FA-ba szorult féreg

Vasárnap a Plymouth Argyle csapata látogat az Anfieldre, hogy a harmadik FA kupa körben csapjanak össze. Szilveszterkor a fonat nagy ünneplése közben rálöttyent a pezsgőm a jakuzzi időgép start gombjára.

Kijózanodva ránéztem naptárra a piros telefonon, 2007 januárja mosolygott rám kivert fogaival, amikor jövőbeli ellenfelünk éppen szebb napjait töltötte vitézkedéssel a Championshipben. Olyannyira, hogy a csapat egyik vezére a Zsozé kezei között is! nevelkedett, Portóból érkező Buzsáky Ákos. A csapat a felsőházban tevékenykedett, és ezért a magyar játékmester mellé mindenképpen erősítést terveztek, hogy a nagyra törő célt beteljesítsék, végre az első osztályba kerüljön a zöld fehér csapat. A csapat első magyarja ekkor már évek óta bizonyította, hogy nem véletlenül kapta meg a lehetőséget még az MTK-ban Henk ten Cate mestertől. Varázslatosan pontos szabadrúgásai közönségkedvenccé tették viszonylag gyorsan, és senki nem lepődött meg, hogy erősítésre újabb magyarok érkeznek.

Az első érkező a szélső Halmosi volt Debrecenből, aki a ballábasként, baloldalról támogatta a támadásokat, jó angol módra sok beadással és fáradhatatlanul. A másik honfitársunk pedig Tímár Krisztián, aki a Fraditól érkezett és hamar meghatározó középső védője lett a Green Armynak. Az angol sajtó a három magyarra épülő csapatot hamarosan elkezdte Plymouth Magyargyle-nak becézni és a csapat megindult a rájátszást jelentő helyek felé. Ekkortájt olyan ritka események is megtörténtek, mint hogy négy magyar lépett pályára kezdőként egy csampó meccsen, ekkor ellenfélként a fiatalon eltávozó Fülöp Marci védett a zöldek ellen.

A három magyar fémjelezte csapat elég hamar felbomlott, amikor a pénzügyi csontvázak elkezdtek kiHULLani a klub székház szekrényéből, így előbb kölcsönbe került Buzsáky a QPR-hez, majd végleg odaigazolt, majd beteljesítve az előző sor szóviccét, Halmosi átkeresztelkedett Hullmosira. Tímár pedig súlyos sérülést szenvedett, melyből nem tudta visszanyerni azt a formáját, ami miatt az év játékosának választották Plymouthban.

Buzsáky a QPR-ben töltötte pályafutása nagy részét, ahonnan sérülései miatt leszálló ágra került a karriere, és a Plymouth kikötői riválisához a Portsmouthhoz igazolt, majd egy kölcsön után hazatért a Ferencvároshoz, de minek, hogy aztán szögre akassza a cipőjét és kiváló szakértőnek álljon az M4-SpílerTV-közpénz Bermuda-háromszögben. Hogy valami pozitívat is írjunk pályafutása végéről, a haja jó.

Halmosi rövid Hull varázslata után hazatért a Haladásba, és jelenleg is emeli a nemzeti bajnokság színvonalát 37 évesen. Ami érdekesebb, az Tímár Krisztián hazaútja. Egy oldhami kölcsön után Vietnámon keresztül talált csak haza előbb Siófokra, majd Szegedre, ahol fiatalon, 35 évesen abbahagyta a profi futballt. Hát így múlt el a Plymouth Magyargyle valahol nagyon is magyaros módon. A Plymouth távozó magyarjai nélkül és pénzügyi gondok közt megkezdte az ereszkedést a League One majd a League Two felé, ahol szépen meg is ragadtak.

Az időutazásunk a végére is ért, amelyben majd mindent felsoroltam az ellenfél csapatáról amit tudtam. Még pár random infót idedobok, de azt úgyis hallhatjuk majd kedvenc kommentárunk tolmácsolásában, hogy hogy a rákban is voltak ezek. A tavaly ugyanebben a körben leküzdött, Lacko77 törzskommentelőnk és írónk második kedvenc csapata az Exeter nagy riválisa a mai ellenfelünknek, utoljára 55 éve csaptunk össze a zöldekkel, valamint Grobbelaar szintén védett náluk is.

Részünkről igen felforgatott kezdőt várok, minimális erőfeszítésre terelni, maximum három alapjáraton PL-ben is kezdő játékossal. Mondjuk Cannak nem ártana még a 6-os pozícióban eltöltött 90 perc. Csak meg ne sérüljön senki, Woodstock pedig újra játszhatna.