Banános Joe

A Liverpool a Stamford Bridge-re megy vasárnap délután, arra a meccsre, amiről sokáig azt hittük, hogy majd az idei szezon végkimenetele szempontjából nagyon fontos lesz. Aztán tökre nem az.

Liverpool szurkerségünk egyik bástyája, hogy folyamatosan képes a klub olyan helyzeteket teremteni, amikben eggyel erősebben röhögünk kínosan az előző olyan esethez képest, amikor kínosan röhögtünk a Liverpool miatt. Ez egy fontos pontja az identitásunknak, nélküle valami egészen mást éreznénk akkor, amikor meglátjuk a kakasmadarat. Nem lenne persze igazi kínunkban röhögés a kínunkban röhögésünk, ha nem dőlnénk be azoknak a rejtett kamerás szívatásoknak, mint amilyen a bajnoki cím ideája volt tavaly, vagy idén annak a szegény emberes megfelelője, a negyedik hely. Legutóbb akkor röhögtem egész jót kínomban, amikor megláttam a múlt hétvégi United meccs végeredményét. Mi több, rövid időn belül oda jutottam a róla elindított gondolatmenetben, hogy kifejezetten csalódott leszek, ha innentől kezdve nem az lesz a szezon végkimenetele, hogy egy ponttal csúszunk le a negyedik helyről a két Manchester mögött – mivel ha több ponttal csúsznánk le róla, az nem lenne ízig-vérig Liverpool Way.

Aztán ezt a kacajt felülírta az a kacaj, ami akkor jött amikor megtudtam, hogy miután a Chelsea az előző fordulóban matematikailag is bebiztosította azt a bajnoki aranyát – amiről úgy nagyjából tavaly október óta tudtuk, hogy jönni fog -, most vasárnap a brit focis tradíciók végett a Liverpool játékosok sorfalat fognak nekik állni és közben tapsolni fognak. Értitek? SORFALAT. TAPSSAL. MOURINHONAK. Mérhetetlenül furcsa és rémes pillanatok lesznek azok ott vasárnap este. Szegény Joe Allen élhet át ehhez fogható kellemetlen perceket, amikor a felvezetéses focista gyerekeket rendezők trollkodásból rendre a legmagasabb kissrácot állítják elé, de ő legalább már hozzászokhatott.

Ezek után a rettenetes percek után jön majd kilencven másik, amikor két olyan csapat fog egymásnak feszülni Londonban, akiknek már teljesen mindegy. A Chelsea simán bajnok és kupadöntőik sincsenek már év végéig, az öreg José karrierjének ez a mostani lehet a legbárgyúbb májusa. A Liverpool a QPR elleni, valahogyan elért győzelmével némi laufot nyert az ötödik helyért folytatott „versenyben” a Spurs és a Soton előtt, Brendan Rodgers megítélésén és a jövőjén pedig nem igazán oszt vagy szoroz az, hogy egy súlytalan májusi Liverpool – Chelsea-n mit ér el. Emlékeztető: nem fogjuk megelőzni a Unitedet. Tudom, hogy Lallana éppen azt mondja, hogy igen, de azért na, nem. Legalább Yesilt, vagy valaki más fiatalt jó lenne látni, de ennél a témánál is elég valószínű a nem.

Aki nem akarja nézni a meccset, annak javaslom az RTL-en épp akkor menő Banános Joe-t, az mindig biztos. Aki nézni fogja – köztük azt hiszem én is végül -, az sok érdekességre ne számítson.