Válaszút előtt

Van az a „Minden vég egy új kezdet” című alfaközhely, ami eléggé illik a jelenlegi Liverpoolra. A Crystal Palace meccset követően a maradék néhány kifogás és várjunkmégegykicsit is elillant, a nyár óta lévő negatív spirál elérte a mélypontját, amiről valamerre el fog mozdulni a csapat. Brendan Rodgers karrierje szempontjából is fontos hetek következnek, az pedig, ahogyan ő akar most majd tovább lépni, kifejezetten érdekes és sok lehetőséget magában hordozó sztori lesz. Az első stop a Ludogorets elleni, idegenbeli Bajnokok Ligája találkozó lesz szerda este.

Annyira furcsán talán sosem érezhették magukat a Bajnokok Ligájával kapcsolatban a Liverpool szurkolók, mint most. Adott egy torna, aminek az egyik legeredményesebb klubja a Pool és amibe öt év óta került újra vissza idén ősszel, a konfetti eső helyett viszont annyi és olyan szintű problémával küzd jelenleg az edző és a csapat, hogy maga a számszerű BL-szereplés lépésben úgy nagyjából a harmincadik prioritássá vált. Bevallom, részemről kifejezetten adnám, ha a jelenlegi viszonyok ismeretében a harmadik helyen végeznénk a csoportban és tavasszal az Európa Liga egyenes kieséses szakaszában folytatnánk. Egyfelől, ha nem is nagy nimbuszú, de mindenképp szerethető versengéseket hordozna magában ez az ág, illetve egyre inkább úgy tűnik, hogy az EL megnyerése lesz tavaszra az egyetlen esélyünk arra, hogy jövőre újra a BL-ben induljunk. Rangos kupadöntőt játszani, vagy kupát nyerni meg önmagában is baromira jó érzés lenne újra. Feltéve persze, hogy tavaszig összekapja magát a Liverpool és kompetitív tud lenni bárki ellen, de ezzel most nem kell foglalkoznunk, sok víz le fog folyni addig még a Mersey-n.

Bevallom azt is, hogy a vasárnap esti frusztráltság és a klub környéki akkori narratíva részletes vizsgálata után tegnap azon kaptam magam, hogy totálban még örülök is a Crystal Palace meccsnek. Látszólag mostanra  oda jutott mindenki, ahol én már hetek óta vagyok és hetek óta károgok róla: vége van a türelmi időszaknak, az igazolások beépítésének, a biztató csapatjáték jelek kutatásának, a Suarez utáni identitáskeresésnek. Vége van mindenféle várakozásnak. Innentől kezdve vagy gyorsan és fenntarthatóan jönnek az eredmények, vagy nem, utóbbi pedig komoly következményekkel jár. Az igen és nem forgatókönyvekben az a közös, hogy mindkét úthoz radikális változásokra van szükség, mivel ha előbb nem, a harmatos Palace elleni sima buktánál kiderült, hogy az, ahova eddig futott a szezon, valamiért zsákutca. Nem tudom pontosan, hogy miért az, és nem is egy Ludogorets beharang fogja ezt megfejteni – ellenben a jó hír, hogy nem is én kapok évi négymillió fontot azért, hogy tudjam mi legyen, hanem BR. Több forrásból hallani mindeközben, hogy az FSG hallani sem akar az edzőcseréről jelenleg, ami abszolút rendben is van így, nagyon nem lenne időszerű a dolog. Látni kell ugyanakkor, hogy ha nem fordulnak a dolgok jelentősen pozitívra, nyáron indokolt lehet Rodgers menesztése. (Egy fontos miérttel kapcsolatban hamarosan érkezik Mátétól egy részletes okfejtés, elég jó írás lesz, spoiler vége). Egyelőre viszont Fonat Loves Brendan.

A Ludogorets ellen nagyjából annyi lehet a motivációnk, hogy kikapni nem kéne. Liverpooli oldalról nézve mégiscsak az öt évvel ezelőtti Debrecen ekvivalenciájáról beszélünk, kis túlzással. Nyerni kéne, az dukálna, persze, de ahogy az elmúlt hónapokban jönnek a pofonok és a mindigvanlejjebbek – megspékelve azzal, hogy az Anfielden is hangyafasznyival tudtunk csak legyűrni őket -, egyszerűen hülyék lennénk abba az álomba ringatni magunkat, hogy ez a találkozó sima kettes. Kicsit ciki az x, az egyes meg nagyon ciki. A kicsit cikit ugyanakkor aláírhatjuk azokban az ínséges időkben, amikor szurkolók ezrei Kolo Touréért kiáltanak a kezdőbe. Desperate times call for desperate measures.

Kezdeni fog Touré, és Lovren végre a fű közelébe sem kerül majd? Lehetőséget kap az oktalanul sokat padon porosodó Lucas az oktalanul mindig játszó Gerrard helyett? Tovább bizonyíthatja-e majd Lambert, hogy a maga hendikepjeivel is integráltabb eleme tud lenni a csapatnak, mint Balotelli? Lekattan-e végre az edző a 4-2-3-1ről, vagy megint tűzoltani megy majd csak be a második csatár? Kérdések látszólag egyszerű válaszokkal, idén ősszel azonban nincsenek egyszerű válaszok Liverpoolban, csak többé-kevésbé rossz ötletek és rengeteg tyúk/tojás helyzet. Öröm az ürömben ugyanakkor, hogy a keret még a kétes nyári igazolásokkal is elég mély, szóval puzzle-özni legalább lehet. Rodgersen a sor, hogy erősebben belenyúljon a képbe.

Zárásul egy kérdés amivel elüthetjük az időt a meccsig: vajon a bolgárok tippmixén is el szokták adni a meccseket a helyi játékosok?