A pressing és a magas védelmi vonal összefüggései

Alapvetően nem azt kaptuk a meccstől, amit vártunk. A Sturridge-Coutinho duó visszatérésétől és a hétvégi kicsúszottan jó helyzetértékesítéstől (9 kaput találó lövésből 6 gól, de durvább az, hogy 11 lövéssel kísérleteztünk összesen a 6 gólhoz) fűtött hangulatban annyi volt csak a kérdésünk: Mennyivel nyerünk? Ennek függvényében a visszavágón hány játékost tudunk pihentetni a szezon legfontosabb meccsévé előlépett Mikiegér kupadöntőre? Most is, mint általában mikor az eredményt illetően túlfokozott az elvárásunk, csalatkozni kellett. Megint tapasztalnunk kellet, hogy a bab mégsem hús. Alapvetően nagyon jó lett volna közte sokkal nyerni, mert ugyanez előtt a meccs előtt volt az eddigi Klopp-korszaktól eltérően 3 teljes nap pihenő/felkészülési idő. A visszavágó meg egyenesen hallatlan módon, egy egész hét múlva lesz, és addig nincs is más meccsünk (utoljára még a Watford ellen karácsony előtt volt egy egész hét két meccsünk között). Mondhatnánk, hogy akkor minek akarnánk pihentetni. Azonban az a helyzet, hogy a kupadöntő és a visszavágó között összesen csak 2 teljes pihenő/felkészülési nap lesz (a mindenki által ismert tanulmány szerint minimum 3 nap pihenő/felkészülési idő kell két meccs között, hogy az ne menjen az eredmény rovására. Ugyanennek a tanulmánynak a másik érdekes megállapítása, hogy ha meg van a minimum 3 nap, akkor afelett már nincsen igazából különbség, hogy 4-5-6-7 nap áll rendelkezésre), ami nem elhanyagolandó módon, egy nappal kevesebb (pont az eredményre hatást gyakoroló nappal), mint ami a BL-ben vitézkedő City rendelkezésére áll. Azért sem jó ez az eredmény, mivel Európában (oda-visszavágó és egyenes kieséses szakasz) az idegenben lőtt gólszabály miatt ez a legveszélyesebb eredmény, hiszen egy 1-1-es eredmény már az Augsburg továbbjutását jelenti.

A mai összefoglaló eléggé taktikai és stílus személetű lesz. A tegnapi (mintha csak tegnap lett volna) focink hibáinak, pontosabban az én ezzel való bajaimnak megértéséhez tartanunk kell egy kis alapozást, ami remélem a többségnek ez felesleges ismétlés lesz.

Alapvetően az van, hogy itt a Fonat berkeiben rendszeresen elemezgetjük, vitatkozunk, magyarázunk két taktikai elemről, amik egy egységes stílusba: a Kloppballba tartoznak. A magas védelmi vonalról és a pressingről (az egyszerűség kedvéért csak pressinget fogok írni, de ebbe a mai posztban beleértem a gegenpressinget is hiába két külön dolog) lesz szó. Rendszerint külön-külön beszélünk róluk. Ma a kapcsolatukat szeretném bemutatni.

A magas védelmi vonal és a pressing kéz a kézben jár. Ez alatt azt kell érteni, hogyha egyszerre van mindkettő az jó, ha egyszerre nincsen egyik se az szintén jó, de ha az egyik van, de a másik nincsen az egyszerűen hiba:

• Hogyha nincsen magas védelmi vonal (alias, mélyen ülő védelem van) és nincsen pressing, az egy teljesen valid és működőképes foci stratégia. Legszebb példái a Pulis Magic vagy az elmúlt néhány év Mourinho csapatai.
• Hogyha magasan van a védelmi vonal és pressingel a csapat, az egy teljesen valid és működőképes foci stratégia. A labdaszerzést követően nem védekezésben, hanem a támadásban lehet ezt ketté bontani attól függően, hogy mit akar kezdeni a labdával. Van a pressing utáni labdaszerzést követően lassú támadás építést, sok oldalpasszt, „alibi passzt” (ilyent is csak az mond, aki nem érti, hogy ennek a lényege az, hogy a pressing fáradalmait a lasztit birtokolva pihenjük ki, egyébként is, amíg nálunk a laszti nem támad az ellen, így a labda birtoklása a csapat védekezésének fontos elemévé válik.) preferáló stílus. A legjobb példa a 2010-es és 2012-es spanyol válogatott erre a focira, de említhető még Pep (nem a világhírű Lijnders, hanem a másik) és van Gaal, mint akik szeretik ezt a fajta focit alkalmazni. Ugyanerre az alapra lehet teljesen más támadófocit építeni. Ilyenkor cél a minél gyorsabb támadás vezetés, hiszen ha magasan szereztél labdát nincsen messze a kapu és mivel ilyenkor az ellenfeled alapvetően arra van berendezkedve, hogy támadjon, így ha labdát szereztél, akkor védekezés szempontjából rendezetlen védelemmel szemben lehet nagyon gólveszélyes támadásokat kialakítani. Ez a fajta foci a magas védelmi vonal és a pressing támadópotenciáljának kimaxolására törekszik (ez egy nagyon jó dolog, hiszen egyre többször látjuk Kloppnál is és BR ezüstös szezonjában is láthattuk milyen egyszerű gólokat tud, így a csapat szerezni és így maga a pressing tud a „kreatív erővé” válni a csapatban. Az is tény viszont, hogy ez a fajta foci erősebben igénybe veszi fizikálisan a játékosokat, hiszen nincsen meg rendszerint a pihenő fázis az oldalpasszokkal és a lassú támadásépítéssel. Ezért is van, hogy Kloppal ilyen sokat fut a csapat. No meg így nem veszi igénybe a labdatartás, mint védekezés dolgot). A legszebb példák Klopp és Bielsa erre a focira, de említhető még Pochettino is.
• Hogyha magasan van a védelmi vonal és nincsen pressing, az nem egy működőképes foci stratégia. A világos, hogyha magasan van a védelmi vonal, akkor nagy mögötte az ellenfeleknek bejátszható terület, így ha nem pressingelsz, akkor felkínálod az ellenfelednek, hogy könnyű gólokat szerezzen ellened. Mivel ha nem pressingelsz – azaz hagysz időt és helyet az ellenfél védőinek, hogy megnézzék és megcsinálják a védelem mögé a passzt – a leglimitáltabb passzolási képességű védő is előbb-utóbb odateszi a csatárnak (elég lehet, ha 20-ból 1 alkalommal), hogy 1 az 1-ben mehessen a kapusod ellen. Nem egy edző bukott már bele ebbe a hibába. AVB-nek mind a Tottenhamnél, mind a Chelseanél alapvető problémája volt ez sok egyéb mellett. A Villanova-féle Barca is azért esett vissza Pephez képest sok egyéb mellett, mert sokat vettek vissza a pressingből, de a magas védelmi vonalból nem.
• Hogyha nincsen magas védelmi vonalad (alias, mélyen ülő védelem van) és pressingel a csapat, az megint nem egy működőképes foci stratégia. A pressing egyik alap elve, amit a modern kori egyik megalapozója Sacchi fektetett le, hogy pressingelni hatékonyan csak akkor lehet, ha a pressingelő támadósor és a védelmi vonal (a csapat legelső és legutolsó embere) között maximum 25 méter van. Másként mondva hatékonyan pressingelni csak kompakt csapattal lehet. Tehát ennek a verziónak az a hibája, hogy nem hatékony. A mélyen ülő védelemmel a pressing azt eredményezi, hogy a támadóid és középályásaid gyakorlatilag szaladgálnak fel és alá, teljesen feleslegesen fárasztva magukat. Ezt a lehetőséget fogom részleteibe menően kifejteni (nem véletlenül).

Mivel az esetek nagyobb részében Kloppal 4-2-3-1 az alap formációnk, és a későbbiekben is ez várható a leggyakoribb formációnak, így nézzük meg ezen (más formációkkal mind kicsit másként nézne ki, de az elv ugyan az), hogy kinek mit is kell csinálnia pressing esetén: pontosabban a high pressing, azaz az ellenfél tizenhatosának előterében való pressing (az ő kapujuktól 18-25 méterre) alkalmazásakor.

Akkor jó, ha a kék vonal maximum 25 méter. Nagyon nem mindegy a védelem mögötti terület mérete, amit spec egy sweeper kepper tud csökkenteni vagy növelni. Illetve a középpálya által védendő terület mérete is kiemelten fontos.

Ha belegondolunk, az ellenfél tizenhatosának előterében csak akkor lehet hatékonyan pressingelni, ha a védelemből a két CB a felezővonalon helyezkedik és a két FB ennél kicsit előrébb, hiszen egy focipálya egy térfelének a hossza 50-55 méter, így tartva a Sacchi-féle maximum 25 métert. Ennél azért nem magasabban, hiszen a les szabály értelmében saját térfélről indulva nincsen les, tehát a felező vonalnál magasabbra helyezkedő CB duó, ha csak nem sprinterek, nagyon kockázatos (ebbe a gondolatmenetben talán jobban helyre kerül az általam rendszeresen emlegetett sweeper keeper dolog is, azaz az olyan kapus, aki ha a csapatnál van, a labda a 16-osán helyezkedik és nem a kapujában, ha érkezik egy a magasan helyezkedő védelem mögé belőtt labda, akkor kiront messzire (25-30 akár 35 méterre is) a kapujából kifejelni vagy kivágni azt. Magyarán söprögetni, innen az elnevezés is, tehát nem az ilyen kapusok kapcsán emlegetett pontos passzolás a lényeg, hanem a kapuból zrínyisen kirontás az, ami a fő stílus elem. Ez a képesség szükséges a magas védelmi vonal segítésére, hiszen ilyen kapussal a védelem is nyugodtabban mehet magasabbra, ahonnan a védőnek esélye sincs a mögé helyezkedő támadót utolérni.

A négy támadónak kell az ellenfél 4 védőjét zavarnia. Ez alatt a zavarás alatt két dolgot kell érteni:

• Támadni, ha nála van a labda. A labdaszerzés a cél, de már az is jó, ha hátra vagy szélre passzol, hiszen az oldalvonalhoz szorulva könnyebb a pressinggel az ellenfelet hibázásra késztetni.
• Lezárni a passz sávokat a védőtársak felé. A cél megakadályozni, hogy az emberednek lehessen passzolni, így ne maradjon más út csak hátra.

A double pivotnak szintén ugyanez a kettős feladata van. Lezárni a passzsávokat a labdás védő és az ellenfél középpályája között. Illetve ha a zónájában az ellenfél középpályása labdát kap, akkor támadni a középpályást.

A védelem feladata biztosítani, hogy a pressing hatékonyságához szükséges távolságra helyezkedjenek.

Jelen esetben mi is a magas és mi a mély védelmi vonal? A magasról már volt szó, hogy a felezővonalon helyezkedő CB duó, az a magas védelmi vonal a les szabály és a Sacchi féle maximum 25 méter figyelembe vételével. Mély a védelmi vonal ilyenkor minden esetben, amikor a CB duó a felezőkörnél vagy annál mélyebben helyezkedik. Első ránézésre nem tűnik soknak ez a 10 méter, pedig az, hiszen baromira nem mindegy, hogy a két fős középpályádnak 25 vagy 35-35+ méternyi területet kell levédekeznie. (Minden más játékfázisra is meglehet határozni, hogy hol is magas és hol mély a védelmi vonal.)

Ha ezeket tisztáztuk, akkor rakjuk össze az elemeket. A négy támadónk feladata ez esetben mindig az lesz, hogy magasan helyezkedjen, hiszen ha nem teszik ezt, akkor a pressing hatékonysága csökken. Egyértelmű, ha nincsenek az emberen, így nem zárják, a neki való passz lehetőséget, akkor van szabad ember. Ha csak egy támadó nem teszi a dolgát, akkor a másik három feleslegesen szaladgál (bóják szevasztok). Tehát a támadóvonal a 4 emberrel magasan van a pályán. Ez egy adottság, mert ha nem így van, akkor nem beszélhetünk high pressingről.

A sárga csíkok jelölik az „árnyékokat”

Itt térnék ki a pressing egyik rész alapjára, ami nélkül nem működik. A passzsáv lezárás megértéséhez azt kell tudni, hogy a labdás és a labda irányából nézve a passzsáv lezáró embernek van egy „árnyéka”, ez az a terület, amit kitakar. Azt hiszem azt nem nehéz belátni, hogy minél közelebb van valaki a labdáshoz, annál nagyobb területet takar ki, zár le a pályából. Tehát jó dolog. Mivel fociról van szó, ami egy dinamikus sportág, így nem ennyire egyszerű a helyzet mivel a labdás haladásával, irányváltásával, egy-egy cselével és a mögötted helyezkedők mozgásával folyamatosan változik ez a kitakart terület. Minél közelebb vagy labdáshoz és benézed azt, hogy hova akar passzolni annál nagyobb a baj, hiszen minél közelebb vagy a labdáshoz, annál nagyobb mögötted a bejátszható terület.

Ez már a pressinghez rossz. Mélyen ülő védekezés ebben a játékfázisban.

Az megvan, hogy esetünkben a négy támadónk lefixáltan magasan van (megvan az adottság a high pressinghez), így a középpálya és a védelem azok a csapatrészek, ami mozoghatnak. A pressing hatékonysága csökken a csapatrészek közötti távolság növekedésével, ami csak a védelem mélyebb helyezkedésével történhet a jelenlegi példában. Amennyiben a védelem mélyen ül, akkor a középpálya lehetetlenül el azzal, hogy nem 20-25, hanem 30-35 méteres vagy még nagyobb terület van, amit nekik kellene levédekezni. Hiszen nekik a pressing hatékonysága érdekében a támadókhoz közel kellene helyezkedni, hogy hatékony lehessen a pressing, és le legyen zárva az ellenfél középpályásaihoz vezető passzolási út. Azonban ha a középpályások ezt teszik, akkor nagyon nagy lesz a közöttük és a védelem közötti terület, amiből ha a pressing nem jön össze, nagyon könnyű támadásokat tud vezetni az ellen. Közismert nevén ez: az átjáróház, avagy lukas a középpálya, pedig simán csak a védelem van túl mélyen.

Remélem, még bírjátok türelemmel. Mivel a szokásos vitákban a magas védelmi vonal és proaktív védekezi stílus együttesét szoktuk a védekezési rendszerünknek hívni, így megpróbálom röviden ezt is hozzá illeszteni az előző gondolatmenethez.

Maradjunk ott, hogy a felezővonal felezőkör között áll a védelem. A labda az ellenfél támadója felé tart.

A reaktív védekezés az, ha ebben az esetben megvárod szépen, míg az ellenfél átveszi a labdát. Majd ahogyan vezeti, feléd a labdát folyamatosan hátrálsz egészen a tizenhatosod előteréig eszed ágában sincsen a labdát megszerezni tőle. Mikor a 16-osra jutottatok, akkor akarod megállítani vagy lövésre kényszeríteni. A sikeres védekezés statisztikailag végeredményben lehet sikeres szerelés, interception és felszabadítás is (vagy blokkolt lövés, védés, kaput nem találó lövés is).

A proaktív védekezés az, ha a támadó és a labdaközé helyezkedve megpróbálod azt elcsípni, vagy az is, ha egyből mész a támadóra és megpróbálsz megcsinálni egy szerelést rajta, de elméletileg az is az lehet, ha a támadó és a labda közé helyezkedve felszabadítasz, alias kirúgod a stadionból. A végeredményben statisztikailag ez lehet sikeres szerelés, interception és felszabadítás is mondjuk az előbbi kettő a jellemzőbb.

A lényeg az az, hogy a reaktív védekezés az low risk low reward foci, míg a proakív foci az high risk high reward (a pressing is). Utóbbival szeretnék foglalkozni. Először a high reward résszel. Az szerintem evidens, hogyha a jelen esetünkben a támadásba átrendeződő ellenfél ellen a védőd a pályán magasan labdát szerez sikeres szerelés vagy interception útján, akkor a hatalmas nyereség támadásban, hiszen gyakorlatilag, amit a pressing előnyeként elmondtam elmondhatom most is, hiszen rendezetlen ellenfél ellen vezetett gyors támadásból könnyen lehet gólt szerezni. A high risk az az, hogyha a védő benézi és nem jön össze a szerelés/felszabadítás/interception (eléggé a fejekben élő kép, hogy Lovren kiront a védelemből, nagyon proaktív és nem jön össze neki, így baj lesz belőle), akkor a támadó szabadon törhet kapura. Itt jön képbe az, hogy nem véletlen az, hogy magas védelmi vonallal szokás proaktívan, míg mélyen ülő védelemmel reaktívan védekezni, hiszen ilyen félresikerült védekezés esetében baromira nem mindegy, hogy a hibázó védőnek, illetve a társainak mennyi helye és ideje van korrigálni.

A reaktív védekezésnél az a cél, hogy a 16-oson belülre nem jusson be az ellenfél, ezért jellemző, hogy baromi sok szerelést és interception produkálnak az így védekező csapatok a 16-on belül és környékén. Baromi sok a felszabadítás szintén ezen a területen. Ellenük baromi sok a távoli lövés (az ebben a stílusban védekező jó csapatoknak is 13 vagy több engedett lövés), aminek örül a védelem, hiszen pont erre akarja kényszeríteni az ellenfelét, hogy minél kisebb gól valószínűségű helyekről lövöldözzön. Ilyenkor baromi sok lövést blokkol a védelem. De nem is folytatom, aki látott már Liverpool vs. Pulis meccset az tudja, miről van szó. A hátránya, hogy ha így magadra húzod az ellenfelet, előbb utóbb az esetek nagyobb többségében össze fog valami jönni nekik támadásban. Erre lehet nfl-es példát is hozni, vannak azok a védelmek melyek ellen könnyű haladni egészen az endzone-ig, de onnan már piszok nehéz haladni és touchdownt csinálni ellenük.

A proaktív focit játszó csapatok logikája abszolút más. A cél az az, hogy az ellenfél el se jusson a tizenhatosod előterébe, ahonnan már lehetne lövöldözni, meg lehetne kreatívkodni. Jellemzően az így focizó csapatok piszok kevés lövést engednek az ellenfeleknek (10 engedett lövés alatt). Viszont a rendszer high risk high reward jellegéből adódóan, ha lövést engednek, akkor valami félrement, így az rendszerint jó minőségű magas gól valószínűségű lehetőség. Erre is lehet nfl-es példát hozni vannak védelmek, amik ellen nehéz haladni, sok turnovert erőszakolnak ki, de ha már eljutottál az endzoneba akkor jó eséllyel touchdown lesz a vége (ha valaki megmondja, a szakszavakat ezekre a védelmi típusokra azt megköszönöm).

Ennek az egésznek két lényege van:

• A pressing, magas védelmi vonal és a proaktív védekezés összefügg
• A pressinges, magas védelmi vonalas és proaktív védekezéses stílus annál tökéletesebb és annál jobban működik, minél több és minél inkább rendszerbe illő játékos alkotja. Ha mindenki rendszerbe illő, akkor tud több lenni az egész, mint elemeinek összessége. A másik oldalról egy-egy játékos is tönkre tudja tenni a rendszert, de legalább is a hatékonyságát nagyon erősen csökkenteni pl. egy lassú nem pressingelő csatár, egy sebességét vesztett középpályás, egy lassú CB, egy vonalkapus (szigorúan nevek nélkül).

Kevés gólt csak a két bajnok évében kapott a Dortmund Kloppal.

Nem véletlen, hogy Kloppal a Dortmund rendre kevés lövésből kapott relatíve sok gólt, hiszen ez úgymond a rendszerbe van építve. Lehet majd folyamatosan szidni Morenot, Lovrent, Sakhot, Matipot, hogy már megint… pedig csak teszik a dolguk, amiben benne van, hogy hogyha nem jön össze, akkor abból nagy valószínűséggel gól lesz.
_________________________________________________________________________

Eme röpke felvezető után essen szó a meccsről is. A meccsen Kloppal először fordult elő, hogy két egymást követő meccsre változatlan kezdőt küldött ki (31 meccsén 9. alkalommal volt 3-nál kevesebb változás a kezdőben, amit a túl kevés rotációnak tartok). A meccstúltengés enyhülésével mindenesetre ez most nem zavart túlságosan. A meccs kezdete előtt felírtam magamnak, hogy most is 4-2-3-1 lesz-e? A válasz elég hamar kiderült, hogy igen, de mivel ez a rendszeresen használt kezdő formációink közül az eredményesebb, így hiába gondolom, hogy erre a tavaszra a karácsonyfa jobban állna a keretnek ez sem zavart különösebben. A meccs előtti kérdésem volt szintén, hogy Tourénál nem lenne-e jobb Caulker? Gyakorlatilag az egész poszt ennek a kérdésnek a megválaszolásával foglalkozik.

Még mielőtt belemennénk a részletekbe az Augsburg engem meglepett. Nekem kicsit tűnt úgy, hogy a játékosainkat is. Angliában nem nagyon lehet látni olyan csapatot, amely ennyire rezisztens lenne a pressingre, illetve maga tudna ennyire pressingelni. Igazi német csapatról van tehát szó személyükben. Nem akarom azt mondani, hogy világverő alakulatról lenne szó, de nem rosszak, nagyon nem. Ráadásul baromira nem álltak vissza ellenünk. Sehol nem volt a jól megszokott Ikarusz részükről. Védekezésben egy nagyon jól szervezett 4-4-2 toltak ellenünk, amit szépen magasra húztak fel és a támadóik és a középpályásaik rendkívül jól zárták le a passzsávokat.

Az első félidőben nagyon nem fociztunk jól. Ez a legenyhébb kijelentés, amit tudok alkalmazni. A csapatok ekkor ugyan annyi lövéssel próbálkoztak, és az Augsburg birtokolta többet a labdát. Ráadásul a Kloppballhoz képest sokkal pontosabban is passzoltunk. A rossz játékunknak és a látható számoknak két dologra vezethetőek vissza. Az egyik, hogy a labdakihozatalunk saját térfélről nagyon nem működött. A másik, hogy nem pressingeltünk. Az elsőnek a fő oka az Aubsburg játéka volt azzal, hogy a magasra helyezkedve jól zárták le a passzsávokat, megfojtották a labdakihozatalunkat, főleg, úgy hogy időről időre eredményes és jó pressingeket csináltak az alap állapotukból, amivel még Sakhot és Morenot is zavarba hozták, nemhogy a labdával kevésbé ügyes Touré-Clyne duót. Ennek eredménye az volt, hogy a védőink hátul passzolgattak és a labda nem jutott el sem Coutinhóig, sem Firminóig. Az első félidőben nemhogy cápa nem volt, de még támadófocink sem. Mondjuk így retrospektíve nem is értem, hogy az ő magas védelmi vonalukat Sturridge sebességére építve miért nem bombáztuk a védelem mögé betett lasztikkal. Illetve a másik, hogy a Can-Hendó duónak miért kellett ilyen rigid módon a védelemhez közel helyezkedve pozíciót tartva focizni, mikor kicsit több szabadsággal részükről lehetett volna a földön is haladni előre. A pressing hiány oka ezen a meccsen és főleg az első félidőben Touré játéka volt. A meccset látva a sebesség hátránya bármely Augsburgival szemben piszok látványos volt, minden nagyobb helyzetük abból adódott mikor vele mehettek versenyt futni. Szóval abszolút nem meglepő, hogy az ő hiányosságait elleplező mélyen ülő védekezést „varázsolt” a pályára Klopp és csapata. Az első részben fejtegettetek értelmében ehhez azt választották, hogy nem pressingelünk, hogy feleslegesen ne futtassuk szét a támadóinkat és cincáljuk szét a középpályás védekezést. Pontosabban aktív pressingünk nem volt, csak a pressingen belül rendkívül passzív passzlezárással próbálkoztunk, egy 4-4-2-es felállású védekezéssel, nagyjából, mint az Augsburg, de mi ezt egy mélyen ülő védelmi vonallal tettük, így az ő védőik könnyedén tudták a labdát előre juttatni, hiszen nálunk nagy volt a csapatrészek közötti különbség. A 4 sikeres szerelés 3 interception és 18 felszabadítás mindent elmond erről a félidőről. Kloppbusz Touré bácsival. A vicc az, hogy a legnagyobb helyzetünk ebben a félidőben az ellenfél rontott vissza passzából született (amit Can pressingje előzött meg), amit Firmino szerzett meg és kapura vezetés után eresztett meg egy gyenge lövést.

A második félidőre feljavult a játékunk. Már a megszokott dolgokat lehet leolvasni: mi próbálkoztunk több lövéssel, nálunk volt többet a labda. Mivel a játékunk intenzitásának növelésével sikerült a labda kihozatali problémát megoldani és nem mellesleg az Augsbgurg is sokkal inkább hajlott arra, hogy visszaálljon a nekik kedvező (idegenbeli gólszabály) eredmény miatt. Ennek okán tudott élni a cápa. Coutinho tudott ficánkolni és jöttek is a helyzetek. A legnagyobb lehetőség Sturridge előtt adódott az 53. percben, mikor is Milner beadását nem tudta rendesen kapura tenni ajtó-ablak helyzetben. A másik ok, hogy feljavult a játékunk, hogy lett aktív pressingünk. Ez azt jelentette, hogy alacsony hatékonyságú pressingünk lett a második félidőre. Milnerék, Firminoék szaladgáltak össze vissza, de a Kolóra szabott mélyen ülő védelem miatt nagy volt a távolság a csapatrészek között, így hiába szakadt meg a Can-Hendó double pivot rendszerint könnyedén át tudták játszani az augsburgiak a pressingünket.

Touré miatti mélyen ült a védelem ez az első félidőben azt eredményezte, hogy nem volt aktív pressingünk, a második félidőben azt, hogy alacsony hatékonyságú volt az a pressing, amit bemutattunk. Ennek talán legjobb indikátora, hogy Firmino, aki a csapat messze a legjobb pressingelője, ezen a meccsen 0 db sikeres szerelést és 0 db interceptiont hozott össze (esetében ezeket nagy valószínűséggel lehet a pressinghez kötni). Érzékeltetésül 148 meccséről van nekem részletes statisztikám, olyan vele, hogy egyikből se legyen legalább egy neki összesen 6 alkalommal esett meg. Ebből a hat alkalomból összesen 1 alkalom volt mikor nem csereként pár percre állt be.

Ez a meccs nagyon látványosan kihozta Touré hátrányait/hiányosságait, melyeket jelenléte a csapatra gyakorol. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy Angliában nagyon kevés olyan csapat van, amely képes arra, hogy ezt ennyire látványosan kihozza, viszont ettől még tény marad, hogy ez máskor is hátrány csak nem ennyire látványos.

A továbbjutás sokkal nagyobb energia befektetést igényel majd, mint reméltük, mindenesetre nem reménytelen főleg, ha a jó öreg Tourénál jobban passzoló CB-t sikerül a pályára küldeni  a visszavágón. A gól  még rosszul játszva is benne volt a csapatban.