A vihar vége

Kilenc év után játszik újra európai kupadöntőt a Liverpool. Kilenc szűk esztendő volt ez rövid, hamis fellángolásokkal és nyomasztóan hosszú mélységekkel.

Akkoriban könnyű dolgunk volt. Fiatal sztárok igazoltak hozzánk, köztiszteletben álló edző vezette a csapatot, rendre tavaszig meneteltünk Európában, és mindenekelőtt mi voltunk a Comeback Kings. Az utolsó sípszóig nem volt vége egy meccsnek, ha a Liverpoollal játszott valaki. Már-már röhejes valószínűséggel jöttünk vissza egy gólról, két gólról, három gólról és nyertünk esélytelenül is. Könnyű volt megbolondultan szeretni mindezt.

Aztán egy pillanat alatt vége lett. Nem értettük miért, nem tudtuk mi történik pontosan, csak azt láttuk, elmaradnak a fordítások és folyamatosan csúszunk vissza a tabellákon és esünk ki a csoportokból. Olyan volt mint egy hosszan kitartott erős spicc utáni brutális józanodás. Edzők jöttek-mentek, jó játékosok mentek és gyengébbek jöttek, miközben úgy érezhettük, hónapról hónapra messzebb vagyunk onnan, ahonnan elindultunk. Voltak fellángolások, de mézesmadzagoknak bizonyultak. Épp amikor elkezdtünk hinni bennük, olyan messzire dobták őket, hogy abban se lehettünk biztosak, igazak voltak-e. A hullámvölgyek pedig nagyon mélyek, hosszúak és embertpróbálóak voltak utánuk. A Milant és a Real Madridot felváltotta a Northampton Town és a Carlisle United.

Az ellenfelek szurkolói sajnálni kezdtek minket. Nem utáltak, nem volt bennük félsz, hanem kárörvendően mosolyogtak és veregették a vállunkat. Ez volt a legrosszabb, de idővel megszoktuk és megtanultunk röhögni magunkon mi is és mintha már kezdtük volna elkönyvelni a középszerűségünket is ebben a gazdagabb kutya baszik fociban. A Famous European Nights pedig távoli emlékkép maradt csak egy halk Anfielddel a jelenben.

Szerda este bármi lehet a Sevilla ellen az Európa Liga döntőben. Ez az ő kupájuk, az elmúlt két évben ők nyerték meg, a Liverpoolnak kell elvennie tőlük. Megcsinálhatják és elvérezhetnek, kétesélyes, ahogy az egy kupadöntőn már csak lenni szokott.

Megérdemeljük azonban, hogy a döntő napját a végeredménytől függetlenül kiélvezzük. Vegyük fel a cuccainkat, a sálat, a mezt, a sapkát, és járkáljunk benne boldogan és büszkén a városban. Az emberek azt fogják hinni, könnyű dolgunk van. Kloppal, Dortmunddal, Manchester Uniteddel, Villareallal. De mi tudjuk, mi mindenen mentünk keresztül ezért a csapatért és tartottunk ki mellettük. Ez a mi napunk.

There’s a golden sky