Stílusok csatája

Kellemes vasárnap délutáni időpontban kerül sor a forduló rangadójára (persze lehet vitatkozni, hogy az Everton-Chelsea lenne ez, de felesleges), de mielőtt nekiesnénk a meccsnek. Érdemes végignézni mi történt mostanság. Sorsoltak a BL-ben és egy viszonylag könnyű, éppen ezért trükkös csoportba kerültünk. Közben közelít a Babelcopter day (hétfő), régen volt számunkra ennyire érdektelen (ami alapvetően egy jó és pozitív dolog) ez az őrült nap, hiszen minket csak abból a szempontból érdekel végül kik lesznek még a távozók Kelly és Robinson után (Assaidi, Borini, Adorján, Coates, Touré?, Agger? Lucasról is beszélnek de annak semmi értelme). No meg nézhetjük a többiek kiket húznak be, no meg azt kiket rugdosnak ki, hogy megfeleljenek a PL szabályainak. Szokásjog szerint az ablak legmozgalmasabb néhány napja következik (most péntek dél felé járunk mikor ezt pötyögöm). A meccs után válogatott szünet következik megint lehet majd aggódni a srácok egészségéért hála az égnek Gerrardért már nem kell cserébe Coutinhoért lehet. Ennyi általánosság után nézzük a csapatokat és a meccset.

Az igazat megvallva a Tottenham nekem egy szimpatikus csapat, mondjuk jobban kedveltem őket, amíg nem voltak riválisaink (a 90 években és a 2000 évek elején) amikor is inkább meghaltak a szépségben, azt szerettem. De azóta sem tudtak olyan ellenérzéseket kiváltani belőlem, mint a MU, Chelsea (a lányok) és a Citeh. Alapvetően azt tisztelem bennük, hogy a 6 nagy közül ők az egyetlenek, akiknek sosem volt komoly adósság állománya, rendszerint annyit költenek amennyiük van, de mindemellett az elmúlt évek során szépen felfejlődtek. A klubmodelljük követendő példa, hiszen a legjobbjaik jó pénzért történő eladásának (Berbatov, Carrick, Modric, Bale…) játékos állományba fektetésével érték el mindezt. Önerőből és nem cukrosbácsival. Persze a Bale eladás és a tavalyi évüknek az általános megítélése nem ennyire pozitív, pedig szerintem jól csinálták Eriksen, Lamela olyanok akiket vörösben is szívesen látnék és a többi tavaly beszerzett is jó labdarúgó, az már más kérdés, hogy nem AVB rendszerébe voltak igazán valók, no meg az sem volt túl nagy ötlet, hogy egyszerre ennyi nem PL tapasztalt játékost építettek be. Azonban azt nem szabad elfelejtetni, hogy a tavalyi “szar” szezonjuk a fogalmatlan Tactic Timmel nehezítve összesen 3 ponttal és egy hellyel volt gyengébb, mint Bale utolsó éve. Én tehát tartom magam ahhoz, hogy a modelljük jó és szerintem idén sokkal erősebbek lesznek. Nézzük is miért.

Felsorolás jelleggel:

• Pochettino miatt
• alig változott, így összeért a keret
• Lamela nem tud még egyszer annyire rossz lenni és még Dawsontól is megszabadultak

Régebbi Fonat olvasóknak nem meglepetés, hogy mennyire nagyra tartom Pochettinot, aki nekem egy személyben képes a Tottenhamből a 4. helyre veszélyes csapatot csinálni. A mindig kiválló Colin Trainor seggedelmével a statbombról nézzük meg mit is lehet róla tudni egy kicsit ismétlés jelleggel. Pochettino stílusedző, aki a erőszakos és magas presszingről híres. Ez a legfőbb ismérve. Ezzel jól illik a Bielsai iskolába, mint az a táblán is látszik (Bielsa, Martino – volt Barca edző -, valamint Guardiola is sokat tanult tőle rajta keresztül meg Luis Enrique köthető még ide -> kérdés mikor lesz Pochettino Barca edző). A másik egyébként nem kicsit meglepő ismérve, hogy hatása egyből érezhető csapatain. Így volt ez a Sotonnál és most a Tottenhamnél is. Ennek alátámasztására elég visszagondolni a Soton beharangba berakott ábrára (ahol egyből csökken a PPDA érték a Sotonnál érkezésével) vagy megnézni a lenti ábrát, ahol nem ugrik ki elsőre mikor váltott az Espanyolról a Sotonra. Pedig nem gondoltam volna, hogy a Tottenham kerete és főleg a klasszikus angol szélsői alkalmasak a játékára. Ezért is volt egyszerre vicces és félelmetes nézni a Lennon, Townsend duót magasan kergetni az ellenfelet egy már lefutott meccsen (AEL Limasol most csütörtökön). Erről jut eszembe BR ezek szerint nem akar igazán kemény presszinget nálunk, mert látható, hogy azt gyorsan is ki lehet hozni arra nem igazán alkalmas játékosokból is. Pochettino és a Bielsai iskola tehát egyből eredményeket ér el a játék stílusában, van azonban egy hátul ütő. Ez a fajta intenzív egész pályás letámadás nagyon jó, sok könnyű szerzett gólt eredményez viszont meccseken belül és a szezon előrehaladtával – ha sokáig csinálják – kinyírja a saját csapatukat fizikálisan elsősorban, de mentálisan is. Legalább is az elmélet ezt tartja. Az biztos, hogy tavaly tavaszra visszaesett a Soton (valamint Bielsa Bilbaoja a sikerek kapujában bukott a szezon végeken), de ennek, mint már tárgyaltuk sok oka volt, így az idei szezon lehet, ami segíthet ennek az elméletnek az alátámasztásában vagy megcáfolásában. A szezonjuk kimenetelét illetően a saját intenzív egész pályás letámadásuk fenntartása komoly kockázati tényező, hiszen enélkül nincs játékuk viszont kicsinálhatja őket, a másik kérdés, ami megfogja határozni a szezonjukat, az hogyan állanak az EL-hez. Nem kifejezetten gyenge a csoportjuk de ebből a ‘B” csapattal is továbbmehetnek, azonban nem is ez a fő kérdés: hanem az, hogy az idei az első év, hogy az EL győztes a BL-ben indulhat, így még nem tudhatjuk, hogy ez mekkora motivációt ad majd a nagyobb csapatoknak, így a Tottenhamnek is. Ha rámennek az EL győzelemre, akkor jó eséllyel nem lesz meg nekik a Top4.

No és akkor nézzük a keretet. Tavalyhoz képest nincsenek benne jelentős változások ment Sigurddson és Dawson az érkező oldalon Davies, Dier (a 3. játékosuk akit nálunk szeretnék látni: 20 éves angol, portugáliai nevelés, nagyon jó védő, igazi különlegesség) és a 195 centis óriás Fazio a védelembe. Azaz a tavalyi keret együtt maradt, volt idejük összeérni, volt idejük akklimatizálódni Angliához, így sokkal erősebbek, mint tavaly. Azért sem kellett nagyon hozzányúlni mivel a keret 4-2-3-1-es formációra lett felépítve (AVB ezért is szenvedett vele mivel ő 4-3-3 párti és nem csak amiatt mert magas védelmi vonalat alkalmazott presszing nélkül), ami Pochettino kedvence, a Sotonnál is ezt játszotta. A másik ezzel a kerettel kapcsolatban, hogy ez nem rakéta gyors viszont kifejezetten magas keret. Jellemző, hogy a várható kezdőből csak Rose és Eriksen van 180 cm alatt és a nagy többség inkább a 190-hez van közelebb. Viszont hála a jó égnek Capue gyerek nem közelíti meg védekezési képességeiben a Touré, Wanyama duót. No igen és az is öröm hír Pochettinonak, hogy a keret szokva van AVB miatt a magas védelmi vonalhoz. Nem tökéletes a keretük főleg a presszinghez, de elég kiegyensúlyozottan hoz két embert minden posztra, így kemények lesznek idén.

Lamela szerintem potenciális világklasszis és most, hogy van egy edzője,a ki bízik benne és lassan megtanul angolul is nem tudom elképzelni, hogy ne legyen lényegesen jobb, mint tavaly. Dawson meg… hát azt csak egy vak nem látta, hogy egy magas védelmi vonalban a lassú és reaktív Michael megengedhetetlen kockázat. Pochettino nem véletlenül küldte is el. btw figyelsz Skrtel?

Gyorsan nézzük is meg a játékukat. Kezdeném azzal amiben más ez a Tottenham így pár meccs után mint a Soton volt. Azért itt jobb játékosállomány, így pontosabban kreatívabban tudnak játszani (szerintem 85% körül meg lesz a passzpontosságuk a Soton 80-82%-hoz képest) ez a fő különbség. Egyébként ők is presszingelnek mint a veszedelem a széljátékot meg a fullbackek biztosítják. A Kaboul-Verthongen duó alkalmas az elvárt játékra. Alapjában véve a Rose, Walker duó képességei kérdésesek. Mondjuk ez nekünk mindegy mivel az eredetileg CB Dier lesz a jobboldalt, egyedül Rose baromságában bízhatunk. Most az eddigi PL és EL meccsek alapján a double pivotban a védekezésben erősebb támadásokat kevésbé segítő Bentaleb-Copue duó várható. Ők az óvatosabb, biztonságibb megoldás. Elöl csak Adebayor van hiszen a spanyoljuk sérült a Kane gyerek meg ehhez a meccshez kevés. Ő az a magas erős csatár, aki remélem Balotelli lesz, hiszen abszolút nem statikusan játszik. Folyamatosan visszajár lasztikért, kihúzódik szélre, azaz sokat tesz a támadásuk fluiditásáért. A támadó trióban Chadli-Lamela-Eriksen adja a presszinget és a kreativitást. Az igazi érdekesség az, hogy sem Lamela sem Eriksen a természetes pozíciójában kezdi a meccseket és a támadásokat (Lamela van középen és Eriksen valamelyik szélen). Ez elsőre baromságnak tűnik, a legjobbjaidat nem a legjobb posztjukon játszatni. Viszont ez adja meg a játékuknak az alapját hiszen ettől lesznek fluidak és kiszámíthatatlanok, hiszen mindkettő hajlamos az eredeti posztja felé húzódni így csereberélni egymással, amit nehéz lekövetni (féltem is kicsit Gerrardot). Ezt spékelik meg azzal hogy a szélső és Eriksen időről időre oldalt cserél, de a Lamela-Eriksen dinamikán ez nem változtat.

No és akkor a stílusok csatája. Alapvetően hiába mind2 mesternek a szentháromsága a presszing-magasvédelmi vonal-labdabirtoklás lényegi különbségek fedezhetőek fel. Már e hármas alkalmazásában is van hangsúly eltolódás köztük mivel BR-nek kettejüket összehasonlítva inkább a labdabirtoklás a fontos. Viszont az igazi különbség, hogy Pochettino ezeket a stílusjegyeket védekező, biztonságibb módon alkalmazza, míg a mi Brendanunk abszolút támadó szellemben.

Most és még azt hiszem hosszan fog menni a vita, hogy mi is jelenleg a Liverpool legjobb formációja? (42) Aminek a lényege Balotelli érkezése, a tavaly tavaszi menetelés a diamonddal és az első két meccsen megélénkülő támadó játék két csatárral. Előrebocsátom, hogy szerintem nincsen ilyenünk és ez jó ettől leszünk kiszámíthatatlanabbak. Alapvetően 3 formációt fogunk sokat használni 4-2-3-1 (stabilabb védekezés rangadókra) 4-1-2-3 lehet a leggyakoribb (hiszen ehhez passzol leginkább a keret a rotációban) 4-1-2-1-2 (Ikarusz feltörésre) legalább is én így látom. E hárommal foglalkozzunk kicsit részletesebben.

Nézzük meg: mi mást mint a statisztikákat. A szerencse az, hogy még tavasszal összegyűjtöttem a 4-2-3-1 és 4-1-2-3 védekező és támadó voltának igazolására tett kísérletként az internyeten elérhető forrásokból a vonatkozó adatokat, így van egy csodás táblám ami tartalmazza a 2007-8-as szezontól a meccseink döntő többségét. Döntő többségét, mivel a formációs adatok az ohyoubeaty blogról vannak legyűjtve a tavalyi szezon kivételével (ami whoscored és saját megfigyelés), így az van meg amiről ott készült összefoglaló (azért a meccsek többsége megvan). A mostani melyik a legjobb formációnk vizsgálathoz ezek az adatok mérsékelten alkalmazhatóak, hiszen annyira tudnak pontosak lenni amennyire a szerző eltalálta őket. Érdemes még megjegyezni, hogy ha meccsek közben több formációt játszottunk akkor a kezdőé van figyelembe véve. Baromi sok érdekesség leszűrhető például, hogy a Rafa alatt Torres érkezése után is meglepően sokszor játszottunk valamilyen 4-4-2 alapú formációt (mondjuk nem az elavult klasszikus lapos 4-4-2 britesen). No meg, hogy szezonról szezonra nagyobb a fluktuáció, mint a formációk között, de most nem erről lesz szó (ezekről talán később). Az még hozzá tartozik, hogy ekkora elemszámú mintánál már kicsi különbségek várhatóak a rendszeresen játszott formációk és az átlag között, ami ki is jön egy kivételével. A kedvencem és az általam legjobbnak tartott 4-1-2-3 használatával lényegesen kevesebb pontot szoktunk gyűjteni, mint a többiével és ezt még az is csak félig meddig menti, hogy Kenny rangadózott igen kevés sikerrel ezt használva. Az eredeti állításom viszont gyönyörűen kijön: a 4-2-3-1 a formációból adódóan kevesebb gólt kap és kevesebbet szerez, mint a 4-1-2-3. Egyébként ez alapján a 4-4-2 lenne a nyerő.

Azonban úgy gondolom érdemesebb ebben a kérdéskörben kisebb mintát nézni és fókuszunkat a BR érára helyezni. Mesterünknek, ugye a mostani lesz a 100. meccse a padunkon. Grat és így tovább. Az eddigi 99 meccséből 98-ról – az Oldham elleni rádiós meccset leszámítva, amit csak néhány kiválasztott láthatott a Földön, aki bejutott a stadionba – van adatom. A kép tisztul kicsit bár a lényeg nem változik. A 4-1-2-3-mal szerezzük a legkevesebb pontot, a diamonddal a legtöbbet (ennél a kicsi elemszám miatt nagyok az eltérések) a minket érdeklő 3 formáció közül. Kiemelkedően a legkevesebb gólt a 4-2-3-1 alkalmazásával kapjuk, a másik kettővel viszont számolatlanul jönnek a gólok. Tavaly ez ha még emlékeztek így nézett ki.

Azt hiszem ezzel a kis kitekintéssel ha mást nem is sikerült bemutatni, de annyit igen, hogy ha védekeznünk kell és kevés gólt akarunk kapni akkor 4-2-3-1-et kell használni. Ha támadni akarunk akkor a másik kettőt. Azaz az ellenfelekhez és az adott napi hozzáállásunknak megfelelően adott meccsekre egészen más a “legjobb” formációnk.

Rátérve a Tottenham meccsre. A csapatok játékát ismerve, úgy gondolom a meccs kimenetelét leginkább befolyásoló tényező, hogy a presszingjük ellen hogyan játszunk a saját térfelünkön és mit csinálunk a labdakihozatali fázisban. Ezért a jelenleg elérhető brancsból erre a meccsre annak kell lennie az alapelvnek a kiválasztásnál, hogy ki mennyire tud üzembiztosan passzolni. A másik megfontolás, hogy ugyan a controlleres formációk adnák ki a legideálisabban a passz 3 szögeket hátul erre a meccsre kifejezetten szükséges Gerrard mellé tenni valakit és double pivottal játszani (innen már nem nehéz kitalálni, hogy erre a meccsre szerintem a 4-2-3-1 a nyerő mivel a másik kettő kizárva), amivel nyernénk a letámadásuk ellen egy plusz embert akinek lehet nehéz helyzetben passzolni hátul és kevésbé fenyegetne, hogy passzolási hibából gólt kapunk. Mondjuk az sem mellékes, hogy a legutóbb elég bizonytalan védelemnek nem tenne rosszat, ha kicsit nagyobb védelmet kapna. Erre a posztra Lucas, Can és Allen pályázhat. Igazából egyik sem rossz megoldás, de én Allennel mennék mivel az volt a szempont, hogy maxoljuk ki a passz skillt, no meg az sem mellékes, hogy ő elég mozgékony és intelligens, így kevésbé szakadna ketté támadó és védő részre a csapat. A második legfontosabb tényező a már emlegetett Lamela-Eriksen helycserés támadás, amit nehéz lekövetni. A következtetés egyébként ugyanaz, mint az első esetben. Azt hiszem azt senki sem szeretné, ha Gerrardra maradna ez a feladat egyedül, ezért kell mellé segítség. A fullback szituáció érdekes és kérdéses, hiszen Glen sérült, Moreno kérdéses, Enrique nálam sosem játszana. Ezért a meccsre szerintem szükséges kevésbé támadó szellemiségbe kiválóan illő Manq, Flanno duót alkalmaznám, azonban nem lenne túl nagy meglepetés ha Moreno mégis tudna játszani akkor beugrik valamelyik helyett és így lenne egy támadó és egy kevésbé támadó FB. Skrtel elvileg kérdéses, hogy felépül-e. Tippem szerint nem. No meg nagyon szeretném már látni, hogy a proaktív magas védekezéshez szokott Lovren-Sakho duó mire képes egy komoly presszing ellen. No és a legjobban passzoló elvárásnak mindketten megfelelnek. A csapat többi része szinte felrajzolja magát. Hendó, Sterling alap. Coutinhonak a két gyengébb meccs után is van helye a csapatban hiszen ő neki kell lennie a kreatív hubnak és a Tottenhamnél nincs az a fajta középpályás akik leradírozták az első meccseken (Capue nem lesz ehhez elég). Előre Sturridge, hiszen Balotellink még csak pár napja edz a srácokkal és az összhang kialakításához ennél több kell. No és nem is baj ha azt érzi, hogy küzdenie kell a kezdőért és nem adva van neki. Meccset megváltoztatható csere még mindig lehet.

A végeredmény? Jó kérdés az elmúlt években rendszeresen megvertek minket viszont az elmúlt 3 meccset mi hoztuk. Viszont BR ki szokott kapni Pochettinotól, de legutóbb a vezetőségi válságos Sotont legyőztük. Ők eddig mind a 4 meccsüket behúzták idén (igaz gyenge ellenfelek ellen) és kiváló formában vannak. Mi viszont eléggé döcögünk itt az elején. Egyszóval kismillió érvet lehet felhozni. Azonban én úgy vagyok vele, hogy egy döntetlennek már örülnék. Nagyon rossz előérzetem van. A meccs kulcs még egyszer: hogyan teljesítünk a labdakihozatali fázisban a presszingjük ellen.

_________________________________________________________________________

A héten mint tudhatjátok nem egyszerű hanem hatalmas meccsnézés lesz a srácok szervezésében.