Amatőr teniszezők

Aki teniszezett már amatőr szinten, biztos ismeri azt a jelenséget amikor a fogadók nyerik a szetteket, éppen fordítva, mint a profik, mindenki örül, ha sikerül egy-egy saját adogatást hozni. Ezzel a tüneménnyel párban jár az is, hogy az igazi amatőr teniszmeccsek színvonalát a gyengébbik fél szintje határozza meg. Nos, ehhez hasonló meccset láttunk karácsony másnapján a Burnley és a Liverpool előadásában. A hajtás után részletes beszámoló.

A mérkőzés a várt 343 (3421) formációval kezdődött a részünkről – a meccset visszanézve, nem is rosszul. A hazaiak helyzetei ugyanis kivétel nélkül a mieink ordas nagy hibáiból adódtak, legyen szó Hendo elmélázásáról az alapvonalnál (Marko bő negyedórával később megismételte ugyanezt a másik oldalon), amelynek következtében kirúgás vagy taccs helyett helyzetbe hoztuk őket. Ugyanez történt Cou labdavesztése (Lucas nem tudott szerelni így 4 támadó vezette a 3 védőnkre a labdát), Skrtel luftja (a talpa alatt csúszott el a labda) után Ings kapufájánál is. A letámadásunk egyszer-egyszer feltűnt (Sterling lesgólja is ebből jött), de egyébként mélyen behúzódva védekeztünk, hogy aztán a támadásokat elsiessük, elpasszoljuk, cserébe viszont ne is érjünk vissza. (Itt a cél feltehetően az lett volna, hogy bizonyos jelekre, szituációkban támadjunk csak le – azonban ezeket szinte soha nem jól dekódolták a játékosok, és mindig nagyon messze voltak a védőktől. Szép kivétel a Gerrard egyérintős passza utáni Lallana-kitörés, és lövés a 30. percben.)

Mindazonáltal volt labdajáratás, volt egy-két ígéretes akció, a végén mindig rossz passzokkal vagy béna lövéssel (Sterling és Cou – megint). Próbáltuk játszani a játékunkat, nem túl szépen, nem túl hatékonyan. Egy kiragadott jellemző példa: gyors támadást vezetünk a jobb oldalon, bepassz középre, kicsit Sterling háta mögé, Marko így nem kapja a labdát, Boyd végigvezeti a labdát a mi 16osunkig, ahol bedobással jönnek, amit megszerzünk,de Marko azonnal felíveli, rossz helyre. Amikor végre ismét megszerezzük, végre járatjuk kicsit, hogy aztán Hendo elpasszolja, majd az azonnal visszakapott labdával kiugratni próbálja Sterlinget – rosszul. Kapkodás, pontatlanság, sietség, ezt tükrözte szinte az egész meccs, 75% pontossággal passzolni nevetséges.

A Burnley olykor 6-7 emberrel támadta le a védőinket, akik közül Touré volt a leggyengébb láncszem: 27 passzából csak 17 talált csapattársat, ami botrányosan gyenge, még az erős presszinget figyelembe véve is. Ebben nem csak ő volt a ludas, hanem Skrtel is, aki viszont annyit gondolkodik egy-egy passz előtt, hogy mire az átadása megérkezik a társhoz, az már szorult helyzetben kapja, csak míg Sakho még így is képes volt megoldani a szituációkat, Kolo már ívelte is fel a lasztikat (15%: 27/4, vessük össze ezt Sakho 55/1 ívelésével…): amiből rögtön jött is az ellentámadás.

Nem voltunk hatékonyak a lefejelt, lecsorgó labdák megszerzésében sem (ez Lucas és Gerrard feladata lett volna elsődlegesen), azokat rendre az ellenfél szerezte meg. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy fejjel szerintem az átlagnál jóval gyengébbek vagyunk: sem Touré, sem Skrtel, de Lucas vagy Gerrard sem próbálja emberhez irányítani a fejeseit. Számtalan alkalommal fejelték össze-vissza a labdákat, akár tiszta helyzetből is, amikből megint csak az ellenfél indult. Kivétel: Sakho és Can, még ha adódott ebből a 2. félidőben némi probléma is. Rengeteget lehet nyerni egy-egy jól irányzott, pontos fejessel: megtarthatjuk a labdát, támadást indíthatunk, enyhíthetjük a ránk nehezedő nyomást – ezek közül semmit nem tudtunk felmutatni a fejeseink zöme után. Megint egy jellemző példa a 35-36. percből, amiben egy szöglet után Lucas mentett meg minket a góltól: hagyján, hogy Marko, majd Lucas előbb elpasszolta magát, de az egész kavarodás abból lett, hogy a kapus előreívelését Kolo a mellette álló Hendo helyett, fel sem nézve, eszetlenül az ellenfélhez fejelte…)

Az első félidő alacsony színvonalát a Burnley lelkes játéka határozta meg – rengeteg hibával, amihez mi tökéletes partnereknek bizonyultunk. Nem elég, hogy Touré borzalmasan passzolt, Marko, Cou vagy Hendo sok labdát szórt el (egyikük sem passzolt 75 százaléknál pontosabban…), Lucas is csak 80%-ra teljesített, de Jones cseréje után Mignolet elég gyorsan belebombázta az ellenfélbe a hátragurított labdát, aminek az lett a következménye, hogy sokszor akkor sem passzolták neki hátra, ha indokolt lett volna, így lett taccs vagy ismt közvetlenül az ellenfélé a labda.

Itt teszek egy kitérőt a kapus jelentőségét illetően. Mignolet másfél éve van nálunk, azzal a pedigrével érkezett, hogy jó a beadásoknál és kiválóan hárítja a lövéseket. Nos, ez utóbbiból még meg-megvillant valamit, de úgy tűnik, neki is túl nagy a Liverpool-mez. Egyszerűen elszállt az önbizalma, és szinte minden meccsen csinál 1-2 nagyobb bakit, amiből vagy gól lesz, vagy nem. A Burnley ellen lábbal bénázott kétszer is nagyon nagyot, viszont a beívelésekre jól jött ki, igaz az öklözései valahogy mindig ellenfélhez kerültek… A lényeg, hogy a tavalyi őszön sok meccset köszönhettünk neki (bekapott gól nélküli meccsek, 1-0-k, ugye?), majd ahogy szállt el az önbizalma (City ellen, tavaly decemberben, Negredo góljánál?), a bizonytalanságai tükröződtek a védelmünkön is. A tavalyi szezon második felében már elég sokszor csóváltuk a fejünket, de többnyire a SaS és az ellenállhatatlan támadójátékunk miatt ez nem volt annyira érdekes (noha lehetne úgy érvelni, hogy ha nem védi be Negredo lövését, ha nem fut alá a Villa ellen… s még mielőtt azzal vágnátok vissza, hogy de mi van ha nem védi ki Waters tizenegyesét és a kipattanót, stb., akkor erre azt mondom, hogy ez a dolga egy klasszis kapusnak: ziccereket hárítson és tizenegyeseket védjen – úgy tűnik, ő csak egy jó kapus, de messze nem klasszis…).

Szóval motoszkál bennem, hogy a védekezési problémáink jelentős része kapusprobléma: ha nem vagy nyugodt, hogy a kapusod megoldja, ha nem tudod, hogy mikor mire számíthatsz tőle, akkor a bizonytalanság átragad a csapatra, olyan megoldásokat választasz, amelyek nem a legjobbak, és jönnek a hibák, a túlvállalások, a meg nem értés. A támadásépítésünket nem segítette: 35 passzából csak 12 ment társhoz – Jones az Arsenal ellen 56,5%-kal passzolt (a MU ellen 69%-kal)… (S hogy mennyire nem lehet tudni, hogy mire lehet – ezen a téren sem – számítani tőle: a Hull ellen 70%, a Leicester ellen meg 41.)

A második félidő jobban sikerült, részben Can becserélése miatt, amit először én sem értettem, ám aztán csak sikerült felfognom az okát. Touré borzalmas passzolása nagyrészt megakadályozta, hogy azon az oldalon támadásokat vezessünk, ám az igencsak fizikális focit játszó Burnley ellen Manq pehelysúlya, alacsony termete sok jóra nem vezetett volna. Can jelenléte mind a támadásépítés kezdeti szakaszában, mind szögleteknél jól kamatozott.

http://youtu.be/jHsD0NLAdgo

Előkerült az alagsorból – és meghálálta…

A másik ok, amiért a félidő jobb lett, az Cou és Lallana feljavulása, a letámadásunk valamelyes erősödése, nagyobb intenzitással kezdtünk játszani, ami némi dominanciához vezetett. Valamennyire az ellenfél is kezdett fáradni, így emiatt is több hely és lehetőség adódott. A meccset Cou zseniális passza és Sterling hidegvére döntötte el (ahhoz képest, hogy nem „csatár”, a 4 meccs 3 gól igazán megsüvegelendő). A gól után kifejezetten felélénkültünk, így különösen érthetetlen, hogy miért voltunk ennyire enerváltak az első félidőben.

http://instagram.com/p/xFBnqMQZIM/

A játékunk sehol sem volt az elmúlt három meccshez képest, viszont a Burnley ellen kötelező volt a győzelem, így nagyon nehéz bármiféle következtetést levonni a jövőre nézvést. Mindannyian jobban örültünk volna egy jó teljesítménnyel megtámogatott győzelemnek, akkor sokkal bizakodóbb lenne mindenki, így csak pár foszlányba lehet belekapaszkodni: megúsztuk kapott gól nélkül, Sakho nagyon jól játszott, Can szintén remekül állt be, Sterling helyzetkihasználása kiváló volt, BR jól cserélt (igen, Lambert jól tartotta a labdát, jól vette ki a részét az összjátékból is), sok kiugratással kísérleteztünk, és lőttünk egy gyönyörű gólt, amivel megnyertük a meccset. A feladat egyértelmű: győzelmi sorozatot kell produkálni, bármi áron, láthattuk, hogy nem felejtettünk el játszani, ha jönnek az eredmények, jönni fog a jó (jobb) játék is.

A meccs összefoglalója, MOTD itt tekinthető meg