Hattyú, hattyú, hattyú

Hétfő este fogadjuk a számomra még mindig szimpatikus kiscsapatot, akik ugyan egyre jobban távolodnak eredeti stílusuktól, de még így is nekünk általában tetszik, amit játszanak. Nem is szaporítom itt a szót, essünk neki, hisz nem lett rövid.

A mai napon megint a két extra témával kezdek mielőtt a meccsel foglalkoznánk hiszen úgy is ez a Fonaton most a két legmenőbb téma.

Az első téma taktikázós (taktika elméleti), ilyen már úgy is régebben volt és mindig izgalmas téma mikor BR előkapja az adott szezonban a 3CB-s rendszereit. Szeretek foglalkozni magukkal a rendszerekkel és lehet is, hiszen a foci ebből a szempontból egy zárt rendszer. Adott ugye a pályán levők száma (11 fő csapatonként) és adott a pálya alakja (téglalap). A pálya méretével meg csak kicsit lehet játszani hiszen a nemzetközi meccseken az elfogadott pálya méret: szélességben 64 és 75 méter míg hosszban 100 és 110 méter között lehetséges (kicsi tehát a játék tér, hogy csapatunk stílusához alakítsuk hiszen a kisebb pálya méret az Ikaruszozó kiscsapatoknak kedvez (betömörülés) míg a nagyobb pálya méret a “játszó” csapatoknak, hiszen több hely van passzolni, cselezni). A lényeg az, hogy bárhogyan is pakoljuk fel a téglalap alakú pályára a 11 emberünket nincs olyan, hogy ideális távolságban legyenek egymástól és egyenletesen fedjük le velük a pályát. Főleg nem a népszerű rendszerekben. Innentől kezdve minden rendszernek megvannak/-lesznek az előnyei és a hátrányai, hogy a pálya mely részén lesz erős és mely részén gyenge az adott rendszer. A mai alkalommal a pálya széltében vizsgáljuk meg őket és a hosszanti és területi vizsgálódást meghagyjuk későbbre.

Azt hiszem, célszerű – főleg az angol foci kapcsán – a pályát talán legegyenletesebben lefedő 4-4-2-vel kezdeni, hiszen a mai focilogika ehhez viszonyít. Alapvetően ugye a mieinkből egy klasszikus logikájú 4-4-2-t nehéz összetenni, de igyekeztem. Az ábrán megvan a nem védekező csatárduó, a klasszikus nagy csatár és a gyors csatár. Igazi klasszikus vonalszélsőnk nincs, így Sterling és Lallana került felrajzolásra, akik nem szeretik csak a vonalat ölelgetni, de más nincs. Középre betettem két b2b középpályást. A védelemben meg ugye nem nagyon van nem felfutó támadó FB-ünk, de mindegy is, nálunk a klasszikus 3 vonalban helyezkedünk és nem bontjuk meg a a csapat rigid struktúráját dolog nem működik a jelenlegi kerettel, és RH- sem járt sok sikerrel, amikor ezzel próbálkozott. No mindegy is, a lényeg, hogy ebben a szisztémában van 4 ember a szélekre (a sárgákkal jelölt terület az ábrákon az összes többin pirossal lesz) és 6 a pálya közepére (pirossal jelölt terület későbbiekben sárga). No és mint volt már volt róla szó ezt tekinthetjük alapnak, az ettől való eltérések adják meg egy rendszer erősségeit és gyengéit. Egy kis kitérő: (itt most pirossal jelöltem külön jelöltem, hogy ezt a rendszert hol verik meg manapság mert ugye itt 2 KK-van fenn míg bármelyik másik 4-2-3-1 vagy 4-1-2-3 vagy 3-1-4-2 3 embert rak fel a pályának erre a részére. Innen ered a meccsek a középpályán dőlnek el dolog még a 90-es évekből, amikor elkezdték gyakrabban ezeket játszani a csapatok, de az angol kiscsapatok még mindig játsszák a klasszikus 442-t, így ellenük lehet erről beszélni -> nem csoda hogy felívelgetnek és alig van náluk a laszti, hiszen így kerülik ki a rendszerük gyengéjét) vagy dájmond esetén meg igazából 4 ember van ebben a zónában.)

A 3-1-4-2.

A 3CB-s rendszerek alapvető gyengéje, amiről folyamatosan beszélünk is, hogy a szélen gyengék és könnyen verhetőek. Alapvetően igaz is, hiszen ha ránézünk a két alap 3CB-s rendszerre a 3-1-4-2-re vagy a 3-4-1-2-re akkor láthatjuk, hogy 2 ember jut szélekre és 8 van középen. Nem véletlen szoktam rendszerhibaként emlegetni, hogy szélen verhetőek, hiszen azok. A viszonyítási alapunkhoz képest -2 ember a szélen és +2 középen. A mai téma alapján ez pontosabban úgy néz ki, hogy ezeknek az a gyengéje, hogy szélen verhető, viszont cserébe középen baromi stabil, iszonyat sok ember van és ott “verhetetlen”. Az ellenfelekre így úgy hat, hogy a szélek felé tereli őket és jók is mehet vele, ha az ellenfélnek nincs széljátéka. Nem véletlen, hogy manapság már alapvetően csak Olaszországban használják őket. Conte 3142-t játszó Juvéje és olasz válogatott, valamint Mazzari 3412-t játszó Napolija, majd az Inter neve ugrik be elsőre, hiszen az olasz foci mindig is híres volt arról, hogy szeretik a túlbiztosított védelmet vannak fasza irányítók és lesipuskás csatárok és nincsenek benne villám gyors szélsők. Mondhatnánk úgy is, hogy széljátékban nem erős, így a rendszer előnyeit ki tudják ott élvezni. Két lábjegyzet: nem csoda, hogy mind Contét, mind Mazzarit alázni szokták Európában, hiszen ott már az ellenfeleknek nem a széljáték a gyengéje. A másik, hogy Gervinho és az AS Roma 4-3-3-a tavaly és idén is ilyen jól tud futni, hiszen ők erős széljátékot tesznek be 3 CB-s rendszerek ellen és élnek mint hal a vízben. Viszont ugye Angliából nézve melyik csapat ne tudna a szélen focizni?

és a 3-4-1-2, mivel posztra megfelelő embereket igyekeztem választani. Látható a kettő közötti lényegi különbség.

Mielőtt még nekifutnánk az aktuális 3-4-3-unknak. Belepillantanék még két másik népszerű szisztémánkba. Először is a dájmond:

Alapvetően ez is olaszos taktika, így nem meglepő módon itt is azt, fogjuk találni, hogy ugyan előzőekhez képest kicsit kevésbé, de ez is szélen gyenge és középen erős, hiszen itt is azt láthatjuk, hogy ha feldobjuk a mágnestáblára a rendszert, hogy 2 ember van a szélen (most 2 FB és nem a szárnyvédők) és 8 középen. Igazából ennek sem szabadna megélnie Angliában, de tavaly mi idén meg pl. Big Sam a West Hammel sikeres vele. Mert ugye itt jön a képbe, hogy a menedzser a játékos- és stílusválasztással rájátszhat vagy pont fordítva tompíthatja a rendszerek előnyeit, illetve hátrányait. Lehet pl.: PL-kompatibilissé tenni a dájmondot, hogy ha vagy természetesen szélre húzódó embereket vagy a taktikai utasításokat maximálisan betartó embert teszel a dájmond szélére, aki kifelé fog húzódni, ezzel gyengítve a rendszer hátrányát, vagy lehet ugye Downingot a gyémánt csúcsára tenni aki tuti ki fog neked húzódni a szélre. Vagy lehet a szélre húzódó csatárt betenni a lehetőségek tárháza a menedzserek kezében van.

A másik a kedvencem a 4-1-2-3. Azt látni, hogy hasonlít az alapul vett 4-4-2 klasszikhoz, hiszen itt is 4 ember van a szélen és 6 középen és itt nem is szoktunk arról beszélni, hogy szélen gyenge lenne, hiszen nem is az. Most csak felfröccsentem, hiszen már többször volt szó a működéséről. Az egyből látszik, hogy ez egy sokkal komplexebb rendszer, hiszen alapból 5 sor van és nem 3. Főleg idén tapasztaltuk meg, hogy csak akkor működik jól, hogy ha fluidan játsszák, hiszen elsősorban intelligens, másodsorban sokoldalú játékosok kellenek hozzá.

Nem mostanra készült, de a védekezésre való átalakulás leolvasható.

A 4-1-2-3 védekezésben átalakul 4-1-4-1-é, ellenben amikor támad, akkor 3-4-3, sőt ha nagyon támad, akkor 3-2-5, ami változások elsősorban a FB-eket és a controllert érintik.

Ez sem mostanra készült, de a nagyon támadó fázisra való átalakulás jól látható

Ők azok, akiknek a szerepe változik támadásra, hiszen a controllerből CB lesz, míg a FB-kből szélső középpályás. Egy jó controller egyszerre mélységi irányító, ütköző középpályás és CB ehhez a 3 különböző szerephez kell a megfelelő ember. Nem is csoda, hogy a elfogyó Gerrardunknak idén már nem áll annyira jól ez a szerep, mint tavasszal. Idén láthattuk ezt is, hogy ez a rendszer elveszik, hogy ha hátul nem proaktív, elől meg nincs meg a 3 támadó között a szerepcsere és akkor is ha a fluiditása elvész.

No és akkor kanyarodjunk vissza a mostani 3-4-3-unkra. Nos ez logikájában eltér a másik két 3CB-s rendszerhez képest. Főleg, ahogyan most mi játsszuk, hiszen Lallana és Cou adott meccses pozicionálásával lehet “játszani” és ha egy kicsit kijjebb rakjuk őket, akkor már ezzel is elérhető a 4 ember van a szélső zónában és “csak” 6 középen, azaz szélen a másik kettőhöz viszonyítva kicsit kevésbé verhető. Az ábra egyébként nagyjából megfelel a labdakihozatali fázis helyezkedésének.

Mikor tovább vizsgáljuk, akkor látszik, hogy ennek a 3-4-3-nak előnye és kisebb csapatok ellen veszélye a túlzott deffenzivitás miatt, hogy a két szélső most nálunk Lallana és Cou beáll az 5-4-1-é alakuló védekezésben a középpályás sorba, miközben a szárnyvédők visszalépnek a védelembe. Az ábrán próbáltam kicsit előrébb rajzolni őket ezzel is jelezve, hogy alapvetően nem egy rigid egyenes vonalat kell elképzelni, hanem ők azért előrébb helyezkednek. Viszont itt is megvan a szélső zónákra 4 ember, így a szélen kicsit kevésbé verhető (ebből a szempontból hasonlít a dájmondra, így akár kicsit hosszabb távú is lehet). Ez egy eléggé beszorult Ikaruszozó szituáció. A probléma akkor van ha a védelem kibaszkodja a lasztikat és az 1 szem ember elől nem tudja megtartani, mert akkor túlzottan beszorulunk alias Burnley első félidő.

Mikor mi szorítjuk be az ellenfelet itt is egy 3-2-5-t kapunk a morfolódással, mint azt már a 4-1-2-3 kapcsán emlegettem és a szerepek és a szereplők is sokban hasonlítanak. Meg úgy egyáltalán sokban hasonlít a kettő, ahogyan mi szoktuk játszani, ami erősítheti azt a nézetet, hogy akár 4-5 meccsnél hosszabb is lehet, hiszen itt is van a játékosoknál szerepcsere, itt is van fluiditás. De azért a kettő között minőségi különbség van és úgy gondolom, hogy a 4-1-2-3 javára. Azonban a döntő érv amellett, hogy nem lesz hosszú életű a 3-4-3 az az, hogy egyik CB-nk sem vágja, hogy mi az istent kellene csinálnia a pályán, ami elképesztő helyezkedési baromságokban testesül a pályán.

Mondhat nekem bárki bármit, szerintem minden 3 CB-s rendszerben a szélről kapott gól a rendszer hibája, még ha kellenek hozzá egyéni hibák is a védelemből, ennyit szerintem ma sikerült levezetni. A Burnley volt az első csapat, akik nem rúgtak nekünk a szélről gólt, mióta a 3 CB-vel toljuk, de ez nem rajtunk múlt.
Felvillantanám a MUaz Arsenal és a Burleybeadásait ellenünk. A Mu ellen még 3-4-1-2- toltunk, de azóta 3-4-3-unk, azt azonban lehet látni, hogy most már tudják az ellenfelek, hogy ezt fogjuk tolni és így egyre jobban rákészülnek a rendszer gyengéinek kihasználására.

A másik a 3-4-3-unk szerintem is elsősorban az LSC együttes játékától jó és attól, hogy a lassú támadóktól megszabadultunk. Ha nem is kirobbanó formát hoznak, de mind hármuk esetében szembetűnő a gólok és gólpasszok megszaporodása az elmúlt 4 meccsen:
LallanaCouSterling meg kifejezetten jól tolja csatárként, amolyan Walcottosan (sérülések nélkül) hosszabb távon is eltudom képzelni ebben a szerepben.

Kicsit megszaladt a karakterszámláló, így a második témával, a kapuskérdéssel, igyekszem rövid lenni. A lényeg Minyon gyengélkedése nagyon nem csak Minyonon múlik.

A kapuskérdésünk kapcsán szerintem nem szabad elfelejteni, azt hogy BR nem éppen egy védelem építő zseni és legtöbb csapatával nem jó a védelme (Watford 1,5 kapott gól meccsenként; Reading 1,43; Swansea a legjobb 1,23 a Liverpool meg 1,24; azaz javult idővel, de messze nem egy védelmi zseni miközben pálya futása alatt mindenhol a meccseinek kb.: 40%-án két, vagy több gólt kap meccsenként), hiszen a BR-féle védekezés, death by football csak extra magas (szezon átlagban 60+%-os labdabirtoklással működik, rendszeresen 70-80%-os labdabirtoklású meccsekkel) no és eléggé támadó, másként outscore szellemiségű edző. Ez pedig alapjában véve nem kedvez a kapusoknak. Ha durva akarok lenni, beállíthatsz bárkit a kapuba, nem lesz jó BR alatt.

A másik szempontom a kapusedző kérdése. Ez is jóval túlmutat Minyonon és Jones-on. Nekem a mindig kiválló Beez (Basstunedtored) blogról összeszedett adatok azt mondják, hogy a karrierjét a Tranmerénél letoló majd az utánpótlásunkban kapusedzősködő Achterberg nem elég jó szaki. 2011 nyara óta dolgozik az első csapat mellett, azóta levezényelte Reina totális szétesését és Minyon tönkremenetelét, ha a számokat nem nézem is elég lenne, hogy ne tartsam jónak, de ennél a számok többet mondanak (kapusedzők hatását még csak Reinára és Minyonra láttam, így félre mehet). Az látszik, hogy Pepére sokkal nagyobb hatással volt ki a kapusedzője, mint Minyonra. Az is igaz, hogy egy számmal (védési hatékonyság nem lehet alaposan jellemezni egy kapusteljesítményt), azonban az egyszerűsítés érdekében maradjunk ennél. Úgy néz ki, hogy a PL átlaga 68-70%-os védési hatékonyság. Csak hogy értékelni tudjuk Reina kezdeti kiugró számait.

Alapvetőn két dolog van Achterberg kapcsán.

1. Még a hanyatló Reina is jobb volt, mielőtt elkezdett vele dolgozni (2011/12-es szezon), mert ha jól emlékszem, akkor még nem Achterberg volt Kenny első félévében,  amikor 75%-al védett, viszont vele PL-átlagot hozott 69 és 68%-os védési hatékonysággal. Ellenben Rafa és régi kapusedzője alatt, ha nem is tért vissza a régi Pepe, de egy majd 80-os védési hatékonyságot összehozott távol tőle (Xavi Valero korábbijához hasonlót). Minyonnál kevésbé látványos, de Achterberg előtt egy elég átlagos 68%, után hozott két szezont egymás után a PL átlag felett 74 és 73%, majd Achterberggel 70%, majd idén 67%-a esett vissza. Azaz semmivel sem lett jobb, sőt rosszabb lett. (Ide tartozik, hogy úgy néz ki, nagyon nem sikerült nála a sweeper keeper képzés, ami persze jórészt a kapusedző hibája.)
2. A jelenlegi kapusedzőnk képes bárkiből kihozni a PL átlagot:  legyen szó leeresztő egykori világklasszisból, többre hivatott fiatal tehetségből, hiszen 3 és fél szezonnyi stat már ritkán hazudik és Achterberg alatt 69, 68, 70, 67%-os a védési hatékonysága a srácoknak. Ha durva akarok lenni, akkor felesleges a keze alá más kapust hozni, hiszen látszik, hogy mi a max., amit kihoz belőle.

A végkövetkeztetés az, hogy a tél egyébként sem a kapusok igazolásának időszaka, így most nem erőltetném a dolgot, hiszen a kifejtett két szempont miatt jöhet ide bárki jó eséllyel bukásra lenne kárhoztatva. Egyébként, ha kapusedzőt váltanánk, Minyonnak adnék még egy évet, megnézném, hogy egy jobb szakmeber mit tud belőle kihozni.

No és akkor a meccsről is egy keveset. Az idei Swansea Monk alatt tovább folytatja a stilisztikai átalakulását és most már idén 50% alá esett a labdabirtoklásuk és csak a 7. legpontosabban passzoló csapat (83%-al), de azért még így is a kulturáltabb, játszósabb csapatok között tarthatjuk számon, és az Arsenallal közösen vezetik a PL-t a pálya közepén vezetett támadások szempontjából – ami nekünk a várható 3-4-3 miatt fontos. Támadásaik eredményessége alapvetően a pálya közepén helyezkedő Bony (8 gól 2 gólpassz) Sigurdsson (3 gól 8 gólpassz) duótól függ, valamint a csapat további erőssége a Ki, Shelvey double pivot, így hiába van a széleken Dyer, Routhledge (állandó csereként Montero) villámgyors és egészen gólerős duó, valamint mögöttük a Taylor, Rangel támadásokat jól segítő FB duó, azt tudom mondani, hogy ha a Swanseat akarod megfogni azt a pálya közepén kell, így a mostani meccsre kifejezetten jó ötletnek tartom a 3-4-3-unkat. Náluk komolyabb sérült nincs és a szokásos 4-2-3-1-ük várható.

Nálunk Sturridge, Glen, Allen, valamint jó eséllyel Jones és Lovren nem elérhető el sérülés miatt. Ennek következménye, hogy hiába kellene rotálni, nem nagyon fogunk: M&M szereplése szárnyvédőként a középpályán nem túl valószínű, mivel alapból védők, így lényegesen defenzívebb lenne a csapat, ami hazai meccsre nem lenne éppen okos húzás ötlet. Allen sérült, akivel ki lehetne váltani Gerrard-Lucas páros egyikét. LSC kihagyhatatlan (ha Markovics nem kezdene, alapból lehetne váltótársuk) Lambert, Balo max. csere lehet most, így opció nincs nagyon a 3-4-3-ba a bővebb keret ellenére sem (no igen a keretmélységünk 4-1-2-3 vagy dájmondhoz van meg). Cannak viszont helye van most a meccsre, amit szerintem Touré helyett fog megtenni és nem Markovics, vagy Lucas-Gerrard helyett. Lenne is értelme, hiszen egy proaktív Can, Sakho duó nem hangzik rosszul a 3CB közül erre a meccsre. A másik a rotáció kapcsán, ugyan az elmúlt időszakban eléggé állandó kezdővel léptünk fel, de se Sakho, se Lucas, se Markovics és kisebb mértékben ugyan de Lallana és Cou lábaiban sincs túl sok meccs az idei szezonban.

A Swansea előttünk van a tabellán és velünk ellentétben, akik a leginkább alulteljesítő csapat vagyunk, ők az egyik leginkább felülteljesítők. Hasonló formában is vannak, mint mi az elmúlt 6 meccs alapján (mi 11, ők 10 pontot szereztek), így nem hiszem, hogy könnyű meccs lesz, főleg, ha az utolsó ábrán a kékkel jelölt problémás területeken nem tudunk nagyot alkotni. Mindenesetre reménykedjünk.