Támadósor – 2013/14

Már két hete véget ért a szezon, úgyhogy igazán itt van már az ideje a csapatrészenként bontott összefoglalóknak is, a teljes káoszhoz igazodva kezdjük is a támadókkal. Hogy miért pont elöl? Talán mert itt van a legkevesebb kérdés, talán mert a focit gólra játsszák (és indul is a közhely-számlálónk), de leginkább azért, mert a vébé kezdetével nekem az Oranjén lesznek kötelességeim, ugyanakkor még korábban rám jutott ez a poszt, ezért most írom meg. (Az egész szezonhoz hasonlóan, kicsit sorsszerűen írom ezt, ahogy nekem összesen kettő vesztes meccsről kellett összefoglalót írnom, pedig legalább a meccsek feléről én írtam, és most is a leghálásabb részt kapom meg. Máté a kedvencét, a középpályát viszi, McAllister meg nagyon be akar Johnsonozni végre, így hátulról támad, így nekem maradt az orrsúlyos csapat orra. Valahogy nem bánkódok túlságosan miatta.)

Ahhoz, hogy egyáltalán bele tudjunk kezdeni a lényegbe, először tisztázzuk, hogy ki a támadósor. Suárez, Sturridge, kiatökömazazIago Aspas, Alberto, Moses, Coutinho és Sterling azok, akiket ma ide sorolok, bár utóbbi kettő-hárommal a középpályás poszt is foglalkozik majd – Máté odáig ment, hogy külön számolja Sterling középpályásként és szélsőként szerzett góljait -, én mégis ide venném most az egész teljesítményüket, egy kicsit túlhangsúlyozva a törésvonalat a támadó és védő szerepek közt. Hát lássuk is akkor, hogy mit alkottak idén.

Kezdésnek nézzünk meg egy röpke egy órás videót. Igen, egy órás. Az elején azt gondolod, hogy áh, erre nincs időm, hogy ennél sokkal értelmesebb dolgokkal is el lehet tölteni egy órát, de nem, ez a videó egy abszolút GDP-lohasztó hatású, kihagyhatatlan darab, elég csak véletlenül rátévedni a play-re, utána ott ragadsz, és a végén csak kiderül, hogy véletlenül pont akadt egy egész órád. És ezt nagyon sokszor meg lehet ismételni, és ezek még csak a bajnokság góljai.
(Van rá sansz, hogy a beágyazott videó nem enged be, akkor ide kattints.)

Most, hogy ezen túl vagyunk – van aki elsőre, van aki sokadjára -, még kiegészíthetjük a szezonunk 20 kapufájával (ez a legtöbb a bajnokságban, és egész közel van a szezon előtti tippemhez – ebből még lesz szembesítő poszt), és ha találunk egy jó videót, igazán megnézhetjük még mellé a szezon legnagyobb kihagyott helyzeteit (én nem találtam). Mindezzel a vizuális tudással felvértezve ugorjunk is neki a medvének, kezdve a legkisebbekkel.

Aspas

Tök jó, hogy felvérteztük magunk vizuálisan, de Aspas egyetlen szezonbeli góljáról így is lemaradunk, sőt, a legfanatikusabbak is csak akkor láthatták a gólt élőben, ha kint voltak az Oldham ellen az Anfielden. Fura egy nap volt, a rádiós meccs megdöntötte az akkori kommentrekordot, talán a második leglátogatottabb napját érte el a Fonat, és még Aspas is lőtt egy gólt, amiről csak utólag derült ki, hogy nem is annyira übergól, mint a rádióban hallatszott. Mindenesetre egy szép nap volt, de Aspas egész éves tündöklése is erre január 5-re korlátozódott. Igen, meg kell adnunk, hogy az előszezonban elég fasza volt, na meg, hogy az első gólpassz is az övé az egész PL-szezonban, de nagyon hamar beárazta őt az a tény, hogy szeptember 21-re letudta a kezdőként való szereplésének 80%-át, egyedül a Hull elleni visszavágón rotálta még be Rodgers a sérülések miatt.

Aspas végső soron csak a biztosítéka volt annak, hogy Borinit nyugodtan kölcsön lehessen adni, csak kicsit drága volt ez 7,7 millió fontért. Mondjuk pénzt még mindig csinálhatunk belőle, valamelyik spanyol csapat biztosan visszaveszi, vagy Sunderlandben is jól elférhet, ha Angliában akar maradni, de maradjunk annyiban, hogy túl nagyot álmodott ő a Liverpool-lal, és mi is vele.

Luis Alberto

Esküszöm próbáltam a pozitívumokat kiemelni az ő játéka kapcsán, és a tartalékban biztos jól nyomta, de már ennél a legelső pontnál átevezünk Máté szakterületére – utánpótlásból nevetségesen gyenge vagyok -, és ott tartunk, hogy kezdett ő valaha a nagycsapatban? Amit róla az emlékeimben összeszedtem, azt is csak a soccerway-ről emlékeztem össze, annyira nem tudott maradandó nyomot hagyni bennem, hogy eredetileg ki is hagytam volna innen őt, mert inkább középpályásnak gondoltam. Sebaj, egy képpel, és egy majd meglátjuk mit tud BR kihozni belőle, kábé úgyse kerül semmibe frázissal lendüljünk is tovább rajta, a 135 PL-ben lehozott perc a kilenc becseréléséből összesen annyira futotta, hogy egy U21-es képet rakjak be hozzá.

Moses

Meg kell, hogy mondjam, hogy Moses nem egy rossz játékos, illetve nem szükségszerűen az, a képessége elég sok mindenhez meglenne. De nem élt az élet kínálta nagy lehetőséggel, egy hirtelen nagyot robbanó topcsapat farvizén sem tudta a saját karrierjét felfelé ívelő pályára rakni, ez pedig őt minősíti, és a hozzáállás és alázat tökéletesen elcsúszott arányát nála. Ezzel az attitűddel ez nagyon kevés volt, pedig Rodgers kétszer annyi lehetőséget adott neki a bajnokságban mint a klub tulajdonában álló Aspasnak, de mindezt csak egy Swansea elleni gólban hálálta meg.

Ha választanom kéne, hogy ő vagy Aspas, akkor a spanyolt választanám, hiába tehetségesebb nála Moses. Szerencsére nem kell választanom, mára ő már semmilyen módon nem a játékosunk, nem is vagyok hajlandó többet írni róla, jó szerencsét hozzá a Lion Rampantnak.

Coutinho

Most, hogy a kellően rövid bukottak még kategóriát kivégeztük, jöjjenek az izgalmasabb részek. Coutinhonál a legnagyobb kérdéses, hogy most támadóról vagy középpályásról beszélünk-e, hogy egyáltalán most kéne-e szerepelnie. Maradjunk annyiban, hogy a lepkefing™ lövései alapján középpályás, de a nagyon fontos góljai miatt támadónak veszem, ha meg hozzárakjuk, hogy kontaktvédekezésben mennyire hasznos, akkor máris van jogalapja annak, hogy én írok róla.

Coutinho borzalmasan gyengén kezdte a szezont. Nem tudom, hogy nekünk voltak-e túlzott elvárásaink az előző szezonhoz képest, hogy mindenki az a bizonyos Newcastle elleni gólpasszt várta meccsről meccsre, vagy egyszerűen csak megtanulták, hogy nem szabad neki területet hagyni, mindenesetre tény, hogy csak Rodgers liblingjeként szerepelhetett nagyon sokat a kezdőben abban az időben, néha már Albertot szívesebben láttuk volna a helyén. A helyzetet a Swansea ellen összeszedett vállsérülése oldotta fel, jót tett neki az a pihenő, és bár az igazán nagy áttörés ezután sem jött össze neki, a tavalyról címvédőként hozott A jövő nagy ígérete címét sikeresen megvédte – csak közben kört kapott Sterlingtől.

De emlékezzünk inkább a szép pillanataira, és felejtsük el a pár Szürke szamár a ködben, és Szivaccsal is erősebbet lövök bazmeg díját. A City ellen két gólt lőtt, egy elsőt, és egy győztest, a Fulham idegenen ő lőtte át(!) az egyenlítőt, és az Everton ellen is belazázott egy szögletet. Kevés, de nagyon fontos gólokat lőtt ő, és bár nem robbant akkorát idén, mint vártam, azért kifejezetten jól teljesített, főleg a tavaszi gyémánt-rendszerben. A nyár végén ugyaninnen folytassuk.

Sterling

Ha Ramsey az Arsenalból nem idén találta volna ki, hogy ő bizony focista, akkor a bajnoki szezon felfedezettje címére komoly eséllyel indítanám a gyerekgyárost, így azonban meg kell elégednie a ténnyel, hogy 19 évesen ő egy teljes értékű felnőtt játékos, és angol válogatott kezdő. Nem szar a helyzet, az biztos.

Pedig már úgy tűnt, hogy kicsit kicsúszott a kezéből a karrier. Októberig nem volt kezdő, és csak decemberben lőtte meg az első gólját, a fejlődés azonban exponenciálisnak mutatkozott ezután, és egyre kihagyhatatlanabb elemévé vált a játékunknak. Sterling olyan játékossá vált, hogy ha Carroll és Downing lenne fent vele 4-3-3-ban, akkor is nyugodt szívvel ülnék le egy alsótáblás ellenfél ellen, a Norwich elleni idegenbeli meccsen is egyedül elintézte volna a fontos kérdéseket, ha nem szerencsétlenkedünk össze két gólt hátul. De mondok jobbat, két gólt lőtt az Arsenalnak, és a City elleni hazai gólja is megér egy-két szép szót, a fontos meccseken lehet számítani a kis villámgyíkra. De igazából bármelyik meccsen.

A legnagyobbat azonban mégis csak előkészítésben alkotta, mert bár a beadásokkal vannak gondjai, a társak – és főleg Suárez – helyzetbe hozására így is elsőrangú megoldásokat talál, a meccsenkénti 2,8 sikeres csellel Suárezzel egy szinten van. Mindezt 19 évesen, elsöprő labdatartási képességgel és sebességgel, véglegesen kijelenthető, hogy Benitez utolsó ajándéka (még a 15 éves Sterlinget igazolta le 600.000 font + extráért) igazán nagy húzás volt. Sterling ma már nem a jövő nagy reménysége, mert felesleges jövőről beszélnünk, ő már nagyon is jelen, amekkora hátrányban volt Coutinhohoz képest a tavalyi szezon végén, most annyival van előrébb, pedig a brazil se hagyta nagyon magát.

Alig várom már, hogy ők ketten valami kiscsapatot hengereljenek a földbe a BL-ben, de az El Maestro is jól jön majd.Sturridge

Most, hogy a csikókat is letudtuk, jöjjenek a csődörök, első körben a bajnokság második legtöbb gólját szerző Sturridge. Ha Sterlingnél Benitez ajándékáról beszéltünk, akkor ugyanezt tegyük meg Sturridge-nél is, bár teljesen jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem jutott eszébe se Di Matteonak, se Beniteznek a Dinamonál, hogy Torrest kéne hagyni a picsába, hogy Studge mehessen középre. Sebaj, most már nálunk van lassan másfél éve, tovább is lépek ezen. Nevetségesen hangzik, de a Chelsea már lőtt nagyobb bakokat annál, hogy bagóért eladjon egy olyan játékost, akire egy teljes támadógépezetet fel lehet húzni.

Remélem fájt. Remélem nagyon fájt az augusztusunk minden egyes Chelsea-drukkernek, aki tapasztalatból mondta, hogy Sturridge nem fog beválni, hogy ő önző és még szar is. Remélem fájt nézni, hogy augusztusban félsérülten 3 meccsen 4 gólt lő, a szeptember elsejei United elleni után már 4-ből 5-öt. Burn. És ekkor még nem beszéltünk is SAS-ről, Suárez visszatérése még a távoli jövő volt, de már tudtuk, hogy Sturridge egy olyan játékos, aki egy csapat csatárgondjait önállóan meg tudja oldani, egy olyan játékos, aki egyesszámban a bajnokság tetején tartotta a Liverpoolt egy hónapon át.

Hát még mi történt Suárezzel többesszámban.

Maradjunk annyiban, hogy Luis eltiltásának letöltése után már nem sokáig állt meg a lábán az elmélet, hogy ők ketten majd kioltják egymást a rendszer élén. Fogalmam sincs, hogy a kettejük természetének és játékstílusának puszta véletlenjét, vagy Rodgers 9 havi munkájának beérését láthattuk az SAS berobbanásával, mindenesetre a dolog működött. Fixen, atombiztosan. Igen, néha előjött kettejükből, hogy kinek is nagyobb, és volt, amikor kettejük aktuálisan ellentétes fázisa kioltotta a kettejük közti kapcsot a pályán, de végső soron ketten együtt a PL legendás csatárpárosát alkották meg idén, és a 38 meccses szezonok rekordját 8 góllal döntötték meg. Pedig Sturridge ugye félig sérülten vágott neki a szezonnak, és köztes sérülések miatt a szezon harmadában nem kezdhetett, nem jutott 30 meccsig a bajnokságban.

Már az eddig leírtak alapján is egy elég jó kis játékosról beszélünk, és akkor még ki sem emeltünk olyan egyéni érdemeket, mint az egymást követő 9 (kilenc!) meccsen való gólszerzés, vagy ebből a Stoke elleni alapvonalról visszafókázott. De ha már nagy gólok, akkor jusson eszünkbe a WBA hazai, az Everton hazai, és ne felejtsük el a Villa elleni idegenbelit sem. Poetry in motion.

Suárez

Végül pedig álljon itt a szezon legjobb játékosa. Nem csak a PL-é, hanem az európai szezoné. Hiába Messi 10%-kal jobb passzpontossága, vagy a portugál Ronaldo meccsenkénti 2-vel több kapura lövése, a whoscored statisztikai analízise a nem tudom hány száz adatból végül egy következtetésre jut: Suárez a szezon játékosa. Nem is rossz azután, hogy kapásból egy hatmeccses eltiltással kezdett, na meg a pletykával, hogy Wenger 40.000.001 fontot ígért neki. A mostani szezon tükrében remélem látja minden gúnár, hogy mennyire nevetséges is ez az ajánlat, hogy mennyire nevetséges volt már akkor is, ennél Özilért többet fizettek, pedig a különbség azért elég faszán zongorázható. De Wenger mentségére szóljon, ő legalább megpróbálta., míg a Spurs érthetetlen okból meg se kaparta a kilincset.

Egy ilyen nyár után embert próbáló feladat volt a szurkolók megbékítése, de már akkor is azt mondtam, hogy pár jól elhelyezett, és kellő gyakoriságú góllal gyorsan megoldható, hogy felejtsünk egy kicsit. Suárez pedig a lehető legkomolyabban vette a kihívást, a visszatérő meccsén a Sunderland ellen kapásból duplázott, a WBA ellen megszerezte az első hazai tripláját, és máris sokan elkezdtek viszketni a májusi El kell adnunk Suárezt táborból. Persze az erkölcsi szempontok mit sem változtak azóta, de már a nyár során látnunk kellett, hogy az ő megtartása létkérdés, a BL-résztvevő Arsenal se tudott klassziscsatárt igazolni, nekünk se lett volna rá esélyünk. Ezen túlmenően utólag már tényleg lehetünk okosak, ugyanis idénre a balhék eltűntek, és cserébe még sziporkázóbb játékost kaptunk, most már nem lehet kérdés, hogy a board a legjobb döntést hozta az ő megtartásával.Próbálnék kiemelni elemeket a játékából, próbálnék most igazán neves, megismételhetetlen gólokat említeni a nevével, de igazából nincsenek ilyenek. A fizika szerint az a hiteles kísérlet ami megismételhető, és Suárez bármely kísérletéből bármikor hiteleset tud varázsolni. És talán a legtöbbször ez a szó is volt jellemző a játékára: varázsolt. Nem tudod hogy kotorta be a földön a Palace ellen a gólját, nem tudod, hogy Cissokho oldalbombáját a tizenhatoson kívülről hogy fejelte be a ficakba, nem tudod, hogy a Norwich ellen szerzett bombagóljait hogy csinálta. De ő meg tudja csinálni neked még egyszer, ha kell. Nem, hogy a világ top10-es játékosainak egyike játszott idén nálunk, hanem egyenesen a top3-ból való. Hétvégéről hétvégére változott, hogy épp ki a top1, de végül a whoscored alapján egy paraszthajszállal Suárez lett az, pedig májusra már nagyon vége lett. De az a 7 hónap októbertől április végéig, na az mindent vitt, házat, hidat, mindent, pár hónapon át a 10-es skálán egy egész osztályzattal jobb volt, mint bárki más a PL-ben. Tavaly még mondhattuk pozitív és negatív szájízzel is, hogy a szezon Luis Suárezről szólt, idén pusztán pozitívban tudnánk ezt mondani. De idén hazudnánk. Mert nem Luis Suárezről szólt idén ez a Liverpool, hanem magáról a Liverpoolról, a nagybetűs csapatról, amelynek vezéregyénisége volt Suárez, de Gerrard és Sturridge épp úgy fémjelezte az idei csapatot, mint Luis. Ez pedig hatalmas, és nagyon pozitív változás a tavalyi évhez képest, amitől az ember alig várja már, hogy kezdődjön a következő szezon, természetesen Suárezzel az élen.Összesítve

A bajnokság során ugye 101 gólig jutottunk, ami természetesen klubrekord a 38 meccses elsőosztályban, de ez a szám több, mint amit az Arsenal vagy a Chelsea szerzett a teljes szezonban, miközben ők 30%-kal több meccset játszottak ennél a bajnokságbeli 38-nál. Ebből a 101-ből 52-t vitt el az SaS, 9-5-ben osztozott a csikóduó, és még egyet hozott Moses is, hogy ne legyen felhőtlen az örömünk, így összesen pont a góljaink 2/3-dát, 67-et szerzett a támadósorunk. Fenomenális szám – mármint a 67.

De ez a szám persze lehetne messze több is, nem véletlen a nekünk megítélt 12 büntető. Az esetleges semleges olvasóknak mondanám, hogy Sterling Stoke elleni hasasán kívül az összes abszolút fújható, és fújandó volt, lehet itt Penalpoolozni, csak értelme nincs. Egy abszolút támadófocit játszó csapat értelemszerűen több büntetőt kap, többet mozog a labda az ellenfél 16-osán belül, a védők figyelmét jobban megosztja a sok rohamozó játékos, és a nagyobb nyomás alatt játszó védők amúgy is könnyebben hibáznak. Pofonegyszerű játék, hasonlóan egyszerű következtetés, ebben a játékban annyi büntető simán benne van, ha nem több. A különbséget az előző évekhez képest inkább abban látnám, hogy most meg is adták a jogos büntetők jó részét.

Szóval akkor már tényleg összesítve, milyen volt támadók szempontjából az idei szezonunk:
És pont ugyanekkora siker lenne az is, ha ennek csak a 80-90%-át tudnánk hozni jövőre egy jobb védekezéssel, de persze senki nem mondta, hogy jövőre nem lehet rákontrázni erre a 101 gólra. Ha bárki rákérdez, hogy melyik csapatrészbe nem kell igazolnunk a nyáron, gondolkodás nélkül mondom a támadó szekciót, de ez így önmagában nem egészen igaz. Borini visszatérésével ugyan megnyílik a lehetőség a kiscsapatok ellen az SaS pihentető célú megbontására, de ugyanerre szükség lesz Coutinho és Sterling esetében is, hiába tér vissza Suso és Ibe. Egy szélső, aki egyben támadó középpályás is azért igenis jól jönne, hogy a PL után a BL-ben is igazán megmutathassuk magunkat. De ne legyen senkinek kétsége: meg fogjuk.________________________________________

Én viszont szolgálati közleményként mondanám, hogy a következő két hónapban nem fogom megmutatni magamat, a vébé ideje alatt az oranje.postr.hu zászlaja alatt szólít Kuyt mellé a kötelesség, illetve június végétől már oda se, mert gyerekeket kalandtáboroztatok Ordaspusztán július 19-ig. Ahogy a nevében is benne van, ez egy puszta, ahol villanyon kívül semmi nincs, így akkor még csak moderállatkodni se tudok majd, mint ahogy a vébé ideje alatt teszem majd, de legalább kimaradok a legszaftosabb pletykákból, és csak az előszezonra térek vissza. Na de akkor majd visszatérek, ahogy visszatér a Liverpool is, és ahogy visszatérnek a BL-esték is az Anfieldre.

Just can’t wait enough.