A szürke eminenciás

Régen volt már klasszikus vendégposztunk, most Ddodi megörvendeztetett minket eggyel. Fogadjátok szeretettel szösszenetét Lucasról, a Liverpool Richelieu bíborosáról, ha esetleg megy, azért, ha meg marad, akkor csak amolyan értékelőként.

„Nagy hatalmú ember, aki nincs az előtérben, de a háttérből irányítja a dolgokat. A kifejezésben a szürke arra utal, hogy a nyilvánosság számára nem nyilvánvaló, hogy az adott személy hatalommal bír” – írja a wikiszótár a szürke eminenciás kifejezésről. Nos, úgy gondolom, sokan a világban és sokan közülünk Fonat olvasói közül sem tudják, hogy milyen hatalommal is bír cikkünk hőse, Liverpool szürke eminenciása, Lucas Leiva.

Az utóbbi években sokszor felmerült, hogy esetleg távozna, vagy a Klub válna meg tőle, ennek okán – és mert Lucas egyik nagy rajongója vagyok – úgy gondoltam, hogy egy vendégposztban igyekszem rávilágítani kicsit a reflektorfényt, és bemutatni azt, hogy miért is olyan fontos láncszeme a Liverpool jelenlegi (és remélem jövőbeni) keretének.

Lucasról nagyjából mindenki tudja, hogy ő lett a legfiatalabb, aki megkapta a Brazil liga aranylabdáját (Bola de Ouro), amelyet előtte többek között Romário, Kaká vagy Tevez is megkapott. Emellett csapatkapitánya volt a 2007-es U-20-as Dél-Amerika Kupán győztes brazil csapatnak, ami után Rafa elhozta a Liverpoolhoz.

Az elején jöjjön egy kis történeti áttekintés. Lucas az első években igen nehéz helyzetben volt, hiszen az akkori Liverpool középpályája (részben legalábbis) így nézett ki: Gerrard, Xabi Alonso, Mascherano. Ebben a miliőben kezdetben a kis brazilnak nem sok szerep jutott, bár a bajnoki debütálása pont egy Everton-verés alkalmával történt, soha rosszabb kezdést! Év végére azért belejött, az utolsó 7 meccsből 6 alkalommal volt kezdő, ötször végig is játszotta a meccseit. Erről az időszakról elmondható, hogy Lucas egyrészt ismerkedett az angol kultúrával, az angol bajnoksággal és az angol nyelvvel, de legfőképpen új posztjával: a védekező középpályáséval, hiszen hamar kiderült, box to box játékosként Angliában soha nem lesz elég jó. Ahhoz sem a technikai képzettsége, sem a sebessége, sem pedig a támadó skilljei nem voltak meg. Ennek ellenére fél évvel érkezése után megszerezte első gólját is, 2008. január 26-án a Havant & Waterlooville FC ellen talált be egy 5:2-re nyert FA kupa meccsen
Szép nagy gól volt:

Lucas első éveiről bennem leginkább az maradt meg, hogy van egy fiatal, csendes brazil fiúcska a keretben, aki néha játszik a Mascherano-Xabi Alonso duó mellett / helyett, de bár ne tenné. Annak idején néha egészen borzasztóan focizott, és néha reméltem, hogy nem látom többé Liverpool szerelésben. Egészen egyszerűen nagyon-nagyon kevésnek éreztem oda.

Aztán szép csendben (szürkeségben) teltek az évek, és a mi Lucasunk a csapat egyik legfontosabb láncszemévé nőtte ki magát. Míg Xabi Alonso 2009., addig Mascherano 2010. augusztusában hagyta el a süllyedő hajót Liverpool csapatát, így Lucas mellett többek között a kiváló Poulsent kellett néznünk hétről-hétre.

A brazil a legszebb időszakát Rafa Benítez alatt élte, hiszen ekkor játszotta a csapatban a legtöbb meccset (szám szerint 121-et), ezidő alatt rúgta a legtöbb gólt: 5-öt, és adta a legtöbb gólpasszt: 13-at. Az RH- időszakra senki nem emlékszik, de talán mindegy is, biztosan ő volt akkor is a legjobbjaink egyike. Dalglish 74 meccsén mindössze 37 alkalommal lépett pályára, igaz ebben nagy szerepe volt pályafutása legsúlyosabb sérülésének, ami miatt 199 napot és 35 mérkőzést hagyott ki (vélhetően ha nem sérült, Dalglish folyamatosan használta volna). Ha már a sérüléseinél tartunk, érdemes kiemelni, hogy Lucas mindössze öt alkalommal volt sérült (a transfermarkt szerint legalábbis), ebből az előbbi volt a leghosszabb, a többi 4 sérülése együtt sem kényszerítette olyan hosszú kihagyásra, mint az első. Sajnos térdszalagjával és csípőjével azóta is vannak problémák, így a jövőben is várhatóak hosszabb-rövidebb kihagyások. Az utóbbi években BR alatt többször is ki-, majd visszakerült a csapatba, 90 meccsen eddig 6476 percet játszott. Elmondható, hogy ebben az időszakban játszott a csapatban a legvédekezőbb pozícióban, hiszen gólt még BR alatt nem szerzett, de gólpassza is csak egy van.

De hogy miért is tartom őt csapatunk legigazibb szürke eminanciásának? Miért is gondolom úgy, hogy nagyon fontos tagja ő a csapatnak, olyan ember, aki nélkül nem csak kevesebben, hanem kevesebbek is lennénk? Nos lássuk:

Ezt a képet talán mindenki ismeri már, hiszen itt a Fonaton is többször #vótmá, #emmá, de ezen túlmenően statisztikailag is alátámasztható a kép tartalma: az őszi köd idején BR előszeretettel nem játszatta, pedig nem volt sérült. Ebben az időben drága csapatunk a megszerezhető 15 pontból mindössze 4-et gyűjtöttek be (QPR, Hull, Newcastle, Palack, Chelsea veretes ellen), azt is úgy, hogy a QPR emlékezetes módon saját magát verte meg azon a 3:2-n.

Aztán valamilyen isteni sugallatnál fogva (ekkortájt álltunk át a 3 védőre) bekerült a kezdőbe, és hüp-hüp-hüp-barbatrükk elkezdtek jönni az eredmények: 7 győzelem és 4 döntetlen, (a MU 0:3-n nem játszott), majd pedig egy sérülés. Bár ezt a statisztikát rontja, de érdemes kiemelni: az öt következő meccset is nyerte a csapat a brazil nélkül is. Még beszédesebb az a statisztikai adat, miszerint ebben a bajnoki évben, amikor Lucas játszik, a begyűjthető pontok 75%-át megszerezzük, ha pedig nem játszik, akkor csak a 33%-át. (Ez a stat a CP és a Stoke elleni vereségekkel 58%-ra romlott – macca8.)

A védekező statisztikái igazán kiemelkedőek. A klub hivatalos honlapján 2013-ban megjelent cikk szerint Lucas a Newcastle elleni 6:0 alkalmával több szerelést mutatott be (pedig ugye inkább mi támadtunk…) – szám szerint 9-et – mint az egész QPR a Reading elleni 0:0 során! Ugyanezen cikk szemlélteti azt is, hogy emberünk kevesebb, mint 1700 játékperc alatt 82 szerelést produkált (átlagban 20 percenként egyet), míg a nála többet szerelő Schneiderlin 105 szereléséhez több mint 3000 játékperc adódik (átlagban 28 percenként). A meccsenkénti bontásban kihozott táblázat már az élre emeli a brazilt, hiszen a 4.4 szerelés/meccs adattal messze ő a legjobb (a második is csak 3.25-el áll), amely adat jól mutatja, hogy Lucas mennyire hasznos tagja is a csapatnak. (Ez a múlt, igaz, idén is ő lett a legtöbb szerelési kísérletet végrehajtó játékos a PL-ben, egy meccsre vetítve:

Igaz, a labdaszerzések terén már többen megelőzik és nincs a top10-ben, és épphogy csak be tud kerülni az első százba… – macca8)

A Leicester elleni december 2-i győztes meccsen pl. 6 sikeres szerelése, 4 labdaszerzése (interception), 4 blokkolt lövése és 8 tisztázása volt!

Ezek az adatok mellett további nagyon beszédes statisztikák is arról árulkodnak, hogy Lucas nagyon fontos védelmi láncszem a Liverpoolban: a Squawka adatai szerint idén eddig nem vétett védelmi hibát (nos, azóta sajnos kettőt is, bár a Squawka csak egyet ír, nyilván a tizenegyest a CP ellen csak szabálytalanságnak veszi, nem hibának – macca8), tavaly is mindössze egyet, tavalyelőtt pedig négyet (párhuzamba állítva: az általam szintén nagyra tartott Skrtelnek idén van már öt). Lucas emellett liverpooli pályafutása során soha nem kapott még egyből piroslapot, kettő kiállítása pedig évekkel ezelőtt, még RH-, illetve Rafa alatt voltak – tehát azt sem mondhatjuk róla, hogy fegyelmezetlen lenne (mint amilyen volt pl. Vieira vagy Keane annak idején).

Összességében elmondhatjuk, hogy Lucas statisztikailag jelenleg is a Premier League egyik legjobb védekező középpályása. A számok tengerében lazán felveszi a versenyt a legnagyobb nevekkel (mint pl. Matic), vagy a legtehetségesebbeknek tartottakkal (mint pl. Schneiderlin). (Hozzátenném, hogy idén a legjobb közvetlen védekező statokat Coquelin hozta, a maga meccsenkénti 3,2 szerelési kísérletével és 3,7 labdaszerzésével. Persze ez még mindig nagyon szűken értelmezett védekező középpályás értékelés – macca8.) Persze volt kitől tanulnia, sőt méginkább volt honnan felfejlődnie. Xabi Alonso és Mascherano hátterében a padról számtalanszor figyelhette meg, hogy hogyan is csinálják a nagyok, hogy aztán évek múlva ő rakjon le az asztalra hasonló, vagy néha még annál is jobb teljesítményt.

Évek óta téma azonban az, hogy elhagyja Liverpoolt, amelynek én a magam részéről soha nem tudnék örülni. Egyfelől vele elveszítenénk azt az embert, aki a fenti teljesítményre a keretből egyedüliként képes (mert bár hiába játszott jól a poszton időnként Joe Allen, vagy akár Hendo, vagy Can), másrészt egy nagyrészt Liverpool nevelés, 8 év után hagyná el csapatát. Szerződése 2017. júniusáig szól, a hírek szerint a keresete nem túl magas (bár erre vonatkozó pontos adatot nem találtam; a legvalószínűbb a 60-65k – macca8), jelenleg a piaci értéke a transfermarkt szerint 12 millió. Ennyiért szerintem biztosan nem tudnánk eladni, különböző források szerint Olaszországba szánnánk (micsoda hentesmunka lenne eladni egy vágóhidra…), az Inter és a Napoli is többször érdeklődött iránta.

Remélem azonban, hogy ilyen üzlet soha nem fog létrejönni. Lucas 2007 óta, tehát közel egy évtizede szolgálja csendben, „szürkén” a csapatot, ha nem játszott, nem reklamált, ha játszott, akkor pedig apait-anyait beleadott. Imádom benne azt, hogy olyan tanári módon csinálja, amit csinál, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ő ebben olyan „brazilos”. Vannak, akik a gólt fossák ilyen brazilossággal, Lucas csak a szereléseket, megelőzéseket, közbeavatkozásokat ontja magából. Persze azért messze van ő már a fénykorától, hiszen a sérülései miatt a sebessége megkopott, de ha igazán bizalmat kap, lelkesedésével és helyezkedéssel még mindig talán a liga, de biztosan a Liverpool legjobb védekező középpályása.

Azt gondolom, hogy ha és amennyiben a klub vagy ő maga a távozás mellett döntene, akkor mindenképpen szükség lesz legalább egy Schneiderlin szintű (vagy akár ő maga, hisz tudjuk hol játszik) játékos leigazolására, mert a jelenlegi keretben legfeljebb Can léphetne a helyére, de a németnek még sem a rutinja, sem a skilljei nem érnek fel egy jó Lucashoz. Ugyanakkor már most szükség van mellé (és nem helyette) egy olyan kvalitású focistára, aki képes pótolni a sajnos egyre sérülékenyebb brazilt.

Azt hiszem joggal illethetjük őt a szürke eminenciás jelzővel, hiszen az a tudás, az a rutin és az az odaadás, amellyel ő a csapatot szolgálja, igazi hatalom, nekünk szurkolóknak és a Liverpoolnak pedig egy igazi kincs.