A hűség sarcai #1 – Szezon

Gringow nickű firkászunk – polgári nevén Kollár Dániel – a poolbloggerség mellett sporttól független prózai írásokban is szokott utazni, mostanság egyre többet. Ezeknek a megtalálásában a Google tud segíteni azoknak, akiket érdekel, mi nem spameljük be ide őket. Dani most arra gondolt, hogy indít egy olyan, hangzatos kifejezéssel élve irodalmi sorozatot a Fonaton, ami két lépéssel hátrébb áll a csapat és a sportág aktualitásaitól, és a szurkolói életérzésben, lélekben próbál kotorászni kicsit. Ennek a sorozatnak A hűség sarcai a címe, és havonta – kéthavonta fog jönni egy rész belőle, majd ahogy alakul. Itt van az első szösszenet, Szezon címmel.

Szezon

Az utolsó perc, ők és mi, Káinok és Ábelek. Egál, a szikla szélén egyensúlyoz a szezon és az edző. A rajongás megmaradt hajtásait alattomosan kúszva kebelezi be a kétségbeesettség, mely a fejbe fészkelt álmok tovatűnésének szellemétől reszket. Egy találatra a Mt. Everest, és egy centire a Mariana-árok. Azt érzed, hogy olyan háború ez, amiben a katonáknak a lelkedből egy darabot kell kiszabadítaniuk vagy megsemmisíteniük, oldaltól függően. Azt gondolod, jó a csapat ahhoz, hogy meglegyen. Azt látod, játszanak annyira szarul, hogy megérdemeljék, ha kiesnek. Azt reméled, hogy egy perc múlva nem lesz vége az évnek, még a nyár előtt.

Szoros a védelem, erős a pajzs, a támadók a rést fürkészik rajta. Játékosról játékosra jár a labda, a stadionban mindenki csendben áll és lélegzetvisszafojtva nézi saját közeljövőbeli hangulatának perdöntését. Enervált legyek törik meg a némaságot zümmögésükkel, de abba is hagyják hamar, miután elkönyvelik, hogy senki sem figyel rájuk. A város leáll, a televíziós hirdetők félreteszik a követeléseiket, a streamek nem mernek megszakadni. A labda tovább jár, a védelem tovább tart. A szélen egy váltásnál ütemet nyer a támadó, az irányító megtalálja, a közönség morajlik, az utolsó támadás megindul. Magna karma. Az utolsó levegő is bent ragad.

Azt mondják, csak egy játék.