Boxing Day Burnley

Mormold el magadban a bevett karácsonyi bejglis poénjaidat, aztán pedig nézd meg a Burnley – Liverpoolt!

Az elmúlt néhány hétben úgy éreztem magam, mintha 2012/13-ba időutaztunk volna. A Liverpool rosszul védekezik, de sok helyzetet alakít ki, mindez pedig frusztráló vereségekben és döntetlenekben manifesztálódik amiken nevetségesen sok szögből sikerül gól nélkül meglőni az ellenfél kapusát és kapuját. Transzformációs szezon volt az, ami alatt végig türelmesek voltunk és semmi bajunk nem volt azzal, hogy minden kupából idő előtt kizúgott a csapat, a bajnokságban pedig 7. lett. Az az év arra volt, hogy belehelyezkedjen a kabátba az ötletes fiatal edző és lépésenként összeszedje az elemeket az elképzeléseihez, hogy aztán majd jöhessen a tuti, ami ugye jött is, gyorsabban és nagyobb formában is, mint reméltünk. Most pedig mintha újra az első lépcsőnél lennénk. Brendan Rodgers kísérletezik, látszik az irány (TM), rengeteg a kihagyott helyzet és a kapott gól, illetve még annál is több a frusztráló eredmény. A csapat mindeközben a 10. helyen áll, mínusz hármas gólaránnyal, és ha még most sem érezné magát mindenki eléggé két évvel fiatalabbnak: januárban jönni fog Sturridge.

Öröm ebben az ürömben, hogy mostanra már nagyjából leírhatjuk azt amit ha félve is, de szeptember óta le akarunk írni, miszerint foszlányaiban látni véljük a kiutat a sötétségből és meg is tett már néhány lépést a jó irányba a csapat és az edző. 8 meccsből 1 vereség, az utolsó két találkozón a Manchester United ellen 19, az Arsenal ellen pedig 27 lehetőséget alakított ki a Liverpool, ezek a számok pedig még akkor is örvendetesek, ha csak egy pont folyt be belőlük. Rodgers flexibilitását sok kritika érte az ősszel rugalmatlansága miatt, mely hangokra mostanság eléggé elkezdte ráküldeni az all-int. Az Arsenal elleni, mindhárom támadó középpályást előörsbe küldő 3-7-0-ja jó taktikai húzásnak bizonyult és gyorsan rálépett vele Wenger aktuális tyúkszemére, a sérülések miatti gyenge vkp territóriumra. Nem én vagyok Coutinho legnagyobb rajongója a poolosok között, de azt elismerem, hogy vasárnap mesterien oldotta meg a mélységi labdás felfutásait és Flamini már negyed óra után is a seggén vette a levegőt. Sterling üresbe futásokkal húzta szét neki a területet (hello első gól!), Lallana pedig aknamunkázott, mindenféle tüzijáték nélkül is ötször helyzetbe hozva a társait. Ha pedig hozzájuk vesszük a bal szélen villogó Markovicot és a jobboldali számüzetését korrekten lehozó Hendersont, ezeket a vörösöket még hosszabb etapokra is jó volt nézni vasárnap. Mindez pedig olyasvalami, amiben Azóta A Tottenham Meccs Óta nem volt részünk. Az az érzésem, hogy ehhez közeli felállást fogunk látni a Boxing Dayen is, és őszintén szólva nem is hiányzik a képbe egyik debella csatárunk sem.

Az évfordulót a Burnley – Swansea – Leicester City trióval veszi a Liverpool, ami a rangadók után papíron két könnyű és egy közepes nehézségű meccset ígér. A Burnley-vel kezdődik a program. Liftezősnek tűnhetnek, jelenleg is kiesőhelyen állnak, viszont az elmúlt hónapban ikszeltek a Newcastle-lel és verték a Southamptont, így érdemes őket komolyan venni. Támadásban ugyanakkor még nálunk is jóval szarabbak, ahogy mindenkinél a ligában, az eddigi 12 összeeszkábált góljukkal. Ez az adat Dejan Lovren sérülésével együtt reménykeltő duett lehet egy clean sheet irányába, de a Liverpool és a clean sheet egy mondatbeli használata mostanság nem, hogy csuklásra kényszeríthet, de egy teljes felső tápcsatornabeli krónikus emésztési rendellenességet is előidézhet, így ezt hagyjuk. Örüljünk annak, hogy ezek a burnley-s srácok kevés gólt lőnek, mi meg sokat lövünk, néha gólokkal is. Jó lenne jó érzésekkel átfordulnunk 2015-re, ehhez pedig meg kell verni a Burnley-t.