Hiányoztál

Hiányzott a zene, hiányzott az látvány, hiányzott a tudat, s hiányzott az ábránd.
Hiányzott a feszültség, hiányzott az érzés, hiányzott a veríték, s hiányzott a féltés.
Hiányoztál te magad is.

Kicsit amúgy fura, hogy újra van. Nem szürreális, nem váratlan, de olyan szokatlan még ez az egész. A BL-himnuszos főpróba, a képek Rodgersről azzal az egészen mágikus kék-ezüst-fekete csillagos háttérrel, mind-mind szokatlan még, és be kell vallanom, kicsit megilletődve állok még a dolog kapujában. De nagyon várom már.

Főleg, hogy – mellékszál – azt hittem, egy vízilabdás bunyót csapunk a jacuzziban ezért a posztért, már el is képzeltem előre, ahogy McAllister száját nyomom a vízalatti hátmasszírozó fúvókájához, miközben lábujjaimmal megragadom Máté haját, hogy azzal rángassam vissza, mielőtt a Taktikai Kiskátéval próbálna leütni. Ehelyett az ölembe hullott a történelmi poszt, a Fonat első igazi BL-posztja, maga a kiváltság, mert ugye a Fonat a Népsport kötelékében csak 2010 októberében indult. De mondok jobbat, Scouser még a Fonatot megelőző YNWA-blogjában sem írhatott soha BL-posztot, mert ezt az egészet életre hívó Wolves elleni 0-0 is már 2010-ben volt. Apropó 2009-2010-es Liverpool, érdekességnek tegyük fel a kérdést, hogy akkor most hányan is maradtak a keretben olyanok, akik már játszottak vörösben BL-meccset? Összesen csak négyen. És hozzátenném, a Gerrard, Lucas, Johnson, Skrtel négyesből egyedül Skrtel az, aki az akkorihoz hasonló minőséget képvisel még mindig.

Ezer éve volt már ez a bizonyos minőség, és ezer éve volt Kuyt és N’Gog gólja is a Debrecen ellen, vagy a Lyontól és a Fiorentinától beszopott 90. perc utáni gólok (összesen ugyebár három, ilyen hangyafaszságokon ment el a továbbjutás), de épp mivel ezer éve volt, ezért egy kis audiovizualitással dobjunk egyet a hangulatunkon, mielőtt komolyan belefeledkezünk N’Gog zsenijébe.

#WeAreBack #WelcomeHome #Borsófőzelék és #TakeTheMoneyAndRun.

De azért csak lesz egy ellenfelünk is ezen a szép kedd estén.

A méltán híres ПФК Лудогорец 1945, [azaz a Péefká Ludogorec Ezerkilenszáznegyvenöt] csapata battyog majd ki a This Is Anfield táblát fogdosva, ha már nem kell érte a 17 fontos stadiontúrát kicsengetniük.

Ludogorec, Ludogorec, azért nem forgatom teljesen ismeretlen ízzel a szót a számban, és egy kevés utánanézés elég is ahhoz, hogy a bolgár bajnokot kontextusba tudjuk helyezni. Ugyanis a Ludogorec volt az a csapat, amelyik tavaly az EL-ben a meleg szart is kiverte a csoportjából, aztán második helyen magával húzta a Csornomorec Odesszát (lehet, hogy Ogyessza?). A PSV és a Dinamo Zágráb csoportjában ez mondjuk még nem hőstett, de a Laziot idegenben megverni, illetve a visszavágón hazai pályán benyelt 3 gólra ugyanennyivel válaszolni, na az már hőstett egy bolgár bajnoktól. Valódi legenda. (És akkor egy pillanatra merengjünk a távolba, és ismerjük fel a különbséget a balkáni és a magyar profi szféra közt, ahol egy, csak focizgatni akaró, Erasmuson lévő srácnak képes NB1-es klub profi szerződést ajánlani.) Maradjunk annyiban, hogy hiába csak a bajnokág miatt lehetnek itt a bolgárok, és hiába pisáltak vért a selejtezőkkel – just like Arsenal -, alapvetően nem nyeretlen kétévesekről beszélünk, funfactként pedig emlékezzünk meg arról, hogy ők azok kettőnk közül, akik több nemzetközi rutint tudnak a vonalra állítani.

De azért álljunk meg egy gyors sztori erejéig a selejtezőknél, pontosabban annak a playoff körénél. A Steaua ellen idegenben összeszedett 0-1-es hátrányt a visszavágó 90. percében egyenlítették ki a bolgárok, az így kiharcolt hosszabbításban pedig a 118. percben Sztojanov második sárgás kiállításával kapus nélkül maradtak a maradék 2 percre, meg a nem annyira maradék büntetőpárbajra. Kapusnak (az előtte 6 szezont a Steaua ősi városi riválisánál, a Dinamonál lehúzó) Cosmin Moti állt be, de csak miután az első büntetőt ő maga vágta be. 7-7 rúgás után végül 6-5-re nyertek, Moti természetesen megdicsőült aznap este, ennek eredményeképp pedig ma ők hallgathatják vendégként az 5 év után újra megelevenedő anfieldi éjszakát. Ez az igazi mennybemenetel.Amit tőlük várunk, az egy elméletben 4-2-3-1-es felállás cserekapussal (ugye Sztojanov el van tiltva, nálunk Markovics hozta magával az eltiltást, ezért is játszott ennyit hétvégén), az, hogy a gyakorlatban a 4-2-3-1-et mennyire zúzza 9-1-0-vá a csapatok játéktudása közti kilométeres szakadék, az már egy egészen más kérdés, de mindenki szívesebben nézne egy harciasabb bolgár csapatot.

Amit viszont tudni vélünk biztosra, az az, hogy csak gyengébb védőik vannak, mint az Aston Villának. Legalábbis nagyon reméljük

Magunkra visszatérve az utolsó át nem beszélt kérdés a meccsel kapcsolatosan a kezdőnk várható kinézete, ami még második hallásra is érdekesen hangzik, mert ebben az esetben markánsan eltérőek lehetnek a vélemények. Részemről Minyon és az egész védőfal marad, az M&M’s-nek és Lovrennek is gyakorolniuk kell még az összhangot, Sakho meccshiányát is jól kúrálhatnánk ezzel az egésszel, így nem nyúlnék a dologhoz. A gyémántban a whoscored Gerrard-Coutinho-Hendo-Sterling felállást képzel el, amiben azért még lenne variációs lehetőség szerintem. A Gerrard-Lucas cserét csak az 5 év utáni visszatérés miatt nem kockáztatnám meg, de a Coutinho-Lallanat simán húznám, szokja ő is a meccseket, a közeget, és a Lamberttel való kapcsolatát is csak megnézném már. Lambert párjának Balotelli ideális választás lehet, ennél nagyobb bevágódási lehetősége egy darabig úgyse nagyon lesz a Kop előtt, éljen vele.

Mi pedig éljünk s lehetőséggel, szüreteljük le rég vágyott gyümölcseink.

Meccsnézés a Malátában.