Ó mondd, te hogy választanál?

Vége az idei év utolsó előtti válogatott szünetének, ami – mint már lassan megszokhatjuk – megint nem telt el sérülés (Lovren és Markovic, szerencsére egyik sem komoly), valamint botrány nélkül. Erről megint a mérhetetlen tudású és innovációs képességű, fiatalos, modern, nyitott elméjű RH- gondoskodott. Most éppen Sterlingnek esett neki eme remek kommunikációs képességű szakember, csak hogy még véletlenül se tudjuk elfelejteni a nálunk töltött féléves sikertörténetének legfőbb ismérveit. Komolyra fordítva a szót, az egy dolog, hogy fogalma sincs, mikor miről beszél. Az szintén valahol érthető, hogy tényleg nem érti, hogyan lehet az, hogy ma már nem úgy működnek dolgok – így a fitneszedzések is -, mint a 70-es évek elején, amikor ő tanulta őket és azóta is változatlanul alkalmazza, mint azt szereti emlegetni. No de a kettő együtt, az összes többi okosságával, nekem sok, de elég is belőle, mielőtt felhúzom magam. Hétvégén az angol foci másik dinoszauruszának csapatához látogatunk.

Mielőtt azonban belemennénk az aktualitásokba, talán érdemes megnézni egy kicsit magát a csapatot. Az az igazság, hogy még régen – köszönhetően a kollégista éveknek és valamelyik focimanager-játéknak – nekem szimpatikus csapat volt a QPR. De ez mára elmúlt. Hogyan lett a szimpatikus kiscsapatból negatív példa? Köszönhetően a tulajdonosaiknak és annak, hogy az évek során a lehető legrosszabb döntéseket hozták meg a menedzsmentet illetően. A 2000-es évek elején pocsék anyagi helyzetben voltak, ott álltak a csőd szélén és ők nem is kerülték azt el. 2007-ben érkeztek milliárdosok tulajnak és vezetőnek, ami érdekes fejetlenséget és körforgót eredményezett. Először a F1 világából Briatore és Ecclestone, majd nem sokkal később a világ egyik leggazdagabbja, az indiai Mittal-család. 2011-ig egymást váltogatták, ki ül a vezetői székben, és éppen ki mennyit birtokol a klubból. Majd a mai helyzet a maláj milliárdos Fernandes megjelenésével véglegesedett: ő a főtulaj, mellette kisebbségben a Mittalok. A tulajdonosi körforgó kihatott a klubra is, hiszen ők lettek mára a legdrágábban, legkevésbé hatékonyan üzemelő liftező csapat. Jellemzőek lettek a magas fizetésű, idős játékosok és amit akartok. Rendszeres az is, hogy a Chelsea, Citeh duó után náluk a legmagasabb a bevételekhez viszonyított bérköltség. Félig-meddig ül ugyan csak. de mondhatni, hogy szurkolói szemmel nézve, ők a szegény ember olajos csapata. Szakmai szemmel nézve, remek példa arra, hogy nem lehet mindig mindent pénzel megvenni és azért még van némi szerepe a szakmai munkának is az eredmények alakulásában. Érdekes lesz nézni, hogy szezon végén sikerül-e megragadniuk az élvonalban.

Eddig elég rossz formát mutat a QPR és megérdemelten tanyáznak jelenleg az utolsó helyen. Hiszen ők lőtték a 2. legkevesebb gólt, de cserébe a 2. legtöbbet kapták, így övék a legrosszabb gólarány, ami elég jó indikátora annak, hogy hol is van egy csapat helye a tabellán. Maradva még egy kicsit a statisztikáknál: ha emlékeztek, azt mondtam, hogy a labdabirtoklás stílusindikátor. No most a példájukon keresztül megnézhetjük ezt, mert elég jól hozzák azt, amit ez alatt értek. Az eddigi meccsek alapján 45,2%-os labdabirtoklással a ligában a kevés labdabirtoklásos csapatok közé tartoznak (16. helyen vannak). Ehhez elég nyilvánvalóan alacsony passzpontosság párosul 78,1% (16. a ligában). Ennek oka az, hogy kevés rövid passzal játszanak: a 320 rövid passz a (nem meglepő módon) 16. helyre elég a ligában, ellenben értelemszerűen akkor sok hosszú passzal játszanak: a meccsenkénti 67 a 7. legtöbb a ligában. No és ezzel sikerült statokkal pontosabban leírni egy klasszikus brit stílusban játszó kiscsapatot. Meglepő módon náluk hiányzik a sok beadás, hiszen a meccsenkénti 20 beadás csak a 13. helyre elég. Mint mondtam, az eredményindikátor sokkal inkább a kaput találó lövések aránya, de mivel ez nincs meg, így az engedett lövéseket nézzük meg. A védelmük elég gyenge: 14,3 lövést enged az ellenfeleknek (16. hely), ráadásul a lövéseknek 9 százalékát (3. legtöbb, azaz leggyengébb) az ötösön belülről engedik, azaz a legveszélyesebb zónából. A 39 százalékos tizenhatoson kívülről kapott lövések aránya a 3. legalacsonyabb, azaz harmadik leggyengébbek abban a ligában, hogy a legveszélyesebb helyekről engedik lőni az ellenfeleiket. Nem is csoda, hogy sok gólt kapnak, hiszen tényleg gyenge a védekezésük. Volt róla szó, hogy kevés gólt szereznek: eddig összesen 4-et (hogy legyen félni valónk, ebből hármat rögzített szituációból), azaz elég gyenge a támadásuk. Ez ki is jön, de nem mindenben. Az összes lövésszámban elég jól állnak 13,7 lövéssel (7. hely), viszont abban, ami számít, azaz a kaput találó lövésekben, 3,4 így már a jól megszokott 16. helyen vannak. Ennek a magyarázata nyilván abban rejlik, hogy honnan lövöldöznek. Nem meglepő módon 56 százalékkal ők lőnek arányaiban a legtöbbet a tizenhatoson kívülről (20. hely) és 3 százalékkal ők lőnek az egyik legkevesebbet az ötösön belülről (17. hely). No és itt jön be az, hogy kevés meccs ment le eddig, hiszen egyrészt a gólkülönbség alapján megérdemelten utolsóak, viszont végignézve a többi statot, ha azokat tartani tudják, akkor jó eséllyel becsúszhatnak a bennmaradók közé.

No még egy kicsit róluk. Az angol foci másik nagy dinoszaurusza ül a padjukon, az öreg Redknapp. Mondjuk, nekem nincs túl jó véleményem az öreg wheeler dealerről. Pontosan azért, amit idén is csinált: megint begyűjtött a keretbe túlfizetett öregfiúkat (pl. Rio Ferdinand). Az igazi baj vele, hogy saját bevallása szerint sem egy nagy taktikus. Amit hoz is idén eddig, igaz ennek ugyan félig ellentmond, hogy eddig nagy változatosságot mutat és négyféle taktikát is alkalmazott már a 3-4-1-2-től dájmondon át a hagyományosabb 4-4-1-1, 4-5-1-ig. A gond ott van számukra, hogy mivel nem ért hozzá, nem nagyon begyakorolt dolgok ezek. A szezont kezdte a vb-n a hollandok és Costa Rica által trendivé tett 3-4-1-2-vel, de mivel fogalma sincs, mitől működik ez Rióval és társaival a védelemben, hatalmas pofonokat kaptak is belőle, így gyorsan kénytelen volt váltani (kár, hogy nem ellenünk jöttek ezzel a baromsággal). Vissza is tért a hagyományosabb angol taktikákhoz, így most valami jó kis Ikaruszos 4-4-1-1 várható, hiszen ez a srácok vérében van, így nem kell begyakoroltatással tökölnie.

Mielőtt foglalkoznánk a mieinkkel, teszek egy kis kitérőt. A foci folyamatosan változik, de van egy körkörösen visszatérő jellege, ami miatt én úgy szoktam mondani, hogy spirálszerű fejlődésen megy keresztül. A sikeres taktikák időről-időre változnak, alkalmazkodva a focit körülvevő változásokhoz. Ennek nagy része a szabályok változása. A kommentmezőben ugyan beszéltük, de nekem akkora meglepetés volt, hogy muszáj most is megemlítenem, hogy nem lehetett mindig hármat cserélni meccsenként. Sőt az 1950-es évekig nem volt olyan, hogy csereként beállhatna valaki. A wikipédia szerint 1953-ban volt az első csere válogatott meccsen. A két csere lehetőségét 1988-ban vezették be. 1994-1995 során nyerte el mai formáját a cserék száma, azaz azóta lehet meccsenként 3 friss embert beküldeni. Szerintem nagyon durva, hogy mennyire fiatal és friss dolog ez a foci történetében. Ha végignézünk a foci történetén, durva belegondolni, és fel is veti a régi idők focijának összehasonlíthatóságát a maival abban a tekintetben, hogy mikor Shankly ült a padunkon, friss dolognak számított, hogy lehet cserélni és még 2 pontot ért a győzelem. Mikor Dalglish először ült a padunkon újdonság volt, hogy a győzelem három pontot ér és ezalatt vezették be, hogy már kettőt lehet cserélni. Ennek a kis kitekintésnek, hogy értelme is legyen, ezért megjegyezném, hogy pontosan ezek meg ilyen körülmények miatt van az, hogy nem lehet, pontosabban nem lehetne a régi idők statjait a maiakkal összehasonlítani. Rendszeresen elő szokott jönni managereknél a győzelmi arány. Nos, az előbbiek fényében Shankly 51,98%-os győzelmi aránya BR 55,14%-os arányával összehasonlíthatatlan. Olyan mintha az almát meg a körtét akarnánk összevetni.

Lassan rákanyarodva a mieinkre, megemlítendő, hogy BR szerint a sérüléshullámunk enyhült, úgy néz ki, elérhető már Allen és Can is (így lehetséges a középpályás rotáció), Lovren és Markovic is elérhető, azaz tényleg nem komolyak a sérüléseik. Ezek remek hírek, de hogy ne legyen csupa öröm az életünk, Sturridge ismét lesérült, ami mint tudjuk, nagyon nagy veszteség. Összességében azért még így is jobb a helyzetünk a sérülések frontján, ami kellett nagyon, hiszen azt is még szokjuk, hogy 8 nap alatt 5 meccset játszunk. Rotáció. Viszont most az újonnan megszokottnál is sűrűbb lesz a program a héten, hiszen 7 nap alatt pörög bele a lábakba a 3 meccs vasárnap-szerda-szombat tempóban. Érdekes lesz nézni, hogy BR hogyan priorizál és hogyan fogja rotálni a csapatot. Hiszen a két bajnoki lesz a papíron könnyebb ellenfelek ellen, míg a BL meccs a Real ellen. A magam részéről, úgy vagyok vele hogy ideje megmutatni, azt amit szoktam volt mondogatni. Mégpedig, hogy idén – és még valamennyire, ha úgy adódik, jövőre is: fontosabb most a BL-részvétel biztosítása, mint az hogyan szereplünk a sorozatban. Azaz a gyengébb szezonkezdet és a nem igazán működő outscore miatt (no meg továbbra is Danny nélkül) én a hangsúlyt a bajnokikra helyezném, nem a Real elleni meccsre. Azaz, ha a Lambert-Borini csatárduónak kell szerepelnie, az szerdán legyen. Ha pontosabban, amikor Gerrard pihen, az szerdán legyen. Nem vagyok benne biztos, hogy BR is így gondolja. Legalábbis az általában elég pontos kukásmellény-jóslás az alábbi csapatot hozta ki: Minyon – Mankó, Skrtel, Lovren, Prof – Can, Gerrard – Sterling, Cou, Lallana – Lambert (köszönet McAllister kollégának). Nagyon nem lennék boldog, ha így futna ki a csapat. Nem csak azért, mert szerintem nem a BL-meccsre kell koncentrálni a héten, hanem azért se, mivel a QPR nem olyan erős csapat támadásban, ami indokolná a double pivot alkalmazását és az óvatos, kevés gólos 4-2-3-1-et. Mivel Sturridge továbbra sincs, így a dájmondot hagynám. Marad a manapság sokak által utált kedvencem a 4-1-2-3, Balotellivel az élen. Balo érdekes figura, nekem úgy tűnik emberileg és szakmailag sokat fejlődik nálunk. A védekezés (szögleteknél) után, a saját elmondása alapján most éppen azt tanulja, hogyan lehet jó egyedüli csatár, hogyan fog tudni többször betörni, illetve helyzetbe kerülni a veszélyzónákban. Akarásával nincs gond, úgy tűnik, BR olyan játékosokból, akik akarnak és hallgatnak rá, sokat tud kihozni, erre Hendó a legjobb példa, amit csak azért említek, hogy esetleg egy kis pozitívuma is legyen ennek a válogatott szünetnek. Az elmúlt 2 hétben (mivel Balot be sem hívták a válogatottba) rajta kívül Gerrard, Lucas, Borini és a fiatalok voltak Melwoodban, így is nagyjából tizenpáran edzettek, ami csapatszempontból nyilván nem jó, viszont így bőven juthatott idő arra, hogy BR és a stáb több figyelmet szenteljen Balonak, és dolgozzanak a játékán és BR oktassa az elvárt játékra. Remélhetőleg ettől kicsit jobban fog illeszkedni a gépezetbe és sokkal inkább azokat a mozgásokat hozza majd a pályán, amit megszokhattunk a többi csatárunktól. Sturridge sérülésének egyértelmű negatívuma, hogy Sterling így sokkal kisebb eséllyel tud pihenni most is, és egészen addig, amíg Danny fel nem épül. Egyben nézve a 3 meccset, a QPR és a Hull elleni esetleges győzelmek sokkal fontosabbak a szezonunk és a bigpicture szempontjából, mint egy esetleges Real elleni gála (feltételezve, hogy nem szaladunk bele csúnyán a késbe). Ezen a 3 meccsen, amit tuti nem szeretnék látni az az, hogy Gerrard 270 percet játszik ezt mindenáron el kellene kerülni. Kicsit kitérve a Manq-Matematikus kérdésre, nos úgy látom, hogy Manq ugyan jobbat hoz, mint az angol, viszont ráférne egy kis pihenés, hiszen már most több meccset játszott élvonalbeli meccseken mint eddig bármikor a pályafutása során. Nem csak Sterlinget nem kellene túlhasználni fiatalon, hanem őt sem, így én most Johnsont várom a bajnoki meccsekre a kezdőbe.

Összegezve a fentieket, nem tűnik verhetetlen csapatnak még idegenben sem a QPR. A top4-hez az ilyen meccseket hozni kellene. Mivel a Top4-nek kell/kellene lennie a prioritásnak, így hozni kellene ezt a meccset. Persze mindig ilyenkor szokott beütni valami, így közel sem biztos a dolog. Ha meg belegondolok, hogy válogatott szünet után pocsék meccseket és pocsék eredményt szoktunk elérni, akkor egyenesen tartok a meccstől. Ezek nekem mind azt hozzák össze, hogy az energiáinkat ebbe a meccsbe kell fektetni és a Real ellen meg minimális energiával lesz, ami lesz alapon meccselni egy FUN-t.

______________________________________________________________________

Meccsnézés természetesen lesz. Az idei szokásoknak megfelelően a Malátában.