. Reméltük (vagy nem), hogy még nem ez jön, de ahogy a kanyarból kisodródva beleálltunk magába a kőbe (nem abba), akkor már nem tudtuk tovább odázni a dolgot. Elértünk oda, ahol egy F1 csapat úgy döntene, hogy elkezdünk a jövő évi autóra koncentrálni, és tulajdonképpen most megtehetjük az újévi fogadalmunkat. Mindenkit újra összefújt a szél, minden kicsit is fontosabb játékosunk egészséges, és már Liverpoolban is van, most már be lehet bootolni a Coutinho sérülése előtti Liverpoolt végre 2 hónap szünet után, és kihozni a szezonból azt ami még benne maradt.

16 meccs, heti egynél a jövő hét után már egyszer sem lesz több, reális célként ki lehet tűzni a dobogót, a fakó egy részét meg kölcsönbe elszórni gyorsan, hogy ne csak vágóképekben lássuk majd a padon őket 4 hónapig. Már ha egyáltalán, és nem csak júliusban a South Malajzia XI ellen.

A dobogó egyébként reális cél lehet, felülről hasalunk eddig rá a 2,0-ás ppg-re, és a visszatérések és a kupanélküliség egyelőre egy olyan előny a top6-ban, amivel csak mi rendelkezünk. Ebből a szempontból abszolút optimistán neki lehet látni a tavaszi hadjárat tervezgetésének, egy Chelsea elleni jó eredménnyel meg egyből be is lehet rúgni a motort, hogy a Macca által sokat emlegetett önbizalom-komponens is mielőbb helyreálljon. Vagy legalábbis elkezdjen helyreállni.

Van viszont egy közepesnél hosszabb távú, de sokkal negatívabb vetület, amivel mindenképpen foglalkozni kell: el kell kezdeni építeni a jövő évi autót. A folyamatos pletykagyártás már rég kiölte belőlem azt az igényt, hogy folyamatosan, közelről figyeljem a scoutingunkat, de a nyári piacon be kell majd húzni Mané-szintű igazolásokat is – lehetőleg kicsit olcsóbban – a csapat elülső felébe, hogy ne csak l’art pour l’art legyünk a BL-ben, hogy a várható sérülések mellett is képesek legyünk nem csak fennmaradni a víz felszínén, de akár még haladni is a sodrással szemben.

Ez itt pedig egyértelműen egy negatív kicsengése a tegnapi meccsnek is, mert teljesen világos, hogy nem bírunk el több frontot magas szinten. Nem mintha ez ebből az egy meccsből következett volna, csak ha már most fogadkozunk az új évre, akkor ezzel is szembe kell néznünk.

Ez a keret már Klopp kerete, de ez a keret vékony. Jó lehet egy dobogóra idén is, és mondjuk 5 szezonból egyszer én látom benne a bajnokságot is, de ha nem Fortuna vezeti az orvosi stábunkat, mint 2013-14-ben, akkor ez nem elég ahhoz, hogy a top4 mellé bármilyen más célt is kitűzzünk. Ez persze ez egyáltalán nem kell, hogy bárkinek is meglepetés legyen, ez inkább csak a részemről is a szomorú rádöbbenés arra, hogy ez bizony ennyi, akármilyen szép is volt az őszünk.

És akkor most jön a restart, és biztosan borzalmas vagyok, hogy a 7 nap alatt benyelt 3 vereség ellenére is a pozitívumot látom a dolgokban, de szerintem pont most jutottunk el oda, hogy végre felálljon a földről a medve. Decemberben is látszott már ahogy csúszunk szét, de a pontok még jöttek, januárra pedig felvettük a takony halmaz- és konzisztenciaállapotát, de szerintem itt ennek vége van.

Már nem csak bottal piszkálják az alvó medvét, hanem ráhajítottak egy szikladarabot, erre pedig már elkezdi összevakarni magát az állat. Tisztul a tudata, a helyére rakja az összes tagját, és még ha eleinte fájdalmasan is, de végre el fog kezdeni harcolni. Ha nem a Chelsea ellen, akkor a Hull ellen, de most, hogy végre jut idő mindenre, össze fog ez állni.

Azzal pedig hosszabb távon kell kezdeni valamit, hogy ne legyen megoldhatatlan feladat felvenni egy heti kétmeccses ritmust félsikernél jobban. Kell hozzá játékos, és valószínűleg a stábba is ember, de ezt a problémát meg kell oldani, mialatt rámegyünk a dobogóra.

Ez egyébként 1 pontra van, a tapírfasz mérete pontosan nulla, egy esetleges keddi győzelemmel pedig még nyitottá is tehetjük a szezont. Legyen ez, induljon a restart.