Sokat akar a Szarka…

Ez a közmondás nagyon ül a Newcastle-re. Rendszerint ők azok, akik gyengébben teljesítenek, mint illene. Nincs ez idén sem másképpen, sőt most még rosszabbak is, mint szoktak lenni. Ez valahol természetes: hogyha vannak jól menedzselt kis csapatok, akik rendszerint erejükön felül szerepelnek – lásd Southampton, Swansea, stb. – és vannak az olyan közép csapatok, mint az Everton, akik hozzák rendszerint az elvárhatót; akkor lennie kell rosszul menedzselt csapatoknak is, akik gyengébben szerepelnek, mint elvárható lenne gazdasági erejükhöz képest.

A PL hajnalán még az egyik legnagyobb csapatnak számítottak, de még a 2000-es évek elején is felvették a gazdasági versenyt velünk és a pre-Abra Chelseavel, azonban azóta a hosszú évek rossz menedzsmentjének köszönhetően közelében sincsenek az igazán nagyoknak.

Azonban stabilan a top6 után vannak a 7. helyen az Evertonnal versenyben a gazdasági 7. helyért. Ashley 2007-ben lett a tulajdonosuk és az ő időszaka a rossz menedzsment szinonimája, amit legjobban a 2009-es kiesésük szimbolizál. Az alulteljesítésük folyamatos, hiszen igazából egyetlen szezon – a 2011-12-es 5. helyes – kivételével a tabella második felében végeznek. Rendszeresen kavarnak a menedzserekkel, 2007 óta már a 11.-nél járnak. Sokat költenek játékosokra és sokat költenek bérekre is, főleg az eredményeikhez képest, és mégis mindig mindent elrontanak. Ennek oka a rossz menedzsment. Nagyon sok példát lehet hozni erre tőlük. A kedvencem Pardew, hiszen az ő időszaka igazi állatorvosi ló, bennevan minden. Pardew-t a sikeres (relatíve, mindenesetre a Championshipből ő hozta vissza őket egyből nagyon meggyőzően), kedvelt menedzserük, Hughton helyére a szurkolók és úgy egyáltalán mindenki meglepetésére és ellenérzésére hozták. Majd a már említett, jó szezonjuk után aláírtak vele egy 8 éves szerződést – szerintem nem kell hangsúlyozni, hogy az ilyen hosszú szerződés edzőknél milyen ritka -, majd az elkerülhetetlen európai kettős terhelés utáni visszaesés és az azt követő nem azonnali jó eredmények hatására fogták magukat és megszabadultak tőle. Pardew szerintem nem egy nagy szám edző, de nekik tökéletes volt. Gyakorlatilag örömmel engedték el, kirúgták a Palace-hoz. Élő szerződéses embert bajnoki riválishoz elengedni sem éppen egy gyakori eset. Az eredmény? Nos azóta a Palace szárnyal, tavasszal a rossz kezdés után simán bennmaradtak, idén meg ők az egyik meglepetés csapat, míg a szarkák azóta kieséses formát tolnak már a második menedzserükkel.
A rossz menedzsmentjük másik eleme, hogy elvileg hiába akarnak ők papíron a tabella első felében végezni, a gyakorlatban megelégednek a bennmaradással és hiányzik belőlük az ambíció. Most nem néztem össze, de ők produkálták az elmúlt hat év legtöbb tavaszi összeesését, és ők azok, akik rendszerint a jó kezdés hatására eladják télen az éppen aktuális sztárjukat: így tettek Carroll, Ba és Cabaye esetében is. Tényleg nem néztem össze, de nem lepne meg, ha ezek a téli eladások pont azokban a szezonokban lettek volna, mikor a tavasszal összeestek. Azt is meg kell említeni, hogy néha kinevezik Kinneart, mint DoF-t, máskor meg teljhatalmú menedzserük van, azaz randomgenerátor alapján dolgoznak. A játékos politikájuk – mint láthattuk – nem túl jó. Pedig van olyan eleme, amit jól csinálnak, hiszen elméletileg az jó dolog, ha 1 max. 2 piacról szeded össze az import játékosaidat, mint teszik ők a francia és holland kolóniával, ugyanis így egyszerűbb a játékosok integrálása, az országhoz, nyelvhez, kultúrához szoktatás. Persze nem róluk lenne szó, ha nem tudnák ezen jó elvet is rosszul csinálni.

Idén nyáron jó szokásukhoz híven megint sok pénzt költöttek elméletileg tehetséges fiatalokra, mint Mitrovics, Wijnaldum, Thauvin és Mbemba – a szokásos francia és benelux bevásárló piacukon -, de szokásukhoz híven igazán egyik igazolás sem jött be. Pedig az idei nyáron menedzsernek egy igazi kuriózumot szereztek be McClaren személyében. Nem hiszem, hogy sokan emlegetnék a fickót kuriózumként, pedig rajta kívül nem tudok mondani más angol edzőt, aki megfordult külföldön és ott még sikert is ért el. Nem a Wolfsburgos bukására gondolok, hanem arra, hogy a Twentével bajnok lett. Biztos, hogy a 3 éves Eredivisie-tapasztalata volt, ami miatt őt nevezték ki, hiszen elméletileg jól illeszkedik a Hollandiából vásárolunk koncepciójukhoz. Azonban a szezon harmadán éppen kieső helyen tanyázva McClaren a legesélyesebb a következő kirúgott edző címre. Tipikus Newcastle. Az, hogy kieső helyen tanyáznak az idei produkciójuk alapján teljesen jogos, hiszen a 14 rúgott góljuknál csak a West Brom, a reménytelen Villa és meglepetésre a Stoke szerzett kevesebbet; míg a Bournemouth és ők kapták a legtöbbet 30 góllal. A támadásuk szereplése abszolút nem téves statisztikai értelemben, hiszen ők próbálkoznak a második legkevesebb lövéssel és csak három csapat találja el kevesebbszer a kaput. A védelem bekapott gól mennyisége is teljesen jogos, hiszen ők engedik a legtöbbször lőni az ellenfeleket. Ezt magyarázza az Ikaruszos stílusuk, hiszen 45,8%-ban birtokolják a labdát (17. hely a ligában) 77,5%-os (15. hely a ligában) passz pontossággal. Ugyan otthon lesznek és menedzserük nagy nyomás alatt van, de ha valakinek, akkor neki van első kézből tapasztalata, hogy milyen ha Klopp ellen játszani akar (a Wolsburgjával kétszer is alapos verésben volt része). Funfact: a Wolbsburgtól a Kloppi vereség utáni meccs után menesztették. A meccs kapcsán egy dolog biztos: Ikarusz-feltörésre kell készüljünk.

Azt láthattuk, mi történik, ha az ellenfelünk focizni akar (Chelsea, City és Southampton), továbbá azt is, mi, ha nem (Kazany, Bordeaux, Swansea). Egyértelmű a kezdeti Klopp korszakban, hogy a passzívan Ikaruszozó ellenfelek feltörésével vannak gondjaink. Egyébként feltehetően ez a probléma kisebb mértékben, de állandó lesz. Most megint egy Ikarusz feltöréséről lesz szó. Mondjuk nem véletlen szoktak Ikaruszozni a csapatok, hiszen ennek pont az a lényege, hogy nehéz feltörni. Nehéz, de nem lehetetlen dolog. Sok módszer van erre, de ha nagyon akarom, akkor le lehet szűkíteni két megoldásra:

• Az egyik, hogy szélről vered meg az Ikaruszt. Ennek lényege, hogy szélről próbálsz mögé kerülni és vagy szélről belőtt, beadott labdákkal keresed a csatárodat (lehetőleg erőcsatárt).
• A másik, hogy addig erőlteted középen az Ikaruszt míg elő nem jönnek a hibái, repedései. Ez általában türelmes labdajáratással jár és kis 1-2 passzokkal, okos játékosmozgással, beindulásokkal.

Most, hogy éppen jönnek vissza játékosaink a sérülésből, alapvetően megvagyunk mindkét módszerhez. Ezért is lesz izgalmas, hogy Klopp kiket és milyen megközelítésben fog alkalmazni; ezzel együtt pedig az is, hogy ki fog kimaradni, hiszen a szerda-vasárnap miatt nem kell spórolni a játékosokkal és a jövő heti Sion meccsre sem kell spórolni, hiszen az EL továbbjutás már megvan, így annak a meccsnek nincsen prioritása. Can eltiltott, így ő biztosan nem játszik – mondjuk rá is fért már egy kis pihenő -, míg Cou kisebb sérüléssel bajlódik, így könnyen lehet, hogy kíméljük és akkor Lallana lehet helyette.

Az első megközelítés Bentekéért kiállt. Ennél a megközelítésnél köré kell felhúzni a játékot és ennek Sturridge lehet a kárvallottja, hiszen így ő marad ki. Ez a fajta játék egy jó kis klasszikus 4-2-3-1, mikor is a Clyne-Ibe és a másik oldalon a Moreno-Milner duók széljátékára építünk. Az ő dolguk az Ikarusz oldalról való megkerülése és a lehető legtöbb labda Benteke fejére vagy lábára varázslása. Ebben az esetben az Ikarusz szélének 2 vs 2 megkavarása a cél, amit esetleg Firmino vagy Hendó helyezkedése tud 2 vs 3 emberfölényes szituációvá alakítani. Fontos még, hogy mindkét szél használatával az Ikarusz tartása gyengíthető, hiszen így lehet széthúzni a pályán széltében az Ikaruszt középen meggyengítve azt, ezzel helyet csinálva Bentekének és az előre bombázó Hendó-Firmino duónak. Baromi egyszerű foci ez Benteke testi erejére építve. Ebben az esetben elég kötött posztok vannak, kivéve Firminoét és nincsen nagy fluiditás. Firmino helyett lehet Lallana vagy akár Cou is, de célszerű lenne Firminoval kezdeni, hiszen előbbi játszott hétközben, míg utóbbi kissé sérült.

A második megközelítéshez legcélszerűbb a Klopp alatt sokat használt karácsonyfa (mondjuk a támadójáték szempontjából egy szűkre szabott 4-1-2-3 is baromira hasonló), hiszen ez biztosítja a legtermészetesebb módon a pálya kritikus területén az emberfölényes szituációk kialakításának lehetőségét. Az ábrán ez a terület van pirossal bejelölve.
A magyar szaknyelv jó szokásához híven hiányos, hiszen nincsen egy szavunk sem ennek a területnek a leírására. Én a németből angolosított verziót fogom használni: halfspace. Az angolok és az angol szakkomentátorok a channel kifejezést használják (Working the channels kifejezés, amit rendszerint lehet hallani egy-egy kiugrás esetében.). Alapvetően ez a szél és a közép közötti terület, ha pedig az ellenfél védekezése szemszögéből nézzük, akkor a FB-ek és a CB-k közötti terület.
Az alapvető cél ebben az esetben, hogy a támadók fluid mozgásával a halfspace-ben emberfölényes szituációkat tudjunk kialakítani a támadók okos mozgásával, így 1-2-ben okos kispasszokkal és kiugratásokkal lehessen áttörni az Ikaruszt. Sturridge kimozgása és a CM-ek beindulásai kulcsszerepet játszanak ebben a játékban. No meg a két brazil összjátéka lehet a sikerünk kulcsa. Itt elméletileg Sturridge helyett Firmino tud csatárt játszani, illetve Cou helyett Lallana valószínű a már említett kisebb sérülés miatt.

A mai Ikarusz feltöréshez van egy harmadik elképzelhető verzió, mely ötvözheti az előző két megközelítést. Az, ha dájmondolunk egyet, hiszen így mind Sturridge, mind Benteke a pályán lehet. Azt láthatjuk, hogy első benyomásra a dájmond – természetéből fakadóan – a második megközelítésre alkalmas. Azonban Bentekével és a Milner-Hendó duó beadásaira építve lehetséges mixelni a két megközelítést. A Newcastle nagy Ikarusz felfogású, így nagyon sokat lesz nálunk a labda, így megengedhető, hogy a védekezési struktúra kárára a megszokottnál többet játsszon kifelé a szélek felé a Milner-Hendó duó. Ők a kulcsszereplők, hiszen az ő iszonyatos futómennyiségük és tökéletes taktikai megvalósításuk nélkül több veszélyt rejt ez, mint potenciális nyereséget.

No és a végére statisztikázzunk kicsit.
A hétközi meccsel jutottunk el abba az egyedüli állapotba, hogy az idei szezonban pontosan 11-11 meccset játszottunk BR és Klopp irányításával, így időszerű újra megnézni, hogyan változtak a számaink kettejük összehasonlításában a válogatott szünet óta. Mivel Klopp kapcsán még mindig kicsi a minta, ezért referencia pontként a Dortmundja szerepel.

Kezdjük a védelemmel, hiszen Klopp is itt kezdte a módosításokat és itt vannak nagyobb változások is. Nyilván a legnagyobb és legörömtelibb változás a kapott gólszám, hiszen míg BR alatt 1,18 addig Klopp alatt csak 0,73 gólt nyelünk meccsenként. Ennek oka, hogy kevesebb lövést engedünk és így, vagy ezen felül sokkal kevesebb kaput találó lövést. A pressingelős, gegenpressingelős stílusunknak köszönhetően több sikeres szerelést mutatunk be, de ami még fontosabb, sikerült jelentősen növelni az interception-eink számát (még jelentős lemaradásban vagyunk a Dortmundokhoz képest). Számomra továbbra is nagyon tetszetős dolog, hogy a védelemből kibaszott labdák száma jelentősen csökkent és Klopp az, aki rá tudta Skrtelt venni, hogy ne “szabadítson” fel ennyit, pedig ez elvileg BR-i dolog lenne. A stílusunkból fakadóan alacsonyabb passzpontosság mellett nagyobb labdabirtoklást sikerült összehozni köszönhetően a több labdaszerzésnek. Mondjuk nekem még mindig az az érzésem, hogy hosszabb távon csökkenni fog a labdabirtoklásunk.

Támadás esetében a legnagyobb változás a szerzett gólokban mutatkozik (ehhez hozzátartozik, hogy a legutóbbi Soton meccs erősen felhúzza, mert enélkül bizony nem lenne szép). A második legjelentősebb a PPG-nk (PPG-be beleszámolom a kupa meccseken elért eredményeket. A tizenegyes párharcok nélkül. A tisztánlátás érdekében.). Nem véletlen, hogy sokkal jobb mostanság a hangulatunk. Visszatérve a gólszerzésre, ami jelentősen javult, ugye. Tette ezt úgy, hogy nem a mennyiség, hanem a hatékonyság nőtt, hiszen kevesebb kísérletből és lényegesen kevesebb kaput eltaláló lövésből sikerült ezt összehozni. Gyakorlatilag minden másban többet csinálunk Kloppal, mint BR alatt, kivéve a kiugratásokat. A Dortmundból kiindulva a gólokban és a kaput eltaláló lövésekben várható javulás, ahogyan majd Kloppnak jut ideje tovább javítani a támadás hatékonyságát.

Szóval a Kloppi szép, új világnak az eddigi rövid időszak alapján a kulcsszava a hatékonyságnövelés. Mind a támadásunk, mind a védekezésünk hatékonysága javult a Caley-féle ExG (várható gól) modellben. Az ő remek cikke szerint a középpályás labdabirtoklások számából következően. A hatékonyságunk növekedése a játékunk intenzitásának növekedésének következménye, hiszen ez alapján 15%-kal nagyobb intenzitással játszunk, mint korábban. Szintén Caley elég meglepő adata az, hogy nem pressingelünk hatékonyabban, mint korábban. Ez elég meglepő szerintem, mert nekem nem így tűnt, viszont elég félelmetes az ellenfeleink számára, hogy mi lesz, ha még a pressingünk hatékonyságán is tud javítani Klopp.