Mi kell tartós top4-hez? – Körkérdés

Nem egyszerű kérdést járnak körül ma a felkért válaszadóink. Azt kértük tőlük, hogy mondják meg, szerintük hogyan lehet kitörni a négy továbbjutós verseny 5. helyéről a továbbjutók közé. A kérdés, amire válaszolnak pontosan így szólt: A gazdasági potenciálunk az 5. helyre predesztinál minket. Mit és hogyan tennél, hogy tartósan betörjünk a BL-helyekre? A monstre posztban nagyon jó megoldásokat olvashattok. Gratulálok a srácoknak.

GTM

Szerény véleményem szerint két dolog szükségeltetik nemes célunk eléréséhez: klubszinten hosszú távú, halálfasza pénzügyi struktúra és halálfasza futballfilozófia. És itt nem a halálfaszán, hanem a klub szintűn és a hosszú távún van az igazi hangsúly.

Előbb a futballfilozófia. Pár poszttal ezelőtt volt már egy Barca-ajnározó kirohanásom – miközben pont annyira nem érdekelnek, mint a Real -, de nagyjából azt tartom most is (sőt közben guthmate is hasonló elméletet statisztikázott össze). Miszerint az ég világon semmit nem lehet elérni konzisztensen anélkül, hogy klubszinten olyan betonbiztos futballfilozófiai alapok legyenek lerakva, mint mondjuk Barcelonában. Vagy épp Amszterdamban. Évtizedek óta minden belépő focista, edző, manager, gyeplocsoló ugyanannak a szellemiségnek veti alá magát, abban a szellemiségben éli életét a klubnál és végzi a munkáját. Valahogy úgy, mint nálunk – legalábbis elképzelésem szerint – Shanklytől Dalglishig.

A legfantasztikusabb az egészben, hogy ha valami nincs meg a két péniszméret hosszabbítására felfuttatott kék klubnál, akkor az a konzisztens futball. (ergo kétévente kidobják a fele bagázst) Hol van/volt viszont? Hát beza, a Fergie-féle MU-nál meg Arsene Arseneljánál. Utóbbi bénázásáról most lehetne vitatkozni, de egyrészt létezik az a fogalom, hogy Arsenal-féle futball, másrészt a vénasszony a majd’ 20 éve alatt azért valahogy mégiscsak összekalapozott többek közt pár PL-címet hasonló pénzmennyiségből, mint amennyiből mi ki-kirugdostuk az embereket. A MU-ról meg felesleges beszélni, mert csak felbaszom magamat, de bármiféle sejkpénz, meg anyám tyúkja nélkül homályosították el nem kicsit 20 év alatt többek közt a mi történelmünk fényét is. Mi volt a titok? Egy boros jóska terítette be szellemiségével az öreg színház minden szegletét és mindenki egy irányba ment.

Létezik-e az a fogalom tehát, hogy a mai Liverpool futballja? Bő 20 éve nem, és sajnos még ma sem. Az az egyetlen örömteli dolog van, hogy szemmel láthatóan az FSG is hasonló logika mentén gondolkozik. Nem véletlen, hogy Rodgers lett a nyertes kandidáló 3 éve, a 160 oldalas doksijával. Talán nem is hülye gyerek ő, de valószínűleg kevés ő még ahhoz, hogy egy Liverpoolnál saját filozófiát ültessen az Anfield gyepére. Meg-megcsillan időnként ez a fénysugár, de hogy hosszú távon meg tudja-e ő valósítani a modern kori liverpooli focit, az egy jó nagy kérdőjel. Szerintem egyébként képes lehet rá, de amíg bójákat igazolnak a csapatba (bárki is tegye ezt), nem ugyanazt játsszák a legkisebb U-csapatban, mint a nagyoknál, addig ez teljesen reménytelen. Amivel át is értem a látványosan megbukott klubstruktúránkra. Melynek nyilván egyik ékköve az igazolási politikánk. Sokadik megbotránkoztató kijelentésem az lesz, hogy én az egyik legnagyobb szerelmese vagyok a Moneyball felfogásnak. Szerintem ezt nagyon sokan félreértik: nem az a lényeg, hogy egy aprópénzgyárat hozz létre, hanem hogy úgy állíts össze egy minőségi keretet és tartsd ezt fönt legyőzve minden újgazdagot is, hogy a lehető legokosabb kockázati tőkebefektetéseket valósítod meg, de ez esetben nem feltörekvő csavarhúzógyárak papírjaiba fektetsz, hanem focistákba.

És itt van a második gyönyörű lehetőség az olajosokkal szemben: a játékosértékelés brutális mód gyerekcipőben jár a futballban. Vicces ilyet leírni guthmate-féle statposztok és whoscored-ábrák korában, de ha azt a nyers tényt vesszük, hogy egy játékos ugyanolyan pénzügyi szempontból, mint egy részvény a portfóliónkban, akkor jöhet is a nagy rácsodálkozás, hogy utóbbi tudományágban már harminc éve sztochasztikus differenciálegyenletekkel számoltak, a focistákat meg továbbra is Pisti bácsi megérzése meg néhány grafikonra való tekintgetés alapján értékelik. Nagyjából. Igen, nálunk sem megy sokkal jobban azért, igaz sehol sem, ezért kell nekünk ebbe a majdnem szűz területbe sokkal többet feccölni. Ebben is nagyon hasonló helyzet körvonalozódik szeretett klubunknál, mint a futballfilozófiás okfejtésnél: alapvetően megvan a jó hozzáállás (vannak stat elemzőink, kütyük használata az edzésen), de a megvalósítás nagyon messze van a tökéletestől. Értsd: a TC szar.

Nem ismerjük a pontos működését, de az eredményeit mindenki látja: a scoutolás nem eléggé terjed ki Anglián kívülre. (Igen, hozunk Coutinhokat, de ilyen Gomez-stb. féléket sajnos ritkán vadászunk le kintről, pedig pl. Hollandia, Németország sokkal nagyobb kincsesbánya, mint lerabolni egy Sotont vagy egy Boltont. (omg)) Másrészt a 15 millió feletti igazolásaink rendszerint bebuknak, érthetetlenül magas átigazolási díj és megintcsak a PL-proven jelző túlértékelése miatt. A scout részlegünktől (aminek persze pont része a minél mélyebb és előrehaladottabb statelemzés) sokkal több kell. Főként a drága igazolásinknál illetve sokkal több fiatalt kéne hoznia a klubnak, pont úgy, ahogy teszik azt a fentebb említett két városban.

Összegezve tehát én két dologban látom a kulcsot:

1. mindenek fölé kell helyezni egy futballfilozófiát, legyen az BR-é vagy másé (mivel az FSG BR-nek szavazott bizalmat, benne kell bíznunk),
2. a játékospiacon sokkal okosabbnak kell lennünk, mint a többiek, és ehhez elengedhetetlen az is, hogy az átigazolási politikánk ne a filozófiánknak ellentmondóan történjen, mint tavaly nyáron.

E kettő mellé persze fontos, hogy hozzuk be a háttérben az új szponzorokat, kannibálok őserdejébe menjünk bőrt rúgni nyáron; de amíg az alaptéglákat jelentő felső 2 nincs teljesen korrektül helyre rakva – még jobban is, mint a többi nagy angol csapatnál (márpedig ők sem tökéletesek közel sem, nem is kell csodálkozni, mikor annyira sikertelenek nemzetközi szinten) -, addig irreális a top4 pénzügyi helyezés, és így a hosszú távú BL-szereplés. Ha az alapok betonbiztossá tudnak válni, akkor arra már magától fog jönni a sok szurkoló, sok bevétel és az eredmények is. Addig viszont töretlen határozottsággal kell a saját utat járnia klubnak.

Rynald

Köszönhetően az engem nagyon kellemesen meglepő Firmino igazolásnak, sokkal bizakodóbb hangulatban írhatom ezt a véleményt, hisz úgy érzem máris tettünk egy nagy lépést előre a jó úton a BL-helyek felé.

Szóval, a legfontosabb szerintem, hogy be tudjunk törni tartósan a BL helyekre (ami reálisan azt jelenti, hogy ötből háromszor-négyszer ott legyünk, hisz már korábban is írtam, minimum 5 csapat hajt arra, hogy minden évben ott legyen, tehát valakinek mindig ki kell esnie a legjobb négyből. Ha a legkisebb költségvetéssel, mi 5 alkalomból maximum 1 vagy 2 esetben tennénk ezt, az már nem kis szó lenne) az valóban az FSG politikáján múlik. Fiatalokat kell vennünk elsősorban, akik nálunk válnak sztárrá, a kész játékosok túl drágák, hogy egy teljes csapatra valót vegyünk belőlük. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem kell vennünk kész játékost, sőt: állítom, hogy az egyik komoly probléma, hogy látszólag egyáltalán nem vagyunk hajlandóak mélyen a zsebünkbe nyúlni, pedig 1-2 alkalommal ez óriási pluszt adhatna a csapatnak, nem csak játékban, hanem lélekben is. Vígan kipengetünk mi már 20 milliókat emberekért, ugyanakkor 2 ilyet nem vagyunk hajlandóak beáldozni egy 40 milliós vételért. Nem kellene minden ablakban ezt csinálni, sőt! Ne is csináljuk, de igenis vannak alkalmak, periódusok, amikor erre lenne szükség, különösen a tartós élvonalban maradáshoz. Például amikor a legnagyobb sztárunkat eladjuk, és látványosan nincs senki a keretben, aki pótolni tudná. Ezt nem lehet pusztán mennyiséggel ellensúlyozni. A helyzet az, hogy úgy néz ki ebben az ablakban is szép számú játékost hozunk, már most 5 (6) embernél tartunk, amire szükség is van, hisz bőven van még kit kirakni a keretből: öregek és bóják, akiket fiatalabbakkal és stílusba illőkkel kellene pótolnunk. Viszont ha ezt sikeresen lezavarjuk, akkor ilyen típusú mélyítésre talán jó darabig nem lesz szükség. Kíváncsi vagyok, hogy akkor végre (ha a szükség is úgy hozza) képesek leszünk-e rekordpénzt kiadni valakiért (amihez nekünk elég lenne 40 milliót kiadni egy játékosért, ami még mindig töredéke nem csak a világrekordnak, hanem ma már 1-1 ablak legdrágább igazolásainak is). Állítom, hogy lesznek helyzetek, amikor ez valószínűleg elkerülhetetlen lesz, és ilyenkor félre kell tenni az egyébként 80%-ban használatos fiatal tehetség stratégiát, és zsebbe kell nyúlni. Az első pont tehát a jól működő stratégia kritikus szituációkban (mint Suarez távozása) való felváltása 1-1 nagyobb húzással. Ehhez rugalmasnak kell lennünk, de persze jól felkészültnek is, mert természetesen egy ilyen rosszul elsült igazolás komolyan visszavethet minket. A jutalom viszont felbecsülhetetlen, ha bejön.

Fontos lenne, hogy 1-2 év stabil BL-el valódi opcióvá váljunk a top tehetségeknek, olyanoknak mint Depay vagy Lacazette. Ez már önmagában is hatalmas előrelépés lenne, és akkor még mindig nem veszünk kész sztárokat, ugyanakkor lássuk be, jelenleg a fiatal tehetségek közül is inkább a másodvonalból szemezgetünk, mert amint bárki komoly számokat tesz le, arra rögtön lecsapnak stabil BL-es csapatok, nekünk pedig nem sok esélyünk marad. (Még hitelesebben tudnék erről panaszkodni, ha most nem szereztük volna meg a brazilt). A lehetőségeink között ott van, hogy azelőtt szerezzük meg ezeket a srácokat, mielőtt ezt a teljesítményt lerakják, illetve az is hogy pár év stabil BL-el már reális opcióvá válunk nekik, elvégre a legnagyobbakkal ellentétben mi garantált játéklehetőséget nyújthatunk, ez pedig adott esetben döntő lehet, ha emellé fel tudunk mutatni valami minimális versenyképességet. Ha 1-2 ilyen tehetségre le tudnánk csapni majd a jövőben (amellett, hogy persze továbbra is minél inkább a berobbanásuk előtt kellene megszereznünk a legtöbb ilyen játékost), az jó hatással lehet a csapatmorálra és a játékunkra is.

Alapvetően sajnos egyelőre lehetetlennek tűnik, hogy a legjobbjainkat ne környékezzék meg a sztárklubok. Jó lenne megtartani a kulcsembereinket, azonban ha elkerülhetetlenné válik néhányuk távozása, akkor nem árt, ha már van mögöttük valaki, akit be tudunk tenni a helyére. 1-1 igazolásnál erre sem ártana figyelni. A Firmino igazolás tökéletesen passzol erre a helyzetre is, hiszen ha valamelyik spanyol gigász szerelembe esne Coutinhoval, akinek emiatt mehetnékje támadna, már legalább egy éve nálunk játszik a potenciális utódja. Mindenkit könnyebb pótolni úgy, hogy aki a helyére lép, az már pontosan tudja, hogy hova kerül és mivel áll szemben.

Máté egyik újabb posztjában már szó volt az új HG-szabályról, ott leírtam a kommentek alatt, hogy ha bevezetik, akkor jó lenne, ha a legtehetségesebb angolok nagy részét mi szednénk össze, mert amikor a keret felét már angolok alkotják, akkor gyakorlatilag megkerülhetetlenné válik mindenki számára, hogy legalább néhányuk a pálya közelébe kerüljön. Ez szintén egy olyan pont lehet, ahol versenyelőnyre tehetünk szert a többiekkel szemben, nem mellesleg egy tehetséges angol maggal, a közvélemény (bírók, FA?) szimpátiáját is elnyerhetjük, elvégre egy jól működő sikeres mag a válogatott hasznára is válhat.

Természetesen még fontos szempont az is, hogy akiket hozunk, azok lehetőség szerint stílusba illők legyenek, mert elvileg a végcél egy olyan álomkeret, aminek minden tagja ilyen játékosból áll. Szerintem ez nem nagyon fog megvalósulni, de ez nem is feltétlen komoly probléma (nem baj ha egy kis változatosságot is fel tudunk mutatni), viszont lehetőség szerint azért törekednünk kell eme ideális állapot megvalósulására, különösen kulcspozíciókban (hogy ne forduljanak elő olyan szenvedések, mint tavaly a csatárhiány miatt)

Végezetül, jó lenne, ha stabilizálódna egy kicsit a helyzet edzőposzton, de ehhez szintén 1-2 sikeres év kellene bárki alatt. Továbbá gyorsan tisztázni kellene a helyzetet a TC-ben és az igazolások körül is, sőt egy DoF-t is el tudok képzelni, szó is volt a Sevillánál hasonló pozíciót betöltő Monchi érkezéséről.

Összességében tehát az ideális állapot az lenne, ha ki tudnánk alakítani egy magot, ami stílusban és versenyképességben is megfelelő lenne, az igazolási politikánk pedig ezután rugalmasabbá válhatna: ha valaki elmegy, tudjuk drága játékossal pótolni, vagy egy top tehetséggel, mert már vonzók vagyunk neki, illetve a pénzünk nagy részét rá költhetjük, mert a kereten már nem kell mélyíteni. Ha nincs ilyen problémánk, mert nem lép le senki, akkor top játékosok megvételével hajthatunk végre minőségi cserét 1-1 poszton (ez ugye sosem volt jellemző a Liverpoolra), vagy kedvünkre szemezgethetünk a jövő tehetségei közül. Ahhoz persze, hogy stabilizálódjunk ily módon az élmezőnyben, ahhoz előbb be kell törnünk oda, ehhez viszont nem ártana pár évig foggal-körömmel ragaszkodnunk a keret magját adó tehetségekhez, vagy csak irreális áron megválni tőlük, és rögtön olyan pótlást hozni helyettük, aki már az első meccsen kulcsember lehet. Ha ez sokba kerül, akkor sokba kerül, de mint mondtam 1-2 ilyen emberre nagy szükségünk lehet, ha a helyzet úgy hozza. És ha stabilan versenyképesek akarunk lenni, vagy betörni végre az élmezőnybe akkor legközelebb nem kényelmesedhetünk el, mint Suarez lelépése után. Ha ég a ház és 1-1 kulcspozícióba azonnali erősítés kell, akkor lépnünk kell, nincs mese. Ezt leszámítva viszont szerintem az FSG fiatalokra építő stratégiája hosszú távon biztató lehet ránk nézve.

Szücsi

A stílus maga a klub

Hogyan érhető el a stabil BL szereplés és a gazdasági hátrányunk ledolgozása – szólt Máté kérdése. Először is nézzünk szét, miből gazdálkodnak ellenfeleink, és mitől léptek meg előlünk vagy éppen miért szorongatnak minket. Kezdjük a tabella elejéről a szénhidrogén fiúkkal. Egy nagy valag pénzzel megturbózva brutális fizetéseket és vonzó kupákat kínálnak. De nem is ez az érdekes bennük, hanem a Dinamó „fiatal tehetségeket veszünk, hogy ne a konkurenciánál kössön ki” – az, hogy illeszkedik-e a rendszerünkbe vagy sem az mindegy – módszere. Ezután szépen kölcsönadják őket, aztán a fejlődésük szerint vagy beépítik a nagycsapatba, vagy tovább adják őket, sokszor haszonnal. Ebben sok új nincs, csak az, hogy ők nagyban tudják ezt csinálni a jó pénzügyi körülményeik miatt. A City ellenben mérhetetlen mennyiségű pénzt és tudást fektet az utánpótlásképzésbe. Szintén a jó anyagi körülményeik miatt tehetik meg, hogy óriási edző- és nevelőközpontot építenek bevonzva ezzel a tehetséges fiatalokat, valamint ami még fontosabb: a tapasztalt utánpótlásszakembereket. Manchester másik felén jelenleg a nagy nevek behozatala és az idős keretük világklasszisokkal teletűzdelt fiatalítása folyik, azonban ami sikereiket biztosította, az egy tehetséges korosztály köré épített stabil rendszer, megfelelő kiegészítő emberekkel. Az Arsenal szintén a fiatalokra építve és szintén stabil szakmai háttérrel munkálkodik, és befejezve a stadionjukra felvett hitel törlesztését, a rutin és a klasszisok pótlásán ügyködnek.

A mi helyzetünkkel azt hiszem, a rendszeres olvasók a Fonatnak hála, tisztában vannak, de pár szóban mégis vázolom. Pénzügyileg korlátozottak a lehetőségeink az angol riválisainkkal szemben, a tulajok szerencsére ezen a bevételek növelésével és a játékoseladásokból származó pénz visszaforgatásával segítenek, de ez a lemaradásunk ütemének csökkentéséhez elégséges eddig csak. Ez az angol riválisainkkal szemben hátrányunk. A PL kihívásai mellett európai kupaporondot csak B vonalban tudunk kínálni, vagy ott sem, ez viszont a gyengébb bajnokságok élmezőnyéhez képest hátrány. A klub nagy előnye a nagy ázsiai szurkolótábor, látogatjuk is idén őket, akik bizony az egyéb szponzori szerződéseknél óriási hasznára vannak a csapat pénztárcájának, nem véletlen a klub külön thai, indonéz és kínai honlapjai… Ezek feltételek mellett az elvárások nagyok: végre PL-t nyerni és nem a középszerbe süllyedni, de legalább is a stabil BL szereplést kivívni. A csapat eredményeivel szemben támasztott elvárások és a klub pénzügyi helyzete nincsenek szinkronban, ami megviseli a pool szurkolók idegrendszerét.

Ami az elmúlt 25 évben hiányzott a csapatból, az az állandóság és a hajó egy irányba kormányzása. Azzal tudnánk felemelkedni az ötödik helyünkről, ha minden egyes szeget, ami a klub dicsőségét építi ugyanúgy és ugyanabba az irányba vernénk be. Legyen az az utánpótlásneveléssel kapcsolatos, vagy az igazolásokkal, vagy a gyep kérdése. Minden döntést egy célnak kell alárendelni és ez az, hogy segíti ez a BL helyekért folytatott 25 éves küzdelmünket vagy sem. Jelen pillanatban észrevehetőek azok a törekvések, melyek a Boot Roommal elveszett szemléletet próbálják a visszahozni. Valószínűleg a modern, pénz vezérelte labdarúgó-iparágban jóval nehezebb is ezt megteremteni, mint a PL-éra előtt. De minden egyes edzőváltással egy új koncepció építése veszi kezdetét, ami nem csak a nagycsapatot, de a hosszú távú célok elérésében elengedhetetlen utánpótlásnevelést is érinti. A klubnak szüksége van egy futballfilozófiára, ami független edzőtől, játékostól, gyepmestertől, szponzortól és tulajtól. Ha nincs stílus akkor csak fejetlenség és széthúzás és egyéni érdekek kerülnek előtérbe.

A stílus maga a klub, fordíthatnám ki nem a világbajnok Buffon gróf szavait. Az utánpótlás csapatoknak ugyanazt a stílust kellene játszania, mint a nagycsapatnak, felállástól és eredménytől függetlenül. Kizárólag akkor lehet sikeresen az akadémiai fiatalokat beépíteni, ha nem egy idegen testben kell egy teljesen új feladatot ellátniuk, hanem a jól megszokott feladatot kell magasabb szinten elvégezni. Egyértelmű, hogy az utánpótlásnevelés lehet az, ami kitermelhetné az olyan legendákat, mint Gerrard vagy Carra, akik életüket a klubnak szentelték és nem csábultak el a nagyobb pénzt kínáló lehetőségekért. Ne adj isten, egy teljes korosztályos mag együtt érhetne be a felnőtt csapatnál. Ez is könnyen belátható, mekkora pluszt ad egy teljesen lojális, motivált és a csapatban évekre meghatározó szerepet betöltő mag, amit vásárolt játékosokból sokkal nehezebb felépíteni.

Az igazolásoknak is a stílust kell szolgálni, ehhez a scoutrendszer tagjainak a stílusunkhoz megfelelő képességekkel rendelkező játékosokat és tehetségeket kell felkutatni. Úgy gondolom, hogy nem kell olyan utakra lépnünk, hogy azért vegyünk meg egy játékost, mert adott esetben jó üzlet, vagy nehogy a konkurenciához kerüljön. Persze ezzel nem kell kizárni az olyan pénzkeresési lehetőségeket, mint például Assaidi, aki aprópénzért vagy beválik, vagy tovább adjuk kis haszonnal. Azonban ez nem lehet elsődleges szempont, nem ez kell, hogy a klub fő céljává váljon, hanem a csapat építése, mind játékban, mind közösségben. Nem véletlenül 11 Carrát követeltünk a csapatba 11 Ronaldinho helyett.

Ezt a stílust kell a tulajdonosnak is a szeme előtt tartani, amikor a selyemzsinórokat szabják méretre az adott szezon után. A helyzetünk, mint vázoltam, nem a legkedvezőbb, ellenben a potenciál a klubban megvan. Azonban minden egyes döntéssel dőlhetünk a penge egyik vagy másik oldalára, és fogunk is. Nincsenek hibátlan emberek, rendszerek, csapatok. Lesznek hibák is és ezeket a helyükön kell kezelni. Egyes túlreagálások sokkal nagyobb károkat okozhatnak, mint az adott hiba. Ezért szerintem jó döntés volt bízni BR-ben és megtartani. Egy ilyen stílus alapú felemelkedés elengedhetetlen eleme a stabilitás. Amikor az elvárások a helyükön vannak, szerintem idén ez nem volt meg, nagyon túlzó célokat állítottunk magunk elé egy olyan évben, amikor a klub világklasszisát kellett volna pótolni és új vezért keresni Gerrard helyére, (egyszerre BL kieséses szakasz, top4 és valami kupa) majd szépen mindegyiket el is buktuk sorra. Mivel pénzünk nincs annyi, hogy erőből teremtsünk meg bármit is, addig az ilyen döntések kulcsfontosságúak lehetnek.

Jelen pillanatban az utánpótlás nevelés nem tudom hogyan áll, csak azt, hogy az új vezetők nem régóta tevékenykednek. Remélem a szakavatottabb kollégák kitérnek erre részletesen. Stílusunk adott, bizonyított az ezüsttel, hogy életképes a topfociban. Csak remélni tudom, hogy BR tanult a szezonból és belátja, hogy a RH-féle erő ködlámpánk (Enrique-Kolo-Skrtel-Johnson alapú és Lambert csúcsú játék) nem a legfényesebb fény Liverpool egén. A klubból egy olyan személy vagy poszt, vagy páros hiányzik, aki összefogja a klubon belüli szervezeteket és felügyeli a stílus megvalósulását. Amíg ez a szerep, és felelősségi kör nincs tisztázva, addig maradhat BR és a TC harca, az utánpótlás-nevelés hanyatlása és 3 évenkénti átszervezése, és maradhat a folyamatos építkezés terve. Ez lehetne az a poszt, ahonnan a folyamatos fejlődést lehetne kontrollálni és felügyelni. Amíg a manager mind rövid és hosszú távon gondolkodik, valamint napi feladatait az edzőpályán és az elemző vhs mellett is végeznie kell, és emellé még tapasztalatlan is, nem lehet mindez csak az ő feladata.

Amint megvan a klub kinevezett stílusfelelőse, akkor lehet elkezdeni azon gondolkodni, hogy az előttünk állók módszereit hogyan formálhatnánk a saját szánk íze szerint, hogy még nagyobb hasznot tudjunk húzni belőlük.

LudasMatt

Nos, mikor Máté e­mailjét megkaptam, nagyon megörültem neki, hogy Gerrard búcsúposzton kívül van kevésbé érzelmes téma is, aztán jött Macca posztja meg az utána jövő komment áradat, ahol sikerült elvitatkozni mindazon, amit ide le akartam írni. Így aztán szerda este, amíg el kellett volna küldeni a dolgot, még nagyban agyaltam azon, hogy ha már azt mondtam, hogy írok, akkor mégis mit írjak olyat, ami nem emma. Mivel mostanában sokat gondolkoztam Macca Tomkins-fordítós posztján a keretérték­ helyezés összefüggésről, meg amúgy is említve volt a felhívásban, kicsit ezen filozofálnék el, illetve azon hogy miért idegesített fel néhány embert, amúgy joggal. Filozofálós jellegéből adódik, hogy helyenként felületes leszek, meg összevissza, ezen felül nem olvastam vissza sem a posztot, sem a cikket (az amúgy is fizus), remélem, hogy nem emlékszem rosszul valamire. A könnyebb megértéshez rajzoltam egy baromi gagyi, de cserébe színes ábrát, hogy úgy nézzen ki, mintha sokat foglalkoztam volna vele, pedig nem. Íme:

Tomkins matematikai összefüggést keresett, amit nyilván csak számszerűsíthető adatok közt lehet találni, szóval amiatt nehéz lenne hibáztatni, hogy mondjuk nem valami elvont teljesítmény alapján számolt, hanem keresett olyan objektív mércét, mint a játékos ára (az FA, Liverpool játékosokra kiszórt indokolatlanul sok és hosszú eltiltásait pl nehéz lenne objektíven számszerűsíteni, bár adná magát a „kurvaanyátok mocskosFA/perc”, csak a mérés ütközik nehézségekbe). Ebből adódik, ahogy a rajzon is látszik, hogy csak áttételes összefüggést tudott vizsgálni. Ami miatt viszont szerintem lehet hibáztatni, az az, hogy miközben tudományos alapossággal vizsgálta meg az átigazolási árakat, meg hozzá az inflációt, mi egyebet, egy csomó, nem számszerűsíthető körülményt elintézett azzal hogy hosszú távon kiegyenlítik egymást (Gerrard 0 értéke, Carroll 35 milliója). Mindezt minden alapos számolás, indoklás nélkül (elfogadnám, hogy így van, ha ugyanolyan alapossággal utána számolt volna, mint az inflációnak…). Hogy egy hasonlattal éljek, az nem tudományos vizsgálat, hogy kiszórok egy kiló mérget a telek végébe és számolom a környéken a döglött patkányokat. Igen 40-ből 39 esetben a méreg hatni fog, de ettől még nem fogom ismerni a méreg hatásmechanizmusát, vagy hogy mi mást kellett még ennie a patkánynak, hogy megdögöljön. És az a maradék egy, az nem biztos, hogy egy kivétel, amit egy váratlanul magától megdöglő patkány majd kiegyenlít a statisztikában, hanem lehet, hogy ő az aki már immúnis a méregre (és ha két hónap múlva kiteszem a kiló mérget egy sem fog megdögleni, dolgoznak a természet törvényei, tehát a remek 40 patkányos statomból szart sem tudok jósolni. Itt érzem, hogy dolgozik bennem a dac meg az optimizmus). A témához visszatérve, az átlaghoz való visszatérés, a szélsőségek kiegyenlítődése működik az érménél meg a kockánál meg a zsákból kihúzott színes papíroknál és a bugyuta gimis statisztika példáknál, mert ott valóban a véletlen, a valószínűség az, ami befolyásolja az eredményt. A valóságban ezeknek az eltéréseknek sokkal bonyolultabb, nem számolható, de megismerhető, és ismételhető oka van. Nagyon szerencsétlen dolog azzal nyugtatni magunkat, hogy az idei rossz szezon csak az átlaghoz való visszatérés a tavalyi ezüst után, ugyanis ez azt sugallja, hogy mind a tavalyi ezüst, mind az idei szopás véletlen, befolyásunkon kívül levő dolog, mikor ez mind nem igaz.

Hogy hogyan lehetünk gazdasági ötödikként mégis negyedikek, hogy hogyan lehetünk olcsó kerettel mégis konstans top4-csapat? Hogyan lehet „megkerülni”, jobban mondva rámutatni a hibáira a Tomkins-modellnek. Hát úgy hogy arra gyúrunk rá, amivel nem számol, amit kihagyott, amit elegánsan elintézett egy „hosszú távon kiegyenlítődik­kel” (milyen az a kiegyenlítő dikk?). Azzal, amivel az ezüstöt elértük: helyes taktika, egy 60 milliót, nem pedig 22-t érő Lajos, egy akkor 25 milliót és nem 600 ezret érő Sterling. Világos, hogy a csapat helyezését a játékosok tudása, és az edző tudása határozza meg, nem az, hogy mibe fájtak, szóval olyan, és csak olyan játékosokat kell vennünk, akiket olcsóbban tudunk elhozni a valódi, leendő értéküknél (ne adjuk meg a kiegyenlítődés lehetőségét méregdrága, de lutri igazolásokkal, mint Lovren, de akár Lallana is (és félig-meddig Firmino is ide tartozik, bármennyire is örülök neki)). Hogy ez azért van, mert 18 éves kölök, vagy mert beleharapott valakibe, pont leszarom, de minden eltérés ettől a filozófiától csak rontja az esélyeinket, mert tudjuk, az igazolásoknak kb. a fele jön be. Két instant sztár gyönyörűen kihozzák magukat nullára, míg 3 darab 10­-15 milliós fiatal/balhés/mittoménmiértolcsó, rosszabb esélyek mellett is többletpénzt és többletértéket jelent, mert mikor az az egy, aki beválik, felnő, 40-50 milliót is érhet, a másik kettőt pedig el lehet adni veszteség nélkül. Ezért fontos megszerezni olyanokat, mint Gomez vagy Ings, nem lehet biztosan tudni, hogy két-három év múlva nem fognak 25­-30 milliót érni. Nyilván nem az eladásuk miatt beszélek pénzben, hanem mert az említett modell is ebben számol. Nincs más esélyünk, mint tehetségeket venni, akik még nem kerülnek annyiba, mint amennyit valóban érnek, és akiknél szépen lassan ki kell várni, amíg nálunk érnek be. Ez persze néha fáj, szar kivárni, meg szar végignézni, ahogy egyik­másik lelép, de egy­-egy ilyen rövid távú szomorúság miatt nem szabad feladni, sem pedig egy­-egy rövid távú, instant öröm miatt, ami 3 év múlva egy instant pénznyelő lesz 140ks fizuval és GlenJora hajazó teljesítménnyel, meg két évvel hátra a szerződéséből 0 kérővel (Higany vagy Cavani hipotetikus leigazolása tökéletes példa lenne erre, ahogy Bacca is). Ez utóbbiak azok, akik tényleg kiegyenlítik a mérleget, akit 40 (Bacca 20)+ millióért veszünk és két­-három év múlva sem játékában sem eladás esetén nem ér húszat (Bacca 0­t) sem. A sikerért nekünk meg kell szenvednünk, és nagyon fontos lenne, hogy ezt a szenvedést a csapat ne konstans kritikák, hanem konstans támogatás közt tegye meg, egyébként ez az oka annak, hogy értelmét látom ezt az összevisszaságot leírni. Ami a többi tényezőt illeti, edző kérdésben is ehhez kell igazodnunk, személyi vita indítása nélkül, olyan edzőre van szükségünk, aki ezekkel a balhés és/vagy fiatal játékosokkal tud dolgozni, aki a maximumot tudja kihozni belőlük, csapatként is. Olyan edző, aki nem rinyál amiatt, hogy elviszik a kulcsjátékosait, mert előrébb lát 4­-5 évvel, olyan, aki most nyáron nem Gerrard pótlását akarja megvenni, hanem Coutinhoét, hogy amikor a brazil elmegy mondjuk 3 év múlva, már rég itt legyen a helyettese. Mert ha valakit kívülről akarunk pótolni azonnal, az megint csak túl sokba kerül, túl nagy kockázattal, ami nekünk nem fér bele. Hogy ez BR vagy Klopp, mindegy, de például Ancelotti nagyon nem lenne ideális, ahogy szerintem Rafa sem. És itt is igaz az, amit fentebb írtam.

Fogadjuk el, hogy szopás végigmenni ezen az úton, hogy az első nem egy, nem kettő, hanem 6-­8 évben a sztárjaink menni fognak, mi meg csak építkezünk, majd szép lassan növelve a csapat értékét, a keretünk minőségét, míg eljutunk addig a bizonyos bajnoki címig. Egyszer majd. A mi dolgunk az, hogy türelemmel kivárjuk mindezt.

Ddodi

Mit és hogyan tennél, hogy tartósan betörjünk a BL helyekre?

Alapvetően a legnagyobb problémát abban látom, hogy bár az FSG egy hosszú távon nyereségesre beállított rendszert hozott létre Liverpoolban, az utóbbi 1-2 évben megállt az addig szépen ívelő fejlődésünk. Értem ezalatt azt, hogy bár a csapat gazdaságilag stabil, ugyanakkor, ami a jelentős előrelépéshez kellene (azaz bekerülni tartósan a top4-be), az hiányzik: ez pedig a pénz. Eljutunk ugyan a bank páncélterméig, de nem tudjuk kinyitni, mert nincs nálunk elég C4. Mert – ahogy én látom – az FSG inkább kivenni szeretné a pénzt, nem pedig beleforgatni. (guthmate: Szerintem az, hogy több mint 100 millió fontos kamatmentes tulajdonosi hitelt raktak be 2011-ben adosságrendezésre és játékosvásárlásra, valamint most megint betettek 100 millió fontot kamatmentes tulajdonosi hitelként a stadion bővítés első ütemére, ez nem pénzkivétel jelent.   macca8: Az FSG lassan 5 éve tulajdonos, de eddig egy pennyt sem vettek ki a klubból, sőt a vásárlással és a hitelek rendezésével bőven 500m fölött járunk, amit beletettek a klubba, a játékoseladásokból befolyó pénzt is mindig visszaforgatták. Pénzkivételnek nyoma sincs. Ami zavaró lehet, hogy az FFP betartása miatt nem lehet nyakló nélkül költekezni. És bármennyire is puhulónak tűnik ez a szabályozás, egyelőre még a Chelsea vagy a City is kénytelen ehhez alkalmazkodni.) Ez persze ennél sokkal összetettebb kérdés, de az biztos, hogy az elsődleges és legfontosabb feladat a top4-hez ez lenne: sok-sok pénzt ölni a játékos (és esetleg manager-edzői) keretbe azért, hogy a befektetés később megtérüljön. Mert bár kétségtelen tény az, hogy van és volt komoly befektetés, az látszik a mutatókból (ötödikek vagyunk keretértékben, ötödikek vagyunk bevételben, ötödikek bérköltségben), hogy jó pályán vagyunk, de egy kiugró (tavalyi) szezontól eltekintve, nem tudunk betörni a top4-be.

Minden évben megmutatkozik az, hogy a keretünkben vannak jó és kevésbé jó, esetenként pedig rosszabb játékosok, de a csapat jellemzően hozza ezt a 5-6. helyet, függetlenül a névsortól a csapatban, tehát kiegyenlítettek vagyunk. Bár az idei igazolások eddig abszolút pozitívak, én a jövő évben sem vagyok biztos benne, hogy Milnerestül, Firminóstul (és ki tudja még kistül) be tudunk kerülni a top4-be. Igazolhatunk jó játékosokat, de nem fogunk pénzt adni sztárjátékosokért, és attól félek, hogy ez nem lesz elég.

A „legyünk okosabbak, mint a többiek” elv számomra az utóbbi 3 év távlatában megbukott. Sajnos ennyi pénzből nem tudunk okosabbak lenni, mint egy ötödikes, éppen ezért is vagyunk ebben a pozícióban. Ha biztosra akarunk menni, akkor feltétlenül szükség van komoly befektetésekre, amelyből olyan játékosokat kell hozni, akik képesek rossz formában is meccseket hozni, akikkel a csapat, ha szarul megy is, képes bekerülni a top4-be (amint pl. a City is idén, mert szerintem az idei szezonjuk pl. kritikán aluli volt). Azonban itt jön az újabb probléma, ez pedig az, hogy BL nélkül nagy neveket szinte képtelenség igazolni (bár ugye az újgazdag klubok döntő többsége a semmiből nőtte ki magát). Ezért is volt kihagyott ziccer a tavalyi nyarunk… Nem hiszem ugyanakkor azt, hogy ehhez a „pénz-misszióhoz” olyan összegek kellenének, amit az FSG nem tud prezentálni. Viszont szemléletváltásra szerintem mindenképpen szükség van.

Van egy B verzió is, amelyben azonban nem hiszek: egy kifutott eredmény után jövőre ismét kerülhetnénk abba a helyzetbe, hogy van BL, már csak pénz kell, de ez nagyban szerencse- és formafaktortól függ. Ennél pragmatikusabb tervre van szükség.

Összefoglalva azt gondolom, hogy (nem meglepő módon), 2-3 éves viszonylatban befektetett nagyon komoly összegek kellenének ahhoz, hogy sikerüljön tartósan olyan csapatot építeni, amely képes a top4-re. Másképp szerintem nem lesz esélyünk. Csak a pénz birtokában lehetünk okosabbak a többieknél, anélkül csak döglődő kishalak leszünk…

(macca8: Van itt egy kérdés/probléma, amit talán nem árt megvilágítani. A költsünk több pénzt kérdése. Az egyik tisztázandó dolog a nagyságrend: mind a Chelsea, mind a City nagyjából 3 éven keresztül évi NETTÓ 100-110 millió fontot költött, vagyis mintegy bő 300 millió fontot nettóban. Akkori értéken, és tudjuk, hogy Chelsea könyveiben 1 milliárd fontos adósság szerepel, amit elvileg vissza kellene fizetniük Abrának. A City is folyamatosan költ azóta is, durva becslés szerint az elmúlt hét évben évi közel 80 millió fontot. Nettóban. A Chelsea-nél is ugyanez volt a helyzet, nagyjából 10 évig tolta bele Abra a zsét, míg mostanra már tulajdonképpen önfenntartóvá vált a dolog. Vagyis itt nem arról van szó, hogy egyszer vagy kétszer mélyebben kéne a zsebbe nyúlni, hanem folyamatosan, hosszú időn keresztül. Ráadásul mindkét olajos klub a költekezésének oroszlánrészét még az FFP bevezetése előtt tette meg, illetve a City nem véletlen, hogy bíróságon támadja meg az FFP-t, így próbálva meg lerázni magáról a szabályozás béklyóit. Nem vagyok tisztában az FSG és a NESN gazdasági erejével, de két dolog biztos: egyiket sem egyedül tulajdonolja Henry, azaz nem döntheti el egyedül, mire költi a cég pénzét, valamint jóval kisebb a saját személyes vagyona (1mrd  font) akár Abramovicsénál (10mrd font), akár Manszur sejkénél (20mrd font), aki mögött ráadásul a királyi család korlátlan vagyona, céghálója is ott áll. Vagyis teljesen egyértelmű számomra, hogy még ha akarna, sem tudna annyi pénzt a Liverpoolra költeni, mint a két kék klub tulajdonosai.)