Fenntartható fejlődés?

Tovább robog a gőzmozdony, amit szépen apránként fűt be Klopp lelkes szénlapátolásával. Első európai rangadóját átütő sikerrel abszolválta a csapat, ennél többet kívánni sem mertünk előre. A két gólos előnyünk több, mint bíztató a visszavágó előtt, főleg hogy nem kaptunk gólt. Éppen ideje volt már, hogy megtréfáljuk van Gaalt, hiszen ritka unalmas volt, hogy már négy meccse zsinórban rossz végére kerültünk az anál matchboxnak.

A meccs mennyei hangulatban kezdődött és folyt végig. Óriási hatással volt a KOP-ra, hogy maximálták az idegenbeli meccsjegyeket ligaszinten és ezt teli torokból ünnepelték. Vagy csak a három megnyert meccses gigaszériánk a PL-ben és az újra minitapírfasznyira közeledő TOP4 igézte meg őket annyira, hogy egy hamisítatlan európai anfieldi estét varázsoltak. Vagy a rangadó hozta elő ezt a magával ragadó atmoszférát? Nagyon hiányzott ez a hangulat a szezon eddigi felében, ahogy a csapat úgy a közönség is ugyanolyan hullámzó volt. Vajon elég lesz a rendeződni látszó jegyhelyzet és a javuló csapat ahhoz, hogy kitartson a hangulat?

Úgy általában nem értek egyet azzal, ha egy-egy elbukott meccs után indulatból a keret minősége vagy az elszántság hiánya a fő ok a pontvesztésre. A keret minőségéről már írtam egy adagot, abszolút nem egy meccs határozza meg a minőséget. Ugyanígy azt sem gondolom, hogy az elszántság hiányában kaptunk ki ettől a MU-tól a télen. Nem gondolom, hogy a csapat ne akarna és akart volna nyerni minden meccsünkön, ellenben nagy könnyen fordulhat át görcsös akarásba ez az elszántság, rombolva a koncentrációt. Érdekes figyelni, hogyan fordít hangsúlyt az egészséges elszántság kialakítására Klopp. A kedvező eredmények hatására amúgy is jól alakul ez, kedvenc példám a 13/14-es szezon kiesés elől menekülő Sunderland elleni hazai meccs. Végtelen nyugalommal és türelemmel uralta mindenki a meccset, nem is csak bízva, de tudva, hogy ezen a napon esélytelen, hogy mi legyünk a menekülő kiscsapat áldozata. Nem volt egy sziporkázó meccs, de a negatív gondolatoknak helyük nem volt a fejekben.

A kupadöntő és a bajnoki city meccsek kiemelt fontosságúak ebben a mentális fejlődésben szerintem. A döntőben hasonlóan megvolt az elszántságunk és az akarásunk, de taktikailag és képességekben a city fölénk nőtt. Persze elvitathatatlan Mignon szerepe abban, hogy hogyan alakult a meccsünk előbb negatív, majd csapott át újra pozitív meredekségbe hullámvasutunk sínpályája. Egyenes gerinccel, de nagyon szomorúan jöttünk ki a Wembley kapuján. Viszont nem is a majd a később arcunkba csapódó TOP4 álmok félrehajló ágai miatt volt fontos a bajnokságbeli visszavágás, sokkal inkább a mentális erőnk megszilárdítása miatt. Sokat vitáztunk a kupák, főleg a hazai kupák prioritásainkban elfoglalt helyéről és arról, hogy miket nyerünk vagy bukunk egy-egy meneteléssel. Láthattuk, hogy az eddigi tapasztalatokat megvizsgálva és a matematika nyelvére lefordítva keretünk a bajnokság mellett egy kupaküzdelemre hivatott. Tudományosan ennyi van gazdasági erőnkben, és ha ennél többet megyünk, annak meglesz a böjtje valahol. #energiamegmaradás #noperpetummobile Amíg van következő cél addig nem egyből érezteti egy kudarc a hatását, így nagyon szerencsés Jürgen, hogy maradt még egy EL, és hogy a PL idei nevetségesen kusza szezonjában még mindig pislákolhat egy halvány TOP4 emlékmécses, így a kupa bukó utáni földbeállás érdeklődés hiányában elmaradt.

https://twitter.com/LFCMostar/status/708077934553108481

A meccsnek a várakozások szerint van Gaal úgy ment neki, ahogy téli anfieldi látogatásakor is, feladva labdabirtoklásra épülő alapjátékát. Sérülésekkel tűzdelt csapatába visszakerült az ilyenkor jól beváló Fellaini, aki Schneiderlinnel alkotta a kétfős belső középpályát, labda nélkül viszonylag mélyen ülve, szűken a 4-es védősor előtt. Első ránézésre a duplaszűrővel nettó emberhátrányt vállalt be a középpályán azzal, hogy nálunk Milner betegségével klasszikus szélső, aki az alapvonal felé játszana nem szerepelt, így a jól ismert fluid LFC háramassal találták szembe magukat, megbolondítva egy mozgékony vissza-visszalépő Sturridge-dzsal. De ne szaladjunk ennyire előre, vegyük előbb sorra mi is forgott a holland fejében, mikor ezt a kezdőt rakta a pályára. Védekezésben 4-4-1-1-et láttunk a Unitedtől, amolyan klasszikus Pulis magic jelleggel, valamint a hátul labdaszerzés után a két gyors támadó szellemű szélső és a szintén gyors Martial majd direktben tud kontrát vezetni. A Pulis magic egyik alapköve azonban hiányzott a védelmet jól segítő támadó szélsők. Mata szerepe kicsit kilóg ebből a szempontból, kiemelkedő passzolási képességeit, mely jól alkalmazható az alap van Gaal fociban itt nem csillogtathatta, cserébe első szabad passz célpontnak kellett lennie a középpályán a duplaszűrőjük előtt és innen irányítva az esetleges kontrák folyamát. Azonban védekezésben Mata jelenléte sem segített a már alapvetően deficites MU középpályán, meglepő volt, hogy nem honfitársa, Herrera került a kezdőbe erre a szerepre.

https://twitter.com/LFCMostar/status/708046671465172992

Cserébe Klopp bedobta a viagrát a vizespalackokba, és a legtámadóbb szellemű kezdőt rajzolta a pályára, ami nem kevés kockázatot rejtett magában, ahogy ennek jeleit a második félidő elején tapasztaltuk is. 4-2-3-1-ünk a megszokott párossal állt fel középen, újra összeállt a Lovren-Sakho belső védelem és a pihenő körök után a legtámadóbb szellemű fullbackek kezdtek. Elől a már említett LFC trió játszott, Coutinho legjobban poszthoz kötve a baloldalon a Schneiderlin-Varela-Smalling trió közötti területre tört a szélről mozogva, viszont Varela befelé védekező hiányosságát jól pótolta a francia középpályás nagy fegyelemmel. Ezzel szemben a másik oldalt nem volt hasonló teljesítmény, hogy Lallana befelé játékát és Firmino mozgását lekövesse Fellaini. Azt nem tudom megmondani, hogy ez formájából adódott vagy abból, hogy neki támadásban nagyobb szerepe volt, hiszen majdnem Mata vonaláig kellett felérnie, hogy legyen célja a felíveléseknek, de azon a lényegen nem változtat, hogy a jobb oldalon jött ki a befelé játszó szélsőkből adódó emberelőnyünk. Habár a meccs elején nem pörgött 100%-on a kloppball, leszámítva az első perc izgalmait, mi tudtunk helyzeteket kialakítani, köszönhetően a támadásokba nagy energiákat fektető Clyne-Moreno párosnak, akik nagyon ficánkoltak a velük szemben álló fiatal és védekezésben kevésbé hatékony Depay-Rashford duó ellen. Támadásban megfigyelhető volt, hogy nem erőltettük a direkt labdákat előre, nem akartunk mindenáron belemenni egy hullámzó lüktető kockázatos játékba, melynek oka az, hogy bizony a MU esetleges kontráiban a sebességtől mindenképpen tartani lehetett. Ennek megfelelően sokszor lassítottuk a játékot és domináltunk Kloppra nem igazán jellemzően birtokolva a labdát. A meccs kezdeti szakaszára jellemző volt, hogy ideges elkésett szerelési kísérleteink voltak, és köszönhetően a magasan feljövő, passzsáv lezáró MU pressingnek a labdakihozatal igencsak akadozott.

https://twitter.com/LFCMostar/status/709417357039435776

A büntető szintén a Depay nem megszokott védő feladatából adódott, ahol Clyne tört be a 16-os előterébe és kapott szép labdát Firminotól. Az előny birtokában azonban egyre jobban és jobban bújtak elő a fent említett kulcsfontosságú pontok és sorra jöttek a helyzetek, pusztán De Geának köszönhetően nem dupláztuk, tripláztuk meg az előnyt már az első félidőben. Azzal, hogy a vendégek a hátránynak köszönhetően nagyobb energiákat fektettek a támadásokba kinyíltak a szélsőik mögötti területek, így még hatékonyabbá váltak FB-jeink, és ezzel tovább erősödött Cou és Lallana befelé játéka, valamint Studge és Firmino fluid kimozgásai a védelmi vonalból, így teljesen szétszedték a MU nyeklő-nyakló védelmi rendszerét. Nem mellékesen a vezetés birtokában a lélektani előny élesebb, könnyedebb koncentrációt eredményezett és eltűnt a kezdeti drukk.

A szünet vendégszempontból a lehető legjobbkor jött, és köszönhetően De Geának végzetes hátrány nélkül kaptak esélyt a sorok rendezésére. Van Gaal élt is a lehetőséggel, lekapta a fiatalabbik szélsőjét és behozta Carricket ezzel felállást is váltva, a BR által is előszeretettel alkalmazott 3-4-1-2-re. Carrick belső CB-controller szerepkörben játszott, Blind helyet cserélt Rojoval és fellépett WB-nek, a másik oldalon Varela játszotta ezt a szerepet. Ezzel a módosítással a MU visszavette az irányítást és a labdát is, így sokkal komfortosabban tudták a saját játékukat játszani, kiküszöbölve a szélsőink befeléjátékát, a DP-jük és a védelem közti űrt Carrick tudta felügyelni, és a felfutó szélsőink már rendes védőkkel találták magukat szembe. A két csatáros átállás Matát is szabaddá tette, amivel sokkal jobban tudott élni és több opcióval előtte 10-es pozícióból irányítani a támadásokat. Középpályánk erre a váltásra nem volt felkészülve, beszorulva Lallana pozíciós védekezése kevésnek bizonyult és bizony helyenként nagyon hiányzott Milner munkája. A pressingünk nem működött szintén Carrick jelenléte miatt, így Klopp szembesülve ezzel hamar váltásra szánta el magát, még mielőtt ez a dominancia veszélyes helyzetekben mutatkozott volna meg. Studge helyett jött Allen, így a 3 CB feleslegessé vált, hiszen Firmino lett a nagyon hamis 9-es, jóval inkább maradva középpályás szerepben semmint csatárként, és Allen pedig jól egészítette ki a Can-Henderson párost, extra embert adva a középpályára. Can ezzel DM pozícióba került védekezésben, így Matának maradt kevesebb területe, Allen és Henderson pedig a MU DP-jével állt szemben egyenlő létszámban, de továbbra is támogatva az előny adta mentális fölénnyel és nyugalommal. Ezzel a váltással Cou és Lallana támadó szerepe is megváltozott, a direkt befelé törések helyett a WB-k mögötti területekre húzták szét a 3 CB-t helyet csinálva ezzel Friminonak és a friss támadásokhoz fellépő Allennek. A gól tökéletes példája volt ennek a rendszernek. A meccs végére a MU jött előre az idegenbeli gólért, de átütő erő nem volt bennük.

Amíg a pályán ilyen szép dolgok történtek taktikai szemszögből, és a gifeken láthatóak technikaiból addig nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a vendég tábor Hillsborough tragédiáját vette éneklő torkára. Egy faék egyszerűségével ér fel az, hogy halott szurkolókkal viccelődjön bárki. Fellaini tette fel a bunkóság i betűjére a pontot könyökösével az utolsó percben, melyről azóta kiderült, hogy nem ért eltiltást az UEFA bíráinak ítélete szerint és a gusztustalan nótákat sem vizsgálták. Nemzetközi struccbizottságnak köszönjük. Bár eredményben jók vagyunk, de lesz még miért visszavágni csütörtökön a pályán.

Idegenben lőtt gól nélkül nagyon kedvező eredmény a két gólos előny, hiszen pont nem altat el és ringat csalfa reményekbe, de egy traffordi Liverpool gól nagyjából el is dönti a csapatok első európai párharcát. Arról nem is beszélve, hogy taktikai szempontból hasonlóan kedvező lesz a csapat játékának, hogy a jönnie kell előre a tehenészeknek, és ezzel felfedik a gyengepontjaikat a pörgő presszingünk előtt. Nem csak a csapat, de Klopp is megnyerte a csörtét, így örömmel várjuk a már nem is olyan távoli visszavágót.