FIFA-huszár vs Matematikus

Mostanában mindenki a VB-n pörög, olyanok is akik egyébként nem is néznek focit. Ez abból a szempontból nem is rossz dolog, hogy sokkal kevesebb a nyári átigazolási “hír”. Azonban ez minket nem kell megakadályozzon abban, hogy foglalkozzunk kicsit a csapatunkkal is. Számunkra a legérdekesebb kérdés, hogyan fogunk jövőre kevesebb gólt kapni. No ma nem erre keressük a választ. Ma a két díszpintyünkről lesz szó, akik itt a jakuzzinkban szereztek maguknak egy-egy utálót, így jó szokásainktól eltérően ma nem feltétlenül a statisztikáké és az észérveké a fő terep. Ma kicsit bulvárosabbak leszünk és az érzelmekről beszélgetünk.

guthmate

José Enrique alias El Professzor, mint tudjátok nekem a keret utolsó antipatikus figurája az utolsó a Paul “Mama kedvence” Konchelsky, Charlie Adam, Jonjo Shelvey féle ostoba vonulatból. A legfőbb problémám vele, hogy 2 év BR rendszerében sem mutat nála javulásokat és 28 éves korában már nem is várható. A csávó fantasztikus atléta. Erős, mint a bivaly lehetetlen eltolni test-test elleni küzdelemben, iszonyatosan gyorsan tud futni stb. Fizikai adottságai alapján a világ top5 FB-je között kéne lennie. Viszont agya az sajnos nincs neki, másként fogalmazva: ostoba a focihoz. Legalábbis különösen nagy érzéke van hozzá, hogy mindig a rossz megoldást alkalmazza a pályán. Például, ha passzolni kellene, tuti hogy nekiáll cselezgetni, ha cselezni kellene, akkor nyom egy visszapasszt, ha egy egyszerű passzra lenne szükség, akkor benyom egy utolérhetetlen Hollywood-passzt. Úgy gondolom, hogy egy amőba összetettebb csapatmozgások végrehajtására képes. Az ostobasága pedig irritál, annyira, hogy feláll a szőr a hátamon, ha csak a kezdő közelébe kerül. Szerintem mindannyian jobban járnánk, ha elmenne FIFÁ-zni valamelyik másik csapathoz, ahol nem kellene gondolkodnia és szimplán megélhetne testi erejéből, amikor elég, ha lehajtja a fejét és megindul előre. Most komolyan, ilyen állandó balta arccal lehet nem utálni?

vs

Matematikusunk sem mentes az alkalmi elmezavartól, azonban a néhány labdabelevezetés az ellenbe mégsem olyan káros, mint amit a spanyol művel a másik oldalon. Igaz az is, hogy ennyi idősen sokkal jobb már ő sem lesz és ekkora fizetésért lehetne jobb is az összteljesítménye. Azonban rajta nem érzem azt, hogy az esetek döntő többségében fogalma sem lenne, hogy mit kellene csinálni a pályán. A támadásainkat sokban segíti, hiszen az ő oldalán fut több támadásunk. Fizikálisan, technikai képességekben top labdarúgó, nem csak egyszerűen top felfutó modern támadó FB. Nem meglepően alaptulajdonsága, hogy rendszeresen felfut és ha mást nem is, legalább a csapat szélességét megadja: ezzel biztosítva, hogy az előtte focizó beljebb mehessen a gólveszélyesebb zónákba (egyedüliként a jelenlegi felhozatalunkból). Most komolyan, hogyan lehet utálni azt a focistát, aki szabad idejében harmadfokú egyenleteket oldd meg és saját szórakoztatására derivál? Az biztos, hogy ő legalább nem ostoba, sőt futballintelligensnek mondanám. A csávó jobb napjain világklasszis teljesítményre képes és még rosszabb napjain is látszik, hogy tudja mit kellene tenni csak nem jön össze neki.

McAllister:

Glen Johnson.

Hol is kezdjem. Focidrukker vagyok. Egy kiszámíthatatlan, sokszor nárcisztikus, még többször elfogult ösztönlény, aki szeretett csapatának minden egyes rezdülését az érzelmek széles spektrumán éli meg, majd temeti azokat alá printscreenekkel, statisztikákkal, oda nem illő körmondatokkal. Próbálom a Focidrukker énem gondolatait mindig megrostálni az objektivitás szűrőjén, de így is vannak olyanok, akiket valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva jobban szeretek. Náluk csak a pozitív dolgokat látom, ha rosszul passzoltak, biztosan jól akarták, ha mellélőttek, akkor nem volt szerencséjük, ha gólt rúgtak, akkor ugyehogymegmondtam. Ugyanígy van, akiket a Focidrukker énem nem szeret, akikben bármit is tesznek, csak a rosszat látom, akiknek eligazolásának még a gondolatától is szembeszökően peckesebb a reggeli merevedés.

És van Glen, akivel kapcsolatban nem Focidrukker vagyok. Hanem apu fortyogó epéje vagyok.

A heveny autofellálásból köldökbámulásból felnézve két fő indikátorát találtam annak, hogy miért várom annyira a csapattól való távozását, mint rosszul megidézett római hadvezér után a mikulást. Az első és legfontosabb, mert egy kurva jó védő. Gyors, technikás, eszméletlen fizikummal rendelkezik, oda-vissza be tudja játszani a jobb oldalt. És még okos is. Ha éppen olyanja van, tökéletes ütemben tud belépni a támadáshoz, jól tudja bemozogni az üres területeket, hogy pont akkor érjen a védőjével egy vonalba, amikor érkezhet felé a passz. Jobb oldali védőből egy igazi halálos fegyver, párját ritkító unikum nem csak a PL-ben, de az egész világon.

Egyedül műesésben nem erős

Ami a legjobban zavar, hogy tudásának töredékét hozza ki magából. Inkább nézem Flannot, aki lassabb is, ügyetlenebb is, de alázatos, szívét-lelkét kiteszi a pályára, soha nem lesz olyan jó, mint a legjobb Glen, de átlagban rosszabb se, mint a legrosszabb. Sokkal jobban fáj látni, hogy egy Bentleyvel szántanak, mint egy traktorral. Főleg azért bírom nehezen, mert annyira kevés kéne ahhoz, hogy jó legyen, mindig az apróságokon bukik el, csak annyi kéne, hogy egy kicsit kevésbé legyen Glen Johnson.

Hiányzik belőle az alázat. Továbbmegyek, számomra irritálóan nagyképű. Sturridge-nak elnézem ezt a vonását, hogy néha Istennek képzeli magát és 30-ról 30 méterrel mellélövi, egy csatárba kell egy adag rafkósság. De egy jobb oldali védő, főleg támadásban, nem az eszköz, hanem egy eszköz a sok közül és ezt nem érti, vagy nem akarja megérteni. Ha felgaloppozik a jobb oldalon, akkor nem azért van ott, hogy Suarez fusson neki keresztbe, hanem azért, hogy ő passzoljon Suareznek és robogjon területet nyitni, hogy a támadóknak legyen helye végezni a dolgukat. Ha meg tud csinálni egy jó cselt, tud húzni egy váratlant egy meccsen egy pár alkalommal az csak hab a tortán, ha közben elvégezte a dolgát: a robotolást, a kulimunkát, az üresbe futkározást, a visszalépegetést. Csak sajnos ez derogál neki.

Természetes környezetében

Ha fölmegy, a szélen, akkor legalább egy cselt meg kell húznia, ha nem tudom, akkor a labda fölött állva várja, hogy a többiek induljanak lyukra, mert ő majd kiugrat. Hát nem így van, kispofám, Cou fog kiugratni, te meg ne álldogálj 5 mp-ig a labda fölött, ez nem a Glen Johnson show. Nagyon nem. Ezért is utálom annyira, amikor a két-három csel után már csak egyet kéne passzolni, de viszi tovább leszegett fejjel a kapuig. Mert ő majd a kapust is lecselezi. Ezeket a sorokat a pár órával a Suarez – Anglia VB csoportmeccs után írom, amit, be kell vallanom férfiasan, csak részleteiben láttam. Az első félidőn végén ott kapcsolódtam újra be, amikor a 45. percben, 1-0-nál hajtani kellett volna még egy támadást, hátha. De nem Glen Johnson. Ahelyett, hogy középre passzolt volna, nekiállt cselezni, el is vesztette, ellenfél dob. Annyi ilyen volt nekünk is, amikor a 80. percben hajtunk a döntetlenért / győzelemért, őfőfaszságának meg letörne a körme, ha hátrapasszolná a kapusnak, persze, hogy bele kell húznia a támadóba a labdát. Menjen csak az idő, heti 100k font akkor is jön, ha annak a felét a labdaszedőt hajkurászva töltöd.
Csak azért, mert képes cselezni, mert képes befelé húzni még nem jelenti azt, hogy kötelező is. Ha Suarez a lelkét kifutja minden meccsen, akár rúg 4 gólt, akár nem, ugyan legyen már képes elviselni, hogy nem róla kell mindig szólnia, ha éppen nála van a labda.

Mit gondol ő erről?

Nem elég, hogy szenvedek attól, hogy látom, hogyan vesztegeti el a képességeit, nem elég, hogy indokolatlanul nagyképű, de ami miatt a gyűlölet határát súrolom miatta, az az, hogy rettenetesen beleszarik az egészbe. 20-ból 20 meccsen, egymás után, meccsenként 4-szer elbasztad a befelé cselt? 10-ből 10-szer még kaput se talált a lövésed? Szarjál bele barátom, csináld ugyanezt a 21. meccsen is. Ilyen teljesítmények után nekem a pofámról lesülne a bőr (még ha az ő képességeinek a tizedét birtokolnám), az lenne a minimum, hogy a 2. meccsen a belemet kitenném a pályára és csak biztonsági passzokat tolnék, hogy visszarázódjak. De ha Glen Johnson vagy, nincs ilyen probléma, ugyan azzal az arrogáns félmosollyal galloppozhatsz bele az x+1-edik védőbe, kit érdekel? Van versenytársad? Hát nem nagyon. Akkor minek izgulj.

A gondolatmenetemre való jobb ráhangolódásként hallgassátok Glen indulóját!

Ami még ennél is vérlázítóbb, hogy a támadáson túl, a védekezésben is megőrzi ugyanezt a mentalitást. Felugrani a támadóval fejelni? Ugyan, melléugrok, hogy a látszata meglegyen, aztán csináljon amit akar. Ki kéne lépni a támadó szélsőre? Beállok a tizenhatos sarkára, fusson csak hátra az a Sterling gyerek, vagy segítsen be Henderson, az úgy is szeret futni, én jól elleszek itt. Folyamatosan jönnek a beadások az oldalamról? Nagy ügy, Skrtel majd kifejeli. Gólt kaptunk? Nem baj, majd felkocogok és egyedül végigviszem a pályán. Ha legalább a védőfeladatait rendesen ellátná. Mi a pék füléért nem képes kilépni egy az egyben az emberére? 3 embert tudok max. az egész PL-ből, aki lefutja, de 2 méteres hátrányból még azok se. Akik meg le tudják futni, azok meg testtel nem nyomják el. Az ő rutinjával, eszével, gyorsaságában megállás nélkül proaktív védekezési elemeket kéne csillogtatnia, ehhez képest annyi interceptiont hoz csak, mint a 21 éves, vézna, kráterfejű Flanagan az első értékelhető szezonjában.

De fiatal, majd biztos megváltozik. Aha. Annyira nem volt versenytársa az utóbbi két (három, négy) évben, hogy egy beképzelt hülye fasz személyisége teljesen elnyomta benne a világklasszist, 30 évesen, heti 100k-ért. Vár a londoni kedvencek temetője, barátom, amikor mi majd bajnokok leszünk, te majd elgondolkozhatsz azon, hogy lehet, inkább jobb lett volna odatenni magad egy kicsit jobban, ahelyett, hogy Karola fejére kelljen rugdosnod a labdát egész nap.

Ezzel szemben José Enriquével kapcsolatban nem mocorog bennem a Focidrukker. Riiséhez képest bárkivel szemben magasabbak lennének az elvárásaim, de miatta nem száll el az agyam minden meccsen, mint a győzelmi zászló. Okosnak finoman se nevezném, de erős, relatíve gyors és ami nagyon fontos: A védekező feladatait általában rendben ellátja. Rengetegszer tekeredik rá ő is labdára, de ő a mostani mentális felkészültségével csak ennyire képes. És finom voltam. Sokkal kevésbé fáj valaki olyannak a játékát látni, aki bár alapvetően nem játszik jól, főleg támadásban, de limitáló tényezői nem nagyképűségből, nemtörődömségből és arroganciából fakadnak. Cover típusú balbekknek szerintem maradhatna, ha azon az oldalon nem kell segítenie a támadást, akkor a védekezést alapvetően megoldja, ráadásul bízom BR nevelőkészségében, hogy a labdafelvagdosást, ha nem is rövid idő alatt, de ki tudja gyomlálni belőle, akár zsírkrétával rajzolt ábrákkal, akár xbox-hoz épített heresokkolóval. Lehet, hogy a szinte egész szezonra nyúló sérülése megszépíti az emlékeket, de én adnék neki még egy évet, 28 évesen még 2-3 jó éve biztos van, 5-6M-nál többet nagyon nem kapunk érte, fizetése szerintem nem üti ki a padlást, ráadásul ő is január 23-án született.

Neked melyikük az antipatikusabb?