Váratlan skalp

A várakozásokkal ellentétben kifejezetten megnyugtató és örömteli győzelmet aratott a Liverpool a White Heart Lane-en, elhozva hat pontot a megszerezhető kilencből a nehéz szezonstartnál, illetve összesítésben 12:0-ra verve a Tottenhamet az elmúlt három egymás elleni meccsen. Szépek ezek a számok, na.

Tartani lehetett ettől a délutántól. A Liverpool főleg védőoldalon döcögött hétfő este a City ellen, és noha nem volt apokaliptikus az ottani terep vörös szempontból, benne volt abban a meccsben a Rodgers-éra legnagyobb veresége is. Mindennek tetejébe példátlan sérüléssorozatot sújtotta a Poolt az utolsó tíz percben, melynek köszönhetően két stabil kezdő védő (Johnsont az adminisztráció végett ide soroljuk) kidőlt több-kevesebb időre, illetve a frissen szerzett Moreno bokája is kérdőjelessé vált. A mai meccs másik oldalán viszont derűsebbek voltak az előzetes viszonyok: a Pochettino-projekt igen szép eredményekkel startolt a Tottenhamnél, működni látszik az edző pressing filizófiája, az előző fordulóban a QPR-t verték bucira, amit hét közben egy laza EL-selejtezős győzelem követett. Az előjelek alapján tehát megalapozottnak tűnt az, hogy a fogadóirodák a Spurst tartották az esélyesebbnek ma délután.

Aztán némileg meglepő módon rendesen nekikezdett a csapat. A Tottenham tompa volt, vöröseink nyomtak, Mario Balotelli kis híján néhány perc alatt megszerezte első liverpooli gólját. Magára az első liverpooli gólra nem kellett viszont sokat várni, a nyolcadik percben egy szép Sturridge – Hendo – Sterling összjátékot követően utóbbi mesterien gurította Lloris mellett a bal alsóba labdát, meg még ennél is menőbb volt ahogy befutotta azt a lekészítést Hendersontól amit normális focista csak a szögletzászlónál ért volna utol. A játék képe az első félórában nem nagyon változott, Balotellinek volt egy-két újabb lehetősége gólt szerezni, ahogy Studge-nak is; mindeközben a Spurs próbálta rendezni a sorait, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A félidő végére aztán elkezdett működni a Pochettino rendszer, át tudták nyomni az akaratukat a Gerrard – Allen – Hendo trióval meglehetősen defenzívre szabott középpályán, a sokak által vágyott Lovren – Sakho CB páros felváltva hibázgatott, az egyik nagyobb benézésből pedig nem sok híja volt, hogy ki is egyenlítsen a Tottenham a félidő utolsó perceiben.

A szünetben még mindig lehetett tartani attól liverpooli fejjel, hogy mi lesz ha az első negyvenöt végén lévő jó hullámát meglovagolva erőre kap az ellen, ezek a baljós gondolatok viszont abban a pillanatban múlhattak el, amikor Joe Allen második ütemre úgy döntött, hogy elesik a tizenhatoson belül Dier meglehetősen szoft, de még annál is ostobább faultjára. Próbáljuk meg röhögés nélkül kimondani, hogy Allen ezt a büntetőt „kiharcolta”. Na ugye! Stevie mindenesetre berúgta, 2:0-tól pedig elég lepötyögősbe váltott a találkozó, olyannyira, hogy Moreno úgy vágtathatott át a bal szélen a harmadik gólhoz, mintha bójákkal gyakorolna Melwoodban. Igaz ez mit sem von le annak az értékéből, hogy az ebből a szólóból készült gif sok szurkoló képernyőkímélője lehet a következő hónapokban. Bal védőként utoljára Riise volt képes ilyenekre Liverpoolban, és miután Riise volt az utolsó jó bal védő Liverpoolban, optimisták lehetünk Albertoval kapcsolatban. Pláne Ayre örülhet, ha már a fele nyarát Sevillában töltötte a srác feletti izmozással.

Meggyőző győzelem volt, több jó teljesítménnyel: Sterling még az ominózus „Messi szóló – Torres lövés” helyzetével is simán MOTM, Manquillo a harmadik meccsén is megbízható volt, Balotelli jelenléte rögtön sokat tett hozzá a támadójátékhoz, még ha a debütáló gólja el is maradt. Moreno kiválóságáról volt már szó, Joe Allent csak a nagyon allenofóbok tudják rosszra kihozni, Mignoletnek pedig egyszer kellett nagyot védenie, és akkor nagyot védett. Üröm az örömben, hogy a középső védvonal továbbra sem akar összeállni. Lovren határozottabb volt mint hétfőn, de még mindig olyan hibákat hordoz a játéka ami a Southamptonban nem volt rá jellemző, és úgy általánosságban nem lehetünk jelenleg nyugodtak azzal kapcsolatban, hogy Rodgers láthatóan őt vizionálja a közeljövő védelmi vezérének. Sakho-n meg egész egyszerűen nagyon meglátszott a meccshiány, a rajongói joggal érezhetik magukat letörtnek a mai találkozó után, ebből olyan sima Skrtel – Lovren kezdetés lesz amikor mindketten egészségesek, mint Chiellini válla a vb előtt.

Összességében viszont abszolút elégedettek lehetünk, ez egy váratlanul szép skalp volt ami visszahozta a hitet, miszerint jó úton van a csapat egy újabb jó Premier League szezonhoz. 3:0-ra verni a Tottenhamet idegenben úgy, hogy egyik csatárunk sem fog ki jó napot: ki ne írná ezt alá bármikor?

A slusszpoén pedig: Clean Sheet! Arra sem emlékeztem már milyen érzés, annyira rég volt. (tankoló Dortmund elleni sörmeccs nem ér)