A 2013-14-es szezon számokban

Egy érzelemdús igazi hullámvasút szezonon vagyunk túl, ahol a kezdeti elvárásokat messze túlszárnyalva végeztünk. Azonban ide tartozik, hogy közel kerültünk a nagy ÁLOM beteljesüléséhez, mégis a szó szoros értelmében megcsúsztunk, ami sokaknak még most is fájhat. A szezonértékelőink sorát az év statisztikai áttekintésével folytatjuk, kitekintéssel az ezt megelőző szezonra, szezonokra. Lesz szó rekordokról, folyamatokról és más egyéb finomságokról.

A szezon legfontosabb számai 2, 84, 101, 50. Mindenkinek van mit nézni. A pragmatikusoknak legfontosabb a bajnoki táblázat, ahol végül a 2. helyen végeztünk. A megszerzett 84 pont bajnoki pont a szezon előtt maximum a vágyálmainkban szerepelt, egyébként a PL éra második legjobbja, csak a Rafa féle ezüstcsapat szerzett többet. Az optimistáknak ott van a 101 rúgott gól, ami a Liverpool gazdag történelme során a második legtöbb bajnoki gól egy szezonban. Csak azért nem abszolút rekord, mert még a 19. században a másodosztályban (1895-96-s szezon) sikerült 106 gólt szerezni, így ezt akár tekinthetjük rekordnak is, hiszen a rekord még egy másik világban született, no meg az élvonalban még sosem lőttünk többet. A pesszimistáknak viszont ott van az ötven kapott gólunk, amiről mind tudjuk, hogy nagyon sok. Hogy mennyire? Ez a negatív rekordunk a 38 meccses PL szezonokat tekintve, azaz 1995-96 óta.

A tavalyi szezonértékelőknek a kétarcúság volt a jelszava, ami a jó tavaszi, rossz őszi szereplésben, valamint a jó támadásban és a rossz védekezésben jelentkezett leginkább. No az idei évre nem gondolnám ezt megfelelő alapgondolatnak, pedig ugyanúgy igazak a kijelentések, sőt kicsit még nagyobbak is a különbségek. Hiszen megint a tavaszunk volt eredményesebb (mondjuk ez általános Liverpool jellemző 1-2 kivételtől eltekintve pl.: Kenny 2011-12-es szezonja), idén még több gólt lőttünk és még többet kaptunk. Pontosabban míg tavaly őszről tavaszra 11 pontot javultunk, addig idén erre még rátettek a srácok egy lapáttal és 12-vel gyűjtöttek be többet.

Brendan Rodgers két évét, ha folyamatában nézzük, akkor szépen látszik a folyamatos és tagadhatatlan fejlődés. Mondjuk, ezt nem nehéz belátni, hiszen egy évek óta középmezőnyben szereplő csapatból majdnem bajnokot faragott. Ha féléveket nézünk, még nagyobb a fejlődés, hiszen a Kenny féle kiesőjelölt tavaszból (0,95 PPG) (könnyen lehet, hogy az egyik legrosszabb félévünk) most tavaszra bajnokesélyes forma lett (2,53 PPG). (Mint tudjuk, a BL pozícióhoz eddig mindig elég volt a 76 pont azaz a 2 PPG, így ezt érdemes mintának tekinteni.) Az első évének őszén még elég gyenge volt a forma bár már az is bőven jobb volt az azt megelőzőhöz képest. Az érdekesség, hogy a tavaly tavaszi és az idei őszi félév gyakorlatilag megegyező. Erre jött a közel tökéletes tavaszunk. A szerzett gólok tekintetében is gyakorlatilag folyamatos volt a fejlődés. A kapott gólok tekintetében nem, sőt visszalépés is tapasztalható a legrosszabb a mostani tavasz és az egyetlen értékelhető a tavalyi tavasz Carrával a védelem szívében.

ohyoubeauty blogról

Azt tudjuk, hogy nagyot lépett előre a csapat a tavalyi szezonhoz képest: 23 pontal szereztünk többet. Úgy gondoltam volna, hogy ez rekord lehet, hiszen ritka az ekkora formajavulás a PL-ben, de nem az (igaz a 2. legnagyobb javulás). A rekordot éppenséggel a Liverpool tartja 24 pontos javulással Rafa 2. szezonjával.

Ha már itt tartunk, az elmúlt években a 3 alkalommal sikerült a mieinknek a legnagyobb javulást produkálniuk éppenséggel a poszt Boot Room időszak 3 hosszú távú menedzserének a 2. évében. Véletlen lenne? Kétlem. Houllier is, Rafa és BR is a 2. évében mikorra a taktikai, szakmai, keret ügyi elképzelései elkezdhettek beérni, érte el a legnagyobb javulást.

basstunedtored blog érdeme

Visszakanyarodva az idei szezonhoz, nézzük meg a gólszerzést egy kicsit közelebbről. Arra már utaltam a legutóbbi posztban, hogy a változatos taktikai felállásainknak köszönhetően rendszeresen sikerült meglepni és lerohanni az ellenfeleket, ennek eredményeként az első félidőkben 57 gólt szereztünk, a második félidőkben “csak” 44-t, így mutatkozik a legnagyobb különbség, hiszen a hazai pálya vs idegenben szerzett gólok tekintetében 53 hazai mellé 48 idegenbeli jut. Míg a tábla első felében végzettek ellen 43 gól a második felében végzettek ellen 58 gól (tudom számszakilag nagyobb a különbség de a tabella második fele ellen kettővel több meccsünk volt 20 mivel magunk ellen nem tudunk játszani a tabella első fele ellen csak 18). Érdekes még, hogy mely pozícióból és hányan szerezték a rekord számú gólunkat. A Liverpoolra szokás mondani, hogy orrnehéz csapat, amiben van igazság, de azért idén volt 12 gólszerzőnk, ami nem kevés. Összességében támadóink 61, a középpályánk 24, a védelmünk 11 góllal járult hozzá a gólfesztiválhoz. Pontosabban támadók Suárez 31, Sturridge 21, azaz a SaS laza 52 gólt vállalt, mindenféle gólrekordokat felállítva a csapatnál. Sterling 6, Coutinho 2, Mózes 1 gólt vállalt támadóként. A középpályáról Gerrard 13, Henderson 4, Coutinho és Sterling 3-3 gólt szerzett, míg Allen 1-t, de az emlékezetes marad, hiszen szöglet utáni fejesből érte el. A védelemből Skrtel 7-t, Agger 2-t, Sakho és Flanno 1-1-t vállalt.

A védekezésünk nem volt idén túl erős, ezt a rekord kapott 50 gól is mutatja. Nézzük meg a kapott gólokat is a fentiekhez hasonlóan. Kapott gólok tekintetében a legnagyobb különbség a hazai-idegenbeli vonalon mutatkozik, hiszen míg hazai pályán “csak” 18 gólt kaptunk addig idegenben sikerült 32-t benyelni. Az első félidőkben 21, míg a második félidőkben 29 gólt kaptunk. Ugyanilyen megoszlásban kaptuk a gólokat a tabella első (21 kapott gól) és második fele (29) ellen. Az alapmegállapítás így az, hogy minden tekintetben sok gólt kaptunk, de különösen idegenben és a kisebb csapatok ellen kaptunk borzalmasan sokat, de a második félidőkre sem lehetünk büszkék.

Itt kicsit elkanyarodnék. Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy honnan érdemes lőni, avagy honnan születnek nagy valószínűséggel a gólok? Ehhez készültek most jó kis képek, amik segítenek rávilágítani a kérdésre. Az gondolom, nem meglepő senkinek, hogy minél közelebbről érkezik egy lövés, annál nagyobb a valószínűsége, hogy gól lesz. Erre most nincs statisztikám, de úgy gondolom, elég most csak annyi, hogy biztosan nem véletlen, hogy az összes sorozatot figyelembe véve, mind a kapott mind a szerzett góljainknak a nagyjából ötöde az ötösön belülről született. A gólok döntő többsége kb. 60 százaléka a tizenhatos és az ötös közti területről és csak ötöde a tizenhatoson kívülről. A sokat emlegetett jó helyről kell lőni, jó minőségű helyzeteket kell kialakítani, illetve megakadályozni elvnek gyönyörű alátámasztása ez az adat.

Ha már a szezon és a számok a mai téma, akkor foglalkozzunk kicsit a mennyire megérdemelt a 2. helyünk a számok nyelvén kérdéskörrel.

Sokszor szoktam mondani, hogy a bajnoki helyezést a kiscsapatok elleni meccsek döntik el és nem a rangadózás, avagy a Top4-t a kicsik ellen, míg a bajnoki címet a rangadókon szerzed meg. Ez szerintem általánosságban és hosszabb távon igaz, ám az idei évben ez nem egészen így alakult. A gazdaságilag legerősebb 6 csapat idei szereplését vettem számításba a góloknál már látott tabella első fele vs alsó fele és a hazai vs idegenbeli teljesítmény mentén. Az jött ki, hogy a végső tabellát leginkább teljesen meghatározó idén a hazai teljesítmény volt. Itt pontosan kijött a végső sorrend. Ez köszönhető annak is, hogy gyakorlatilag idegenben megegyező teljesítményt nyújtottak a csapatok, hiszen összesen 2 pont különbség volt a 6 csapat teljesítményében. A “kicsik” vs “nagyok” viszonylatban összefüggés nem igazán jött ki, hiszen a “kicsik” ellen az Arsenal és a MU volt a legjobb, míg a “nagyok” ellen a Citeh és a Darth Mou féle Chelsea. Mi mindkét tekintetben relatíve erős középmezőnyt hoztunk. Rugózzunk tovább kicsit a kapott góljainkon, hiszen most a többiek mellett látszik igazán, hogy miben voltunk nagyon rosszak: a “kicsik” ellen benyelt 29 gól ebben az összevetésben látszik igazán jól, hogy mennyire sok. Mondjuk, idegenben is nekünk sikerült benyelni a legtöbb gólt, pedig a gólkülönbséget tekintve mi szerepeltünk a legjobban idegenben.

No és akkor térjünk is rá a mennyire megérdemelt témára. A bajnokságban mi szereztük a 2. legtöbb gólt, úgy, hogy mienk volt a 3. legtöbb lövési kísérlet és a mieink találták el a legtöbb alkalommal (1.) a kaput. A helyzetkihasználásban elsők lettünk. Másodikak lettünk a cselek tekintetében, meglepő módon csak a 6-ak az ellenünk elkövetett szabálytalanságok tekintetében, és csak 9-ek a lesrefutásban. Nem meglepő: hatékony volt ez a támadó gépezet. A védekezés tekintetében a mieink kapták a 8. legkevesebb gólt, ami szintén nem váratlan, hiszen a 8. legkevesebb lövést a mienk engedték az ellenfeleknek. A most következőek már kicsit stílusbeli mutatók: a mienk mutatták be a legtöbb (1.) szerelést (tackle) a presszingünknek is köszönhetően. Viszont csak a 16. “legtöbb” interceptiont és a 10. legtöbb szabálytalanságot követtük el. A védekezésünk azt hozta, amit a számok mutatnak, ha kevesebbet engednénk lőni az ellenfeleket, akkor kevesebb lenne a bekapott gól – szól a bölcs dakota közmondás. A stílusbeli mutatókban számomra még mindig meglepően csak 5.-ek lettünk labdabirtoklásban és 4.-ek passzpontosságban. Így összességében mondhatjuk, hogy megérdemeltük a helyezésünket.

Összegezve: a számok nem mondanak nagy újdonságot a szezonról. Viszont alátámasztják, amit eddig is gondoltunk. A támadásunk kiemelkedő volt hatékonyságában és eredményességében. A védekezésünk a csapat gyengéje, ezen mindenképpen kell még gyúrni a jövőben. A csapat eddig BR alatt egy felfelé ívelő spirálban volt, ami a jövő nagy kérdése, hogy fenntartható-e? De erről majd egy másik alkalommal.