Másnaposan is

Ings testi materializálódása vagyok. Májban. Ettől még bekötöm a cipőfűzőmet, mert addig is olyan szögben préselem a gyomromat, hogy nem dobom rá a taccsot Jürgenre. Tudtam, hogy nem szabad elmenni Danny „kis utószilveszterére”. Amúgy is, ki a tököm szedi le a gipszét a lábáról, hogy aztán abból pezsgőztesse a csapatot? Őrült angol. Aztán még Jordan is legurított egy Gini tonicot, mondván, neki szabad, mert fáj a talpa – bár igazából szerintem kamuzik, mert a szögletes járása telinyelvvel röhögő repülőfutásba torkollott úgy hajnal 4 felé.

Akkor szaladtunk bele Buvacba, aki állítólag csak futni volt olyan korán. De annyira nem éreztem át szavai tartalmát, mert csak a kezében tartott „Dankó Pista” feliratú üvegre tudtam már fókuszálni. Fura szavaik vannak ezeknek az ukránoknak. Sokadszori kérésre végül bevallotta, hogy az apósának vette a sarki magyar boltban, mert ezt kívánja korán az öreg.

Hazafelé vettük hát az irányt. A hajnali napfény már meg-megcsillant a zúzmarás ágakon, mikor épp James háza előtt haladtunk el. Az meg nem ott teázik a gyertyafényes konyhájában? Amúgy egész finomat tud főzni, legalábbis a délelőtti edzésre viszonylag tűrhető fejfájással érkeztem, bár mondom, a gyomrom épp most is rakoncátlankodik. Este meg meccs. Oh, tököm, kellett is nekem átjönni Deutschlandból. Pont úgy aludhatnék otthon, mint teszi azt most Ings bátyám. A rohadék.

Na, megjött Jürgen is. Jézusom, tán még nálam is szarabbul fest. Oh, azt mondja a tegnap esti másnapossággyógyító sörökkel kicsit túlzásba esett. Felbátorodva még betelefonált az FA-hez is. Azt mondja nem biztos benne, hogy javított a helyzeten azzal, hogy káromkodva elküldte őket a halál faszára. Igaz németül. De aszondja, készüljünk, hogy egy év múlva Szilveszter este és újév napjának délelőttjén is tétmeccsünk lehet. Nemtom ehhez Ings mit szól majd, lehet ledobja a mankókat, aztán továbbáll ő is valami normális országba. Mesélte, hogy Finnország nagy álma. Volt már ott, csak elaludt valami vodkás szaunában, és nem is emlékszik semmire, csak az egyik szőke lány melltetkójára.

A mellettem ülő Ragnart kérdem, van-e egy doboz Advilje vagy valami. Erre odanyom elém egy rothadó halas konzervdobozt, hogy ’a mester meg ne lássa, de ha ezt bekanalazod, pikk-pakk rendbe jössz’. Oh, édes viking testvérem, köszönöm, talán majd meccs előtt. De majd meglátom, mert mégiscsak a sündörgők ellen lesz szereplés. Aztán azokat már csak legyűrjük ilyen fejjel is, nem? Azt mesélte az előbb Pepijn, hogy tegnapelőtt 4-et kaptak a Burnley-től. Hát nem akartam mondani, hogy a mi picsánk se maradt szűz ellenük, bátyám, de aztán épp miniróka jött szó helyett, szóval csendben maradtam, miközben a többiek Moyes kabarévideókkal hangolták magukat az edzésre.

Na, jól van, kedves vörös naplóm, most mennem kell a gyepre, hogy estére ne legyek teljesen off-os. 2017-re akkor tudod, mit ígértem neked: top4, valami kupa, és a kicsik ellen sem veszem fél vállról a teljesítményt. Ma még azért meglátom, mert Firmino játszópajtás is az ujját a torka irányába dugdosva rohant a wc-re az előbb. De majd ha felkel Filip, akkor egy kávé, és ő is összeszedi magát. Oh, és most jön Jürgen. Dühös, és arcon fog verni. Remélem, hatni fog.