D-Day

A hirtelen lobbanó szurkolói szívek hajlamosak rövid idő alatt teljes végleteket megélni, és nincsen ez másképp idén a poolosokkal sem. Néhány hetes etapokban kikiáltottuk már ezt a szezont megsemmisülésnek, visszafordíthatatlan enyészetnek, pálfordulatnak, mélyből magaslatra törésnek és fix Top 4-be kerülésnek is, a United vereség óta pedig sokan közülünk a fixen elment Top 4 üzemmódban vannak. Én nem, legalábbis Gerrard hírhedt utolsó Liverpool – Manchestere óta ragaszkodom ahhoz, hogy az Arsenal – Liverpool végeredményéhez kössem a kifutási lehetőségeket. A képlet egyszerű, ha nyerünk, lehet jövőre Bajnokok Ligája, ha ikszelünk vagy kikapunk, akkor nem lesz. Ennek fényében nem túlzás azt állítani, hogy az idény legfontosabb találkozója lesz szombaton.

Van egy olyan nem igazán rizikós jóslatom, hogy most nem fogunk 4:0-ra vezetni a huszadik percben, és Martin Skrtel sem fejel majd két gólt. Már csak azért sem, mert hárommeccses eltiltásának ül majd neki szombat délután, amit még a De Geára lépés miatt kapott. A legnagyobb probléma ezzel az, hogy a Liverpool idény megmentőjeként számon tartott 3-4-3-as felállásnak gyakorlatilag mindvégig ő volt talán a legfontosabb láncszeme, és a nagy felelősséggel bíró egyedüli center backre rajta kívül egyszerűen nincsen meg a perszonnel. Sakho kiváló – egyes szereléseinél úgy érzem annyira közel kerülök a férfiszerelemhez, amennyire közel kerülhetek -, de túl darabosnak ahhoz, hogy nyugodt szívvel rá lehessen bízni ezt a feladatot. Dejan Lovren látszólag jól működő önbizalom-visszanövesztés programjában még közel sem tart ott az edzői stáb, hogy erre be lehessen dobni. Amúgy pedig nem is biztos, hogy bevethető lesz, mivel hasfal húzódása van (nem röhög, az tökre tud fájni, nekem volt egyszer gimiben). Touré maga mögött hagyta már a liverpooli karrierjének első évében rá jellemző bizonytalanságot és nem szokott légszomjunk lenni miatta mostanában, de a háromvédős felállás közepére, éppen egy Özil-Sanchez-Giroud tempójú trió ellen nagyon lassúnak tűnik. Can dadogott LB-ként egy hónapja, így félő, hogy középen sem lenne másképp. Ezekből a megoldásokból persze csak legkisebb rosszat tudnak kiválasztani Rodgersék, aki szerintem, ha pénzeket kéne raknom valakire, Touré lesz a befutó.

Vagy visszatér a csapat az őszi 4-5-1hez, elől Balotellivel. Na jó, ezt remélem csak a poén miatt kellett leírjam.

Nem lesz egyszerű, az biztos. Már csak azért sem, mert a hiányzók listája a szlovákon kívül is elég gyomros. Sturridge-ról a szezon offtól a szombaton padozikig mindenfélét hallunk, mindenesetre azt nem hinném, hogy az Arsenal meccsen epizodistánál több lehet. Ibe fixen nincs, Gerrard ugye szintén, az ágyéksérülését rehaboló Lallana pedig meccsnapi döntés lesz. Jó hír, hogy Lucas bevethető és a hírek szerint kifejezetten jó passzban van. Szükség lesz rá, ahogyan a mostanában remekül focizó Wee Joe-ra is, a pontos hogyanjukat majd kitalálja BR. Elől nem ártana, ha Sterling a szerződéshosszabbításos komédiája idején lehozna egy megkérdőjelezhetetlenül fasza rangadót, ami végül is jól felfogott érdeke. Studge potenciális kiesésével persze megint eléggé az első kockán vagyunk. Mario Balotelli rövid februári feltámadását követően megint eléggé nonfaktor (igaz ebben Rodgers keze is vastagon benne van), a tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy lone strikerként nem is remélhetünk tőle sziporkázást. Lamberttel nem hinném, hogy számolna az edző, Boriniről pedig nem tudjuk, hogy életben van-e még és nem az özvegye kezeli a Twitterét.

(update: Sturridge és Lallana papíron legalábbis bevethetőek lesznek)

Ennél igazán kanyarodhatnánk jobb formában is a szombati lunch time fixture-re, főleg, hogy az Arsenal mostanában nyerni szokott, már amikor nem adóparadicsomokkal játszanak. Oxlade-Chamberlain az egyedüli, aki biztosan nem áll Wenger rendelkezésre, Welbeck pedig Lallanához hasonlóan kérdéses. Rajtuk kívül teljes a gárda, ami jó, nekik.

Meglátjuk. Jósolni nem akarok azon túl semmit sem, hogy nem lesz 4:0 ide az első félidő felére.