Állatorvosi ló

Volt ez a meccs, melyet a jó kis hétfő esti esőben játszottunk a liga egyik, ha nem a legerősebb, csapatának otthonában, ahol kijött minden hiba, amire számítani lehet egy VB-vel megterhelt felkészülés után, a szezon elején. Főleg, ha sok új embert is építesz be a csapatba. Nagyon fáj most ez, ami rendben is van. Rossz azt látni, mikor saját magunknak köszönhetően a félgőzzel sem pörgő ellenfél kényelmesen nyer. Lehetne sok mindent hibáztatni, hiszen nagyon jellemző volt, hogy végre cserél 3-at hamar BR, erre az utolsó 10 percre Johnson sérülése miatt 10 emberrel maradtunk, de nem ezen ment el a meccs. Ezt magunknak okoztuk. Hajtás után nézzük is részletesen.

Alapvetően egy szoros, sok gólos meccsre lehetett számítani, ismerve a felek elmúlt időszakbeli meccseit. A sok gól meg is lett, azonban a szoros eredmény elmaradt.

A kezdők nem mondtak ellent a várakozásoknak, hiszen a City közel sem a legvédekezőbb, legfizikálisabb csapatát küldte ma pályára, hiszen nem játszott sem Kolarov, sem Mangala. No meg megmaradtak a tőlük megszokott 4-2-2-2-es felállásnál és nem játszottak 4-2-3-1-et a Fernado-Fernandinho-Touré trióval – ezt már csak a végére, az eredmény őrzésére dobták be – így joggal lehetett tőlük szép támadó focit várni. Nos, ezt nem produkálták. Nagyon visszafogottak voltak, főleg az első félidőben. Nagyon biztonsági játékot játszottak, és nem mutattak tényleg semmi extrát, csak kihasználták a hibáinkat. Azokat viszont kíméletlenül. Jellemző, hogy összesen csak 4 alkalommal találták el a kapunkat a meccsen, de ebből 3 gól is lett, hiszen ajtó-ablak lehetőségeket prezentáltunk nekik, sajnos.

Why always me? – Ez volt a meccs végére az érzésem

Rátérve a mieinkre, úgy gondolom, a lehető legjobb kezdőnket raktuk fel a pályára, különösen annak fényében, hogy Markovic, Can még nem volt 100%-os állapotban. No meg a tavalyihoz a ¾-ben kicserélt védelem korai lett volna. Hoztuk a legjobb formációnkat a 4-1-2-3-at, ami az igazat megvallva, jól működött az első félidő első 35-40 percében. Azt játszottuk amit, kell és amit tudunk. Meg amit feltehetőleg játszani fogunk idén. A meccsnek ebben a szakaszában a fiaink voltak a jobbak: több helyzetet alakítottak ki (igaz csak helyzetecskét, de akkor is). Látszott, hogy mit akarunk játszani és ez miért is lesz jó nekünk hosszú távon. Moreno kifejezetten tetszetős volt, hozta, amit egy támadó FB-nek kell: futott, támadott, beadott, védekezett. Lovren, de még Skrtel is rendszeresen kitámadott a védelmi vonalból és a középpályán szerzett labdákat. Az egész magas védelmi vonal, proaktív védekezés, ami az idei szezontól várunk látható és tetszetős volt. Sterling rendszeresen megetette Clichyt. Azonban a lehetőségeinkből semmi komolyat nem sikerült kihozni, még Sturridge éles szögből leadott kísérletében volt a legtöbb élet.

Az egyetlen negatívum az volt, hogy Coutinhot megint megette az ellenfél 190 centis szörnye, csak most Wanyama helyett Tourénak hívták, neki sajnos megint gyengus meccse volt. Márpedig ha neki gyenge meccse van, akkor az idei CSS irányította csapaton ez meglátszik (ezen mondjuk Balotelli változtathat). No de eljött a 40 perc, ahol is 1-2 percre beszorultunk a kapunk elé: a meccs során először. Jött is sajnos az új fényes védekezésünkben a tavalyi maradék: a menetrendszerű egyéni védekezési hiba. Lovrent is, de legfőképpen Morenot lehet elővenni ezért a találatért. Meg is érdemlik, nem vitás. Azonban azt is látni kell, hogy első meccsüket játsszák együtt, ráadásul Moreno egy új ligában. Valahol abszolút nem meglepő, hogy becsúszik egy ilyen hiba. Rookie mistake, ki fogják javítani. Össze kell még szokniuk.

A félidő zanzásítva. Nem ilyen félidőre számíthattunk, sokkal óvatosabbak voltak a csapatok, mint a kezdőkből kiolvasni lehetett. Pontos játék volt kevés helyzettel. A Liverpool kicsit jobban játszott, de az új fiúk védelmi hibáját könyörtelenül megbüntette az egyébként nem sokat mutató Citeh.

A második félidőre változatlanul jöttek ki a csapatok. A meccs most, hogy már hátrányba voltunk és jobban ki kellett nyílnunk, értelemszerűen nyíltabb lett. Lesgól itt, Moreno utolsó emberes szerelése ott. Majd el is jött a meccset eldöntő pillanat, az újfajta védekezés totális csődje. Lovren kilépett a védelmi vonalból – Moreno megkavarva pozíción kívül – és nem szerzi meg a labdát. Ezt tetéztük azzal, hogy a Skrtel, Johnson oldal abszolút nem lépett feljebb, így még les sem lehetett. Innen könnyű gól a Citehnek. Ebben mindenki benne volt vastagon nem is kérdéses. A jogos felháborodásunk ellenére azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy pozitív – sajnos újfajta – védekezés begyakorlási folyamatának következménye ez a találat.

A Markovic-Coutinho csere időszerű volt. Markovic beállása egyből életet lehelt a támadásunkba (örömteli, hogy vannak ilyen cseréink), kétszer is majdnem tudtunk szépíteni az ő révén. Az mondjuk egyből látszott, hogy a baloldali szélső támadó szerepet egészen másként értelmezik: Cou sokkal többet vándorol befelé, többet passzol, viszont Markovic jobban megmarad a szerep eredeti értelménél és meghúzza lendületből a szélt (fáradó védelmek ellen öröm lesz nézni). Gyorsan volt még pár helyzetünk, amiket persze nem sikerült értékesíteni.

Moreno kapcsán érdemes megjegyezni, hogy Navas beállása egyértelműen az ő felfutásainak megakadályozására történt. A harmadik benyelt gól már nem igen osztott-szorzott. Oka: Skrtel lerúgta Dzekot, így a frissen beállt Aguero – akivel szemben meg Lovren hibázott, nem is kicsit, mivel sikertelenül próbálta lesre állítani, ahonnan meg már nem tudta lefutni – könnyed gólt szerzett megint, ismét a mi hibánkból. Ezzel vége is lett a meccs érdemi részének. Beállt még Can, aki megtanulhatta, hogy ez Anglia, itt ekkorákat nem lehet lökni az ellenfélen, valamint azt, hogy ilyen színészkedésért körbe röhögik – mint tette azt Zabaleta is – joggal.

A játékunkon megint Lambert becserélése segített. Jó az öreg a háznál, hiszen nem kis szerepe volt az öngólban – megérdemelte volna, hogy az ő gólja legyen – no de nem is ez az érdekes, hanem hogy a taktika szerelmesei BR tárházából egy újabb formációt láthattak, hiszen most nem diamondra, hanem egy 4-1-3-2 formációra álltunk át a beállásával. Nem sokkal a kiharcolt öngól után Lambert lábában maradt egy érdekes véghajrá, mivel sajnos önzetlen akart lenni passzolni, nem kapura lőni, így kimaradt a lehetőség. Akkor lett végleg vége a meccsnek, amikor Johnson húzódott meg és így az utolsó 10 percre 10 emberrel maradtunk, ami erősen remélem nem fogja BR kedvét elvenni a későbbiekben a korai cseréktől és a 3. lehetőségek rendszeres kihasználásától. Utána már elpötyögtünk egy 3-4-2-ben a Citeh sem erőltette a dolgot – ekkorra már a biztonsági csapatuk volt fenn 4-2-3-1-et tolva -, egyedül Moreno kiforduló bokája okozott szívszélhűlést sorainkban – remélhetőleg nem kell meccset kihagynia, hiszen Johnson és az ő kiesésével – miközben Flanno sem egészséges – hirtelen rövidek lehetünk -, de tudta folytatni, még ha bicegett is utána végig.

Összefoglalva: tragédia nem történt az idei céljaink tekintetében, hiszen nekünk nem a bivaly erős és keretén nem sokat változtató Citeh otthonában kell összeszednünk a BL-helyhez szükséges pontokat (tavaly is kikaptunk az otthonukban). A védekezésen – amiben én láttam az eljövendő szép és jó proaktív napok ígéretét – még sokat kell csiszolni. Ha ez meglesz, akkor jó lesz ez a szezon. Addig is tanuljunk ebből a meccsből, hiszen a csúnya állatorvosi lovak erre valók.