Mit számít a Capital?
Sokat lamentáltunk mostanság a kupák jelentőségén, a mire mennyi energiát kell fektetni témakörben. Nézzük a tényeket. Idén ahogyan most állunk minimum 54 meccsünk lesz a szezonban. Ehhez jöhet hozzá pluszként minden egyes Mikiegér, FA, EL meccs/forduló amit megnyerünk plusz meccsekkel. Önmagában ez nem rossz dolog, hiszen végül is ez a cél, legyen sok meccsünk, legyen sok bevételünk. A probléma ott van, hogy tavaly az elmúlt szezonok alapján messze a legkevesebb meccsből összesen csak 43 meccsből jövünk. Nem vagyunk ehhez hozzászokva. Persze a nyár a keretbővítésről szólt, így bírni kellene, azt azonban látni kell, hogy a jelenlegi 54 meccsnél a 2009/10-es szezonig kell visszamenni, hogy találjunk olyan szezont, mikor több meccsünk volt mint most eddig a minimum. Lényegesen több meccsünk pedig 2007/08-ban volt, 59 találkozóval abban a szezonban.
2007/08 59 meccs
2008/09 55 meccs
2009/10 56 meccs
2010/11 54 meccs
2011/12 51 meccs
2012/13 54 meccs
2013/14 43 meccs
2014/15 minimum 54 meccs
A probléma és a jogos félelem ott van, hogy a fiatal keretünk bírhatja-e a 43 meccsről azt a nagy ugrást, amit a sikeres kupaszereplések jelentenek meccsterhelésben. Mivel fiatalok, fizikálisan elvileg bírni kellene, de mentálisan nem valószínű, hogy ez ilyen egyszerűen menne. A probléma ott van, hogy nagyon jogos a veszély, hogy a sok cél üldözése miatt mindenről kicsivel fogunk lemaradni. A globális és pénzügyi kép alapján pedig iszonyatosan káros, hogy ha jövőre nincs BL pénz (ami jövőre olyan mértékűt fog ugrani, mint tette tavaly a PL-pénz, amivel minden angol csapat top40 legnagyobb bevételűvé vált). Pénzügyileg nézve tehát, aki most kimarad, az lemarad. Nem kicsit hanem nagyon, így nagyon aggaszt, hogy nem arra koncentráljuk az gazdasági top3(4)-nél szűkösebb erőforrásainkat, ami igazán számít a versenyben maradás szempontjából.
Ha már a Chelsea az ellenfél és a swissramble-n van egy remek friss cikk a pénzügyeikről, akkor beszélgessünk erről is egy kicsit. Az biztos, hogy valahol gusztustalannak, valahol természetesnek, valahol meg viccesnek találom, hogy ők azok, akik a legtöbbet tettek annak érdekében, hogy valami legyen az újgazdagok ellen (FFP). Mégis ők azok, akik a legkönnyebben veszik az akadályt és a legkevesebb gusztustalanságot művelik kicselezése, akarom mondani betartása érdekében.
Ugye 3 év profitját nézi az FFP (persze vannak nem beszámítandó összegek ebben), ami nem lehet most még 45 majd később 40 majd 35 milliónál negatívabb a 3 év. Nos ők idén nyereségesek. Darth Mou első évében masszív volt a veszteség, viszont a 3. figyelembe vett év gyakorlatilag nullszaldós, így nem is volt gondjuk az FFP megfeleléssel.
Valahol természetes, hiszen ők voltak az első fecskék, így nekik volt a legtöbb idejük felnőni, alkalmazkodni. Azonban a felnövés a legjobb szó, hiszen felnőtt az elmúlt 12 évben egy fiatal generáció akiknek ők nagy csapat, ami nagy nevekből áll, nagy pénzeket költ, nagy sikereket ér el. Így nem csoda, hogy az övék az újgazdagok közül a legnagyobb szurkolói tábor, így brandérték, és ők azok,akiknek nem kell a PSG-Citeh duóval ellentétben bujtatott tulajdonosi szponzorpénzekkel tömni zsebüket, hiszen a normál szponzorok is hajlandóak nekik már nagy pénzt fizetni. (A Citeh, PSG is pontosan erre hajt és 5-10 év múlva nagy valószínűséggel el is juthat ide.)
A játékosamortizációról már mindent tudtok, így csak emlékeztetőül:
No meg azért, mert az FFP-szempontból a könyvelési szempont számít a játékosok eladásánál. Azt tudni kell, hogy Carrollnyi, Torresi, Sevcsenkónyi bukónak kell lennie egy játékosnak, hogy eladása ne termeljen profitot (vagy le kell járjon a szerződése de akkor sem okoz veszteséget). Hogy miért fontos ez?
Mert ennek megértése kulcs abban, hogy miért nincs baja (eddig) a Chelsea-nek az FFP-megfeleléssel. Játékoseladásból származó könyvelési profittal ellensúlyozzák az egyébként veszteséges működésüket. Eddig nagyon jól megy hiszen a Darth Mounak nem kellő sztárjátékosokat nagyon nagy pénzért tudták eladni, lásd Mata -> MU, David Luis -> PSG. Valamint az emberkereskedelemre hasonlító mértékűre felduzzasztott módszerük is ide tartozik. Fiatalon felvásárolják a tehetségeket, majd kölcsönadogatják őket (kölcsön alatt amortizálódnak a srácok) majd lehet haszonnal eladni őket. Ezért van 20-30 kölcsönjátékosa szezononként a Chelseanek (az akadémiájuknak is ez a célja, a pénztermelés a nagy csapatnak). Ebben a kategóriában a legsikeresebb üzleteik: De Bruyne -> Wolfsburg, Lukaku -> Everton. A kevésbé ismert, de sikeres pénzszerzők: Van Anholt -> Sunderland, Bruma -> PSV. Most félkészülőben van: Mózes, van Ginkel, Piazon, Bertrand, Atsu, ifjabb Hazard, Marin. Ennek a stratégiának a „félresikerült terméke” Courtois, aki olyan jó lett, hogy végül megmaradt náluk és leváltotta Cech-t. Semmi szabálytalan nincs ebben a stratégiában, de nem túl megnyerő. Sokkal lényegesebb az, hogy az FFP-re való megfelelési kényszer mindenkin meglátszik, még a Chelsea-n is. Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben mennyire tud sikeres lenni ez az FFP-megfelelést javító stratégia, hiszen úgy néz ki lassan kifogytak a Darth Mounak nem kellő sztárokból. No meg a mostani kölcsönadottak sem érik el De Bruyne, Lukaku ismertségét, így kevesebb pénz várható a játékoseladásokból. Sőt, az idei évüket a Torres-ügylet is bonyolítja. Nem követtem, de most télen eladták ingyen, akkor a megmaradt 1,5 évet egyben kell leírniuk, ami masszív veszteség lehet (nem véletlen, hogy nyáron kölcsönadták a szerződése lejártáig).
Az FFP hatását, még ezen az ábrán lehet lemérni. Időtlen idők óta a tavalyi szezonban először a normális gazdaságos skálán (60%) belül a Chelsea bérköltése a bevételeihez képest.
Ha már elkezdtem, akkor engedjetek meg egy kis kitérőt és nézzük meg a három leghíresebb újgazdag FFP kikerülési stratégiáját.
- A Chelsea esetében most láttuk, hogy a kölcsönadási rendszer és a játékoseladások könyvelése ez. (Minden akadémiai nevelt eladása bármekkora össze haszon ebből a szempontból)
- A PSG választotta a legegyszerűbb utat. Kicsit Mórickásan úgy képzelem (de a valóság is kb. ilyen), hogy a sejk rátelefonált a könyvelőjére, hogy srácok mennyi kell évente, hogy megfeleljünk az FFP-nek? A válasz 200 millió euró. Majd megint felvette a telefonját és rátelefonált a kuzinjára, hogy figyi évi 200 millával kellene szponzorálni a csapatom. Eredmény: a Katari Turisztikai Hivatal évi 200 millió euróval szponzorálja őket.
- A Citeh a legérdekesebb mivel ők választották a legbonyolultabb módszert a sok kicsi sokra megy elv alapján. No meg ha egyik-másikat el is kaszálja az FFP-t ellenőrző bizottság, akkor is marad bevethető módszerük. Először is az alapjuk az, hogy sok focicsapatuk van. Van Japánban, van Ausztráliában, most indul az MLS-ben, de van női csapatuk is, ennek az összefogására pedig van egy közös anyacég. A sok kifejezetten érdekes pénzszerzési módszereinek egyike, hogy minden másik csapat fizet a Citynek valamiféle brandhasználati díjat (a bugyikék mezért évi 1-2 milliót még a női csapat és a még csak papíron létező MLS csapat is). No és ott van az, hogy lehet játszani azzal, hogy ki veszi meg, ki fizeti a játékosok bérét lásd Lampard, Villa. A női csapatuk fizet edzőpálya használati díjat. Játszanak a játékosok fizetésével is, elvileg a fizetésük egy részét valami offshore cégen keresztül Image Right címszóval kapják. Gyakorlatilag a Nike-n kívül az összes szponzoruk a tulajhoz köthető, és elég vastagon fognak ezek a szponzori szerződések. A legújabb kedvencem, hogy tavalyelőttről tavalyra, úgy csökkentették a bérköltségüket, hogy 212 főről 112 főre csökkent a “football staff” a fizetési listán. Hova tűntek? Tömeges kirúgás lett volna? Avagy egyszerűen csak a csoport másik tagja, az ausztrál, a japán vagy a többi állja papíron a bérüket? Az utóbbi a legvalószínűbb, nem? No és ki tudja még milyen könyvelési okosságokat csinálnak még kihasználva az anyavállalat és a sok klub adta lehetőségeket. Elég gyomorforgató módszerek.
De térjünk is vissza a Chelsea-hez. Az ok amiért nem szeretem őket, és nem tudnék örülni ha nekünk is hasonló tulajunk lenne az az, ahogyan versenytorzítóan mindenféle gazdasági racionalitás nélkül költhettek/költöttek az FFP előtti időszakban. A legszebb, hogy gyakorlatilag adósságmentesek (a focicsapat), hiszen a tulajdonosi hiteleiket átalakították – mint a Citehnél – tőkévé. Nem kellett semmi, legalábbis gyakorlatilag semmi kamatot fizetniük. Miközben az anyacégüknél – Fordstam Limited a cég neve – pihen gyakorlatilag 1 milliárd Font (ennyibe fájt Abrának kedvenc játékszere 10 év alatt, 2013 júniusában 984 millió fontos a számláló) kamatmentes adósság, és ami a legviccesebb, 18 hónapos határidővel bármikor visszakérhető. Miközben tudjuk, hogy mi fele ekkora adósság miatt majdnem csődbe mentünk. Az Arsenal lényegesen kevesebb miatt is közel 10 éves megszorítókúrára kényszerült, de még a legnagyobb bevételű MU is ennél kisebb adósság miatt vezetett be megszorításokat az adóssághegy leküzdésere (erről részletesen talán később). Most mondja azt bárki, hogy ez nem versenytorzító, vagy azt, hogy Abra ezt a pénzt bármikor, bármilyen formában teljesen vissza tudja kapni.
Ez az ami miatt beleférhetett az edzők kirúgása és az ezzel járó végkielégítések és más egyéb feneketlen pénztárcás pénzszórások.
Mivel ez a rész kissé megszaladt, így akkor már csak a meccsel foglalkozunk.
Darth Mou érdekes helyzetben van, hiszen a Citeh ellen amolyan bajnoki döntőnek kikiáltott meccse lesz szombaton, így kérdés, hogy mit tesz. Most tippelnem kell, hiszen lehet kivételesen nem önmaga lesz és rotálni fog és pihenteti sztárjait és tesz a meccsre. Bár két egymás utáni vereség a híres hazai verhetetlenségének nem tenne túl jót. Egyébként is az a nagy szokása, hogy feltesz egy erős kezdőt, akiket aztán visszafog és nem fociztat velük, ezzel a pályán pihenteti őket Ikarusz állásban. Mint azt láthattuk is egy hete, egyből fel tudnak élénkülni és focizni is egy kicsit ha szükség van rá, mint amikor kiegyenlítettünk. Összegezve, szerintem erős kezdő lesz és védekeznek, pihennek majd, hiszen a továbbjutáshoz gól nekünk kell, nem nekik. (Mondjuk az FA furasága, hogy 90 perc, hosszabbítás, majd 120 perc után számít csak az idegenbeli gól, így előfordulhat – még ha nem is valószínű -, hogy megnyomják az elejét egy gól, és a 90 perces meccs reményében.)
Szerintem a West Ham meccs kell legyen a héten a prioritás, így szívem szerint egy Cou-Gerrard, Hendo-Lucas cserével a hétvégi csapatot küldeném pályára. De mivel ez nem reális ezért egy másik megoldást nézzünk meg. Mivel Darth Mou nagy valószínűséggel megint Ikarusz és mi hibáink kombjára játszik majd, mint ellenünk általában, így szerintem érdemes lenne fogni magunkat és feltenni a legtámadóbb, legcselezőbb, legkreatívabb csapatot a jelenleg 3-4-3-ban elérhető játékosokkal, mint azt felrajzoltam. Persze ez sem lesz, hiszen Gerrard kezdése szinte 100%, és amúgy Allen csapatban hagyását sem tartanám rossz ötletnek.
Szerintem a lényeg az, hogy dőljön el 90 perc alatt. Persze nem lenne rossz ha jó hangulatban, vághatnánk neki a West Ham elleni bajnokinak, de a frissesség szerintem fontosabb. A meccsen, és így a továbbjutásra is messze a Chelsea az esélyesebb.