Vízválasztó

Noha érzésre mást se csinálunk egy ideje, csak heti kétszer megnézzük Brendan Rodgers edzői karrierjének legfontosabb meccsét, a vasárnapi Merseyside Derby tényleg azzá válhat. Előzetes gondolatok a 225. városi rangadóhoz.

Percek óta keresem azt a szóképet, ami a lehető legjobban leírja a Liverpoolt mostanában körülölelő légkört, de nem találom. Az indulatnak és a meddő frusztrációnak egy furcsa elegye ez, amit sokan – köztük yours truly is – egy emberhez kötnek, és a potenciális elmúlását annak az egy embernek a lelépéséhez kötik. (legyen ez amúgy bármennyire is csőlátású dolog, de hát a mezei fociszurkolót így adják csomagban) Ahhoz a lelépéshez, aminél inkább a mikor, és nem az igen vagy nem a kérdés így október elejére. De addig is, amíg mindez eljön, kapunk egy nyomasztó vegetálást rengeteg céltalan lövéssel és kihagyott helyzettel, kis csapatok elleni döntetlenekkel és nagyobb csapatok elleni vereségekkel. Öröm az ürömben, hogy a vegetálás egy fontos szakasza lezárul vasárnap, végre nagy meccs lesz újra és a kimenetele majd kimozdít minket erről a holtpontról, főleg ha valamelyik fél nyerni fog. Sajnos most az Everton áll közelebb a győzelemhez.

BR csapat összeállításban ismét hozta magát és behúzta az ultra gyökérséget: a Sion ellen felküldte a tartalékcsapatot, majd amint nőtt az újabb lelohasztó eredménynek a valószínűsége, úgy dobta vissza a pályára a kulcsjátékosait. Végeredményében ott lesznek vasárnap estére többen is a legfontosabb arcaink közül egy hét alatt lejátszott 200+ perccel a lábukban. Azt pedig láttuk Clyne-on csütörtökön, hogy az ilyen terhelés milyen seggen keresztüli levegővételes performanszokat tud előhozni még a vasembernek tartott játékosokból is.

Minden bizonnyal ismét egy fájdalmasan működésképtelen 3-5-2vel fogunk felállni, melyben Ings mellé Sturridge kerül fel (update: Benteke játszatása aznapi döntés lesz, ha igenes, akkor Ings off), mögéjük a Lucas – Clyne – Milner – Coutinho – Moreno sort várom, hátra pedig a Sakho – Skrtel – Can trió kerül, mivel Can jobb védő és kész. Ez lesz a mi sorunk.

Az Everton sora? Nos, az elég jól megy. 3W-3D-1L egy nálunk nehezebb sorsolásból, mely során a Sotont és a Chelsea-t is jelentősen elkapták, hétfőn pedig hátrányból fordítva nyertek a WBA ellen. Great character! Rúgnak gólokat, átlag jó másfelet a mi egy gól/meccs mérlegünkkel szemben, amit ráadásul még mindig csak a Villa meccs faszázott fel erre a szintre is. Lukaku remek formában van, Máté szerint nekik van a legjobban támadó full back soruk a ligában, én meg hinni szoktam neki ilyenekben. Mindent összegezve ez a meccs most papíron nekik áll, még ha BR a szokásos előre menekülős arroganciájával simán a Liverpoolt hozta ki esélyesnek, plusz hozzá tette, hogy milyen jól mutatja a két klub közötti szintkülönbséget, hogy egy ponttal vagyunk mögöttük és a média szerint nekik csodás a szezonkezdés, nekünk pedig katasztrofális. Brenny, az már egy régen rossz helyzet, ha elkezded az újságíróknak bizonygatni, hogy nem is olyan nagy a baj. Na, de, ez a beharangozó nem ennek a fóruma most, gyökér Rodgers nyilatkozatokból egy külön posztsorozatot lehetne írni. Talán majd egyszer fogok is.

Visszatérve a hétvégére: nem hiszem, hogy egy Merseyside Derby vereséget követően BR túlélné a válogatott szünetet. Ugyanígy azt sem hiszem, hogy egy jelen klímában meglepetés győzelemmel ne venne magának még egy-két hónapnyi időt a padon. Hogy mi lenne egy döntetlennél? Folytatódna a haláltusája, ismét egy kicsit nehezebb szintről.
Ez a meccs előre fogja mozdítani az eseményeket valamerre, ami önmagában örömteli és ezért jó, hogy nem kis csapattal játszunk végre. Vagy így, vagy úgy, de nagy meccs lesz ez.