Látogatás Újpalotára

Az idei meccsdömpingben már csak 3 felvonás van vissza az utolsó válogatott – aggódhatunk a sérülések miatt – szünetig. Ennek első állomása lesz a szombati ebéd utáni sziesztaidős összecsapás a formába lendülni látszó Newcastle ellen. Legutóbb egészen más hangulatban találkozott a két csapat, hiszen a tavalyi fantasztikus szezon záróakkordja volt a meccs, míg az idei évünk eddig közel sem fantasztikus, ellenben közel sincs még vége.

A Newcastle számomra furcsa csapat. Az egy dolog, hogy kis túlzással nincs már élő ember a földön, aki megélte, hogy nyertek valamit. De most nem is erre gondolok, hanem arra, hogy a szimpatikus vesztes szobrát róluk lehetne mintázni, avagy a szimpatikus lúzerszindróma neve lehetne: Newcastle. Funfact: az első mezgyártójuk neve Bukta. Hiszen hatalmas potenciál van bennük, ami valahogy mindig bennük is marad. Történetük fonalát most csak a PL alakulása utáni évekig gombolyítanám vissza, amikor többször is közel kerültek a sikerhez, de mindig elbuktak. Hiába volt a Keegan-féle gung-hós támadó csapat, vagy a Robson-féle csapat, hiába volt náluk a PL egyik legjobb csatára, Sherarer személyeben, hiába voltak rendszeres európai szereplők (többször a BL-ben is) a sikerek elmaradtak, őket meg elsöpörte a száguldó idő szele. Pedig nagy potenciál volt/van a csapatban. Az Abra papa előtti korszakban ők voltak az egyik leggazdagabb csapat, árbevételük simán az egyik legnagyobb volt, köszönhetően annak, hogy övék az egyik legnagyobb és legkitartóbb szurkolótábor Angliában, övék az egyik legnagyobb stadion, meg amit akartok. Viszont szakmailag nagyon nem voltak és nincsenek a toppon. Nem sikerült alkalmazkodniuk az Abra-érához, pedig milliárdos tulajuk nekik is van már Mike Ashley személyében, aki nem költ a csapatra: tipikus Newcastle. Jó kérdés, hogy az igazi pénzpumpálók miért a Chelsea-t illetve a Citehet választották helyettük, mikor jobb bevételi pozícióban voltak, jobban szerepeltek náluk a bajnokságban. Mondjuk, valahol meg is érdemlik, hiszen ők azok a csapat, ahol kétszer is kinevezték a kőbunkó Kinneart, valamint egy jó szezon után nyolcéves szerződést kötöttek Pardew-val. Kicsit a mostani Newcastleről is essen szó. Nem tudom pontosan, mi lehet mostanság a koncepciójuk, de egy gyenge Arsenal-copyra emlékeztetnek. A hosszú távú managerrel és a franciásítással, no és a holland igazolásokkal.

Az idei szezonjuk eddig elég vegyes. Hoztak megint egy rakat franciát Riviére, Cabella, hoztak hollandokat Janmaat, Siem de Jong. Az eredményük azonban nem javult és megint a középmezőnyben vannak. Ráadásul elég gyenge a támadósoruk: 9 meccsen 10 gól, amiből négyet a sérült Papiss Demba Cissé szerzett, míg a védelmük a mienknél is több gólt kapott: 15-öt. Alapvetően nem ugranak ki semmiben, legfeljebb abban, hogy viszonylag sok lövésből kevés alkalommal találják el a kaput, azaz szeretnek messziről lövöldözni. Ezek alapján nem lenne sok félnivaló tőlük, viszont a mostani hétre feltámadtak. Verték a Tottenhamet és a Citehet az utolsó két meccsükön.

Elsőre nem kellett. Másodjára a legnagyobb lett.

Egy nagyobbacska kitérőt fogunk most tenni. Kommentek között felmerünk a klasszikus angol menedzser téma. Nekem ez nagy kedvencem mivel szerintem elég kevesen látják át teljesen. Sebaj most a Fonat olvasókkal nőni fog a szám. Először is tisztázzuk: mi is a klasszik angol menedzser szisztéma? Alapvetően mikor még a menedzserek hosszan ültek a padon és minden szakmai döntés (edzésmódszer, taktika, utánpótlás stb.) egy kézben a menedzsernél összpontosult. Az első általános tévedés, az hogy ez lenne a klasszik angol módi. Nem az, sőt, az angol foci történetének kevesebb mint a felében volt ez az általánosan bevett minta. Eleinte még az 1800-as években nem is volt olyan, hogy edző, általában az egyik board tag állította össze a meccsekre a kezdőt és őt tekintjük ma edzőknek. A Liverpool esetében ilyen volt az első 3-4 menedzserünk Barclay, McKenna, Watson. Később is az volt a bevett szokás, hogy a board tagok beleszóltak a kezdő összeállításába, ha volt kedvencük megmondták, hogy neki márpedig kezdeni kell, akár akarta a menedzser akár nem. Az angol foci történetében Chapman volt az első az 1920-as években az Arsenalnál, akit a “klasszikus” angol menedzser jelzővel lehet illetni. Azonban ez az innováció lassan terjedt és csak nagyjából az 1950-es évektől lett uralkodó. Liverpool vonatkozásban az egyik kedvenc sztorim e témában, hogy 1951-ben azért nem nevezték ki a Nagy Skótot, mivel ő akart egy személyben dönteni. Persze azért jó a sztori, mivel 1959-ben csak kineveztük és ő lett a Liverpool történetének első menedzsere, akinek a munkájába nem szólt bele a vezetőség, nem mondták meg neki, ki kezdjen stb. Pontosan erről szól a sokat – és rosszul – idézett mondása, nem többről. “At a football club, there’s a holy trinity – the players, the manager and the supporters. Directors don’t come into it. They are only there to sign the cheques.” A maga idejében jó és hasznos volt ez a módszer, az egy személy felel minden szakmai munkáért. Azonban manapság már akkorára nőttek a klubok, olyan szintű szakosodás folyik, hogy az idő gyakorlatilag túlnőtt ezen a rendszeren. Így most éljük azt a kort,  amikor kikopóban van. Azt hiszem, elég belegondolni, hogy mi az és mekkora feladat, amit át kellene látni és egy személyben irányítani egy menedzsernek. Ha az utánpótlást nézem, hatalmas szakembergárda dolgozik a fiatalokkal. Csak az u21-es csapat mellett dolgozik 5 szaki: menedzser, fitnesz edző, 2 fizikoterapeuta, kapus edző, az u18-as csapat mellett szintén 5 szaki: menedzser, edző, fizikoterapeuta, kapus edző, teljesítmény elemző statos csávó. Összességében vagy 50-60 szakember dolgozik csak az utánpótlásban. Azt már láttuk, hogy az orvosi stáb hogyan néz ki (csak abban 13 szakember dolgozik), különböző statisztikai módszerekkel és GPS alapú kütyükkel, van külön szaki a statisztikák elemzésére, ellenfelek feltérképezésére, van külön sok embert foglalkoztató scout-rendszer Fallows vezetésével. A klub ha jól emlékszem vagy 200 embert alkalmaz főállásban játékosokon kívül. Látszik, hogy rengeteg szakterület, rengeteg információ van, ami egyszerűen túlnő egy emberen, bármilyen sokrétű is a tudása. Éppen ezért jó, hogy nálunk kicsit amerikás csapat szellem van. Közös döntések fontos kérdésekben, mint pl. az igazolások kapcsán a TC. Az persze továbbra is fontos, hogy az irányt, a menedzser szabja meg, de az tuti, hogy nem egyemberes feladat manapság már, ami a 70-80-as években a menedzser dolga volt, így evidens, hogy Angliában is terjednek a DoF-ok és a menedzser feladat megosztásos modellek, amik a kontinensen alapnak számítanak. Arról nem is beszélve, hogy BR a maga 3 és kevés éves kinevezésével az egyik legrégebbi menedzser Angliában, ilyen rendszeres edzői cserék mellett nem is lehet és nem is szabad a klub teljes szakmai irányítását az aktuális menedzserre szabni.

A tavalyi kiemelkedő szögletértékesítés után, idén hiába mennek jobb helyre és pontosabban. Gól eddig nem nagyon lett belőlük.

A mai második kitekintés már volt FB-on kommentben is, de talán nem baj ha itt is megjelenik. Korábban volt a poszt ami azt taglalta, hogy 20-30 távoli lövésből lesz egy gól. Mindig is akartam hozzá a szögletekről és a beadások pontosságáról is írni. No, most Beez a szögletek kapcsán gyűjtött össze statokat, így ezt le is húzhatom a meg kellene írni listáról. Mindegy is, a lényeg, hogy elég hasonlóan 3 PL-szezonos, így nem is olyan kicsi minta szerint a szögletek kevesebb, mint 3 százalékából születik gól, azaz kicsit több mint 30 szöglet kell egy gólhoz. Ergo nem egy gyakori esemény a szöglet utáni gól, kell hozzá vagy 4-5 meccs csapatoknál. Ne csak ismétlés legyen, ezért felvetném megint a foci sok közül egyik örök és eldönthetetlen kérdését: kisszöglet vs hagyományos. Érdemes elgondolkodni, ha ilyen baromi ritka a szöglet gól, akkor nem jár-e jobban az a csapat, amelyik kisszögletekkel alkalmazásával szimplán csak megtartja a labdát? A magam részéről egyértelmű igen erre a válasz.

Kanyarodjunk is rá fiainkra. Igazából nincs sok újdonság. Még szokik össze a csapat, így elég kiszámíthatatlan módon követik egymást a jó és a rossz eredmények, ugyanúgy ahogyan a jó és rossz teljesítmények a pályán. A vicc az, hogy nem feltétlenül fedik ezek egymást. Továbbra is várjuk, hogy összeálljanak a dolgaink. Most éppen a lélekemelő fordítástól és Balo góljától. Ki tudja, lehet, hogy ennyi kellett az idő mellett. Mindenesetre az idei évhez képest egészen jól állunk a sérültekkel, hiszen a régóta sérült Flanagan, Sakho, Sturridge trión kívül csak Suso és a Prof (térde vacakol) nem bevethető. Ez BR-nek elég nagy játék lehetőséget ad arra, hogy megálmodja, mit akar a bajnokikon és a Real elleni visszavágón a pályán látni. A védelemben viszonylag kicsi a játéktér, hiszen a kérdés, hogy Glen vagy Manq. Remélem Manq lesz a bajnokikon és Glen a BL-ben. A középpályán két dolog biztos, hogy Gerrard játszani fog és Lucas pedig nem, így a választék az, hogy Gerrard előtt az Allen-Can-Hendó-Coutinho négyesből melyik kettő fog szerepelni. Mivel nem otthon leszünk, így Cou szerepeltetése túl támadó lenne CM-ként, így az Allen, Hendó duóra teszem voksomat, hiszen Can fizikalitását jobb lesz a Margit ellen tartogatni. Marad a támadó trió és a kérdés, hogy dájmond vagy 4-1-2-3. A hétközi meccsen Borini elég nagyot játszott ahhoz, hogy felmerüljön a kérdés. Nem is lenne rossz ötlet, hiszen Borini két Livepooli góljából egyet Newcastle ellen szerzett idegenben. Ómen? Azonban úgy gondolom, hogy nem fog Borini kezdeni és nem lesz dájmond sem. Sterling, Balo adott. Markovics nem valószínű, így a harmadik helyért Cou és Lallana fog megküzdeni és utóbbi fog nyerni.

A meccs során vajon összeállnak?

Érdekes meccs lesz a feltámadó Newcastle és az általában szenvedő Liverpool között. A tippem az, hogy nem is fogják tudni eldönteni a csapatok a mérkőzést. Remélem Balo bajnokin is végre betalál és beindul a gőzhenger.

______________________________________________________________________

A meccs nézés szokás szerint a Maláta nevű kultúregységben lesz.