Na most menjen vagy maradjon?

A címből máris látszik, hogy milyen szatyorban is élek én, hiszen sehol egy utalás Taylor Swiftre (a legnagyobb popsztár a világon!) vagy legalább Zazra, hogy elviselhetően alter legyek, csak egy nyomorult 80-as évekbeli Menyhárt Jenő-klasszik… De félre a tréfát (bazmeg, ez is 25 éves!), jó ideje megy már vita, beszélgetés, eszmecsere, okoskodás, vicces poszt Sterling szerződéskötési mizériájáról. Mit érdemel, mit nem, mit engedhet meg magának, mit nem, és így tovább. A hajtás után a teljesség igényével filézem ki és szálazom szét a kérdést, sőt, problémát. Update: sőt, most már interjú is, amire már jönnek a válaszreakciók is.

Kezdjük a legkézenfekvőbbel: mit akar egy 20 éves kölyök ennyi pénzt? Nem mindegy neki, hogy heti (!!!) 40 millió forintnak megfelelő mennyiségű pénzt kap vagy 60 milkát?! Mi, a pórnép csak álmodozva számolgatjuk, hogy vajon hány év alatt keresünk ennyit… Nos, a közgazdasági-pszichológiai válasz erre a kérdésre az, hogy „a fizetésünket nem abszolút értékben ítéljük meg, hanem a barátainkhoz, a szomszédhoz vagy a céljainkhoz képest. Ha pedig a kialakult referenciapontnál kevesebbet kapunk, azt veszteségként éljük meg, és ez a veszteség jellemzően fájdalmasabb, mint amennyire örülünk, ha többet kapunk.” Ezt Kőszegi Botond mondja, a friss Jahnsson-díjas közgazdász, a CEU (korábban a Berkeley) tanára, aki éppen az említett referenciapont „pszichológiailag pontos és matematikailag kezelhető” meghatározásáért kapta a díjat.

Most, hogy a kezdeti felháborodásunkon túl vagyunk, és látjuk, hogy miért irreleváns a mi keresetünk (vagy bárki másé) az élsportolók, profi focisták számára, át is evezhetünk a referenciapont meghatározására. Ez első körben Sterling számára is nyilván a csapattársai fizetése. Tudjuk, hogy az idén 25 éves Sturridge nemrég kötött heti 150 ezres dealt a klubbal, és az is tényszerűen kijelenthető, hogy Sterling biztosan egyike a klub legjobb 3 játékosának, vagyis érthető, ha Sturridge vagy Gerrard fizetése viszonyítási pont Sterling és/vagy ügynöke, Aidy Ward számára. Ez ugyan részletkérdés lenne, ha nem tennénk hozzá azt a nyilvánvaló tényt (amibe viszont nem szoktunk belegondolni), hogy a játékos érdekeit ideális esetben az ügynöke képviseli száz százalékosan, a klub nem, a két fél érdekei pedig messze nem feltétlenül azonosak. Így érthető, ha egy játékos ügynököt fogad és bízik is benne, hallgat rá, és nem rohan teljesíteni a klub feltételeit: a játékosok jönnek-mennek (élettartam 10-15 év), a klub marad (since 1892).

Nézzünk akkor tovább a referenciák között. Íme egy Krishen Bhautoo által összegyűjtött kis lista:

Az világos, hogy gólok tekintetében Sterling a vérbeli csatárokhoz képest sehol sincs, viszont bőven összevethető olyan – egyébként jóval idősebb – topjátékosokkal, akiknek nem elsőrendű feladatuk a góllövés, ámde az előkészítésben komoly szerepet játszanak. (Plusz infó, hogy Barrett szerint 140k a Sterling által megcélzott fizetés.)

Ha mindezt kiegészítjük olyan, vele nagyjából egykorú játékosokkal, mint Oxlade-Chamberlain (heti 65k, viszont immár több mint két éve, ami azt jelenti, hogy egy éven belül nála is elkezdődnek az új szerződésről a tárgyalások), vagy az idei szezon legnagyobb berobbanója, Harry Kane (heti 100k-ról szólnak a hírek), akkor elmondható, hogy Sterling fizetése biztosan a hatszámjegyű régióban van. (Rövid indoklás: a kis jamaikai sokkal nagyobb szerepet játszik a klubjában Ox-nál, akit teljesítményben és elérhetőségben többen megelőznek az Arsenalban, hiszen nehéz lenne tagadni, hogy Cazorla, Sanchez, Özil, Ramsey, Walcott vagy Arteta ne lenne nála jobb játékos, vagy hogy a Cazorla-Sanchez duón kívül Mertesacker, Koscielny vagy Welbeck több meccsen bevethető nála. Sterling mind játéktudásban, mind elérhetőségben top3 a klubjában. És ez utóbbi, a sérülések hiánya bizony megint egy nagyon fontos tényező. Mert hiába kiváló Studge 54/35-ös meccs/gól mutatója, ha egy fél szezont kénytelen kihagyni, és csak fizeti a klub a 150k-t ebben az értelemben a semmire…)

A zárójelen kívül is hangsúlyoznám, hogy egy játékos egyik legnagyobb értéke, hogy mennyire lehet arra számítani, hogy pályára tud lépni (Tomkinsék és Mátéék modellje is erősen számol ezzel, amikor az igazolásokat értékelik a nagyon bevált-nem bevált skálán) – Sterling ebben meg nagyon jól áll: 2424 perc idén a PL-ben (összesen 3020), aminél többet csak Hendo és Skrtel töltött ebben a szezonban a pályán a mezőnyjátékosok közül (Ox: 1482, Kane: 1867, PL, 2290, összes).

Továbbmenve az összehasonlításban Ox 3 gólja mellett 3 gólpasszt jegyez, míg Kane összesen 27+3 gól-gólpassz kombónál tart – viszont nagy kérdés, hogy egyszezonos csoda marad vagy hosszabb távon is kiemelkedően teljesít (Sterling 3. szezonját tolja, tavaly 9+5 volt a PL-ben a mutatója, vagyis nagyobb biztonsággal mondható róla, hogy egy topjátékost látunk kialakulni). Ehhez jön Oxnál 1,4 kulcspassz/meccs, valamint 3,7 csel/meccs. Kane: 0,9 kulcspassznál és 1,4 cselnél jár meccsenként. Sterling mutatói: 7+8 gól+gólpassz, 1,9 kulcspassz, valamint 2,9 csel a meccsátlaga.

Vegyük ide Cazorlát is, neki 90k a fizetése, 7+10 a gól-gólpassz mutatója, 2 kulcspasszal és 2,6 csellel áll, ellenben 30 éves és spanyol, ráadásul sosem volt igazi hype (újabb fizetésmódosító tényező!) körülötte.

UPDATE: Egy táblázat, hogy ki hány pontot szerzett a csapatának a góljaival (Agüero, Di Maria a két legnagyobb név, aki hiányzik RvP mellett. No és Sterling sincs ott).

Az összehasonlításban felmerülő legkomolyabb ellenérv Sterling kora, hogy egy ilyen kis nyikhajnak pedagógiailag rosszat tesz, ha ennyi rengeteg pénzt adnak, lám, tisztességben megőszült jó (top)focisták sem keresnek ennyit. Ebben kétségtelenül van igazság, hiszen könnyen elszállhat egy fiatalember egója. Viszont ha a teljesítmény oldaláról nézzük, akkor – ahogy fentebb látszik – bőven indokolható: egy, gyakorlatilag mindig a klub rendelkezésére álló, szinte soha nem sérült, a posztján a topjátékosokkal összemérhető mutatókkal rendelkező kölyökről van szó, aki ráadásul ráadásul 2014 Aranyifjúja (Európa legjobb fiatal focistája) is lett. S hogy kik nyerték ezt a díjat korábban: van der Vaart, Rooney, Messi, Fabregas, Agüero, Anderson, Pato, Balotelli (!), Götze, Isco, Pogba. Igazából nagy bukta közülük csak Andersonból lett. (Adalék: CR 19-20 éves korában, az első két angliai szezonjában 6 és 9 gólig jutott, ahogy most Sterling is áll, noha még van hátra 8-11 meccs a szezonból…)

Kis kitérő: a személyes teljesítményt illetően a szerződéskötést nagyban megnehezítheti, hogy a klub (nagyon helyesen) valamiféle teljesítményelvet is be akar építeni. Ez a csapateredményeket (Top4, trófea) éppúgy tartalmazhatja, mint az egyénieket (gól, gólpassz, labdaszerzés, kulcspassz, játszott mérkőzések száma, stb.). Elképzelhetjük, hogy milyen nehéz lehet megegyezni ezeket illetően, hiszen mindegyiket külön-külön is lehet vitatni, az elvárt paramétereken alkudozni, stb.

A BL elérése mindkét fél helyzetét megkönnyítené, hiszen a játékos is szívesebben maradna, a klubnak pedig túl az elért mérhető teljesítményen, a pénz is bővebben állna rendelkezésre. A BL hiánya mindenképpen nehezebbé teszi a megegyezést, viszont inkább Sterling számára nyújt kedvezőbb pozíciókat a tárgyaláshoz, hiszen mint megtudtuk, őt nem a pénz, hanem a trófeák érdeklik. Aminek esetleges hiányát viszont csak még több pénzzel lehet betömni, ugye.

Az interjú:

A tegnapi interjút illetően sok minden elhangzott már. Az én verzióm az, hogy Sterling (képviselői) tiszta vizet akartak önteni a pohárba, mely szerint nem igaz, hogy a kiscsődör pénzéhes lenne. Ezt a hitet ugyan nem teljesen sikerült eloszlatniuk, viszont a sok „én” hangsúlyozása miatt (a karrierem, az álmom, céljaim, és társai, valamint a régi liverpooli kollégák véleményének – akikhez csatlakozott Paul Scholes is – teljes negligálása) most inkább egy önző fiatalember képe bontakozik ki a közönség előtt, akinek csak a trófeák, a karrierje és a személyes érvényesülés számít, és nem respektálja eléggé a klubot, ahol eddig eredményeit elérte. Olyannyira, hogy most már megszólalt a profi futballisták szervezetének vezetője is, aki persze megvédte Sterlinget az illojalitás vádjával szemben. A kevesebb több lett volna: egy közlemény, amelyben leszögezi, hogy nincsenek most tárgyalások, a focira koncentrál és csak nyáron lesz ez megint kérdés, minden ami ezzel kapcsolatban megjelenik, találgatás csak. Így viszont leginkább csöbörből vödörbe került: a pénzéhes kisköcsög képe helyett a legtöbben az egoista kisköcsög képével azonosítják. Vagy ahogy Pearce írja ma: csak olajat öntött a tűzre az interjúval.

Rodgers is megszólalt – és abban nem volt sok köszönet, bár igyekezett tompítani az elhangzottak élét azzal, hogy Raheem fiatal még, és még mindig csak tanulja a szakmát, követhet el hibákat. Szóval, Sterling engedély nélkül adta az interjút, ami meglepte a vezetőséget. A srácnak még 2,5 éve van a szerződéséből, a nyáron nem megy sehova, Liverpool az egyik legnagyobb klub a világon, nincs szükség a pénzre, amit az eladásából kapnának. Ha Sterling célja az, hogy trófeákat nyerjen, pont jó helyen van, mert a klubnak is ez a célja. És a legjobb: az Arsenal nagy klub, de ez a Liverpool. Hát így. Persze tudva, hogy mindez a része a modern focinak, ha ez kell, hát ezt játssza Rodgers.

Mindent összevéve, érthetetlen az interjú ténye: ha a felek megegyeztek abban, hogy nyárig nem tárgyalnak, mert a focira koncentrálnak, akkor megmagyarázhatatlan, hogy miért volt erre szükség, főleg engedély nélkül. Nehéz nem nyomásgyakorlásra gondolni Sterlingék részéről (az Arsenal meccs előtt arról beszélni, hogy mennyire hízelgő a londoniak érdeklődése – nem vall sem jóízlésre, sem bölcsességre). Mindez megspékelve azzal, hogy ő jobban érzi magát elöl (a válogatottban, ahol szerinte rh- olyan csapatot akar, amelyben mindenki szabadon kószál, több poszton játszik… a mágus!), és persze a csapatért mindent megtesz Liverpoolban wingback-ként is, ha ezt kérik tőle, meg no problem, de ő nem ezt tanulta, jobban érzi magát elöl. Hát (és akkor még az ellentmondásokról nem is ejtettünk szót).

De térjünk vissza a fizetés kérdéséhez. Az alábbi tábla néhány hasonló korú vagy poszton játszó játékos teljesítményét és fizetését tartalmazza (a fizetésen kívüli adatok forrása a Squawka):

*Most készülnek megduplázni.

Oxról már volt szó, de az látszik, hogy Sterling teljesítménye valahol Cazorla és Sanchez között van. Szembetűnő, hogy Eriksen (és Coutinho) mennyire „alulfizetett”, még a duplázással együtt is. Ne feledjük, hogy Ox idén minden bizonnyal szintén elkezdi a szerződésének újratárgyalását (decemberben telik le a 3. éve az ötből), és nehéz elképzelni, hogy nem akar emelést.

Lehet persze mondani, hogy Cou bezzeg megelégszik 70-nel, és nehogy már kétszer olyan jó legyen Sterling, hogy megkapja a 140-et! Amire azt lehet válaszolni, hogy

1. Egyrészt a legfontosabb mutatókban Sterling jobb (gól, gólpassz, helyzet), és tavaly is fej-fej mellett voltak.

2. Cou külföldi, és egy külföldinek sokkal jobban kell teljesítenie ahhoz, hogy megkapja ugyanazt, amit egy angol (brit). Lásd még: angol felár.

3. Cou az Interrel már egyszer „megjárta”: elment egy nagycsapathoz, és nem sikerült az elvárásoknak megfelelően teljesítenie, egy kudarcélménnyel a háta mögött sokkal megfontoltabb már az ember. Sterling egyelőre csak győz, úgy gondolja, övé a világ.

Vagy egyszerűen csak megnézni ezt:

További Sterling-statisztikák itt olvashatók. Főleg a lenti ábrát pontosítandó:

Térjünk át a szervezeti megközelítésre. Ellenérv lehet, hogy ha megadja a klub Sterlingnek a 140-et, akkor az rossz hatással van a csapatmorálra, felüti fejét az elégedetlenkedés, az irigység, a méricskélés, és megbomlik a csapategység, gyengül a csapatszellem. Kétségtelen, hogy van ennek veszélye, ám azt is el lehet mondani, hogy egyrészt mindig is lesznek csúcskeresők, másrészt mindenki előtt nyitva a lehetőség a gigapénzekre, ha van mögötte teljesítmény. Persze gyengének is mutatkozhat ebben az esetben a klub, hiszen „enged a zsarolásnak”, „túszul ejti” egy 20 éves nyúlbéla…

Egy biztos, a fedezet megvan akár a 140-re is. Először is, Gerrard és minden bizonnyal Johnson távozásával nagyjából 250k heti fizetés szabadul fel, abból pedig Sterling, Hendo (és Cou) igényeit is ki lehet elégíteni. Nem beszélve a befolyó BL-pénzekről, majd 2016-tól a brutálisan növekvő tv-s pénzek (még akkor is, ha ezeknek csak egy töredékét lehet béremelésre fordítani, viszont minden egyéb bevételt a fizetésekre lehet fordítani, vagyis gyakorlatilag egy könyvelési részletkérdés az egész: minden más költséget ki lehet fizetni csak a tv-s pénzekből) fenntarthatóvá teszik a béremelést. Ráadásul jobb, ha hozzászokunk a megugró bérekhez, hiszen ha az FA valóban bevezeti, hogy több hazai (homegrown) játékosnak kell szerepelnie a kluboknál, az nyilván bérfelhajtó hatással bír majd.

A kereten belüli hierarchiát valamennyire ugyan megbolygatná a 140k, de nem vészesen. S hogy miért is nem? Mert a klub részéről a fizetések egyrészt nem magukban állnak, ha egy-egy játékos költségét nézik, hiszen a leigazolásukhoz szükséges pénzt is ki kell fizetni – jellemzően a szerződés időtartamának megfelelően. Másrészt a klubnak ki kell fizetnie a járulékokat is, így ezt bruttóban számolják. Ennek megfelelően, Sterling idéntől már csak a fizetésébe (ha 140k lenne – mint Gerrardnak – akkor az bruttó 155k) kerül a klubnak (500 vagy 600k volt a vételára 5 éve, ami mostanra már biztosan kivezetésre került a könyvekből), míg mondjuk Lallana heti 181k-ba, 5 évig, míg Sturridge bruttó 208k obulusba kerül (Forrás: Nicolas Haley). (Érdekességképpen jegyezném meg, hogy Big Andy így számolva 230k-ba került minden héten, amíg nálunk volt, ha kétszer olyan jól teljesített volna, akkor sem ért volna ennyit… De hogy kárörvendjünk is kicsit, Torres vételárastól, járulékostól heti 390k-ba került Abra papának, Hazard pedig bőven 300 fölött jár. Így nézzük akkor a továbbiakban Shrek 300k heti fizuját… Aki szeretne még böngészgetni, itt megnézheti, hogy mennyibe kerül a klubnak.) Mindent összevéve, az teljesen egyértelmű, hogy klubnak semmilyen nehézséget nem okozna kifizetni a Sterling által kért bért.

(Sturridge-ról jut eszembe: most, hogy a szezon felét kihagyta, és sérülései számosak – 31, and counting -, néhol hosszan tartóak, visszatérőek, így van, aki már az eladását tervezi, á la Torres. Ebben a helyzetben biztos az a jó megoldás, hogy a másik csatárrá képezendő alapemberünkkel szívózunk évi alig több mint 2millió miatt – ennyi a különbség 100 és 140k/hét között, ez 5 év alatt 10m. Megéri?)

Ezzel a ténnyel amúgy nyilvánvalóan nem csak a klub, de Sterling (vagy akárki más) ügynöke is tisztában van. Simán érvelhetnek azzal, hogy még így is jóval kevesebbe fáj az ő költsége, mint Lallanáé.

Már ennyiből is látszik, hogy mennyire nehézkes és bonyolult lehet egy ilyen bértárgyalás, mert – és ez megint fontos – ez az: a munkavállaló (mondjuk egy topvezetőt képzeljünk ide, ne egy pénztárost) és a munkaadó keményen küzdenek az érdekeikért. És sokkal inkább hasonlít ma már egy futballista szerződése egy ilyen bértárgyaláshoz, mint mondjuk akár csak 10-20 évvel ezelőtt. A pénz itt is érezteti hatását: a klubokat profin, cégszerűen kell vezetni, ahol a játékosok és edzők is alkalmazottak, ahol profit van vagy veszteség, marketing és pr. A klub nem egy család, azoknak az időknek vége. Éppen ezért talán nem érdemes olyan archaikus erényeket várni a focistáktól (edzőktől), mint hűség, lojalitás, erkölcsi tartás, klubszeretet, hála. Ellenben érdemes hihetetlenül megbecsülni azokat, akik viszont rendelkeznek ilyen tulajdonságokkal és gyakorolnak effajta erényeket. Mi, szurkolók a klubhoz vagyunk kötve, és akkor is szurkolni fogunk a klubnak, amikor Sterling már rég abbahagyta a focit. Hol van már Barnes vagy Beardsley, az isteni Rushie, vagy keresztapám, a szellőlábú McManaman?! Az emlékük megmarad, mi pedig szurkolunk az aktuális csapatnak, amelyik a pályára kifut.

Epilógus: